Rukkola-pestós karalábéfőzelék

Megint a Feri.........a karalábéfőzelék is lehet különleges. Ez egy kicsit már hasonlít a hagyományos értelemben ismert főzelékhez, de a szokásos rántás vagy habarás helyett egy pestos sűrítést kapott.
Pontosabban azt is, mert egy kevés étkezési keményítővel is besűrítettem a recept leírása szerint.
A hozzávalók mennyisége csak azért, mert egy tisztességes recepthez ez is hozzátartozik.

• 1.2 kg tisztított, felkockázott karalábé
• 1 fej hagyma apróra vágva
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 ek vaj és 3 ek olívaolaj
• 5 dl alaplé a zöldség héjából, leveléből főzve vagy víz
• 1 - 2 ek sótlan mogyoró pirítva / más maggal is lehet / 
• 8 dkg rukkola
• 2 ek étkezési keményítő
• 1/2 dl tejszín
• só, frissen őrölt bors
• 1/2 citrom reszelt héja és leve

Az alaplé főzésével kell kezdeni. Nem bonyolult eljárás, de én sem készítem rendszeresen. Megteszi a víz is, ha kellően fűszeres az alap étel.
A zöldséges alapot kb. egy liter vízzel 15 - 20 percig kell forralni, azután leszűrni.
Ebbe a lébe a rukkolát 20 másodpercig leforrázzuk, leszűrjük és hideg vízbe tesszük, de én ezt kihagytam.

• Az olaj és vaj keverékén megpároljuk a hagymát -- én itt beletettem a fokhagymát is. Nincs jelentősége, mikor kerül bele. Így nem érződött intenzív fokhagyma íz.
• A megpárolt hagymára tegyük a karalábét --- // én előre megpároltam, de csak rövid ideig azért, hogy leönthessem az első vizet, amiben állítólag kifőlnek a puffasztó anyagok //
• Só, bors, a fél citromhéja és a kb. 5 dl alaplé vagy víz. Így főzzük kb. 15 percig, hogy a karalábé roppanós maradjon.
• Közben szárazon megpirítjuk a mogyorót vagy más magot / mandula, fenyőmag esetleg dió / 
• A forrázott rukkolát, a pirított magot, kevés olajat // 1 - 2 teáskanálnyit // és a fokhagymát ---- ha nem tettük bele a karalábéba, mint én --- a főzelék alapból kivett egy merőkanálnyi mennyiséggel pürésítjük.
• Ezt a pépet visszakeverjük a karalábé alapba és összeforraljuk.
• A keményítőt a tejszínnel és ha szükséges, egy kevés vízzel kikeverjük és besűrítjük vele a főzeléket.
• Forralni már nem kell csak összemelegíteni.
• Utána ízesítünk sóval, borssal és citromlével.

Ilyen a pestos sűrítéssel a megfőzött karalábéfőzelék.

Tálaláskor friss rukkolát és durvára tört pirított mogyorót / magot / szórunk rá.

Főzőbanános joghurtos karalábé

Szinte már unalmas, amikor azt írom, hogy ez az étel eredetileg nem ez lett volna, de menet közben többször módosult a terv és a végeredmény köszönő viszonyban sincs az eltervezettel.
Ez a karalábé egyszerű főzelékként végezte volna, ha nem akad a kezembe a főzőbanán -- amiből szintén mást terveztem -- és nem döntök úgy, hogy ezt bizony fel kell használni most, mert később már nem lesz rá időm.
Segítségül hívtam a Főzelékes Ferit és a recept ötleteit hasznosítva készítettem el ezt az ételt.
Azt hiszem, most ő is büszke lenne rám! Én nagyon élveztem.

• 3 db közepes karalábé
• 2 db főzőbanán
• 1 db hagyma
• olaj és vaj keveréke
• a karalábé zsenge levelei
• 1 evőkanál mild madras currypor
• 1 teáskanál kurkuma
• só, bors
• 3 ek görög joghurt
• víz
• korianderlevél apróra vágva

• Olaj és vaj keverékén megfonnyasztottam az apróra vágott hagymát
• Rátettem a kockákra vágott karalábét és erősebb tűzön állandóan kevergetve rövid ideig pároltam
• Megszórtam a fűszerekkel és tovább sütöttem néhány percig, hogy a fűszerek kiadják az aromájukat és illatozni kezdjenek
• Beletettem az összevágott főzőbanánt, a durvára felaprított karalábé leveleket, és kevés vizet aláöntve kb. 25 percig főztem
• Sóztam, borsoztam és hozzáadtam a joghurtot. 
• Alaposan átkevertem és egyet forraltam rajta. Főzni már nem kellett.

