2009. július 22., szerda

Karfiol húsbundában


Szerencsére nálunk nincs olyan probléma, hogy valamelyik zöldség tiltó listán lenne. Olyan van, hogy pl. főzeléknek elkészítve nemszeretemétel, de más módon, ehető. A tök-tökpuffancsként, a kelkáposzta-rakott kelként, a paradicsomos káposzta-aprókáposztaként bármikor jöhet. A karfiol lehetőségei eléggé behatároltak: leves,rakott karfiol,rántott karfiol és savanyúság. Ennyi volt az ismertsége. Nem volt gond ezekkel sem, sőt a Férjem nyersen is szívesen eszegeti. Van egy régi receptem, egy régi Nők lapjából. Pontosan egy 1991-es újságból. Azóta számtalanszor megcsináltam ezt az ételt, sokat egyszerűsítettem is rajta, a mennyiségeket sem mindég találom el, de most előkerestem az eredeti receptet. Bizony, még meg van az újság, sok-sok más régi újsággal együtt, amiről azt gondoltam, hogy olyan recept van benne, amit nem szabad elfelejteni.
Hozzávalók:
  • 50 dkg szép fehér, tömör karfiol fej
  • 20 dkg darált hús / konzerv vagdalthús is lehet /
  • 1 db tojás
  • 2 dl tej
  • 15-20 dkg liszt / jó, ha korpás liszt /
  • 2 ek olaj
  • 2 ger. fokhagyma
  • só, bors

Ezt az alap masszát én szoktam apróra vágott hagymával is összekeverni, vagy összevágott petr.zöldet teszek bele ill. snidlinget stb. Általában telj.kiőrl. liszttel keverem ki.

Az elkészítés módját nem írom le olyan részletesen, mint az újságban van, mert azóta rájöttem, hogy ez tulajdonképpen nem más, mint egy húsos palacsinta tészta egy kicsit sűrűbb állaggal. A masszába belekerül az olaj is. Ezen kívül kell még a sütéshez is, és kell még liszt is pluszba.

A karfiolt rózsáira szedjük, a nagyokat félbe vágjuk, megmossuk, besózzuk. Én le szoktam öblíteni, mert így nem kell annyira figyelni a sózásra, és a karfiol is nedvesebb lesz, jobban tapad rá a liszt.

Először lisztbe mártjuk a karfiol rózsákat, utána a masszába és beletesszük az olajba. Fedő alatt sütjük, de a fordítás után már nem kell letakarni. Közepesen legyen forró az olaj, hogy a húsbunda át tudjon sülni. Nekem a karfiol sokszor marad roppanós, igaz, én elég nagy barabokat szoktam sütni.

Sajnos nekem az vált be, hogy kézzel mártogatom a masszába, de engem nem zavar, ha valaki tud jobbat, ossza meg az érdeklődőkkkel.

Ezt a karfiolt esszük ebédre, de inkább vacsorára majonézzel vagy anélkül, salátával vagy anélkül, esszük jövet-menet, melegen és hidegen is. Még tízóraira is jó. Amikor olcsó a karfiol, akkor elég gyakran készítem. Rakott karfiolt pedig mirelitből szoktam főzni télen.

Most is maradt egy kis massza és mivel a piaci körsétán vettem a múltkor két csokor zsályát, így jött az ötlet, hogy belemártsam a leveleket. Akkora sikere volt, hogy igazán meglepődtem. Még sosem ettünk ilyet. Érdekes volt a kóstolgatása, mert nem az illatát lehetett érezni, amikor bele haraptunk, hanem az aromáját, amikor összerágtuk. A többi a fagyasztóban fog kikötni, jó lesz télen a húsok ízesítésére.


Ezek a húsbundás zsálya levelek. Azért ez frissen a legfinomabb.

1 megjegyzés: