2011. április 25., hétfő

Lilahagyma puding és Macskaszem


Hagyományos ízesítéssel sült csirkecombok, brokkolis krumplipürével és lilahagyma pudinggal.
Csak a pudingnak titulált köret érdemel némi magyarázatot.
Tulajdonképpen egyszerű besamelmártás, amiben a tej egy részét sonkalével helyettesítettem.
Egy tojással fogtam össze, ezért lett remegős az állaga. Ha két tojás lett volna benne, gondolom, jobban összeállt volna. Muffin formában sütöttem meg.



Ezt a süteményt sokan ismerik pávaszem névem. Bevallom, én is így kerestem rá, de meggyőztek a keresési találatok, hogy az ezen a néven ismert sütemény egy piskóta tésztából készült változat.
Ezt pedig macskaszemként találtam. Élesztős tészta, amiben fel kell futtatni az élesztőt, de én csak egyszerűen belemorzsoltam. A zserbót is így szoktam készíteni, nekem így jobban tetszik a tésztája. Így is puha, de nem olyan felfújt, mint a kelt tészták. Ez egy dióhabos változat, de lehet kókusszal is készíteni.

Barátaink, az állatok


Ma reggel ez a kép fogadott, amikor kimentem az udvarra.
A kutyánk bent van a lakásban és reggelenként alig várja, hogy kimehessen. Én nem annyira várom, mert akkor is felébreszt, ha nem kellene felkelnem.  Nem tudom, mit vétett neki a rozmaring, de felrángatta a cserepet a kertből a többi növény közül. Gondolom, jót harcolt vele, mielőtt kiterítette.


A cicával már elég jól kijönnek egymással, igaz ideje korán tisztázták az erőviszonyokat, így a Frici cica lett a domináns.  Az, hogy itt a kis fa közepén ül, nem jelenti azt, hogy a kutya elől menekült. Néha ugyan ez a hancúrozás vége, de ez csak azt jelenti, hogy neki elég volt a játékból.


Itt szokott Fricike ugrándozni a papírkosárban, ha én a számítógép előtt vagyok. Végig gyalogol a billentyűkön, lefekszik elém az asztalra vagy beül a képernyő elé. Ha elunja magát, akkor a kosárba ugrik.


Ez pedig Buksi megérdemelt pihenése, ha kifárasztotta magát az udvaron. A kozmetikus egészen kutyaformát adott neki.

Az én nyuszim tudja, mit szeretek


Egyszer már írtam a Nagymarosi kézműves fagylaltozóról.
Azóta az azt működtető házaspár felélesztette a családi kézműves csokoládé készítést is.  Csodálatosan finom csokoládékat készítenek, kitűnő alapanyagból az év minden ünnepére. Most a nyuszik és tojások kerültek a polcokra, de más bonbon különlegesség is kapható folyamatosan.
A Dining Guide  is foglalkozott már a hazai  kézműves csokoládé készítőivel.  Köztük Flamich Gábor Nagymarosi cukrásszal is.


Az én férjem is megkérte a nyuszit, hogy innen hozza az én ajándékomat. Hát, volt mit cipelnie szegénynek, de nem fáradt hiába. Mindég is szerettem a finom, minőségi csokoládét, csak régen nem tudtam, hogy ezt így hívják. A keserű csoki is a kedvencem volt, de valamiért a forgalmazók és gyártók úgy gondolták, hogy erre nincs kereslet, és egyszerűen eltüntették a boltokból.  Jött helyette mindenféle agyon édesített tejcsoki, kitudjamilyenérdekeltséggel?
Szerencsére egyszercsak valakik visszahozták a piacra és azóta finomabbnál finomabb keserűcsokiból készült termékek kaphatók.
Aki evett már keserűcsokit, az tudja, hogy nem lehet annyit enni belőle, mint tejcsokis társaiból, ezért egészségesebb és fogyókúrásabb is.
Ezzel egyidőben elkezdődött a kézműves csokigyártás. Ennek eredménye az is, amit az én Nyuszim hozott.

Húsvéti reggeli



Húsvét hétfőjén ez volt a reggelink.
Próbáltam magam győzködni, hogy nem fogok egész nap a konyhában sürögni az ünnepek alatt, de ezt csak részben sikerült megvalósítani.  Miután minden nap hagytam magamnak szabadidőt, ezért minden napra jutott valami tevékenység. Sok kipróbálandó recept is felgyülemlik az idők során és ezek elkészítésésre is csak olyankor van időm, ha nem egy napból áll a hétvége. Sosem fogom magam utól érni, de igyekszem minden adandó alkalommal lefaragni a mennyiségből.
Most az egyik sorára váró a franciasaláta volt, ami most új alakban került az asztalra.  Nem kíván nagy előkészületet, sem különös rátermettséget, csak egy kis kreativitást.
Azért szeretek a blogon szörfözni, mert sok, sőt nagyon sok jó és igazán tehetséges gasztroblogger van, aki folyamatosan gondoskodnak róla, hogy a hozzám hasonló, folyamatos időhiánnyal küszküdő háziasszonyok helyett kitalálják és elkészítsék a finom és különleges ételeket, amit azután nekünk csak le kell másolni.
Most is ez történt, igaz némi idő csúszással, mert ez az ötlet a Kifőztük újság tavalyi számában jelent meg.
A kivitelezés nem pont ilyen volt, de az ötlet, remek.
Nekem most néhány főtt tojás is elbújt a saláta masszájában.



Egy csomag zselatint oldottam fel kb. 1/2 dl vízben, amit a mikróban melegítettem meg.
Összesen 5 dl. volt a tejföl és majonéz mennyisége, amihez még 1 dl tejszínt is tettem.
A zöldségek kb. 80 dkg-ot tettek ki.
Szépen összeállt, de a sok apró zöldség miatt, szeleteléskor kicsit lazult a majonézes kocsonya. Apró szépséghiba, ami semmit nem vont le az élvezeti értékéből.
Köszönöm szépen a Kifőztük csapatának!