Articsóka / ismét /

 

Ha úgy gondolná valaki,hogy nem élet az élet, ha nem evett még articsókát, akkor hajrá! Jól nézze meg azonban, hogy milyet vesz!

Tulajdonsága, hogy nem sok marad belőle, ami ehető, de ami ebből maradt, az sajnos nagyon kevés volt.

Az articsókaszív az, ami az ehető része. Ezt konzervben nálunk is meg lehet venni és az ára ellenére gazdaságosabb, mint a friss.

Ahol terem, ott nem így néznek ki, mert a szirmai húsosabbak. Igaz, ezt csak a TV-ben láttam, de amikor megfőzték egészben, / akkor is ki kell tisztítani a belsejét / a leveleit egyenként tépkedték le, belemártották valami szószba és kiszopogatták a levelek belsejét.

Szerintem ezek a példányok egy üvegházi, mesterséges neveldéből kerültek ki.

Gyönyörű színe volt, igaz kicsit fáradt állagú, de nem fonnyadt, ezért adták akciósan a Lidl-ben. Az ára jóval több volt, min annak, amit pár éve vetten, de ez nem meglepő.
A csalódottságom viszont igen!
A vaj tetején van az ún. szív, ami az ehető része. Ez jóval kisebb volt, mint az előző szerzeményemé.

A szirmai ilyen vékonyak voltak. Ebből bizony nem lehetett volna úgy lakmározni, mint ahogy én láttam.

Itt még úgy gondoltam, hogy megállok a tisztítással, de nem volt mit meghagyni. Az alsó levelek zöldek voltak, a többi meg rózsaszirom vastagságú.

Ezt a szép bordó tetejű virágnak látszó részt le kell szedni, mert ez alatt vannak a szálas valamik, ami nem ehető. Olyan, mintha szöszös lenne. Késsel  le lehet kapargatni óvatosan, hogy a szívből ne dobjunk ki ehető részeket.
Ez már gyorsan elszíneződik akkor is, ha citromos vízbe dugjuk.
A leveles részeket körbe kell faragni.

Az articsókaszívet nem kell sokáig főzni. Nekem kb. négy perc alatt megfőlt, igaz elvágtam a darabokat.
Citromos, sós vízben főztem meg.

A ragu, amit készítettem belőle kevés volt vacsorának, de több volt egy kóstolónál.

• összevágtam nem túl apróra egy fej lilahagymát és két duci gerezd fokhagymát, amit olívaolajon megpároltam
• három kisebb, de vastagabb szelet főtt sonkát csíkoztam föl
• egy kisebb darab póréhagymát félbe vágtam és felszeleteltem
• egy doboz nagyszemű fehérbabot adtam hozzá és jól összefőztem
• a bab egy részét összetörtem, ezért kissé kiszáradt a ragu, de olívaolajjal meglocsoltam
• só és frissen őrölt bors került bele
• a megfőzött articsókát feldaraboltam és a raguba tettem

Kenyeret pirítottam és erre pakoltuk a ragut, mert így volt gazdaságos.

Sok finomságot lehetne belőle készíteni, de azt hiszem a frissel nem fogok többet próbálkozni.

Articsóka

Nem tudom megmagyarázni, hogy miért olyan kedves növény nekem az articsóka. A neve egy kicsit előkelő hangzású, a formája művészi és a színe csodálatos. Az íze viszont már régóta izgat! Vehettem volna konzervet, de tudom, hogy nem adja vissza azt az ízt, amit a friss növény. Gyanítom, hogy az íze azért most sem olyan volt, mint mondjuk a termő helyén elkészített ételé. Igaz az is, hogy a narancsot sem én szedem a fáról. A gránát alma ízével is megelégszem, pedig azt is a zöldségesnél vettem.

Ezek után azért a konzerv articsókát már be merem vállalni. Ha az étteremnek nevezett egységeknek megfelel, akkor nekem is!

Lidl;- ez volt a beszerzés forrása. Nem tudtam, mit fogok kezdeni vele, de muszáj volt vennem belőle. Ráadásul péntek lévén, már le volt árazva. Így egy db. csak 125 ft.-ba került, az eredeti 250 ft. helyett. Friss volt, szép volt. Hát szabad ilyet kihagyni??? Négyen vagyunk, négyet vettünk. Kóstoló volt.

Első segítségem a Szakácsok könyve volt. Jó könyv, de most nem sokat tudtam meg belőle.

Végül úgy döntöttem, nem csinálok íz kavalkádot a zöldség körül, mert szerettem volna, ha mindenki megismeri az alap ízét. Jó ötlet volt.

Tisztítás: a virágok szárát levágtam- nagyon könnyű volt-egy egyenes talpat igazítottam ki. Leszedegettem a külső takaró leveleket. Amikor úgy gondoltam, hogy most már elég, akkor még leszedtem néhányat. Nem sok maradt! Kicsit megijedtem, de nem volt más út. Viszont megláttam a bimbónak nevezett csúcsot!

Itt levágtam a virág kb. felét, és kicsíptam a középső szirmokat. Gyorsan be kell kenni citrommal, mert rettentő gyorsan megbarnul!! Egy erős kanállal / egyet elgörbítettem / kikapartam a szőröket. Kiöblítettem és újra citromoztam.

Így néztek ki főzés előtt. Utólag derült csak ki, hogy azt a szép lilás szirmot még le kellett volna venni, mert ezeket csak kiszopogatni lehetett, hogy a levél belseje ne vesszen kárba.

Egyszer olvastam valahol az articsóka evésről, hogy nagy, húsos leveleit finom szószba mártogatva kiszopogatták a belsejét. Ekkor persze egészben kell megfőzni.

Közben vizet forraltam, amibe tettem sót és két ágacska rozmaringot. A virágokat kb. 25 percig főztem, mert addigra megpuhultak.

Óvatosan kiszedtem és egyszerű vinegrettel öntöttem le. Só, bors és még egy kis citrom. Ettünk hozzá egy szelet ropogós, frissen kisült kovászos rozskenyeret, kitörölgettük a finom citromos lét és megállapítottuk, hogy ilyesmit ott kell enni, ahol terem.

Akkor talán jól laknánk és nem sajnálnám, hogy különböző articsókás ételrecepteket próbáljak ki. Most olyan nehéz hozzájutni, hogy sajnálom elnyomni a valódi ízét a különféle hozzávalók és fűszerek ízével.

Nyitottak vagyunk mindenre, ami étterem helyett itthon is elkészíthető! / csigát is ettünk /