Kakukkfüves csirke zsályás zöldségekkel

Szerencsésnek mondhatom magam, mert különösebb megrázkódtatás nélkül sikerült a családom rászoktatni a zöldségekre. Meggyőződéssel vallom, hogy csecsemő korban kell elkezdeni, nem szabad erőltetni, de mindenképpen el kell tüntetni a családi konyhából a mesterséges, ízesített, színesített, szagosított nagyipari termékeket. Semmi sem tilos, de ésszel és mértékkel kell fogyasztani. Könnyen beszélek én, mondhatják, akik alig ismernek. Könnyen beszélek én, mondják, akik ismernek, mert már nagyok a gyerekeim. Igen, de egyik sem hajlandó áldozatot hozni azért, hogy a gyereke ne a mesterséges ízfokozókon nőljön fel. Lehet, hogy nekem valóban könnyebb volt, mert abban az időben pénzem ugyan több volt, de szerencsére választék annál kevesebb. Ez a szemlélet azonban nem pénz kérdése, viszont az ellenkezője annál kényelmesebb.



A zöldség nem mumus! Ma sem csinálnám másképp, pedig rengeteg energiámba került, sok szabadidőtől estem el, biztosan sokmindenről lemaradtam, de úgy gondolom, hogy megérte.



Mindég az volt a vágyam, hogy otthon végezhető munkám legyen, akkor kényelmesebben éltem volna az életem, de ehhez később kellett volna születnem. Most már csak akkor leszek itthon, ha az unokáimnak fogok sütni-főzni. Ez is csak arra bizonyíték, hogy ha nem csak beszélni akarunk az egészséges táplálkozásról, hanem úgy is élni, akkor minden nehézség ellenére meg lehet csinálni. Ez egy olyan befektetés, ami száz százalékig megtérül.



Visszakanyarodva a zöldségekhez, nálunk viszonylag kevés savanyúság fogy a tél folyamán, mert sokszor eszünk zöldségköretet a húsok mellé. Néhány éve kezdtem el kísérletezni a sütőtökkel és nagy örömömre mindenkinél tetszést aratott. Eleinte csak külön sütöttem, külön ízesítéssel, később már kevertem a többivel. Így kezdődött a cékla köretként való felhasználása is. Azóta elvétve fordul elő a hagyományos ecetes cékla. Nem azért, mert nem jó, csak a sült jobb ízű.


A hétvégi ebéd ihletője most Dolce Vita volt. Nekem férfiakat kell etetnem, ezért krumpli is került bele. Ilyen meggondolásból készült külön tepsiben a hús és a köret is.

• 1,5 kg sütőtök jól megmosva, héjastól összevágva



• 6 db lilahagyma cikkekre vágva



• 6 db közepes répa nagyobb darabokban



• 6 db közepes krumpli darabokban



• só



• frissen őrölt bors



• 1 kk. fahéj



• 2 kk. borsikafű



• olaj



• zsályalevelek a fagyasztóból

A zöldségeket a fűszerekkel és az olajjal összeforgattam és egy tepsibe tettem, alufóliával letakartam és kb. 40 percig sütöttem 170 fokon. Ezután levettem a fóliát és még 15 percig 200 fokon sült.

A csirke sütése semmiben nem tér el a hagyományostól. A fűszerezése só, bors, borsikafű, kakukkfű, szárított zsálya. Egy kevés pirospaprikával elkevert olajjal kentem be a combokat, hogy szép színük legyen. Víz nem kell a sütéshez, mert van bennük annyi, amennyi szükséges. Alufólia alatt sültek ezek is kb. 40 percig, mert nagyok voltak. Ezután fólia nélkül még 20 percig.

A zöldségköret bőséges volt, savanyúság nem kellett és ennyi krumpli kellett a fiúknak.