A karalábé éppen roppanós maradt, de már nem volt nyers.
A víz elfőlt, a megmaradt leve később besűrűsödött a banántól.
Tulajdonképpen egy zöldség ragu lett, nem főzelék.
A banántól kissé édeskés az íze, / picit érettebb volt már / ezért tálalásnál joghurtot lehet még rátenni és lime levet csöpögtetni a tetejére ízlés szerint.
Vágott korianderlevelet szórtam a tetejére.

Lehet köret is valamilyen hús mellé, de lehet főétel naan kenyérrel, pitával vagy totillával és lehet mellé bulgurt, rizst is főzni.

Karalábéfőzelék húsgombóccal

Szerintem a főzeléket sem  könnyebb fotózni, mint a sötét tónusú ételeket. Nekem legalább is nem egyszerű. Valahogy még is kellett egy képet készítenem, hogy látványosabb legyen a bejegyzés.
Sok ismerősöm nem evett még karalábéból készült főzeléket. Gombóccal meg pláne nem. Sokáig én sem ismertem, de most már majd' harminc éve főzöm. Sehogy másképp nem is készítettem, csak így, gombóccal.

Nem tartozik a képhez bonyolult recept, inkább csak ezt az elkészítési módot akartam megmutatni.

• A főzeléket mindenki saját ízlése szerint elkészítheti, bármilyen más főzelék mintájára
• A húsgombóc pedig hasonlít a töltöttpaprikáéhoz

1. A gombóchoz való darálthúst összekeverem a nyers rizzsel, a párolt hagymával, tojással, sóval, borssal.
2. Sós / ételízesítős / vízben megfőzöm a gombócokat, de a vizet megtartom.
3. Az összevágott karalábét - én hosszúkásra szoktam - kevés vízben előfőzöm, ezt leöntöm és hozzáöntöm a gombócok vizét.  Ez tele van a hús ízével, zamatával, kár lenne kiönteni. Fűszerként borsikafüvet és kicsi kakukkfüvet tettem bele. 
4. Rántást készítek, tejjel felengedem és beleteszem a húsgombócokat is. kb. 10-15 perc alatt összefőzöm, hogy a gombócok is átvegyék a főzelék ízét.
5. Jócskán teszek bele vágott petr.zöldet, de ezzel már nem főzöm.

Én elég sűrű főzelékeket szoktam készíteni, de ez úgy értendő, hogy sok a zöldség benne és nem a rántástól sűrű. Sok-sok menzakaján és üzemikaján vagyok túl, ezért az itthoni főzelékeket ehető, élvezhető és szerethető módon akartam főzni. Ez pedig a sok zöldségtől és kevés rántás/csomó/tól lesz az.

Árpagyöngyös karalábés egytál

Olyan szaftos lett ez az étel, hogy nevezhetném rizottónak is, de ez itthon készült, itthoni alapanyagból, itthoni főzéstechnikával, tehát nem lehet rizottó. Marad ez a kevésbé fantázia dús elnevezés. Ellenben nagyon finom lett.

• 1 kg bőrös sertés császárhús
• 10 dkg árpagyöngy
• 4 db karalábé
• 1 ger. fokhagyma
• 1 cs. petr. zöld
• só
• bors
• köménymag
• borsikafű

