2013. január 30., szerda

Rozmaringos pulyka kávéval


Úgy rácsodálkoztam erre a receptre, mintha valami extrém hozzávalókból állna. A legmeglepőbb az volt benne, hogy valamiért olyan érzésem volt, hogy már hallottam róla.
Kaptam a receptet egy munkatársamtól és annak rendje-módja szerint eltettem és megfeledkeztem róla. Igaz, hogy ő rákérdezett, hogy megcsináltam-e már, de ennyiben maradtunk.
Közben egy régi füzetet néztem át egy alkalommal, ami tele volt papírcetlikkel. Nagyobb részét kidobtam, de néhányat megtartottam. Volt köztük egy erősen megsárgult papírlap, rajta egy recept, ami hirtelen nagyon ismerősnek tűnt.
Kiegészítés illetve javítás is volt rajta, ami azt jelentette, hogy én ezt akkor megfőztem.
Mondhatnám, hogy nem hagyott maradandó nyomot, ezért nem emlékeztem, de szerintem ez nem igaz.
Egyszerűen megfeledkeztem róla!
Ez a recept is azt mutatja, hogy sok-sok évvel ezelőtt is nyitott voltam mindenre a gasztronómia területén.



  • 1 kg rövid karaj / ma már pulyka, csirke /
  • 5 dkg ráma / vaj és olívaolaj /
  • 2 gerezd fokhagyma
  • só, bors
  • 1 fej hagyma
  • késhegynyi kakukkfű,bazsalikom / most provanszi fűszerkeverék /
  • egy ágacska rozmaring
  • 5 szem borókabogyó / én kissé megtörtem /
  • piros arany / na, ezt most kihagytam / helyette házi, sós darált paprika
  • 1 dl erős feketekávé / az én megjegyzésem a papíron, hogy elég a 1/2 dl is / 
Az olaj és vaj keverékén megpároljuk az összevágott hagymát és fokhagymát.
A besózott húst átforgatjuk a zsiradékon és megkenjük piros arannyal.
Megszórjuk a fűszerekkel és vizet aláöntve puhára pároljuk.
A főzés vége felé aláöntjük a kávét is, de most már ne legyen sok a leve, csak annyi, amennyire szükség van.
A kávéval még összefőzzük, hogy az íze érvényesülhessen.

Meglepő módon, a kávé íze nem zavaró, nem kell megijedni. Enyhén érződik, de aki nem tudja, mi van benne, nem biztos, hogy rájön a turpisságra. Érezni egy enyhe kesernyés ízt, amit szintén a kávé okoz.

Zöldbabos gersli


Ezt a széles fajta zöldbabot nagyon szeretem, mert jó ízű, sosem szálkás.  Főzeléket is szoktam belőle készíteni, de szerintem mindenre alkalmas.
Ezt az ételt köretnek szántam, de önálló fogásként is megállja a helyét.
Aki kedveli a gerslit, annak ízleni fog.

  • Megfőztem az árpagyöngyöt sós vízben
  • Olívaolaj és vaj keverékén apróra vágott hagymát pároltam / sokat, de fehéret, hogy ne legyen erős hagyma íze / , fokhagymát tettem hozzá és házilag eltett sós darált paprikát
  • Borsikafű és kakukkfű a fűszere, de frissen őrölt borsot is tettem bele
  • Ráöntöttem a fagyos babot és egy leveskockából készített alaplével öntöttem fel, hogy a bab is megpuhuljon
  • Amikor minden megfőlt, összeöntöttem a gerslit a babbal, jól összeforgattam és ízesítettem még egy kicsit
  • Friss petrezselyemzölddel szórtam meg
Ennyi volt!

2013. január 20., vasárnap

Borzselé és gorgonzola


Csupa finom alapanyag, mégsem vagyok elégedett. Valami mást vártam, de lehet, hogy csak ismeretlen volt?
Vörösborból készítettem borzselét, mert mi nem igazán szeretjük inni a vörösbort. Szoktuk, de ritkán.
A gorgonzola az egyik kedvenc sajtom, főleg a piccante, de a dolce is jöhet!
Vajban sütött rózsaborsos körte áfonyával.
Pirított dió.


Nem kerestem receptet, csináltam úgy, ahogy gondoltam. Ízesítettem a bort balzsamecettel, mézzel és narancslével. Beforraltam felére és így tettem hozzá a zselatint.
Lehet, hogy az volt a baj, hogy nem maradt a pohárba a borból?

