Ez már nem az első zeller sütésem. Mindig azt gondoltam magamról, hogy én nem eszem meg a zellert, de az ízét szeretem. Nem is ettem meg. Mostanáig.
Sajnálom, de nem emlékszem, hol olvastam először arról, hogy a zellert is meg lehet sütni úgy, mint a krumplit.
Gyanítom, valamelyik vegetariánus blog lehet a ludas ebben a dologban. Mindig szerettem ilyen recepteket olvasgatni, mert ők nagyon finom zöldséges ételeket készítenek, erre pedig minden húsevőnek is szüksége van. Az egészséges étkezésben nem zárják ki egymást.
Ez a sült zeller úgy készül, hogy felszeleteljük a zellert csíkokra, befűszerezzük -- én olajat is öntök rá --- és betesszük a sütőbe sülni. Megsütjük, mint a krumplit.
Az utóbbi években én egyébként is a sütőben sütöm a krumplit, hogy elkerüljem az olajban sütést, ugyanis a rántott húsról én sem tudok lemondani.
Frissen kicsit ropogós, de hamar megpuhul, ami engem egy cseppet sem zavar. Pontosabban nálunk senkit nem zavar.
A sült zeller kissé édeskés és nagyon-nagyon finom. Délután folyamatosan rájártam.
Szerintem így még azokkal a gyerekekkel is megetethető, akik egyébként hallani sem akarnak róla.
Számtalan receptet lehet találni erről a süteményről, én is az interneten kerestem, mert eddig még sosem sütöttem. Az kiderült viszont, hogy a pávaszem néven elterjedt változat egyáltalán nem ilyen, hanem egy piskótás fajta. Ezt macskaszemnek hívják.
Megpróbáltam egy autentikus Cézár salátát készíteni, de nem az lett a végeredmény.
A római saláta stimmelt, a krutonokat is én sütöttem, de végül került bele sült csirkehús is, meg sajt a tetejére, hogy laktatóbb legyen. Állítólag az eredeti nem ilyen. Hát, ez van!
Egy két decis üveg jobb minőségű vodka, nem olcsó, de mégis megéri házi vanília kivonatot készíteni.
Ez egy régebbi kép, de amikor ki akartam törölni, úgy döntöttem, megmentem, ugyanis a hús mellé készült burgonyapürés köret nagyon finom volt.
A pürébe belekevertem lilahagymát és félbevágott szőlőszemeket, amit előzőleg összepároltam. Talán nem a rántotthús a legideálisabb mellé, de sültek köreteként megállja a helyét.
Ne ítéljen el senki, de nekem tetszik ez a kép. Szeretem a rántott velőt és ez nagyon ínycsiklandozó látvány.
Volt mellette több kép is, de az ügyetlenségemnek köszönhetően, eltűntek. Ritkán vacakolok a velő tisztításával, a panírozása sem a legegyszerűbb, ezért nem lett folytatása a kép sorozatnak.