Ismét egy elismerés

KataKonyha küldte nekem ezt a képet, ami azt jelenti, hogy az én blogomat olvasók között is van olyan, aki szívesen jön újra. Nem vagyok olyan termékeny, mint ahogyan terveztem, de nagyon élvezem, hogy megmutathatom azt, amit én tudok. Sokat tanultam eddigi életem során, mert szenvedélyem lett a főzés, de nem tudok meghatározni egy irányt, ami különösen kedves lenne. Azt hiszem így jártam jobban, mert rengeteg lehetőségem van, hogy új dolgokat próbáljak ki és ismerkedjek ill. megismertessem a családom különféle ételekkel és elkészítési módokkal. Ezért ez a blog kicsit kuszának tűnhet, de én meg akartam mutatni, hogy mennyire megfér egymás mellett a befőzés, az egyszerű ételek készítése és az olyan különlegességek, amit szerényebben, de el lehet készíteni itthon is, hogy az ízlelőbimbók kifejlődésük folyamán hozzászokjanak.
Ha ezeket olvasva az idelátogatók jól érzik magukat, annak nagyon örülök!
Sok olyan blog van, amit szívesen olvasok, mégha nem is látja a tulajdonosa, hogy nála jártam. Néha csak futok egyet, de ha időm engedi, még visszamenőleg is olvasgatok.
Tudom, nem sorolhatok fel mindenkit, így a teljesség igénye nélkül küldöm tovább

Napmátka

Max

Tomakonyha /bármit szól is, én szeretem olvasni /

a közös konyha(kert)

Spenótreceptek / mostanában ugyan nem működik, de hátha.../

Limara

Dulmina

Sofia


Vali


Trinity


Tündér


Szepyke


malackaraj


Tudom, hogy megkapták másoktól azok is, akiket én most nem soroltam fel.

Sült fokhagyma mustármagos gauda sajttal

Tudom, hogy a sült fokhagyma leírását nem tőlem fogják megismerni a gasztroblogokat olvasók, de nekem most sikerült először jól megsütnöm. Annyira finom, mint ahogyan leírták azok, akiknél én is láttam és kedvet kaptam hozzá, hogy elkészítsem. Az ízesítés szabadon választott, a sütés módja is. Mindenkinek más válik be, amiben ügyesebbnek érzi magát. Próbáltam úgy, ahogy olvastam, de vagy nem sült meg vagy megégett a sok kicsi fokhagymagerezd. Most mégegyszer nekiindultam és úgy döntöttem, hogy előveszem a jól bevált sütőzacskót.


Hatalmas fej fokhagymákat vettem és 3 db-ot szétszedtem gerezdekre, de a héját rajta hagytam. Betettem mindet egy sütőzacskóba, öntöttem rá 2 ek. szezámolajat és 1 ek. olívaolajat. Megsóztam, tettem mellé kakukkfű ágakat a fagyasztóból és 1 db negyedekre vágott almát.
Összekötöttem a zacskót és egy tepsibe tettem. 180 fokos sütőben sütöttem 20 percig, ezután 160 fokon még 25 percig. Hihetetlenül jó illata volt és a gerezdek vajpuhára sültek.
Közben sütöttem egy rozmaringos fehér kenyérbucit és összefőztem a forralt bort.

A langyos kenyér, a meleg, puha, ízes fokhagyma és a forró bor olyan feledhetetlen ízélményt adott, hogy a hideg estéken muszály lesz ismételni. Került mellé egy kevé csiliszósz is, amiből még van néhány kis üveggel a spájz polcomon.

Rakott kelkáposzta a nem szeretem időszakon túl

Nem szeretem! Sokszor hallottam én is ezt, amíg kicsik voltak a fiaim. Szerencsére nem volt túl sok étel, amit ezzel illettek, de nehezítette a dolgom, hogy a két gyerek nem ugyan arra az ételre mondta. Az egyik nem szerette a gombalevest, a másik a paradicsomos káposztát, az egyik nem szerette a tökfőzeléket, a paradicsomlevest, a fokhagymás uborkasalátát, a másik nem volt annyira válogatós. Uborkasaláta két féle készült egy ideig, gombaleves mellé pedig paradicsomleves is. Az egyik gyerek nem volt napközis, mert nem akart, és a nagymama azt mondta, hogy szegény gyerek, miért kell..........Majd ő főz, és ehet ott is. / anyós mami / Evett! A mami azt főzte, amit ő akart enni. Ezért lett válogatós és ezért az még ma is, de mára már legalább egyszer megeszi egy évben a nemszeretem ételt is. A másik gyerek napközi, menza, kollégium. Nem válogat, sőt elborzaszt, amikor hidegen, lábasból, maradékot, így is jó lesz ételt eszik. Kicsit, mint az anyja, aki szintén menzán szocializálódott.