Spenót palacsinta


Nem, nem írtam rosszul. Olyan mennyiségű spenótot tettem bele, hogy ez nem spenótos, hanem spenót palacsinta lett.
Eredetileg csak egy egyszerű spenót "főzeléket " akartam készíteni, de én akkor szeretem igazán, ha nem olyan pépes állagú, hanem szép darabos levelek vannak benne. Az idén nem tettem el a fagyasztóba és most hiányzik!
Sajnos az a fajta, amit eddig vettem a Lidl-ben, most nem volt itthon, máshol meg nincs ilyen. A Tescoban is volt olyan, amiben kis adagokban van lefagyasztva a spenót, de az is kis adag és drága. Megvettem hát ezt, de nem volt indíttatásom, hogy megfőzzem.

  1. Tyúklevest főztem és volt a tyúkban elég sok meg nem tojt tojás.
  2. Előző napi vacsora készítésénél eltettem néhány darab kacsamájat.
  3. A sült tyúk mellé gombás,májas tölteléket sütöttem, ezért maradt gomba is.
  4. Húsos szalonna kockák / fagyasztóban / és krémfehér sajt szinte mindég van itthon. Most is volt.
  5. A heti akciós mozzarella is felhasználásra várt.

Megint csak adta magát a maradékok felhasználása.
A  két doboz spenót már ki volt olvasztva, de csak az egyik kellett. A másik a hűtőben vár a jobb sorára.

  • 450 gr. spenót püré
  • 2 db tojás
  • só, bors
  • 2 dl tej
  • 1/2 dl olaj
  • teljeskiőrl. tönkölyliszt annyi, amennyi szükséges
Elég sűrű lett a palacsinta tészta, kellett még víz is hozzá, mert a liszt többet felvett, mint gondoltam.
Négy darab vastag palacsintát sütöttem belőle.
Az elsőt megkóstoltam, hogy nem lett-e kesernyés ízű a sok spenóttól és a teljeskiőrlésű liszttől, de nem.


Ezek a szép sárga kockák a tyúk meg nem született tojásai. Érdekes állagú volt, kicsit gumis.
Olajos vajon kockákra vágott hagymát fonnyasztottam és rátettem két gerezd fokhagymát is.
Beletettem a bacon kockákat , kis idő múlva pedig a felszeletelt gombát is.
Amikor összepárolódott, akkor ment bele a felvagdosott tojás.
Sűrítésképpen pedig a rókagomba krémlevesporból két evőkanállal egy kevés vízzel, hogy sűrű maradjon a ragu.
Vajazott sütőedénybe tettem az első palacsintát és megpakoltam  a ragu egy részével.
A krémfehér sajtból morzsoltam rá és erre került egy második palacsinta.


Ezen a képen ugyan úgy látszik, mintha csak két palacsinta lenne, de itt van bizony mind a négy.
Az utolsó palacsintára kentem a ragu megmaradt szaftját és erre tettem a széttépkedett mozzarellát.


Addig sütöttem csak, amíg jól összemelegedett minden és a sajt ráolvadt a tetejére.
Nem lett száraz, nem kellett hozzá semmi.

2013. január 17., csütörtök

Nyúlcombok sütve, sofritoval



Sokkal több nyulat kellene ennünk, mint amennyire lehetőségünk van. Igaz, hogy aranyos, simogatni való,de mégis csak haszon állat. Nekem szerencsém volt, mert gyerek koromban tartottak nyulat a szüleim és úgy neveltek, hogy a selymes kis állatkát ne játéknak tekintsük.
Nekem is sikerült  úgy megismertetni a gyerekeimmel, hogy haszon állatként fogadják el.
Mi nagyon szeretjük és amikor csak lehet, esszük is. Most volt két darab, amit úgy szedtem szét, hogy lett belőle leves, pörkölt, vadas és a végére a sült combok maradtak.
A nyúl nagyon sovány, száraz húsú állat, ezért a sütésére oda kell figyelni, mert kiszáradhat.
Sokféleképpen készítettem már, de így még nem. A sofritoról már sokszor hallottam, egyszerűbb változatát már készítettem is, de most egy kicsit gazdagabbá tettem.
A meghatározását a Bűvös Szakács blogról vettem kölcsön.


" Sofrito

Kerül még az ételbe sofrito (katalánul sofregit) pontosabban ennek valamilyen formája. A sofrito a spanyol konyha egyik alappillére: kötelező hozzávaló a kis lángon, hosszan párolt hagyma, amihez mindig hozzáadunk kevés levest, hogy ne kapjon színt. Ha megpárolódott, hozzáreszelünk kimagozott fél paradicsomokat (úgy kell reszelni, hogy a héja a végén a kezünkben maradjon). Addig pároljuk, míg a paradicsom leve el nem párolog. 

