Rózsaszín szűz tészta burokban vargányás szósszal és zöldbab rőzsével

Az esélytelenek nyugalmával indultam, de ilyet sosem szabad csinálni főpróba nélkül.
Szerencsém volt, meg talán egy kicsit az is segített, hogy néhány alakalommal már kipróbáltam, milyen állagú a hús, ha nincs kiszárítva.
A kacsamell már tökéletes, de az érlelt hátszín is olyan, volt, mint a nagykönyvben!
Szűzpecsenyét viszont még nem csináltam ilyen módon, sőt maga a hús is elkerült eddig minket.
Az elmélet megvolt, a gyakorlat részben, akkor meg mi bajom lehet!
Nehezítette a főzést az is, hogy a három darab hús különböző súlyú volt, de még az is, hogy az egyik egy igazi házi disznóvágás terméke volt, ezért a hús minősége is egy kicsit más.
Szeretem a kihívásokat, ezért neki álltam egy nappal korábban, hogy elősüssem a húsokat.
Besóztam, kicsit megborsoztam és forró serpenyőben egyenként elősütöttem mindet. Közben állandóan figyeltem, hogy milyen a hús, ha megnyomkodom, mennyire puha még vagy rugalmas.
Azt is bele kellett számítani, hogy amíg áll, még tömörödik és amíg a tésztában sül, addig is.
A nagyobb darabot vissza kellett tennem, mert nem találtam elég jónak és igazam volt.
Sajnos ezt nem igen lehet sütési időpontokkal pontosítani, ezt muszáj kipróbálni többször, hogy milyen érzés megnyomva a hús, mikor - milyen a tapintása?
A natúr hús sütése általában serpenyőben olajon oldalanként - négyszer - 2 perc. ezután 170°C-os sütőben kb. 20 perc.

Az elősütött húst mindenképpen ki kell hűteni a tésztába csomagolás előtt, különben teljesen elázik.
A kihűlt húst ismét fűszereztem, szárított erdei sonkába és előfőzött kelkáposztalevébe tekertem.
A bolti friss levelestésztába beletekertem a húst úgy, hogy mindenhol befedje, ezután lekentem tojással és sütőlemezre tettem.
Előmelegített sütőben kb. 170-180°C-on addig sütöttem, amíg a tészta szép színt nem kapott.
Ennyi elég volt a húsoknak is, hogy szép rózsaszínűek legyenek. Amelyik a házi húsdarab volt, az egy kicsit jobban átsült, de még az sem volt száraz.

Fehérboros, tejszínes vargányagombás szósz volt mellé és baconba tekert zöldbabrőzse.
Igazi ünnepi étel lett belőle! Szerintem volt olyan szép és jó, mint egy étteremben.
Azt hiszem barátságot kötöttem a sertésszűzzel.