Savanyúkáposztás-babos-gerslis egytál a sütőből

Nagy kedvencem a sütőben készíthető egy edényt felhasználó étel. Egytálétel. Kényelmes, egyszerű és finom. Attól is természetesen, amit beleteszünk, de attól is, hogy a sütőben sül össze. Kemencében lenne az igazi, de van képzelőerőnk.
Ez nem egy újdonság, nem is különlegesség. hasonlót főztem már máskor is, hiszen mindég hirdetem, a főzés egy nagyon szabad, kreatív tevékenység. Nálam pedig gyakran hangulatfüggő a végeredmény tekintetében.
Most eredetileg egyszerűen csak székelykáposztát akartam főzni, de nem volt kedvem a kuktát elővenni. Én nem a pörköltalapú káposztát szoktam csinálni, hanem a kuktában rétegezve lerakok mindent, vizet öntök rá és zutty! Ez a változat nem olyan zsíros, mint a hagyományos fajta, de én így főzöm harminc éve.
Most is ez volt a terv, de a kukta helyett a vaslábast vettem elő, hogy megpirítsam az oldalast.
Innentől kezdve változott  a menete.

• zsíron--igen,zsíron--megpirítottam a feldarabolt húst / azt a részét szeretem ilyenkor, amelyik a porcos vége, nem a nagy csontos darabot /
• egy fej összevágott hagymát tettem hozzá és tovább pároltam
• 2 gerezd fokhagymát reszeltem bele
• megszórtam egy négyborsos-mustáros fűszerkeverékkel, ami picit csípős is, de még só kellett rá így is / nem szeretem a sós , pácnak való keverékeket, de a fűszerkeverékeket, igen / 
• Dalmát fűszerkeveréket tettem rá / rozmaring, oregánó, majoranna, kakukkfű, petr.zöld és bazsalikom 
• a kimosott savanyúkáposztát egy kicsit összevágtam / jobban szeretem, ha evés közben nem kell küzdeni a káposzta szálakkal / 
• beletettem a megmosott gerslit
• a fagyasztóban mindég van félig főzött bab és csicseriborsó, ezért innen vettem ki a babot és ezt tettem  hozzá
• felöntöttem vízzel
• 3 db babérlevelet tettem bele

Jól összeforgattam és betettem a 160°C-os sütőbe 2,5 órára.
Addig rá sem néztem / elvonultam olvasni :) / Na, ezért szeretem ezt a fajta főzést!
Az illata jelezte, hogy sürgősen meg kell nézni. A víz mind elfőtt róla, ezért ezt pótoltam és visszadugtam még egy fél órára.

A gerslinek köszönhetően jól besűrűsödött, de tulajdonképpen ez volt a cél.
Nagy adag tejföl a tetejére, házi kenyér vagy jó féle bolti és egy pohár bor. Hát, nem diétás az igaz.

Gerslis savanyúkáposzta babbal

Tél van, még ha az időjárás nem is ezt mutatja. A kapható zöldségek viszont jól jelzik az évszakot. Ilyen a savanyúkáposzta is, ami ilyenkor a legfinomabb. Igaz, nem árt kiválasztani a kínálatból a legjobbat.
Igyekszem sokféle módon elkészíteni, hogy változatos legyen és ne unjon rá senki, még ha szereti is, egy idő után unalmas lehet.
Most eredetileg egy egyszerű köretet akartam készíteni, de a megvalósítás közben folyton változott az elképzelésem. Annyira, hogy majdnem egy tartalmas egytálétel lett  belőle.
A babos káposzta nagyon régóta létezik nálunk, bár nem készítem gyakran, de ez is egy lehetőség. Most is erre gondoltam, de közben eszembe jutott az árpagyöngy, meg a sólet, meg a finom házi kolbász a hentestől, meg ilyenek........
Végül egy köret lett belőle, ami a férfi ízlésnek és gyomornak tökéletesen megfelel, nekem egy kicsit sok volt, de hát én vagyok a kisebbség.