Ez a menza volt az, ami utálatos ételt csinált a zöldségekből. Szeretném tudni, hol tanították azokat a szakácsokat, akik ilyen borzalmakat voltak képesek főzni az iskolákban? Azok, akik ennek ellenére nem utáltak meg bizonyos ételeket, szebb jövőképük lett. Mert a zöldség finom, egészséges és a belőle készült étel nem gusztustalan. Arra már nem emlékszem, hogy a kelkáposztához hogyan viszonyultak, de gyanítom, nem volt kedvenc, mert ritkán készült. nem úgy most! Az egyik gyerek ugyan a főzeléket nem eszi, de a rakott kelt mind a kettő. Annyira, hogy még a munkahelyre is jó. A hozzá szokás lassú volt, de egyszer csak azt vettem észre, hogy elfogyott a hűtőből az étel. Szóval, így kezdődött.

A fűszerezésre nem tudok pontos mennyiségeket írni, mert ízlés függő, egyébként meg én bátran fűszerezek, viszont bátortalanul sózok.

• 1,5 kg-os kelkáposzta



• 60 dkg darálthús



• 15-20 dkg rizs



• 1 nagy hagyma



• 2 ger. fokhagyma



• só, bors, köménymag, majoranna



• paradicsom a pörkölt alaphoz



• paprikacsutka " "



• 1/2 l tejföl

Nem régen azt olvastam, hogy a kelkáposzta és saláta külső zöld levelei egészségesebbek, mint a belsők. Lehet, hogy igaz, de ezek a legrondábbak, foltosak és én eldobom. A kelkáposzta torzsáját ék alakban kivágom, a káposzta fejet egy nagy fazékbn elkezdem főzni sós vízben, a leeső leveleket kiszedem és a végén a kicsi maradék fejet tovább főzöm.

Közben a hagymával pörkölt alapot készítek, a húst ráteszem és fehéredésig pirítom. A rizst megmosom és ráteszem a húsra, ráöntök annyi vizet, amennyi a rizs kétszerese. Fűszerezem és addig főzöm, amíg a rizs majdnem puha. Ekkor hozzákeverem a tejföl felét és belevágom a maradék kis kelkáposzta fejet, apróra. Kiválogatom a szükséges leveleket és a maradékot szintén belevágom a rizses masszába. Kóstolok és ízesítek.

Egy tepsit kizsírozok / igen, zsírozom / megszórom zsemlemorzsával és kibélelem két rétegben a félig főtt kelkáposzta levelekkel. Beleöntöm a húsos-rizses-káposztás masszát és beterítem a többi levéllel, szintén két rétegben. A tetejére öntöm a maradék tejfölt, amit elekevertem egy kevés őrölt pirospaprikával. Erre kerül néhány füstöltszalonna szelet, néha több, néha kevesebb. Esetleg füstölt kolbász karika. Hihetetlenül finom a füstös íze a tejfölös káposztának a tetején.

Alufóliával letakarom és kb. 1/2 órát sütöm 180 fokon. Leveszem az alufóliát és megsütöm a szalonnát a tetején.

Ha valamelyik gyerek leszedi a káposzta leveleket, mert nem szereti, akkor sem veszi észre a többit a rizses-húsos masszában. Kész átverés! Kész győzelem!

