Minden kezdet nehéz

Nem ezzel az elcsépelt mondattal szerettem volna kezdeni az első blog bejegyzést, de ez most így, ahogy van, igaz. Amíg eddig eljutottam, az nekem komoly " technikalegyőzést " jelentett. Ezért volt különösen megrázó, amikor az elkészült bejegyzés után minden elszállt! Most újra indulok, de a lökést adó eseményre való hivatkozás már nem aktuális.
Úgy gondoltam ugyanis, hogy az Anyukám születésnapja igazán megfelelő alkalom lenne, hogy elkezdjem összefoglalni és megmutatni, hogy mi lett abból a palántából, amit Ő ültetett el?
Arra már nem nagyon emlékszem, hogyan kezdtem el főzni, de arra igen, hogy inkább főztem, a Hugom takarított, az Anyukámék meg gyomláltak a telken.Lehet, hogy nehezen indult, de annál lendületesebben folytatódott. Kb. 35 évvel később, sok kényszerből, kiszolgáltatottságból nehezen megszerzett tudás birtokában azt mondom, hogy kár volt eltörölni az iskolák tanóráiból a háztartástant. Ha az én korosztályom már nem szeret főzni, és hagyja magát rábeszélni a sok félkész - és gyorséttermi ételre, a pékségek pudingoscsigáira, amit tízóraira kap a gyerek, akkor MI lesz a gyerekeinkkel és az unokáinkkal? Végül tényleg maréknyi bogyót fognak enni reggel-délben- este? Vitamin, ásványi anyag, nyomelem tablettában? A répa A-vitaminja meg csak a nyulak látását fogja javítani?
Azt szokták mondani, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja. Kevés asszony teheti meg, hogy szabadon gazdálkodjon a munkaidejével, de a délutáni főzés közben jókat lehet beszélgetni a konyhában is. Nekem is nehéz volt, de a két Fiamat úgy sikerült nevelni, hogy nem nassoltak chipset, alig ittak üdítőt, még a házi szörpöt is elhagyták idővel. Az epret cukor nélkül ették, mert azt mondtam nekik, hogy az eper nem cukor ízű. A paradicsom és az uborka pedig nem só ízű. Cseresznyét lopni pedig........csak, ha gyorsabbak, mint a csősz.
Most már csak abban reménykedem, hogy a Fiaim leendő asszonyai is hasonló látásmóddal felvértezve indulnak az életbe! Talán ez a blog is segít majd Nekik.