A mennyiségek tetszőlegesek, mint oly  sokszor, amikor én receptet írok.
Az egészség jegyében  a zsiradék most kókuszolaj volt. Jó, ez csak vicc, de tényleg azzal készítettem.

• A kókuszolajon megpároltam az összevágott hagymát a házi sós darált paprikával / a piros pöttyök a képen az étel tetején /
• Hozzáadtam a kissé kimosott savanyúkáposztát és a leöblített gerslit----ha egytálételnek készül, akkor lehet nagyobb mennyiségű gerslit tenni bele, de most nem volt olyan sok
• Felöntöttem húsalaplével / mert volt a fagyasztóban a múltkori levesből /, de lehet csak vízzel is vagy víz és leveskocka párosítással
• Megszórtam toscan fűszerkeverékkel és frissen őrölt borssal
• Addig főztem, amíg minden megpuhult
• A gersli egy kicsit besűrítette, éppen annyira, hogy ne legyen vizes, bár a levét amúgy is elfőztem volna
• A végén egy doboznyi konzerv babot tettem bele / egytálételnél kettőt tennék /
• Hozzáadtam egy kevés előre kisütött kolbászt is karikára vágva---ha egytálételnek készül, akkor jót tenne az ízének és minőségének belefőzve egy adag jó fajta húsos szalonna és legalább dupla mennyiségű kolbász
• Összeforraltam és ennyi!

Nem frissen ettük, ezért jól érezhető volt, hogy --jellemzően az ilyen ételekre--másnapra összeértek az ízek. Én éreztem, mert nekem kötelességből kóstolgatnom kellett főzés közben is. A fiúk csak a végeredményt élvezték.
Hát, nem lett rossz!

Zöldbabos gersli

Ezt a széles fajta zöldbabot nagyon szeretem, mert jó ízű, sosem szálkás.  Főzeléket is szoktam belőle készíteni, de szerintem mindenre alkalmas.
Ezt az ételt köretnek szántam, de önálló fogásként is megállja a helyét.
Aki kedveli a gerslit, annak ízleni fog.

• Megfőztem az árpagyöngyöt sós vízben
• Olívaolaj és vaj keverékén apróra vágott hagymát pároltam / sokat, de fehéret, hogy ne legyen erős hagyma íze / , fokhagymát tettem hozzá és házilag eltett sós darált paprikát
• Borsikafű és kakukkfű a fűszere, de frissen őrölt borsot is tettem bele
• Ráöntöttem a fagyos babot és egy leveskockából készített alaplével öntöttem fel, hogy a bab is megpuhuljon
• Amikor minden megfőlt, összeöntöttem a gerslit a babbal, jól összeforgattam és ízesítettem még egy kicsit
• Friss petrezselyemzölddel szórtam meg

Ennyi volt!

Sült kolbász gerslivel és vargányás hagymaszósszal

Ebben az ételben nincs semmi különleges alapanyag, az elkészítése sem telik többe, mint más hagyományos ételé, mégis újdonság a megszokotthoz képest.
A helyi piacon nagyon finom sütni való kolbászt lehet kapni, ezért akkor is veszünk, amikor nincs hurka szezon, mert ilyet gyakrabban árulnak. A falubeli hentes szintén biztos beszerző forrás.
Sütöttem már sokféle módon, pontosabban sokféle körettel, hiszen a kolbász sütését nem nagyon lehet variálni / igaz, azért lehet friss rozmaringgal is együtt sütni, meg egy kis vörösbort is lehet aláönteni /, de a kész étel mégis mindég más lett.
A hagymás törtkrumpli klasszikus köret,de akár főzelék feltéte is lehet a sültkolbász.

A gersli / árpagyöngy / is többször szerepelt már köretként vagy levesbetétként, úgy látom megszerette a családom.
Most egyszerűen csak megfőztem úgy, ahogy a rizst szoktam, de a vízbe tettem egy leveskockát is.
A kolbászt is minden faxni nélkül sütöttem meg, de a hagymaszószt megbolondítottam egy kis szárított vargányagomba porral. A sűrítését is a az új kedvencemmel csináltam, a vargányagomba krémleves porral.
Levest még sosem csináltam belőle, de nagyon szeretem szószok sűrítésére használni.

