2010. szeptember 27., hétfő

Szilvás coobler



A coobler nevű édesség már nem először tűnt föl a gasztroblogok egén, de én eddig még nem sütöttem meg. Tulajdonképpen nem is értem már, így utólag, hogy mi tartott eddig vissza.
Annyira egyszerű elkészíteni és annyira finom, hogy, ha semmihez nincs kedvünk / sütemény téren /, ezt akkor is percek alatt össze lehet dobni úgy, ahogy Gesztenye leírta.  Én egy kicsit variáltam rajta, de csak azért, mert ki akartam próbálni valamit. Az ilyen trükközés nélkül is remek recept, ráadásul úgy gondolom, hogy igen jól variálható.

Tetszőleges mennyiségű gyümölccsel készíthető, nekem volt kb. 1 kg szilvám, amiből lopkodott a családom és volt egy magányos, de méretes őszibarackom. Ennyi került bele, de lehetett volna több is.

A lisztet én szándékosan grahamlisztre cseréltem, mert ennyi azért kell az egészséghez és ez a liszt fajta egyébként is nagyon kellemes, picit talán enyhén diós ízt ad a süteménynek. Nem minden fajta tésztánál jön ki ez az íz, de az ilyen keverteknél, igen.

Elkészítés:
  1. Egy serpenyőben 3 evőkanál barnacukrot, 2 evőkanál mézet karamellizáltam.
  2. Beletettem az összevágott szilvát és adtam még hozzá kb. 3 dkg vajat és fahéjat.
  3. Addig melegítettem, főztem, amíg a cukor ismét elovadt.
  4. Egy sütőpapírral bélelt  26 cm átmérőjű, 6 cm magas formába öntöttem a langyos gyümölcsöt és elosztottam rajta azt az egy szem hámozott, szeletekre vágott őszibarackot.

A tészta hozzávalói:

  1. 25 dkg grahamliszt
  2. 10 dkg vaj vagy margarin
  3. 5 dkg barnacukor
  4. 1/2 csom. sütőpor
  5. 1 kk. só
  6. 2 dl tejszín, de a grahamliszt miatt kellet még hozzá nem egészen 1/2 dl víz is
  7. 1 tojás
Az összekevert masszából egy evőkanál segítségével halmokat raktam a gyümölcsre. Nem baj, ha nem fedi be teljesen, mert a sütés során a  sütőporos liszt úgyis terül még egy kicsit.
A tésztahalmok tetejét szintén megszórtam barnacukorral. Lehet persze sima cukorral is, de ez nem nagy mennyiség és ettől egészen más ízt kap az elkészült édesség.


Már így is nagyon gusztusos volt, mert elképzeltem, hogy az a sok finom gyümölcsös lé, meg a tészta milyen ízeket produkál majd. A sok lé, nem is volt olyan sok, de ha több a gyümölcs, akkor a lé is több lett volna.



A sütés ideje kb. 170 fok volt és 40--45 perc sütés kell. 
Tényleg finom ropogós volt a teteje és laza  volt a tésztagombócok belseje. Igaz, öten ettük, egyszerre éppen elég volt, de sajnálom, hogy nem maradt belőle másnapra nassolni.
Ezért is meg kell ismételnem a sütést.

Most valóban vajat használtam, de sok más receptnél én bizony margarint használok. Próbálok tudatos vásárló- és  fogyasztó lenni, de a pénztárcámat nem töltögeti újra senki. 
Nem akarok úgy receptet beírni, hogy bort iszom, de vizet prédikálok. Sajnos nem tudok minden káros anyagot kizárni a konyhámból, ezért sok kompromisszumot kötök.  Egy jó mártás megérdemli a vajat, mert sűríti is, de ahol a sütemény 15-25 dkg vajat ír, és nekem sokszor  dupla adaggal kell kezdenem, ott bizony margarinra cserélem. Elismerem, hogy a vajjal készült kekszek, aprósütik összehasonlíthatatlanul finomabbak, mint a margarinosak, de amíg ilyen horror áron lehet vajat venni, addig én inkább a  kenyeremre kenem egy részét. Merthogy azt is szeretem. Amikor a receptben vajat írok, akkor azt úgy is készítem, mert az eredeti változatot teszem közzé, de nem biztos, hogy a következő alkalmakkor is azt fogok beletenni.
Ezért ne gondolja senki, hogy valamelyik receptet nem lehet vaj nélkül elkészíteni, ez ne tartsa vissza az indulástól. Ezt fontosnak tartottam leírni, mert lassan úgy érzem, hogy sokan a blog ismeretlenesége mögé bújva sem merik vállalni azt, hogy csak részben  tartoznak a modern irányvonalat követők közé. Úgy gondolom, ezért nem nekünk kell szégyenkeznünk, hanem azoknak, akik ilyen helyzetbe kényszerítették az embereket. Reklám van, agymosás van, lelkiismeretfurdalást keltenek, de pénz nincs.