A snack nem tilos csak nem egészséges

Egészséges-e, azon lehet vitatkozni, de mindenképpen jobb, mint a bolti sós, zsíros, adalékos valami. Igaz, nincs olyan szép zacskója, nincs benne ajándék matrica sem, meg kell várni, míg megsül, és nem lehet az iskolába menet megvenni, de határozottan állítom, hogy be lehet illeszteni a megfelelő helyre. Már, persze, ha van ilyen. Nekünk szerencsénk volt a csipszekkel, mert nem volt rá igénye a fiaimnak. Ma már eszegetik ezt is, ha sütök, pedig nem szoktam megsózni, van ennek íze így is. Sütni is leginkább akkor szoktam, ha vendégek jönnek hozzánk, és naívan próbálom az egészségesebb élelmiszerek felé terelni a gyerekeket és felnőtteket egyaránt. Nem sok sikerrel! A bolti vacakhoz szokott ízlelőbimbókkal rendelkezők ezeket nem díjazzák. Van abban valami igazság, hogy a gyári ízfokozók - márpedig mindenben van-tönkre teszik az ízlelőbimbókat. Nem akarok visszatérni a nyers húshoz, de igenis akarok új ismeretek adni a körülöttem élőknek arról, hogy milyen ízű a paradicsom só nélkül és milyen ízű a magyar napon érett eper cukor nélkül. Márpedig csak ezt az epret lehet megenni a maga természetességében, mert csak ennek van íze.
Ez a csipsznek való sokféle formában létezik, persze ennek a sonkásnak sem a bele sütött sonkától van íze, de nem is azért találták ki, higy a szendvicsbe kerüljön egy szelet sonka helyett. Nem akarok reklámot csinálni ennek a terméknek, csak gondoltam, egy természetes konyhán élő család étkezésébe ez is belefér. Akinek van ideje, az persze ennél is jobbat készíthet édesburgonyából, céklából, almából, répából stb. Sok erő és kitartás, türelem és rengeteg idő kell ahhoz, hogy az iskola és a környezetünk ellenében a gyerekeinket és a családunkat a jó felé terelgessük. Nehezen hisszük el, hogy idővel megtérül. Sokan csak a mának élnek, ma és most akarják jól érezni magukat, de mi lesz 20-30 év múlva velünk?

Kacsacombok savanyúkáposztával, almával, hagymával

Ez az étel már elég rég óta szerepel a családi étlapon. Valószínűleg valamilyen újságból való, de az évek során több variációban is készítettem, ezért igazán nem is tudom, melyik volt az eredeti. A különbség abban rejlik csak, hogy milyen húsból készül. Csináltam sertéstarjával, ami nagyon finom volt, könnyebb változata csirkecombbal készült, de a kacsacombok is illenek hozzá.
Kevés hús, sok zöldség, finom íz, kevés munka, könnyű elkészítés egyenlő ideális étel.
A mennyiségek tetszőlegesek, mert mindenki annyit tesz belőle, amennyit szeret. Mi sok hagymát eszünk, de ennél az ételnél sok a káposzta és az alma is.

• nyers, karikára vágott krumpli
• karikára vágott hagyma
• cikkekre vágott alma
• elősütött hús
• savanyúkáposzta
• ízesített tejföl

Ebben a sorrendben szoktam a tepsibe tenni, mert úgy tapasztaltam, hogy így keverednek a legjobban az ízek sütés közben.

A húst fűszrezve, sózva elősütöm. A tepsit kikenem /margarinnal, zsírral, olajjal-lehet választani / és beleteszem a vastagabb karikákra vágott burgonyát. Nem kell egy rétegben tenni, de akkor külön-külön kell sózni, fűszerezni. Ehez az ételhez én kakukkfüvet, borsikafüvet, borsot használok fűszerezésnek. A következő réteg a vastagabb karikára vágott hagyma, erre jön az alma. Ezután ráteszem a húst és beterítem a kissé átmosott káposztával. Ezt is megszórom a fűszerekkel, mert a borsikafű és a kakukkfű nagyon kellemes aromát ad neki.