Az a követendő irány, hogy minél kevesebb feldolgozott élelmiszert fogyasszunk, de egy megbízható hentes mellett azt gondolom mégsem kell otthon kolbászt gyártani.

Gerslis zöldségragu köretként

Nagyon finom kolbászt lehet kapni a hentesünknél. Több fajta füstöltet és nagyon jó ízű sütni valót is.
Azon kaptam magam, hogy gyakrabban veszek sütni valót az utóbbi időben. A hurkájuk sajnos nem ízlik annyira, de a kolbász igen. Végül is ebből nagyon sok féle ételkombináció kihozható.
Olyan a fűszerezése, hogy bátran társítható egyéb dolgokkal, nem fog kiemelkedni az íze, hogy külön életet éljen az ételben.
Most egy kicsit angol beütésű ragu alappal kezdtem a köret készítését.

• vöröshagyma összevágva nagyobb kockákra
• szárzeller feldarabolva
• sárgarépa felkockázva
• fejtett bab
• gersli / árpagyöngy /
• darabos paradicsom konzerv
• friss kakukkfű
• borsikafű
• só
• bors
• zöldség alaplé / leveskockából /
• 2 ek. kukoricaliszt
• olaj / nekem most libazsír /

A libazsíron megpároltam a hagymát, zellert és a répát.
Hozzáadtam a babot, a gerslit és a paradicsomot.
Felöntöttem annyi lével, hogy kétujjnyira ellepje.
Megfűszereztem és megszórtam a liszttel.
Hagytam kicsit forrni, hogy a liszt elázzon, ezután összevertem és betettem a sütőbe kb. két órára 150°c-ra.
Éppen elforrta a levét és egy kissé besűrűsödött. Lehetett volna szaftosabb, hiszen az árpagyöngy még később is  szívja a folyadékot magába.

A klasszikus sültkolbász és krumpli párosításnál ez  finomabb és különlegesebb volt.

Zöldbabos gersli vargányás sültfokhagyma szósszal

Mondtam már, hogy szeretem a gerslit? Igen, mondtam, de újra és újra rácsodálkozom, hogy valóban szeretem, és, ha én szeretem, akkor a családom tagjai is szeretik vagy szeretni fogják. Előbb vagy utóbb!
Még nem kérdeztem meg az Anyukámat, hogy gyerek koromban milyet ettünk, mert azt, akkor nem szerettem, de az biztosan nem ilyen volt.
Ez az étel most annyira jól sikerült, hogy szokásomtól eltérően, feltétlenül le akartam írni még frissiben, hogy később legyen, hol utána nézni.
Nincs mindenből pontos mennyiség, mert a végeredményt ez nem befolyásolja és különben is, a főzés egy kreatív dolog.

• Összevágott hagymát és fokhagymát pároltam olívaolajos vajon
• Beletettem az átmosott árpagyöngyöt, elkevertem, vizet adtam hozzá és rövid ideig főztem
• Hozzáadtam a mirelit zöld színű babot és annyi forró vízzel öntöttem föl, hogy kb. egy ujjnyira ellepje
• Közben azért megnéztem, mennyire szívja a vizet
• Só és bors, más fűszert nem kapott

A gerslit azért is szeretem, mert nem lehet szétfőzni. Legalább is nekem eddig még nem sikerült. Figyelni kell azért rá, de nem olyan kényes, mint a rizs főzése.

Közben a sütőben sütőzacskóban megsütöttem a csirkeszárnyakat az egész fej fokhagymákkal.
A húsra a kedvenc provanszi fűszerkeverékemet tettem, sót, borsot, friss kakukkfüvet, hagymát, csilit és olajjal összeforgattam.
A zacskóba tettem négy termetes fej fokhagymát héjastól.
160°C-os sütőben sütöttem egy órán keresztül.
Nagyon jó állagúra sült a fokhagyma, mert rövid hűlés után szépen ki lehetett szedni alúlról a gyökér csonkját, ezzel kiszakadtak a gerezdek alsó részei és szépen ki lehetett nyomni a sült pépet.