Forró vizet a tésztára! Kakaós sütemény


Azzal kezdhetem, hogy ennyire kakaós süteményt nem lehet fotózni. Pontosabban lehet, de nem kell arra törekedni, hogy minden részlete látszódjon. A Nők Lapjából van a recept és ott is olyan a fotó, hogy kicsit plasztikázott az az egy szelet, amiről a kép készült. Az enyém nem plasztikázott, de annál finomabb. 
A látvány ellenére valóban érdemes kipróbálni.
Először Nigella műsorában láttam, de nem írtam le a hozzávalókat, csak azt jegyeztem meg, hogy a tészta tetejére forró vizet öntött. Elképesztő ötletnek tűnt, de használható. 
A hozzávalók csészényi mennyiségben vannak, gondolom az eredeti recept is így szól és nem számolták át grammokba.
Nekem egy picivel nagyobb, mint 2 dl-es volt a bögrém, és egy 20 x 26-os tepsiben lett ilyen magas a sütemény.

Hozzávalók:

  • 1 és 3/4 csésze cukor  /  2/3  és  1/3  részre bontva  /
  • 1 és 1/2 csésze liszt
  • 10 evőkanál kakaópor / két részre osztva /
  • 3 teáskanál sütőpor
  • 1/2 csésze olvasztott vaj vagy margarin
  • 1 kk. só
  • 3/4 csésze tej
  • 1,5 tk. vanília aroma / vagy 1 cs van.cukor; vagy 1 szál vaníliarúd /
  • 3/4 csésze barnacukor
  • 1 és 3/4 csésze meleg víz
Kicsit bonyolultnak tűnhet első olvasatra a recept leírása, de megoldható. Személy szerint én nem szeretem a csészés adagolást, de angolszász területen ez nem ritka mértékegység. 
  1. A sima cukor 2/3-ad részét,  a sütőporral elkevert lisztet, a kakaóból 5 evőkanálnyit és a sót keverjük össze.
  2. A tejet a vaníliával és az olvasztott vajjal vagy margarinnal szintén keverjük össze és adjuk a száraz keverékhez.
Az én módszerem az volt, hogy mindent egyszerre tettem a keverőtálba és úgy kevertem össze. Ez nem szokott nálam gondot okozni, de lehet, hogy tanult embereknek van elfogadható magyarázatuk.
A szöveget egy kicsit érthetőbbre fogalmaztam, mint, ahogy az újságban le van írva, hátha így nem olyan ijesztő.

  1. A masszát az újság szerint egy 30 x 22-es tepsibe öntsük.
  2. A maradék 5 dkg kakaót, a cukor megmaradt  1/3-ad részét és a barnacukrot keverjük össze és szórjuk a tepsiben levő tészta tetejére.
  3. Az 1 és 3/4 csészényi meleg vizet öntsük az egész sütemény alap tetejére, de NE KEVERJÜK össze.
  4. 165-170 fokos sütőben süssük kb. egy órát.
Ne ijedjünk meg, ha a sütemény alja nem sül meg teljesen, éppen ez teszi különlegessé.

Nekem egy kicsit tovább sült, ezért az alja nem lett lágy, de a tetejéről egy érdekes állagú sűrű massza folyt le. Na, az nagyon finom volt.



Az én süteményem teteje eléggé kráter szerűre sikeredett, talán, mert én valóban forró vizet öntöttem rá. Ettől kicsit szépséghibás lett, ezért gondolom, hagy valóban elég, csak meleg vizet önteni rá.

Tejszínhabot és borzselét ettünk hozzá. Utóbbi házi készítésű volt és kellemesen pikáns ízt adott a brutál kakaós süteményhez. Néhány szem áfonya is került a tányérra, bár eredetileg feketeribizli öntetet akartam tenni mellé.

Én mindenképpen megsütöm még egyszer, mert gyorsan elfogyott , egyszerűen elkészíthető és finom.

