Húsgolyók paradicsommártásban

Ezt az ételt már többször elkészítettem, de eddig még nem írtam  le. Ezért lesz most itt két különböző ételfotó, mert kép azért készült régebben is. Nincs semmi kötelezően készítendő folyamat, bátran és szabadon variálható ízlés szerint. A paradicsom és a bazsalikom persze nem hagyható ki.

Ez a most készült étel, sok friss bazsalikommal, fehérborral készült szósszal.

Ez az előző, amiben sok koktélparadicsom van és a húsgolyó marhahúsból van és  jobban meg van pirítva, ettől egy kicsit más az íze.

A hozzávalók mennyisége tetszőleges arányban változtatható, nekem sem volt szándékosan kimérve semmi, csak így alakult.

• 1/2 kg darált sertéshús vagy marhahús
• 1 nagy fej hagyma + egy kisebb
• 2 paradicsompaprika / elhagyható /
• 5 db nagy, egész aszalt paradicsom  vízben beáztatva / elhagyható / 
• 1 kicsi, de erős csilipaprika elhagyható /
• 1 doboz konzerv darabolt paradicsom
• kb. 1 dl száraz fehérbor
• szükség szerint víz
• 2 szál friss kakukkfű
• 15 levél bazsalikom + még ennyi a tálaláshoz
• olívaolaj + naprafogóolaj
• só, frissen őrölt bors
• grana padano sajt vagy más kemény sajt 

A paradicsompaprikát a sütőben megsütöm, jó feketére. Tálba szedem és letakarva állni hagyom, hogy
 felpuhuljon a héja és könnyen le lehessen húzni.

A darálthúst összekeverem a kisebb fej hagymával, amit apróra vágok és megpárolom. Só és bors kerül bele, ezután apró golyókat készítek.
A régebbi képen látszik a sok apró gombóc, ami csak fél kg húsból készült.
Most nem volt kedvem ennyi apró gombócot gyártani, meg időm sem volt igazán, ezért kicsit nagyobbakat késíztettem és csak 38 db lett.
Olajban kisütöttem és később tettem a már kész mártásba.

Ezek az apró marhahúsból készült golyók. Más ízük van, mint a sertéshúsnak, de ez egyáltalán nem számít.
Kisütés után el kell dugni, mert olyan, mint  a snack, és az arra járó családtagok minden alkalommal bekapnak egyet. Valamiért ilyenkor elég gyakran járnak a konyha felé.

Úgy is készíthetem, hogy olívaolajon megpárolom az összevágott hagymát, ráteszem a csilit, a paradicsomot, a bort, fűszereket, sót és készre főzöm

• vagy úgy csinálom, mint most is, hogy egy késes aprítóban összevágok mindent egyszerre---a konzerv paradicsomból is teszek bele, hogy a gép jobban össze tudja vágni és ezután öntöm az egészet a felmelegített olajra
• ráöntöm az összes paradicsomot és még vizet, ha sűrű lenne, azután a bort is beleöntöm és megfőzöm
• a kész mártásba beleteszem a húsgolyókat és összeforralom, hogy a hús is átvegye a paradicsomos ízt
• a bazsalikom és a bor kellemesen ízesíti, nem is igényel más fűszerezést, de lehet hozzá adni bármit, ami szeretnénk.

A tányérra szedett ételre reszeljünk sajtot és szórjuk  meg friss, összetépkedett bazsalikommal.
Tetszés szerinti tésztával tálaljuk.
A legtöbb időt igénylő része a húsgolyók előkészítése, de ezt meg lehet sütni előre is, ha van rá időnk és a fagyasztóban megvárhatja, amíg sorra kerül. Ezután már gyorsan készülhet belőle akár vacsora is.

Paradicsom aszalás otthon

Nem először álltam neki az aszalásnak. Készítettem már szilvát - kevés sikerrel, meggyet elég sokat --na, ez nagyon időigényes és természetesen paradicsomot is.
Volt olyan aszalványom, amelyik valóban napszárította lett. Nem igen éreztem ízbeli különbséget, de nagyon élveztem!
Sütőben még nem próbáltam, de segítségül volt, hogy ott kezdtem el ,mert nekem is van egy minden háztartásban nélkülözhetetlen aszalógép. Hittem én akkor, amikor jó néhány évvel ezelőtt megvettük.
Ma már nem venném meg!
Akkor még kevés helyen lehetett aszalt paradicsomot venni, azóta már kimérve szinte minden multinál kapható.

Ha el akarom tenni több hónapra és nem akarom olajjal teli üvegbe gyümöszölni, akkor bizony jól ki kell szárítani. Néhány hónap múlva ezek száraz, mégis gumi szerű állagúak lesznek. Elég nehéz apróra vágni, ha pl. kenyérbe szeretném dagasztani.
Végül pedig be kell vallanom, hogy egyáltalán nem gazdaságos.
Ez a 10 dkg-i mennyiség 2 kg lucullus paradicsomból készült.