A vargányával ugyan csaltam egy kicsit, de azt hiszem ettől még nem ájulnak el sem a gourmand-ok, sem a gasztrokíbicek.
Van egy - szerintem - jó minőségű vargánya krémleves por, amit én előszeretettel használok különféle ételek, mártások sűrítésére. Levest még sosem főztem belőle, pedig intenzív gomba íze van és sok gomba darabkát is tartalmaz.
Nem vagyok alaplé mániás - nem kételkedem a nagyszerűségében -, de nem tudok itthon éttermi körülmények között főzni és nem is akarom a felszabadult főzés hangulatát görcsössé tenni, mert nincs valódi alaplevem. Főztem már ilyennel, sőt főztem szándékosan is, hogy legyen az éppen aktuális ételhez és valószínűleg fogok is még főzni, de semmi bajom a leveskockából készített alaplével.
Most viszont éppen levest is főztem, ezért adta magát a lehetőség, hogy a mártást ezzel higítsam föl.

• A krémleves port elkevertem a levesből kivett alaplével, összefőztem és amikor besűrűsödött, akkor mégegyszer felöntöttem, hogy legyen elég mártás.
• Kettő darab fokhagyma kinyomott krémjét hozzákevertem
• Sóztam és borsoztam
• Nincs benne sem tej, sem tejszín, mert nem akartam, hogy elvigye az ízét. 

A zöldbabos gersli a szósszal húsmentes  fogásként is megállná a helyét.
A megmaradt fokhagymák sem vesztek kárba. Az egyik a csicsókát ízesítette, a másik egy kencébe került.

Babos, gerslis leves

Már főztem hasonló sűrű leveseket többször is, de mindég más lett belőle, mivel pontos recept nem volt.
Néha ihletet kapok, máskor ötletet. Van olyan is, hogy egyszerűen hosszú időre megfeledkezem egy-egy  alapanyagról. Ilyenkor jön jól a blogok olvasása.
Most nem ez volt a jellemző, mert az árpagyöngyöt már nem felejtem el hosszú időre. Az összetevők alakulása pedig bizony sokszor a recept olvasgatások eredménye.
Dulmina ételeit azért szeretem, mert rengeteg ötletet adnak. Nekem ugyan nem célom a húsmentes főzés, de ezzel kiegészítve remek ételeket lehet készíteni. Ő olyan bátran keveri a zöldségeket, ami nekem eszembe sem jutna, hiszen nálam szinte mindég ott van mentőövként a hús.
A mostani leves eredetijét is nála láttam, ami ugyan ebben a formában már egyáltalán nem hasonlít rá. A hasonlóság a bab és árpagyöngy párosításban van.

Először valamiféle egytál volt a tervezet, de a főzés folyamán leves lett belőle. Az ok pedig az volt, hogy nem akartam kiönteni azt a főzőlevet, amiben először krumplit főztem, azután pedig kínaikelt egy másik ételhez.

Máskor is felhasználtam már a krumpli főzővizét leveshez, hiszen sok hasznos anyag fől ki, aminek nem a lefolyóban a helye. Néha elteszem 1-2 napra a hűtőbe, amíg bele tudom önteni egy készülő levesbe.

• apróra vágott hagymát fonnyasztottam olajon két ger. fokhagymával
• rátettem a kis kockákra vágott marhahúst
• vizet öntöttem rá és fél órát főztem
• hozzáadtam a beáztatott gyöngybabot
• só, bors, borsikafű, pici őrölt kömény, kevés lestyán
• amikor majdnem megfőlt a bab és a hús, hozzáadtam az árpagyöngyöt
• a főzés vége előtt kb. 5 perccel tettem bele csíkokra vágott kínaikelt

Ekkor került bele a főzővíz és így lett egy sűrű leves a végeredmény.
A tányérban még sültpaprikás, fetás / krémfehér sajtos / krém is került a tetejére.