2010. szeptember 20., hétfő

Szeretettel Sofiának

Ez az állapot nagyon ideális lenne, ha a két állatka nem lenne egyébként külön egyéniség. Csak akkor maradnak nyugton, ha egyszerre esznek. Sűrű elfoglaltságot jelentenek, de ebből a nehezebb a kutya, mert még nagyon kicsi a macskához képest.

Frici cica megszolgálja a házi kosztot és a szoba melegét. A szájában egy egér látható, amit közel a terasz lépcsőjéhez kapott el. A kutya meg akarta nézni, ő meg ijedtében majdnem befutott a lakásba. Nekem meg ijedtemben majdnem  kiesett a gép a kezemből.

Tavaly ősszel még csak a teraszon ücsörgött. Elég vadóc volt, de hízelegni már akkor is tudott. Télen a mínuszokban is eltűnt, ha jött az este. Nappal már néha bejött melegedni, de nem maradt vacsorára.

Lehetetelen helyeken képes ejtőzni. Annyira  neveletlen, hogy az ablak alatti széken levő tepsiket simán átugorja akkor is, ha nem üresek. Süt a nap és kint is van, meg bent is van.

A konvektor teteje az előző cicánk kedvenc helye volt a fűtési szezon idején. Frici csak véletlenül feküdt ide, mert azóta sem járt ott.

Egy év elteltével már idáig merészkedett. Ennek ellenére sok éjszakát tölt kint, vagy nappalt vagy így vagy úgy, ahogy neki jól esik.


Hát lehet így nem szeretni? Önző, akaratos, számító, de imádom őket.

Kiscica Géza csak egy hétig volt nálunk, de azt kétszer is. Azután végleg eltűnt. Talán két-három hónapos lehetett. Csak remélni tudjuk, hogy nem lett baja. Jó lenne komolyan venni végre  az állatvédelmi törvényt!

Ő pedig Buksi. Három hónapos most, de kettő volt, amikor megjött.

Ez ma készült róla. Olyan szép napos idő volt, hogy órákon át kint szaladgált. Amíg valaki volt mellette. Sajnos így nem tudjuk kinti kutyává nevelni. Ha nem meglepetésként kapom, hanem én választom, akkor tavasszal hoztam volna, hogy legyen ideje megszokni a kinti létet. Sajnos a múlt héten az esős idő miatt szinte állandóan bent volt. Alig lehetett kicsalni, hogy elvégezze a dolgát. Nem is ment simán.

Sajnos az elmúlt húsz percben sem tudtam több képet betölteni, ezért most itt befejezem, holnap megpróbálom ismét.

A címbe szerettem volna az utalást betenni, de valamiért nem engedi a rendszer.
http://sweethomebytheriver.blogspot.com/

Szarvasgombás tojás VKF----XXXVII.


Közlésra alkalmas gombás étel híján nem terveztem résztvenni a mostani kiíráson.
Elég sok gombát eszünk ugyan, de nem lehet minden elkészített ételt recepttel bejegyezni, mert sokszor csak az egyik alkotóelem a gomba. Kisebb-nagyobb mennyiségben, de mégsem fő résztvevőként. Igaz, ötletként biztosan használható annak, aki éppen ilyet keres.

A szarvasgomba már régóta motoszkál a gondolataimban, ezért már az internetes  vásárlást is körüljártam, de nem volt hozzá bátorságom.  Megfelelő piac híján pedig nem is akartam magam kínozni. A pesti vásárcsarnokba elmenni egy darab gombáért, na, az tényleg luxus lenne.

Szerencsémre a családom ismeri  / és élvezi is / az én kulináris megszállottságomat és a mostani kerek évfordulós születésnap jó alkalom volt a nagyobbik fiamnak, hogy meglepjen  / minket / egy gombával.


Volt már alkalmam megszagolni és az eladó látva, mennyire zakatol az agyam, hogy beazonosítsam az illatát, segített. Pontosan azt mondta, amit éreztem.
Friss, nyers, zsenge csemegekukorica gyenge levelének, de inkább a bajusznak az illata.
Engem ettől nem tud eltántorítani senki, mert most is ezt éreztem és ezt is vártam. Nekem nem büdös, bár a tojásokkal egybe zárt üvegbe szagolva, kicsit változott az illata.


Lehet, hogy a hűtés miatt, de az ízén én bizony nem éreztem semmi különöset. Valószínűleg másfajtát kellene kóstolni, hogy jellegzetes ízt is érezzünk, de mi inkább csak az illatát éreztük. Azt viszont, nagyon!

