Rozmaringos pulyka kávéval

Úgy rácsodálkoztam erre a receptre, mintha valami extrém hozzávalókból állna. A legmeglepőbb az volt benne, hogy valamiért olyan érzésem volt, hogy már hallottam róla.
Kaptam a receptet egy munkatársamtól és annak rendje-módja szerint eltettem és megfeledkeztem róla. Igaz, hogy ő rákérdezett, hogy megcsináltam-e már, de ennyiben maradtunk.
Közben egy régi füzetet néztem át egy alkalommal, ami tele volt papírcetlikkel. Nagyobb részét kidobtam, de néhányat megtartottam. Volt köztük egy erősen megsárgult papírlap, rajta egy recept, ami hirtelen nagyon ismerősnek tűnt.
Kiegészítés illetve javítás is volt rajta, ami azt jelentette, hogy én ezt akkor megfőztem.
Mondhatnám, hogy nem hagyott maradandó nyomot, ezért nem emlékeztem, de szerintem ez nem igaz.
Egyszerűen megfeledkeztem róla!
Ez a recept is azt mutatja, hogy sok-sok évvel ezelőtt is nyitott voltam mindenre a gasztronómia területén.

• 1 kg rövid karaj / ma már pulyka, csirke /
• 5 dkg ráma / vaj és olívaolaj /
• 2 gerezd fokhagyma
• só, bors
• 1 fej hagyma
• késhegynyi kakukkfű,bazsalikom / most provanszi fűszerkeverék /
• egy ágacska rozmaring
• 5 szem borókabogyó / én kissé megtörtem /
• piros arany / na, ezt most kihagytam / helyette házi, sós darált paprika
• 1 dl erős feketekávé / az én megjegyzésem a papíron, hogy elég a 1/2 dl is / 

Az olaj és vaj keverékén megpároljuk az összevágott hagymát és fokhagymát.
A besózott húst átforgatjuk a zsiradékon és megkenjük piros arannyal.
Megszórjuk a fűszerekkel és vizet aláöntve puhára pároljuk.
A főzés vége felé aláöntjük a kávét is, de most már ne legyen sok a leve, csak annyi, amennyire szükség van.
A kávéval még összefőzzük, hogy az íze érvényesülhessen.

Meglepő módon, a kávé íze nem zavaró, nem kell megijedni. Enyhén érződik, de aki nem tudja, mi van benne, nem biztos, hogy rájön a turpisságra. Érezni egy enyhe kesernyés ízt, amit szintén a kávé okoz.