Árpagyöngyös karalábés egytál

Olyan szaftos lett ez az étel, hogy nevezhetném rizottónak is, de ez itthon készült, itthoni alapanyagból, itthoni főzéstechnikával, tehát nem lehet rizottó. Marad ez a kevésbé fantázia dús elnevezés. Ellenben nagyon finom lett.

• 1 kg bőrös sertés császárhús
• 10 dkg árpagyöngy
• 4 db karalábé
• 1 ger. fokhagyma
• 1 cs. petr. zöld
• só
• bors
• köménymag
• borsikafű

1. A húsról levettem a bőrt és egy keveset még a zsíros részéből is. Földaraboltam és kevés olajon elkezdtem párolni, de közben igyekeztem kicsit lepirítani, hogy pörzsanyag is képződjön.
2. Hozzáadtam a fokhagymát, a köményt, megsóztam és felöntöttem vízzel. Addig főztem, amíg jó közepesre nem főlt. A víz szépen feloldotta a lesült anyagot az edényről, ettől jellegzetes íze lett. A mikor rászórtam a borsikafüvet, egy kicsit kezdett hasonlítani a lucskoskáposztához, de később átalakult az íze.
3. Beleszórtam a megmosott árpagyöngyöt, öntöttem még rá vizet és tovább főztem kb. fél órát. Sóztam, borsoztam.
4. Az összevágott karalábét csak a főzés végén tettem bele, mert ennek már nem kellett hosszú idő.
5. A főzés végére éppen olyan szaftos / mancsos / lett, mint a rizottó. Az árpagyöngyöt nem lehet túlfőzni, ezért ma már az éttermek is felfedezték, mint rizottó alapanyagot. Két éve a borfesztiválon mindta egy séf. Akkor ettem borjúpofát is, ami nagyon finom volt. Talán egyszer még a többi kevésbé értékes alapanyag is nemesi rangot kap?
6. Tálaláskor durvára aprított petr.zölddel szórtam meg.

Zöldségleves árpagyönggyel és csicseriborsóval

Megkedveltem a sűrű zöldséges leveseket amióta szívesen eszem az árpagyöngyöt. Harminc év kellett hozzá, hogy túl tegyem magam a régi korok ismert eddmegfiammertnincsmás időszakán. Bezzeg a mai gyerekeknek már hiába mondanánk ilyet, nem értenék, hogy miről beszélünk, amikor tömve van a hűtőszekrény és különben is szinte mindegyik ismer egy pizzériát. Nem bánom, hogy találkoztam néhány akkor még nem szeretem étellel is, mert mára már újból van kedvem összebarátkozni velük. Amit én eszek, azt eszi a családom is és így egy generáció ismét lehetőséget kap, hogy felismerje, van élet a pizzán innem és a gyorskaján túl is. Remélem!
Ennek a levesnek az ötlete most Dulminától származik, de én bulgur helyett az árpagyöngyre gondoltam, mint levesbetét.

• olajon megpároltam egy fej összevágott hagymát két ger. fokhagymával, sóval
• összevágott petrezselyem gyökeret és répát tettem rá, tovább pároltam
• zellerszárat megpucoltam és összevágtam, hozzáadtam a többihez
• felöntöttem forró vízzel
• két ágacska lestyánt tettem bele a fagyasztóból
• zellerlevelet a fagyasztóból
• petr.zöld szárakat a fagyasztóból
• paprikacsutkát / az utolsó volt a fagyasztóból /
• egy ágacska kakukkfű a fagyasztóból
• egy ágacska borsikafű a fagyasztóból
• bors
• két marék megmosott árpagyöngyöt adtam hozzá

Ezután elkezdtem főzni a levest addig, amíg az árpagyöngy meg nem puhult. Sosem lesz teljesen puha, kicsit pattanós, de én ezt szeretem benne. Beletettem a kockákra vágott újkrumplit is.