1. A húsról levettem a bőrt és egy keveset még a zsíros részéből is. Földaraboltam és kevés olajon elkezdtem párolni, de közben igyekeztem kicsit lepirítani, hogy pörzsanyag is képződjön.
2. Hozzáadtam a fokhagymát, a köményt, megsóztam és felöntöttem vízzel. Addig főztem, amíg jó közepesre nem főlt. A víz szépen feloldotta a lesült anyagot az edényről, ettől jellegzetes íze lett. A mikor rászórtam a borsikafüvet, egy kicsit kezdett hasonlítani a lucskoskáposztához, de később átalakult az íze.
3. Beleszórtam a megmosott árpagyöngyöt, öntöttem még rá vizet és tovább főztem kb. fél órát. Sóztam, borsoztam.
4. Az összevágott karalábét csak a főzés végén tettem bele, mert ennek már nem kellett hosszú idő.
5. A főzés végére éppen olyan szaftos / mancsos / lett, mint a rizottó. Az árpagyöngyöt nem lehet túlfőzni, ezért ma már az éttermek is felfedezték, mint rizottó alapanyagot. Két éve a borfesztiválon mindta egy séf. Akkor ettem borjúpofát is, ami nagyon finom volt. Talán egyszer még a többi kevésbé értékes alapanyag is nemesi rangot kap?
6. Tálaláskor durvára aprított petr.zölddel szórtam meg.

Karalábéleves vajas galuskával

Nem hiszem, hogy az étel bemutatása után mindenki széttépi az eddig használt jól bevált receptjét és ezt ragasztja ki a konyha falára. Tulajdonképpen a leves elkészítése mellett a fontosabb alkotó elem itt, a leves betét, amit én csak pár éve találtam egy számomra kedves írónő könyvében, ami nem mellesleg most egy szakácskönyv volt. Ez a galuska legjobban a karalábé levesbe, a karfiol levesbe és a borsó levesbe illik. Szerintem. Gyorsan elkészíthető és nagyon finom.

Ha frissek a zöldségek és zsengék, akkor úgy készítem, hogy kevés olajon megfonnyasztok egy kicsi, összevágott hagymát. Ráteszem a zöldségeket és kevergetve megpirítom. Karalábé, répa, petr.gyökér. Amikor már jó illatuk van és a répától egy kis színt is kapott, akkor megszórom 1-2 kanál liszttel és lepirítom, miközben állandóan kevergetem. Felengedem vízzel, sózom, borsozom és teszek bele zeller zöldet és, ha van akkor egy kevés lestyánt/ vegetát / is.
Amikor majdnem puhák már a zöldségek, akkor jön bele a vajas galuska.
Így készül:

• 1 db tojás
• 1 ek. tejföl
• 1tk. vaj vagy margarin / én púpozva tettem /
• 2-3 ek. liszt
• só, bors, petr.zöld

A tojást jól felverem és hozzá keverem a tejfölt és a puha vajat. A vajat nem lehet teljesen elkverni, darabos marad, de ez nem baj. A liszttel sűrű masszává keverjük, beletesszük a fűszereket és mehet is a forrásban lévő levesbe. Ha áll egy darabig, akkor sem lesz semmi baja. Én egy teás kanállal szoktam kicsi galuskákat szaggatni a levesbe. Nem kell sokáig főzni. Öt perc elég neki. Amibe lehet, bőven szórok vágott petr.zöldet.
Általában nem szoktam zsiradékot tenni a levesekbe, ha nem feltétlenül kívánja az étel jellege. A rántásokról nagyon rég leszoktam, pedig az Anyukám a karfiol, karalábé, krumpli és a borsó levest is berántotta, még ha csak egy kis vékony rántással is.
Habarni sem szoktam, pl. a palóc levest, frankfurti levest, de amikor esszük, a tányérba teszünk tejfölt. Ennek nem feltétlenül a fölösleges kalória bevitel az oka, ennél sokkal egyszerűbb a dolog. Egész főzős életemben előre kellett főznöm, akár 2-3 napra is, és ez bizony a tejföl nélküli ételek jobb eltarthatóságát biztosította. Tudom, az összhatás nem ugyan az, de főztem azért hagyományosan is.
A krémleveseket sem úgy kezdem, hogy olajon........., hanem vízben főzök és krumplival sűrítek.
Kivétel azért nálam is van. Néha megfőzöm a hagyományos leveseket is, mint pl. tejfölös zöldbab leves, vagy tejfölös krumpli leves, amiben csak az alap zöldség van benne és a fűszerezés. Ez a gyerek kor emléke. Amit ma főzök, az tele van zöldséggel, mindegy, mi a leves alap. Sok zöldség, nyugodt lelkiismeret.