A tetejét leöntöm tejföllel úgy, hogy mindenhol befedje. Ráöntöm a hús sütésekor keletkezett levet és a maradék olajat. Aláöntök kb. 2 dl vizet, alufóliával rendesen betakarom és beteszem a sütőbe kb. 1,5 órára, de ez attól is függ, hogy milyen húsból készítem. A sütés végén leveszem a fóliát és kicsit megszínezem a tetejét, de nem kell megpirítani a káposztát.

Bármilyen húsból elkészítve nagyon szívesen esszük, de a tarja a legsikeresebb. Állás közben összeérnek az ízek, másnap még finomabb. Tálalásnál nagy kockákat lehet vágni belőle, mindenkinek egy szelet hússal vagy egy combbal a tetején.
A képek sajnos elég rosszak, de ezek egy régebben készült ételről vannak. Most még nem készítettem el, de gondoltam a receptet közzéteszem, ha már Márton napja alkalmából hullanak ezek a jószágok. Ez az étel a sült kacsa alternatívája azoknak, akik nem ragaszkodnak a hagyományos kacsasülthöz.

Sütőtökös csirkés masnitészta

Amikor szabadságon vagyok, a főzés is inkább lesz alkotás, mint a munkás napokon. Sosem valóságos teher, de a bevált ételek biztosan sikerülnek, a kísérletezés nem ilyen napokra való. Ez az étel abból készült, amit a hűtőben találtam, és ami magában semmire sem lett volna elég.

• 40 dkg korona durum tészta / rövidebb főzési idővel egészen jó lett /
• kb 5 dkg húsos szalonna
• 1 nagy fej hagyma
• 3 ger. fokhagyma
• kb. 25 dkg nagyon finomra vágott csmell a fagyasztóból
• 3 karika kétujjnyi vastag sütőtök
• 2 dl tejszín
• tökmag
• tökmagolaj
• só
• bors
• olívaolaj és vaj

Az olajon megpárolom a nagyobb kockákra vágott hagymát. Kicsit megsózom, hogy hamarabb puhuljon. Hozzáadom a szalonnát és a fokhagymát. Ezután ráteszem a csirkehúst és összepárolom az egészet. Ezután mehet bele a kockákra vágott tök, ennek nem kell sok idő, hogy ne törjön össze. Ráöntöm a tejszínt, sózom, borsozom, teszek rá egy kevés petr.zöldet és egyet forralok rajta. Kellemesen édeskés a hagymától és a töktől, de elég fűszeres a szalonnától és a fokhagymától. Szükség esetén a tészta főzővizével higítom. Nekem kellett hozzá tenni.

Tálalásnál megszórom még pirított tökmaggal és locsolok rá egy kevés tökmagolajat.

Diabetikus birsalmasajt

Szerencsére nem kellett átélnünk, milyen érzés, amikor egy felnövekvő cukorbetegnek azt kell mindani valamilyen édességre, hogy ezt, nem! Ha a gyerek ebbe nől bele, talán könnyebb, de ebben sem vagyok biztos. Örültem, amikor a boltok polcain felfedeztem az egyre bővülő kínálatot, amikor láttam aprócska, de méregdrága mikulást, azután láttam szaloncukrot, igaz csak egy féle ízesítéssel. Mégis, elkezdődött valami, hogy az egyre növekvő számú cukorbeteget is ember számba vegyék.
Az otthon készíthető lekvároknak meg volt a lehetősége, annál is inkább megérte, mert a bolti választék silány volt, az íze még elfogadható, de ahogy kinézett.....! Mitől lett szürke a baracklekvár? Tudom, hogy birsalmasajt nélkül lehet élni, de amikor tavaly megleptem egy kedves ismerősömet, olyan gyermeki örömmel újságolta, hogy milyen finom volt, és, hogy szinte egyszerre megette az egészet, elhatároztam, az idén is készítek ilyet. Megjelent a boltok polcain a diabetikus befőzőcukor, hogy egyszerűbbé tegye a házi lekvár készítést. Ezzel kísérleteztem tavaly és kitűnően vizsgázott. Igaz, elég drága, sőt, kifejezetten drága, de megéri, ha látom az őszinte ragyogást annak a szemében, aki már nagyon régóta nem evett olyan édességet, amit nagyon szeretett, és nem is számított arra, hogy egyszer még ehet. A cukorbetegnek be kell tartani bizonyos szabályokat, ezért remélem, hogy az idén lassabban fog elfogyni ez a finomság.