• mielőtt készen lenne, hozzáadtam a főtt csicseriborsót is szintén a fagyasztóból.

Nekem ez most annyira sűrű lett, hogy én két napig csak egytálételként ettem, de nem is kívántam mást. A lestyántól különleges íze lett, aki nem ismeri, óvatosan bánjon vele.

• A hozzávalók mennyisége tetszőleges, ki, melyik zöldséget szereti jobban, azt teszi bele.

Kedvenc levesem

Sokáig azt gondoltam, hogy én nem vagyok nagy leves rajongó. Mindég volt az asztalon, amikor még otthon laktam. Természetes volt, hogy hozzá tartozik az ebédhez, nem is tiltakoztam ellene. Sosem toltam félre a tányért, de ha nem ettem, az sem volt tragédia. Válogatós sem voltam, mert egész eddigi életemben a bölcsődétől, az óvodán és iskolán át a munkahelyig, mindég menzán ettem. Azt nem tudom, hogy egészen kicsi koromban mennyi küzdelem árán tömték belém az ételt, mert bizony régen szokás volt "megetetni" a gyereket az intézményekben, ha már a szülei fizetnek érte, akkor egyen az a gyerek! Nagy traumát nem okozhatott, mert az iskolában is sorban álltam ebéd osztáskor minden nap. Azután a munkahelyen is. Egyetlen dolog volt közös ebben, mégpedig a levesek mivolta. Sokféle mókás elnevezést találtak ki a levesek összetételére, mert nagyon hasonlók voltak, csak egyikben egy kicsit több volt a répa, másikban kicsit több volt a borsó, a harmadikban meg nem volt zöldség, csak sok fás állagú karalábé. Szóval, megettem, de nem rajongtam értük. Kivétel volt a jó sűrű leves, ami után valamiféle sütemény volt a második fogás. Itthon is főztem, de a gyerekeim nem akarták enni, csak akkor, ha együtt ültünk az asztalnál. Náluk valószínűleg csak a lustaság volt az oka a két étel melegítésének. Ezért aztán leginkább csak hétvégén volt, de akkor finom, tartalmas, minden jóval telepakolt levest főztem. Ma ismét ott tartok, hogy a férjem és a magam kedvére főzök leginkább levest hétközben.

Néha csak abból, amit találok itthon, de a fűszerezés miatt nagyon passzol hozzá levesbetétként az árpagyöngy és a csicseriborsó sem mardhat ki. A fűszer pedig a borsikafű,kakukkfű és lestyán.

A mostani levesnek az a főzővíz volt az alapja, amiben egy zöldséges, rakott ételhez főztem meg a karfiolt. Sajnálom kiönteni még a krumpli főzővizét is, mert sok ásványi anyag megy veszendőbe így. Általában valamilyen leves készítésekor használom el.
Most a karfiolból elég sok törmelék is maradt a vízben, nem beszélve az ízekről. Ebben a vízben főztem meg a karikára vágott répát, hagymagerezdeket, fiatal petr.gyökér szárakat és tettem bele egy 1/2 dob. kockázott paradicsomot is. Sűrű, laktató leves lesz belőle, de én szívesen eszem akár napokon át. Nem is hiányzik más utána.

• 3 db répa karikára vágva
• 10 db apró petr.gyökér
• 1 fej hagyma gerezdekre vágva
• 2 szál zellerzöld
• 1 szál lestyán zöld / ha van /
• 1/2 dob. kockázott paradicsom konzerv
• 10 dkg főtt csicseriborsó
• 10 dkg árpagyöngy
• karfiolrózsák
• sok vágott petr.zöld
• 1mk. borsikafű
• 1 mk. kakukkfű
• 1 mk. lestyán
• só, bors

Ha van friss lestyán, akkor természetesen nem kell a szárított, mert az már nagyon intenzív ízt ad, és ezt kicsit szokni kell. Az árpagyöngyöt nem kell sokáig főzni, ha puha, akkor is olyan marad, amit rágni kell, kicsit pattan a fogunk alatt.