A sofrito rendkívül sokféleképpen variálható. Gerince a hagyma (ez lehet alig párolt, vagy a tűzhely szélén több órán át karamellizált mélybarna lekvár is).
A paradicsom fontos, de főként mellékszereplő.
Van persze úgy, hogy megfordul a szereposztás: ilyenkor hangsúlyozzák is, hogy paradicsomos változatról van szó (sofrito de tomate). Ezt elsősorban halételekhez használják
Az alapképlet: hagyma, sárgarépa, zeller, paradicsom, fehérbor, olívaolaj. 
Kerülhet bele fokhagyma és kis kockára vágott paprika is. (A magyar konyha színesítéséhez igencsak érdemes tanulmányozni a sofritokultúrát.) "

  • A nyúlcombokat sóval, borssal, borsikafűvel, kakukkfűvel ízesítve libazsíron rozmaring ágakkal és fokhagymával elősütöttem úgy, hogy lassan süljön és ne száradjon ki.
  • Közben elkészítettem a sofritot. Hagymát felkockáztam, sárgarépa kockákkal és szárzellerrel együtt olívaolajon összepároltam. Belereszeltem egy paradicsomot, felöntöttem rosé borral, sóztam, borsoztam.
  • Ezt az alapot ráöntöttem a nyúlhúsra, tettem mellé fekete olajbogyót, öntöttem alá  alaplevet / vizet / és készre pároltam. A hús puha, omlós lett és nem száradt ki.
A vajas krumplipürébe belekevertem két maréknyi megmosott rukkolát. Ez volt a köret.




Még kapható a januári újság / és kicsit dicsekszem /


Amikor írtam róla, akkor még csak a decemberi újság címlapját tudtam idetenni, mára azonban már a januári szám is a boltokban van.
Kicsit megkésve írom, de tudom, hogy még kapható.


A képek nagyon jól sikerültek, profi volt a fényképész. Kicsit próbáltam ellesni a tudást, de sajnos ez nem így működik. A képeket Sárközi György készítette.


Csirkemájas kenőke



Kókuszos resztelt 


Sütőtökös csicsóka krémleves


Debreceni sertéstarja


Ezzel a képpel pedig az a cikk jelent meg, amelyet Varga Andrea írt a Mit főzzünk ma? című online gasztro-magazinban.

2013. január 12., szombat

Fokhagymás mángolddal töltött palacsinta


A" hűtőtakarítás "időről időre aktuálissá válik. Nagyobb ünnepek után, mint a karácsony is, biztosan sok háztartásban lehet különféle nyersanyag maradékokat találni. Ezek nem feltétlenül a túlvásárlás következményei, hiszen maradhat egy szelet húsos szalonna is, amire már éppen nincs szükség.
Az én készletem most nem volt jelentős mennyiség, éppen ezért csak összefőzve tudtam hasznosítani. Igen ám, de akkor mi legyen vele?
Palacsinta töltelékként a lehető legjobb megoldás született.

  • húsos szalonna / egy vastagabb szelet /
  • csirkemell / ezen kívül már semmire nem lett volna elég /
  • hagyma
  • nyáron eltett vajban párolt fokhagymás mángold / ebből volt a legtöbb /
  • 6 szelet füstölt tarja, amit szintén a fagyasztóba mentettem el az ünnepek előtt
A hagymát olívaolajon megfonnyasztottam, hozzáadtam a csíkokra vágott csirkehúst és a felcsíkozott tarját is. Fűszereztem és készre sütöttem.
Belekevertem a közben kiolvasztott mángold leveleket és jól összeforgattam.
Valaminek össze kellett fogni, ezért két evőkanál mennyiségű rókagomba levesporral sűrítettem be. Kevés vízzel, hogy ne legyen fölösleges leve és ne is kelljen tovább főzni.


 Kicsit vastagabb sütőporos , sós palacsintákat sütöttem és megtöltöttem a raguval.
Finom, zsíros sajtot reszeltem rá. / sajtból szinte mindég van itthon /


Besamelt készítettem, amit kicsit hígabbra csináltam, mint általában szoktam, de tettem bele még egy tojást is, hogy jól összefogja.
A tetejére reszelt sajt került, amit még meglocsoltam a mártással, hogy a sajt ne égjen meg.


A sajt nem égett meg, de egyébként egészében a többi, majdnem.
Történt ugyanis, hogy a sütőbe betettem egy másik tepsit is, ez pedig egészen fölülre került. Kicsit elfeledkeztem róla, ezért ilyen szépen megsült.
Nem égett meg, nem lett keserű, csak Jamie O.szerint, karamellizálódott a tejben levő cukor.