  • 10 db tojás
  • 26 grammos fekete szarvasgomba
  • 5 dkg vaj
A tojásokat több napig őriztem a hűtőben a gombával összezárva, remélve, hogy a család összejön a kóstolásra. Nem így lett. Valószínűleg rövidebb idő alatt is átveszi az illatát, de nem tudom, milyen ízű lett volna a tojás magában, gomba nélkül.

Úgy gondolom, hogy a vaj is elengedhetetlen hozzávalója ennek a rántottának, mint ahogy fölösleges bármi más hozzávaló.
  1. A vajat megolvasztottam egy serpenyőben
  2. A gomba felét finom reszelőn lereszeltem és belekevertem a felvert tojásba
  3. A tojásból sóval és frissen őrölt borssal nagyon laza, lágy rántottát sütöttem
  4. Tálalásnál pici olívaolajat még kapott a mellette levő koktélparadicsom miatt
  5. A gomba többi részét uborkagyalun hajszálvékony szeletekre vágtam
  6. Pirítós került a tojás mellé és a gombaszeletek a tetejére
Mi ittunk egy pohár / na jó, kettő  / 2009-es egri rozét mellé.



Egyetlen gombából is lehet mást is készíteni, mint rántottát, de elsőre nekem is ez ugrott be. Következő alkalommal , ha véletlenül lenne ilyen, szintén valamilyen egyszerű, kevés hozzávalót igénylő ételt főznék. Talán valamilyem tejszínes tésztát. Nem talán, egészen biztosan!
Az olvasmányaim alapján nem kell egy vagyont kiadni egy gombáért, ha ellenállhatatlan vágyat érzünk a kóstolásra.

2010. szeptember 15., szerda

Blogger születésnap


Blogger születésnap is volt az elmúlt hetek eseményei között. Nem gondoltam sosem, hogy egy ilyen alkalmat meg kellene osztanom másokkal, hiszen ez az egyik legszemélyesebb ünnep.
Amiért mégis ezt teszem, az azért van, mert egy ilyen félszázados időszak annyira lázba hozta a családom tagjait, hogy nekem is össze kellet kapnom magam, hogy méltóképp ünnepelhessünk.
Vendégül láttam tizenhét embert, megetettem, megitattam őket és még a kisebb-nagyobb fiatalságnak is sikerült emlékezetessé tenni ezt a napot.
Kürtőskalácsot sütöttünk parázson és ez nagy élmény volt mindenkinek, főleg, ha azt is elárulom, hogy nem a megfelelő célszerszámot használtuk, mert még egy kapa is előkerült, hogy a nyelével kisegítsen.

Nagyon jó volt!!!!

Ő Buksi és ajándékként érkezett.
Ez is ajándék volt. Én imádom az illatát, bár eddig még nem volt alkalmam hozzászokni.

Kicsit magyarázkodom

Lassan egy hónapja nem írtam semmit a blogba, pedig történtek események és születtek jó ételek említésre méltó receptekkel.
Sajnos nehezebb lett a blogot irányítani, mint azt a kezdetekkor gondoltam.  Főzni muszály és nem is esik nehezemre, fényképezni kicsit nehezebb, de lehetséges, a recepteket beírni azonban néha lehetetetlen vállalkozásnak tűnik.
Sok étel emiatt el is tűnik a süllyesztőben, mert hiába vannak képek, a hozzávalókra bizony nem mindég emlékszem. Igen, le is írhatnám főzés közben. Igen, el is határoztam már többször és igen, le is írtam néha, de sajnos idővel aktualitásukat vesztik, vagy valaki ír egy hasonlót és akkor én már nem is akarom az enyémet.

Most lesz egy kicsivel több időm, remélem lefaraghatok valamit az elmaradásokból.


Nem én vágtam, hanem vágtak. Nem véletlen volt, hanem szándékos. Ennek ellenére nehezen veszem tudomásul, hogy nem tudom megfogni a kést, az ollót és a tollat. A fakanalat azért sikerült.
Tegnap, amikor ez történt, még az ujjam is alig látszódott ki a kötésből, de mára javult a helyzet egy kicsit.
Sajnos az egér sem fér rendesen a kezem alá, ezért kell még pár nap, amíg még kisebb lesz a kötés, de a billentyűkkel azért még birkózom egy kicsit.