• 50 dkg birs pép
• 1 dob diabet. befőzőcukor
• 1 narancs reszelt héja
• pirított dió

A birsalma nem volt lemérve, amikor előkészítettem, mert nekem a pép súlya kellett. Fél kg-onként volt elcsomagolva a fagyasztóban, mert nem volt időm egyszerre elkészíteni. Az előkészítésnél a birsek szőrét szárazon a legkönnyebb ledörzsölni. Én papírtölővel törölgettem és meglepően egyszerű volt. Alapos mosás után feldaraboltuk és csak a magházát szedtük ki, de azt azért is célszerű, mert sok almának a közepe kukacos, rohadt. A bolti nemesített, biztosan hibátlan, de én a szomszédból kaptam. Garantáltan bio volt. A darabolt almát citromsavas vízben áztattuk, amíg fel nem vágtuk mindet. A főzés annyi vízben történt, ami éppen ellepte. A főzési idő rövid, talán 15 perc volt. Amikor az almák kezdenek kifordulni a héjból, akkor már bőven jók. Ezután egy nagy szűrűben leszűrtem és hagytam kicsit kihűlni. Ezután húsdarálón ledaráltam és lemértem, kiadagoltam a szükséges mennyiségeket. Szép világos volt a színe, bár engem az sem zavar, ha sötét színű marad.
A készítés utolsó része az, amikor a birs pépet összekeverem a cukorral, jó alaposan elkeverem és felteszem főlni. Nagyon hamar összeáll, mert elég sok a zselésítő anyag ennyi cukorban. Talán tíz percig kevergettem. Vigyázni kell, mert nagyon pöfög. Hozzákeverem a narancs reszelt héját és beleteszem a durvára tört pirított diót is.

Ebből a mennyiségből ezzel a hat kis formával tudtam sajtot készíteni. A formákat kibéleltem folpackkal és mielőtt beletettem a pépet, kicsit megspricceltem vízzel is. Mire kihűltek, már szinte össze is állt és megdermedt teljesen. Másnap kiszedegettem őket és sütőpapíros rácsra tettem, hogy kellően kiszáradjanak. Naponta megforgatom, már harmadik napja száradnak, de még hagyom, mert szeretném jól kiszárítani, nehogy megpenészedjen. Régen, kezdő koromban egy nagy mennyiség teljesen penészes lett, mert korán csomagoltam el, azóta hagyom, akár két hétig is száradni.
Én ezt a keverési arányt találtam magamnak, de természetesen lehet kísérletezni, most már van mivel.
Ez a másik mennyiség hagyományosan készült. 1 kg birspéphez 80 dkg cukrot adok, ízesítem narancshéjjal, dióval, esetleg mazsolával és összefőzöm. Ha jól le van csöpögtetve darálás előtt, akkor nem kell sokáig főzni. Azért szoktam darálni és nem turmixolni, mert jobban szeretem, ha kicsit darabos marad.