Zöldséges köles cukkiniraguval és vörösborban sült csirkével


Úgy csináltam, mintha diétás ételeket főznék. Az elmúlt napok erről szóltak. Nem kellett éhezni, de kicsit gyengébb és rostosabb ételekre volt szüksége a férjemnek. Ez talán ellentmondásos lehet, hiszen a bab rostos ugyan, de nem gyenge. Nem is erre gondoltam, hanem, hogy ne legyen zsíros az étel és ne legyen túl fűszeres sem.
Volt teljeskiőrlésű tönkölylisztből buci lenmagpehellyel, volt grahamlisztből kenyér, volt csicseriborsó, volt sok saláta , nyers- és párolt zöldség / cékla, sütőtök, feketeretek /, barnarizs, zabkorpa és kukoricaliszt a panírban  stb.
Most pedig itt a köles és a cukkini.
Sajnos a kölesfőző tudományom rendre kudarcot vallott, pedig én  mindent megtettem a siker érdekében. Alapból türelmetlen vagyok, valószínűleg elkapkodtam eddig is a kölesfőzés szabályait. Megettük mindég, de csak azért, mert a családom nagyon elnéző velem és megelőlegezték nekem a bizalmat.
Mondhatnám, hogy most megszolgáltam, de kicsit csaltam. Nem olyan rég volt,  hogy találtam egy főzőtasakos kölest. Kicsit meg is feledkeztem róla, most azonban jól jött.
Az ebédhez készen volt már a csirke és a cukkinis ragu, de fogalmam sem volt, mit kellene még csinálnom mellé. Rizs már volt, krumplipüré szintén és holnap is kell valami, de akkor ma mi legyen?
Eszembe jutott az eddigi köles kudarcom, ezért kicsit óvatosan kezdtem hozzá. Eleve úgy gondoltam, hogy nem hiszek a főzési időnek, ezért be is fejeztem korábban.
Érdekes alapanyag a köles, mert főzés után összetapad, azután, ha jó az időzítés és nem főztem túl, akkor szépen szét lehet kevergetni, ha kicsit kihűlt.



  • Olívaolajon apróra vágott hagymát pároltam és reszelt sárgarépát tettem hozzá, petrezselyem zöldet, sót és borsot. Ebbe kevertem bele a megfőzött kölest.
  • A cukkinit nagyobb kockákra vágtam és szintén nagyobb kockákra vágott hagymával, fokhagymával erős tűzön olívaolajon roppanósra pároltam. Provanszi fűszerkeveréket, sót és borsot tettem rá.
  • A csirkecombokat enyhén fűszereztem, kukoricalisztben megforgattam, olívaolajos vajon elősütöttem, azután a sütőben félédes vörösbort aláöntve készre sütöttem.
Tálalásnál egy kevés csilizselés olajjal díszítettem a tányért.

2013. január 6., vasárnap

Lapos zsömlék, de szándékosan


Régebben gyakran sütöttem ilyen és ehhez hasonló lapos zsömléket, mert a gyerekeim ezt szerették, ugyanis könnyebb volt átharapni, mint azokat a szép gömbölyűket.
Nekem ez nagyon jól jött, ugyanis akkor még nem is tudtam igazán megformázni a zsömlét. Sütöttem én olyanokat is, de nem voltam elégedett vele.
A másik ok az volt, hogy gyakran kevertem a lisztet teljeskiőrlésűvel és ezek a zsömlék bizony sokkal sűrűbbek, tömörebbek lettek. A laposakat pedig könnyebb volt megfelelő méretűre formázni.
Volt egy másik változat is, ami azért lett népszerű, mert nagyon gyorsan elkészült, hiszen egyáltalán nem kellett megformázni a tésztát, hanem egy gáztepsibe terítettem és amikor megsült, akkor vagdostam el négyzetekre.
Ezek nagyon népszerűek voltak nálunk.
Közben megnőtt a gyerekeim befogadó képessége és visszatértem a formázott zsömlékhez, meg persze be is gyakoroltam és egyébként meg már nem érdekel, hogy tökéletes legyen a formája.


Most egy olyan tésztát állítottam össze, amiben el kellett tüntetnem 25 dkg szavatossági idő lejárta előtti túrót. az ilyen túró már csak sütésre jó, mert mielőtt elfogyna, lejár a szavatossági ideje és az nekünk nem jó. A túró nem mindég fogyasztható a lejárat után, de sütni tökéletes.
Ez a tészta kicsit lágyabb lett, mert nem figyeltem rá kellőképpen, ezért úgy döntöttem, hogy jöjjön akkor a szögletes és lapos zsömle.
A teteje azért fehér, mert én keményítős vízzel szoktam lekenni, hogy a magok ráragadjanak. E nélkül nekem mindég lepotyognak.

