Hát így jár az, aki össze-vissza főz, mindég újít, állandóan változtat és sosem állapodik meg egy jól sikerült recept mellett.
Az történt ugyanis, hogy eszembe jutott ez az étel, megkerestem a receptet, gondosan elolvastam és úgy döntöttem, hogy ezt most wokban fogom elkészíteni, mert azt írták, hogy a húst meg kell pirítani.
Amikor már majdnem elkészült, akkor olyan érzésem volt, mintha ezt én már megfőztem volna valamikor. Ez azt is jelenthetné, hogy az étel nem hagyott mély nyomokat bennünk, de jelentheti azt is, hogy egyszerűen csak elfelejtettem az állandó újítás mellett. Szerencsére az utóbbi az igaz.
Majdnem pontosan egy évvel ezelőtt, de azzal a különbséggel, hogy akkor a kedvenc vaslábasomban csináltam és egy picit persze változtattam a receptem. Az állaga is más volt és az íze is, mert nem bírtam ki, hogy ne nyúljak bele.
Talán a mostani hasonlít jobban az eredetihez, bár szerintem igazán kedvére változtathat mindenki egy ilyen leíráson. Most valóban sültebb és ezáltal szárazabb lett a hús és emiatt az egész étel is.
Én ezt csak a wokkal tudom elérni, mert a gáztűzhelyen nem tudom másban lepirítani a húst.
Nem írom le mégegyszer a receptet, mert a másik bejegyzésnél már leírtam, de muszáj volt idehoznom az új képeket és muszáj volt bevallanom, hogy átvertem saját magam.