Müzliszelet

Az egészséges táplálkozást több oldalról lehet megközelíteni és különböző fokozatokon keresztül lehet elérni. Az én családom sem lesz vegetariánus, pedig nagyon szeretjük és viszonylag sokat esszük is a zöldségeket. A klasszikus köret- hármas egyeduralmát sikerült alaposan csökkentenem, igaz nem ment gyorsan, de a kitartó szoktatás meghozta az eredményt. A sütemények közül is próbáltam olyanokat választani, ami nemcsak a zsíros krémekről és fehérlisztes tésztákról szólt. Alkalmanként a liszt egy részét teljeskiőrlésűre cseréltem, de csak ott, ahol nem rontott a végeredményen. Nem akartam, hogy éppen az ellenkezőjét érjem el, így viszont mindég elfogadta a család a változtatásokat. Természetesen ez mindég több energiát igényel, mint egyszerűen csak összedobni valami cukros, zsíros édességet. Ettünk mi is ilyeneket, de mindég éreztem, hogy ezen változtatni kell. A legegyszerűbb az volt, hogy a lisztet kevertem, a cukor mennyiségét csökkentettem, használtam mézet vagy barna cukrot. Arra viszont nem vagyok hajlandó, hogy teljes egészében megreformáljam a konyhámat. Szeretünk jókat enni és van, aminek az eredeti íze a legfinomabb.
Amikor ezt az édességet megláttam itt, igazán megörültem. Máskor is hallottam házi müzliről, láttam a tv-ben Nigella saját kreációját és olvastam Stahl J. müzlijéről is, de azok nem sütemény jellegűek voltak. Zabpelyhes aprósüteményeket már régebben is sütöttem, de azoknál kanállal kellett halmokat rakni a tepsire. Nem bonyolult tevékenység az, de a tepsibe öntés még ennél is egyszerűbb. A végeredmény pedig nagyon finom és nem utolsó sorban, egészséges is.A recept igazán felhasználó barát, mert egyszerűen csak egy bögrével vagy pohárral kell kimérni a hozzávalókat. Nekem egy kb. 3 dl-es pohár volt a mércém.

• 2 bögre zabpehely / nekem vegyes pehely volt /
• 1 " teljes kiőrlésű búzaliszt / nekem graham liszt volt /
• 1 " kókuszreszelék
• 1 " olajos mag, lehet vegyesen is; dió, mandula, mogyoró, tökmag, napraforgómag
• 1 " aszalt gyüm. vegyesen; mazsola, szilva, barack, datolya, füge stb.
• 1/2 " cukor / én kihagytam a lekvár miatt /
• 1 " hígabb lekvár / szilvalekvárt használtam /
• 1,5 " tej / vagy tejpor és víz /
• 3 db alma finomra reszelve
• 2 db tojás
• 1/2 cs. sütőpor
• 1 cs vaníliás cukor
• 1/2 tk só
• 1 tk fahéj, gyömbér, szerecsendió ízlés szerint
• szezámmag

Minden hozzávalót összekevertem és beleöntöttem egy sütőpapírral bélelt tepsibe. Lenyomkodtam és a tetejét bőven megszórtam szezámmaggal. Az eredeti recept azt írja, hogy keverjük bele, de nekem így jobban tetszett. Ezt a mennyiséget egy 24x35-ös tepsibe sütöttem meg. 170 fokon kb. 50 perc kellett hozzá, de ajánlatos tűpróbával ellenőrizni.
Nagyon finom volt, gyorsan elfogyott és amint feltöltöm a készleteimet, újra meg fogom sütni ebben az összetételben.
Megsütöttem egy olyan variációban, amikor is nem volt kedvem almát reszelni, kihagytam belőle, de kicsit száraz lett. Hiányzott belőle az alma, de talán egy kis plusz folyadék segített volna, igaz nekem hiányzott az alma íze is.

Kacsaleves maceszgombóccal--VKF XXIX

Hétvégére teljesen begombócoltam! Amilyen nehezen és ötlettelenül indult ez a játék, annyira belejöttem a végére. Szó szerint, hiszen ezek a mai ebédhez készültek. Még a reggelinél is gombócot gyúrtam a sajtból, mielőtt megettem. / ez vicc volt / A kacsalevesről szintén nem akarnék most írni, mert ahány ház, annyi szokás, ezt talán nem kellene uniformizálni. Amit én szoktam az az, hogy szerecsendióvirágot teszek a húslevesbe és sárgarépát szoktam pirítani, amit felöntök egy kevés levessel és ezt szűröm a többi leveshez. Nagyon szép színe lesz tőle. Különben nem vagyok fanatikus húsleves főző és nem görcsölök, ha nem lesz átlátszóan tiszta. Szeretjük, de ennek ellenére nem főzöm, talán még havonta sem.