Amíg megfől a tészta, elkészül a mártás


Már többször megállapítottam, hogy el tudnék éldegélni tészta ételeken. Na jó, egy ideig biztosan! Olyan sokféle van már, ami helyet követelt magának a mi hagyományos tésztáink mellett, hogy nem lenne nehéz a választás. Ma már nem csak a tészták sokfélesége, de a rávaló szószok és mártások bősége is segítene ebben. Nem egy olyan van, amit tényleg el lehet készíteni annyi idő alatt, amíg megfől a tészta. Ha időnk engedi, akkor pedig végtelen az olyan receptek sora, amelyek különféle nemzetek tészta ételeivel ismertet meg.
Ilyen hasonló gyors tésztát szoktam csinálni úgy, hogy receptet nem is érdemes írni róla, hiszen összepakolok mindent, amit találok, aztán megesszük. Mindég megesszük, hiszen ehetetlent nem teszek az asztalra, legfeljebb nem lesz belőle ismétlés, Jobb esetben változtatok rajta, de lehet, hogy el is felejtjük.
Ezt most csak azért írom le, hogy legyen legalább egy féle a blogon is. Ennek apróbb változatai mindég finomak.
A mennyiségek szabadon választhatók, kinek-kinek ízlése szerint.
Az a sokszor elhangzó mondat, miszerint az egyszerű ételek sikere a jó alapanyag, itt is igazzá válik.

  • Olívaolaj és vaj keverékén apróra vágott hagymát és fokhagymát fonnyasztok
  • Fél dl fehérbort öntök rá és kiforralom
  • Nyers, szárított sonkát csíkokra vágok és kissé megsütöm a hagymán
  • Mirelit borsót szórok bele és félpuhára főzöm
  • Só csak óvatosan kell bele, de frissen őrölt bors jöhet
  • Lágy krémsajtot teszek hozzá / mascarpone lenne a legjobb vagy gorgonzola, de most nekem sem volt /
  • Zsíros tejszínnel felöntöm, ugyanis ennek van íze / ez most 30%-os főzőtejszín volt /
  • Összeforralom és ha kicsit sűrű lenne, akkor a tészta főzővizével lehet majd higítani
Közben olívaolajon  félbevágott koktélparadicsomokat / mert ennek van édes íze / befűszerezve megsütök.
A fűszer a kedvenc provanszi fűszerkeverékem.
 Mint minden tészta étel, ez is leginkább frissen elkészítvea legjobb.
Nagy bánatom, hogy nem tudok ilyesmit másnapi ebédnek megfőzni, pedig nagyon megkönnyítené az életem.

2013. január 4., péntek

Érlelt hátszín pecsenye


Egy régebben készült étel képe, de azért teszem ide, mert az előző bejegyzésnél írtam, hogy néhányszor már kipróbáltam a rozéra sütést.
A magyar marhahúsok sajnos nem alkalmasak erre csak akkor, ha néhány hétig érlelik a hentesnél a húst.
Kevés helyen ugyan, de hozzá lehet jutni, igaz az ára elég borsos!
Nálunk kb. 15 dkg-os darabokban lehet megvenni, ez éppen egy adagnak felel meg.
Azt hiszem tudnám enni huzamosabb ideig is úgy, hogy nem unom meg, de ezidáig csak az ismerkedés szintjére jutottam el. Abból viszont örök emlék lett, amit időnként frissíteni kell!
Nem fűszereztem semmivel, csak sót és egy kis borsot kapott, mert érezni akartam az ízét. Jól tettem! Aki így nem eszi meg, annak kár bárhogyan is elkészíteni, mert a sok fűszer elnyomja a valódi ízét. Fűszerezni persze kell és lehet is, de nem azért, hogy elvegye az eredeti ízét.

