Lahmacun --- török húsos lepény

                         

Lahmacun söpört végig a blogokon nem olyan régen. Nálam is tarolt, és nem bántuk meg. Egyszerűen elkészíthető és nagyon finom. Szeretjük az ilyen lepény szerű ételeket. Remek vacsora, gyorsan elkészül.
Bárányhús persze nem terem minden hentesnél, de úgy gondoltam, hogy marhahússal tökéletesen helyettesíthető. Ennek az ízéhez legalább hozzá vagyunk szokva.
A receptet sebtiben kiírtam, de mivel az összetevői bővíthetők, változtathatók, ezt én meg is tettem. Nagyon finomat sikerült készíteni és úgy döntöttem, meg is tarom a későbbi időre. Fényképeztem is, de a recept szokás szerint eltűnt. Valószínűleg tudat alatt nem is akartam megőrizni, hiszen egy nem autentikus lahmacun bármikor asztalra kerülhet nálunk. Nem fogja tönkretenni a hírnevét.
Azután mégis úgy döntöttem, megér egy bejegyzést, ha el akarom majd mondani később, hogy honnan is vettem a receptet. Hogy honnan? Azt persze már nem tudtam, csak azt, hogy egy blogon láttam.
Megkértem Gugli barátomat, hogy segítsen, és láss csodát! Kiadta azt a blogot, amelyet eléggé el nem ítélhető módon nem láttam akkor, amikor a 34. VKF kiírására bemutatta ezt a török lepényt.
Sajnálom, hogy lemaradtam akkor, mert már jó ideje élvezhettük volna ezt a finomságot.

Lahmacun / ejtsd: lahmadzsun /

Nálam a tészta egy egyszerű, vízzel készült élesztős tészta volt, természetesen dupla mennyiséggel.

• 35 dkg fehérliszt
• 15 dkg telj.kiőrl. tönkölyliszt / az egészség jegyében /
• 3,5 dl víz
• só
• cukor
• 2 dkg élesztő

A kenyérsütőgéppel kevertettem össze a tésztát. Tizenegy részre osztottam és igyekeztem minél vékonyabbra kinyújtani. Nem lettek szabályos kör alakúak, de nekem így volt szép, mert így  nem tűnt mesterségesnek.

Az étel elkészítését egyébként ajánlatos a hús összekeverésével kezdeni, mert kiváltképp jót tesz neki, ha áll néhány órát. Jól összeérnek az ízei, de ha valamiért ez mégsem megoldható, akkor is tessék elkészíteni, mert muszáj ilyet enni.

• 40 dkg darált marhahús
• 1 kis doboz sűrített paradicsom
• 2 db reszelt paradicsom - helyett - fél dob. lecsöpögtetett konzerv, darabolt paradicsom
• 1/2 piros kalif.paprika apróra vágva
• 1 lilahagyma apróra vágva
• 3 ger. fokhagyma reszelve
• fagyasztott, vágott petr.zöld
• só,  frissen őrölt bors,  rómaikömény,
• borsikafű oregánó híján
• csilipehely
• 2 evőkanál olaj

A rómaikömény ízét én nagyon szeretem, nekem ezzel lett teljes az íze ennek a húsnak. A borsikafű kényszer megoldás volt, de nem rontotta el.
Az olajat azért tettem bele, hogy könnyebben lehessen a húsos masszát elkenni. Elifnél szintén ezt olvastam ki a receptjéből.

A receptekben azt írják, hogy eredetileg ezeket a lepényeket serpenyőben meg lehet sütni, de akkor le kell takarni, hogy a nyers hús is meg tudjon párolódni.
Nekem jobban tetszett a sütőben sütés lehetősége, mert így a vékonyra nyújtott lepények ropogósra sültek, és a húsos massza is ízletesebb lett. Néhány perc alatt elkészülnek 180 fokon kb. 5-6 perc.
Elif azt írja, hogy ezeket a lepényeket úgy fogyasztják, hogy szálas petrezselyemzölddel megtöltik, föltekerik, mint a palacsintát. Citromgerezdeket adnak mellé, de lehet salátával is enni.

Mi kettéhajtottuk, mert a vékony lepények amúgy is hajlékonyak, de a citrom lemaradt, mert akkor még nem olvastam erről.
Nekem az volt az ötletem, hogy fokhagymás tejfölös-görögjoghurttal kentük meg. Finom volt ezzel is.

Ez pedig egy másik alkalom volt. Kettéhajtott lepény fokhagymás joghurttal megkenve és megpakolva citrommal locsolt szálas petrezselyemzölddel és galambbegysalátával.  A citromos íz nagyon finom volt benne!