A maceszgombócot jó tíz évvel ezelőtt próbáltam ki. A gyerekeim nem rajongtak érte, de azért megették. Amíg lehetett maceszlisztet venni, addig néha került a levesbe, azután eltűnt a liszt és mostanában újra megtaláltam, jóval drágábban. Pontosan nagyon drágán. Úgy döntöttem jó lesz nekem a pászka lap is, majd én megőrölöm. Egyszer csak megláttam ezt a Corában, és vettem is két dobozzal. Ebből készült most a gombóc a levesbe.

A régi zacskókon volt recept, és nem is csak egy, de ezen a dobozon most nem volt. Ezért elővettem egy régebbi zsidó szakácskönyvemet, hogy azért nagyon ne rontsam el. Ebben a lehető legegyszerűbb variáció volt, de én emlékeztem valami másra is. Így készült:

• Egy doboz 12 dkg-os pászka
• 2 kisebb szelet tönkölyös kenyér
• 1 db tojás
• 1/2 párolt hagyma
• 1/2 mk gyömbérpor
• só
• bors
• víz, mert nem áztattam a kenyeret sem

A pászka lapokat és a kenyeret késes aprítóban összetörtem, ezután beleütöttem a tojást, hozzáadtam a párolt hagymát, sót és a fűszereket. Kicsit több, mint 1/2 dl vizet is kellett adnom hozzá, mert nagyon kemény volt. Sós vízben kicsi gombócokat főztem ki. 10-15 perc kell, hogy átfőljön.

Tönkölygombóc nyerskrumplival és paprikás csirkével VKF-XXIX

A paprikás csirke nem kíván recept leírást, hiszen ez az alap ételek közé tartozik. Mindenki ismeri, készíti és természetesen a saját receptjét tartja a legjobbnak. Jól van ez így, legalább fenn maradnak a különböző elkészítési módok, esetleg a különböző tájegységekről. Erről az ételről, vagyis az én paprikás csirkémről csak annyit szertnék írni, hogy ilyenmód egy kicsit hasonlít az éttermi elkészítésre. Tehát, ezt sem érdemes ott enni. A pörkölt alapot botmixerrel összetörtem, miután a csirke megfőtt és én azt ki is vettem belőle. Behabartam lisztes tejföllel, kiforraltam és visszatettem bele a csirkét. Láttam egy TV műsorban a celebek egyik kedvelt vendéglőjét, ahol éppen paprikás csirkét dícsért valaki. Nos, a szaftja pont így nézett ki, de a csirke egy külön rátett, sápadt csirkemell volt. Hát, én ilyet nem akarok enni. Az a hús főljön csak benne és vegye át a finom ízeket. Itt most a köret az izgalmasabb, mert a gombócolás jegyében készült. A pörköltbe nem tettem füstöltszalonnát, de a gombócba igen.

Hozzávalók:

• 50 dkg nyers krumpli reszelve



• 50 dkg liszt



• 20 dkg tlj.kiőrl. tönkölyliszt



• 2 db tojás



• só



• bors



• 1 nagy fej hagyma



• 5 dkg szalonna



• víz szükség szerint

Az apró kockákra vágott szalonnát egy kevés olajon kisütöttem, hozzáadtam a kis kockákra vágott hagymát és megpároltam, kihűtöttem. A krumplikat aprítógép segítségével finomra reszeltem és összekevertem a többi alapanyaggal. Annyi vizet adtam hozzá, hogy közepesen kemény nokedli tészta állagú legyen. Forrásban lévő sós vízben főztem ki. Ezek most szándékosan lettek ilyen nagyok, hogy fel lehessen szeletelni tálalásnál. Pontosan nem tudom, mennyi ideig főltek, de kb. 30-40 perc kellett nekik.

Ilyen joghurtos uborka,hagyma,paradicsom salátával ettük. A joghurtot lecsöpögtettem, olívaolajjal kievertem, sóztam, borsoztam és így tettem bele a zöldségeket.

Teljeskiőrlésű búzaliszttel készítettem már nokedlit, de ha sokat tettem bele, kicsit kesernyés lett az íze. A teljeskiőrlésű tönkölyliszttel nincs ilyen probléma.