Rózsaszín szűz tészta burokban vargányás szósszal és zöldbab rőzsével


Az esélytelenek nyugalmával indultam, de ilyet sosem szabad csinálni főpróba nélkül.
Szerencsém volt, meg talán egy kicsit az is segített, hogy néhány alakalommal már kipróbáltam, milyen állagú a hús, ha nincs kiszárítva.
A kacsamell már tökéletes, de az érlelt hátszín is olyan, volt, mint a nagykönyvben!
Szűzpecsenyét viszont még nem csináltam ilyen módon, sőt maga a hús is elkerült eddig minket.
Az elmélet megvolt, a gyakorlat részben, akkor meg mi bajom lehet!
Nehezítette a főzést az is, hogy a három darab hús különböző súlyú volt, de még az is, hogy az egyik egy igazi házi disznóvágás terméke volt, ezért a hús minősége is egy kicsit más.
Szeretem a kihívásokat, ezért neki álltam egy nappal korábban, hogy elősüssem a húsokat.
Besóztam, kicsit megborsoztam és forró serpenyőben egyenként elősütöttem mindet. Közben állandóan figyeltem, hogy milyen a hús, ha megnyomkodom, mennyire puha még vagy rugalmas.
Azt is bele kellett számítani, hogy amíg áll, még tömörödik és amíg a tésztában sül, addig is.
A nagyobb darabot vissza kellett tennem, mert nem találtam elég jónak és igazam volt.
Sajnos ezt nem igen lehet sütési időpontokkal pontosítani, ezt muszáj kipróbálni többször, hogy milyen érzés megnyomva a hús, mikor - milyen a tapintása?
A natúr hús sütése általában serpenyőben olajon oldalanként - négyszer - 2 perc. ezután 170°C-os sütőben kb. 20 perc.

Az elősütött húst mindenképpen ki kell hűteni a tésztába csomagolás előtt, különben teljesen elázik.
A kihűlt húst ismét fűszereztem, szárított erdei sonkába és előfőzött kelkáposztalevébe tekertem.
A bolti friss levelestésztába beletekertem a húst úgy, hogy mindenhol befedje, ezután lekentem tojással és sütőlemezre tettem.
Előmelegített sütőben kb. 170-180°C-on addig sütöttem, amíg a tészta szép színt nem kapott.
Ennyi elég volt a húsoknak is, hogy szép rózsaszínűek legyenek. Amelyik a házi húsdarab volt, az egy kicsit jobban átsült, de még az sem volt száraz.


Fehérboros, tejszínes vargányagombás szósz volt mellé és baconba tekert zöldbabrőzse.
Igazi ünnepi étel lett belőle! Szerintem volt olyan szép és jó, mint egy étteremben.
Azt hiszem barátságot kötöttem a sertésszűzzel.

Sóban érlelt -- vokban füstölt kacsamell


Karácsonyi előétel volt a kacsamell egy narancsos-majonézes-pirított diós saláta tetején.
Ami  megmaradt, abból készítettem ezt a carpacciot.
Igazi ínyenc falat!


A receptet a Muskátli büfében találtam és mivel elhittem, hogy olyan lesz, amilyen a leírása, úgy döntöttem elkészítem az ünnepi vacsorához.
Olyan lett!
Sajnos hirtelenjében csak jódos sót kaptam / mintha más nem is létezne / , de megkockáztattam és nem rontotta el.
Szépen  lefaragtam a fölösleget a megtisztított kacsamellről és egy edényben vastagon betakartam sóval, így tettem a hűtőbe.
Sajnos a nagy igyekezetemben elfelejtettem  a fűszereket belekeverni, de így legalább megkóstolhattam a natúr ízét. Legközelebb --mert lesz -- beleteszem a fűszereket is.
Azt is elfelejtettem, hogy naponta megnézzem, de ez sem rontotta el. Összesen hat napig állt a sóban és nekem igen kevés folyadék gyűlt meg alatta.
Az idő letelte után alaposan letörölgettem róla a sót és egy apró kóstolás után még lazán le is öblítettem vízzel, de még így is jócskán megmaradt a sós íze.
Igazi sonka állaga volt és nagyon finom lett!

Tulajdonképpen idáig szól a recept, de én nem tudtam itt abbahagyni és a rám jellemző módon, tovább alakítottam.

A füstölést is ki akartam már próbálni egy ideje és úgy gondoltam, itt az ideje.
A kacsamell jó tömör zsírját bevagdostam és óvatosan kisütöttem úgy, hogy a húst közben ne süssem át és megmaradjon a nyers állaga.
Csak a zsíros felét sütöttem!


Ilyen szép lett a füstölés után.


A vokban füstölést már sokszor olvastam több helyen. Tulajdonképpen egyszerű, de azt hiszem kell hozzá egy olyan edény, ami ennyire bírja a magas hőmérsékletet, mint a vok.
Egy darab alufóliát összehajtottam és betettem a vok aljába.
Összekevertem 
egy marék rizst
egy teáskanál finom fekete teával
 egy evőkanál barnacukorral
és egy mokkáskanál provanszi fűszerkeverékkel.
Ezt a keveréket rászórtam az alufóliára és alágyújtottam. amikor füstölni kezdett, beletettem egy rácsot, erre a kacsamellet és letakartam a vok fedőjével.
Öt percig füstöltem és azután még állni hagytam tíz percig. Ez elég volt, mert ez a hús már így is ehető volt a sóban érleléstől.

