Zöldbabos gersli vargányás sültfokhagyma szósszal

Mondtam már, hogy szeretem a gerslit? Igen, mondtam, de újra és újra rácsodálkozom, hogy valóban szeretem, és, ha én szeretem, akkor a családom tagjai is szeretik vagy szeretni fogják. Előbb vagy utóbb!
Még nem kérdeztem meg az Anyukámat, hogy gyerek koromban milyet ettünk, mert azt, akkor nem szerettem, de az biztosan nem ilyen volt.
Ez az étel most annyira jól sikerült, hogy szokásomtól eltérően, feltétlenül le akartam írni még frissiben, hogy később legyen, hol utána nézni.
Nincs mindenből pontos mennyiség, mert a végeredményt ez nem befolyásolja és különben is, a főzés egy kreatív dolog.

• Összevágott hagymát és fokhagymát pároltam olívaolajos vajon
• Beletettem az átmosott árpagyöngyöt, elkevertem, vizet adtam hozzá és rövid ideig főztem
• Hozzáadtam a mirelit zöld színű babot és annyi forró vízzel öntöttem föl, hogy kb. egy ujjnyira ellepje
• Közben azért megnéztem, mennyire szívja a vizet
• Só és bors, más fűszert nem kapott

A gerslit azért is szeretem, mert nem lehet szétfőzni. Legalább is nekem eddig még nem sikerült. Figyelni kell azért rá, de nem olyan kényes, mint a rizs főzése.

Közben a sütőben sütőzacskóban megsütöttem a csirkeszárnyakat az egész fej fokhagymákkal.
A húsra a kedvenc provanszi fűszerkeverékemet tettem, sót, borsot, friss kakukkfüvet, hagymát, csilit és olajjal összeforgattam.
A zacskóba tettem négy termetes fej fokhagymát héjastól.
160°C-os sütőben sütöttem egy órán keresztül.
Nagyon jó állagúra sült a fokhagyma, mert rövid hűlés után szépen ki lehetett szedni alúlról a gyökér csonkját, ezzel kiszakadtak a gerezdek alsó részei és szépen ki lehetett nyomni a sült pépet.

A vargányával ugyan csaltam egy kicsit, de azt hiszem ettől még nem ájulnak el sem a gourmand-ok, sem a gasztrokíbicek.
Van egy - szerintem - jó minőségű vargánya krémleves por, amit én előszeretettel használok különféle ételek, mártások sűrítésére. Levest még sosem főztem belőle, pedig intenzív gomba íze van és sok gomba darabkát is tartalmaz.
Nem vagyok alaplé mániás - nem kételkedem a nagyszerűségében -, de nem tudok itthon éttermi körülmények között főzni és nem is akarom a felszabadult főzés hangulatát görcsössé tenni, mert nincs valódi alaplevem. Főztem már ilyennel, sőt főztem szándékosan is, hogy legyen az éppen aktuális ételhez és valószínűleg fogok is még főzni, de semmi bajom a leveskockából készített alaplével.
Most viszont éppen levest is főztem, ezért adta magát a lehetőség, hogy a mártást ezzel higítsam föl.

• A krémleves port elkevertem a levesből kivett alaplével, összefőztem és amikor besűrűsödött, akkor mégegyszer felöntöttem, hogy legyen elég mártás.
• Kettő darab fokhagyma kinyomott krémjét hozzákevertem
• Sóztam és borsoztam
• Nincs benne sem tej, sem tejszín, mert nem akartam, hogy elvigye az ízét. 

A zöldbabos gersli a szósszal húsmentes  fogásként is megállná a helyét.
A megmaradt fokhagymák sem vesztek kárba. Az egyik a csicsókát ízesítette, a másik egy kencébe került.