Amit én csináltam közben, azt ezután soha többet nem fogom tenni!
TILOS emelgetni a fedőt! A konyhában olyan füst lett, hogy azt hihették,  kigyulladt a konyha, mert az ablakokat kinyitottam, hogy levegőhöz jussak.

A füstölni szánt húst előző nap pácoljuk be, hogy magába szívhassa az ízeket.Bőven sózzuk be és fűszerezhetjük is ízlés szerint. A zsírját most is bevagdoshatjuk, de lehet a füstölés előtt is.
Másnap mossuk le róla a sót és töröljük szárazra.
Ahogy valójában csinálni kell, az úgy van, hogy a vokot ki kell bélelni dupla alufóliával úgy, hogy a szélein is túl lógjon.
Az égetni valók aránya úgy néz ki, hogy 1/3 csésze rizs és 1/3 csésze teafű, tehát  1 - 1 arány.
A barnacukor / gondolom, a sima is jó / 3 evőkanál.
Teának inkább zöldet javasolnak. Ezen kívül lehet még ízesíteni ezt a keveréket csilivel, borókabogyóval és más fűszerekkel is..
Nem kell a legdrágább teafű, de ajánlatos a jó minőség, hiszen ez fog érződni a húson.
Ha elkezd füstölni, akkor tegyük rá a rácson / van, aki nemes egyszerűséggel egy nokedliszaggatót használ / a húst és takarjuk be.
Amikor már benne van a hús / kacsa, csirke, liba, rák, tofu / , akkor rá kell tenni a fedőt és az alufóliát visszahajtani a fedőre, hogy szinte légmentesen le legyen zárva. Így aztán nem is lehet alá kukucskálni és nem is lesz háborús övezet a konyha a kiáramló füst miatt.

A füstölés ideje kb. 15 perc, hiszen itt a hús teljesen nyers. Ezután hagyjuk még állni 10 percig.
Ezután  kisütjük belőle a zsírt úgy, hogy először a bőrös felét közepes hőfokon 2 perc alatt szépen megpirítjuk, azután a húsos oldalát is kb. 2 percig sütjük.
Az írások szerint ekkor a kacsamell szép rózsaszínű lesz.

Nem tévedés, az utóbbi éppen a fordítottja annak, amit én csináltam.
Én először megsütöttem, azután füstöltem.
Emlékezetből csináltam és én így emlékeztem. Így sem volt rossz, nem tudom, kell-e ragaszkodni valamelyik változathoz, de, hogy nem rontotta el az enyémet a fordított sorrend, az biztos!
Igaz, az enyém már érlelt hús volt!


2013. január 2., szerda

Tökmagos pogácsa


Pogácsát sütni nem is olyan nehéz, csak elhatározás kell hozzá. Régi sikertelen próbálkozásaim hosszú időre elvették a kedvem, de az utóbbi években újból elkezdtem ismerkedni vele. Rájöttem, hogy a hajtogatott tészta sokat javít a pogácsa minőségén és egy kis gyakorlással nem kell rémálommá válnia a sütésnek.
Igaz, a lisztes nyújtólapot nem igen lehet félretenni, de lehet mellette mást is csinálni, amíg a tészta vár a sorára.
Ma már azt mondom, megéri!
Limara jól bevált kenyere mellett, sok jól bevált egyéb receptje is van.
Ennek a -- és még több -- pogácsának a receptje megjelent a Stahl magazinban is. Igaz, ez éppen nem hajtogatott tésztával készült, de én  " időmilliomosként ", most így csináltam.



  • 1/2 dl tej---1 teásk. cukor---3 dkg friss élesztő
  • 10 dkg tökmag összevágva
  • 60 dkg liszt
  • 2 ek. burg. pehely --/ ez eredetileg nincs benne /
  • 1 kanál só
  • 25 dkg vaj / margarin /
  • 1 tojás sárgája-- / eredetileg egy egész tojás /
  • 2,5 dl tejföl -- sűrű, zsíros tejföl
  • a tészta állagán lehet, hogy igazítani kell a tojás nagysága miatt illetve a tejföl sűrűsége miatt
A langyos tejben felfuttatjuk az élesztőt a cukorral együtt.
A hideg margarint én egy késes robotgépben összekevertem a liszt felével.
A liszt másik felét kenyérsütőgépbe tettem az élesztővel, burg.pehellyel, a tojással és a tejföllel együtt.
Hozzáadtam a robotgéppel elkevert margarinos lisztet és a géppel kidagasztottam a tésztát.
A végén belekevertem a z összevágott tökmagot is, de hagytam belőle egy maréknyit.

Nem tettem hűtőbe, de fél órát hagytam kelni, pihenni.
Ezután háromszor meghajtogattam-- hajtogatások közben hagytam legalább húsz percet pihenni.
Az utolsó pihentetés után kinyújtottam ujjnyi vastagra.
Tetejét lekentem a tojás fehérjével, megszórtam a félretett tökmaggal és késsel rácsosra mintáztam.  Kicsi formával kiszaggattam.
Az én pogácsáim azért ilyen csámpásak, mert a tésztát úgy szaggattam ki, hogy a maradékot mindég aláhajtottam a következő alá. Így nem lesz leeső tészta, igaz, nem is olyan szépek a pogácsák.
Lehet persze szépeket is formázni és a leeső darabokat újból összegyúrni, de én házi használatra szoktam így csinálni.


A sütőlapra sorakoztatott pogácsákat még hagytam fél órát kelni, azután kb. 180˘C-os / máshol 200 fok / sütőben  15-20 perc alatt megsütöttem.
Nekem 78 db lett belőle.

Ételfotók, amelyekhez sosem készült el a recept


Sokszor készítek májkrémet csirkemájból. Többféle ízesítést próbáltam és azt hiszem ennek még nincs vége, hiszen a variációk lehetősége végtelen.
Itt ezen a krémen barnított zsályás vaj van, nagyon különleges íze volt és valóban szigeteli is a krémet.


Török cukkinikrém---arra emlékszem, hogy jó íze volt és arra is, hogy máskor is el akartam készíteni, de sajnos olyan sokáig váratott magára a leírása, hogy elfelejtettem, mit tettem bele.


Cukkini rakottas-----fogalmam sincs,hogy  miből- és hogyan készítettem! Azért jól néz ki, nem?


Nagyon kedvező áron tudtam venni    -- szerintem jó minőségű -- polip konzervet, és ezt a salátát készítettem belőle. Két konzervből bőséges három adagos vacsora lett.


Halpaprikás afrikai harcsából.


Húsvét óta váratott magára, de már nem tudom, hol a recept, pedig gluténmentes répatortát sütöttem.


Egyszerű sajtos, de olyan jó fázisképeket készítettem a tésztáról, hogy ezért akartam leírni. Laza volt, könnyű és finom!


Burgonyás pizza ---- nem akartam elhinni, hogy valóban jó, ezért megsütöttem.
Teljeskiőrlésű lisztből készült tészta, nagyon vékonyra szeletelt nyers burgonyával a tetején és apróra vágott rozmaring levelekkel megszórva.
Valóban nagyon finom!


A tulipán a kertből van, ebből is látszik, hogy mikor sültek ki a zsömlék.


Spárgás lepény paradicsom salátával.


Egy sajttorta, aminek a krémje zselatin helyet fehér csokoládéval van megkötve. Friss eperkrémmel körítve.
A fehércsokis ötlet Latsia blogjáról van " átemelve " , és nagyon bevált.


Valahol biztosan megtalálnám ennek a csokis keksznek a receptjét, de most nem tudom, hol a papír cetli?
A krém mellette valószínűleg a Lemon curd, ami sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk.


Nem az első adag és készült diabetikus változatban is. A recept megtalálható itt a blogon is.


A csokis pöfeteg méltán népszerű sütemény, mert nagyon egyszerű és nagyon látványos. Ezek lettek a legszebbek, pedig többször megsütöttem már.


Ez a padlizsán dzsem nem lett olyan, mint az eredeti. A színe semmiképpen, az ízét nem tudom.
Érdekes, hogy egy ilyen népszerű zöldségből lehet lekvárt is készíteni.


Ez a rétes egy  hamis leveles tésztából készült. Valószínűleg az elmélet jó, de nálam a gyakorlat nem hozta a várt eredményt. Gyanítom, hogy ez sem a recept hibája, hiszen olyan bloggertől van, akinek elhiszem, hogy jó a leírás.


Diabetikus-sütőtökös sajttorta.
Szerintem finom volt, benne a nem túl olcsó xilit, de nem lett olyan sikere, amilyet gondoltam.:((


Ennél az édességnél a sodó volt a lényeg.
Azt hiszem ez volt az első saját készítésű sodóm és annyira finom, laza és habos volt, hogy egészen elérzékenyültem. Még másnap is ilyen volt. A recept egy régebbi szakácskönyvből való, semmi különlegesség nincs benne.