• Forró vízbe téve lehúztam a héjakat
• Kimagoztam, bár ez a fajta nem túl leveses
• A félbe vágott darabokat az aszaló rácsokra tettem
• Nem egészen volt tele négy tálca
• Száradás közben időnként forgatni kell, mert az alsó mindég több hőt kap
• Ahogy száradtak, úgy rakosgattam összébb, végül egy tálcán elfértek

Sőt! Még az az egy sem volt tele.
A következtetésem az, hogy amennyi pénzbe, időbe, energiába került  nekem ezt elkészíteni, kb. annyiba kerül, ha megveszem egy multinál a 10 dkg-ot.
Igaz, az nem száraz, hanem olajban eltett, de ez egyáltalán nem akadálya a különféle felhasználásnak.

Kenyérfélék a konyhámból

Van idő, amikor nagyon várom a hétvégéket, mert csak akkor van időm kipróbálni néhány trükköt, praktikát, ötletet vagy időigényes receptet.
Ilyen az élesztő nélküli, kovászos kenyér is.
Szombaton este bedagasztattam az én ügyes kenyérsütő gépemmel, azután eltettem éjszakára pihenni.
Másnap hagytam még egy ideig életre kelni, mert nem volt túl meggyőző az állapota.
Bevallom, kicsit csalódott voltam, pedig a kovászom igen aktív volt, mégis lassan kelt a kenyér. Valószínűleg hideg volt a levegő.

Délutánra mégis süthető állapotba került.
Jó illatú, jó állagú, finom kenyér lett belőle. Egészen más szerkezetű és tapintású, mint az élesztős.

Talán az átlagnál gyakrabban sütök túróval. Leginkább a zsömléket szeretem így készíteni.
Tovább marad puha, friss és így még egészségesebb is.
Leginkább az elfeledett, hűtőben árválkodó, lejárat előtti túró felhasználására ideális. Ebből pedig sokszor van a hűtőmben.

Az aszalt paradicsomos, olajbogyós kovászos kenyérnél egy minimális mennyiségű élesztőt is használtam, mert nem volt két napom a sütésre.
Azonnal akartam a kenyeret. Na jó, azért nem azonnal, de jóval rövidebb idő alatt készült el.
Ebből a kenyérből vacsorára bruschetta készült. Ha jól tudom, az olasz bruschettához is kovászos kenyeret használnak.
Tapasztalatom szerint ez a kenyér másképp pirul, ropogósabb lesz kívül, de nem szárad ki.

Bagetteket ritkábban sütök, mert a formázásához több idő kell. Sokkal gyorsabb a zsömléket meggömbölygetni, nincs vele nagy szétpakolás, nem kell nyújtófa, gyorsan mehetnek a tepsire kelni és már nincs is útban semmi.

Most mégis ezt készítettem, mert volt hozzá kedvem.
Grahamliszt van benne, öregtészta és sajt a tetején. Szendvicsnek való.

Ezek a kiflik régebben készültek, csak azért hagytam meg a képet, mert a formázása is régebbre vezethető vissza.
Még E. Margit csapatában sütögettem és egyszer ilyen kifliket sütöttem. Azok még szebbek voltak és sok Péklánynak tetszett. Az egyikük / még nem volt bloggerina / fia nevezte el így, mert hasonlít az állatkára. A Tatunak van ilyen csíkozott páncélja.
Ha tudtam volna, hogy egyszer még hasznosíthatom, levédettem volna a nevét.:D Na jó, ez nem komoly!

Szilveszteri pizzák

Pogácsa helyett készült, de volt benne némi tudatosság. Néhány maradék szinte mindég van a hűtőben, így most is volt. Karácsonyról is maradt, de a mélyhűtő is remek hely a  dugdosásra.
Kovászom is van mostanában és majdnem mindég aktív is, ezért most gyakrabban használom.
A pizzatészta kovásszal készítve egészen más élményt nyújt. A tészta vékony és olyan rugalmas, hogy lazán húzogathatom, nem kell nyújtófával nyújtani. Igaz, így nem lesz szabályos kör alakú, de azt hiszem, nem is ez a cél. Rusztikus, ma ez a divatos kifejezés.

Ennek az alapja nyers cékla lereszelve és összekeverve csípős ecetes tormával, meg görög joghurttal.
Húsos szalonna szeletek, újhagyma és sajt került rá.

Erre a pizzára a hűtőben hónapok óta árválkodó bazsalikomos pesto került. A sajt tetejére a szintén a fagyasztóból előkerült  sült koktélparadicsom és feketeerdei sonka került.

A surimis pizza alapja fokhagymás tejföl. Némi húsos szalonna, újhagymaszár és saját  napon szárított paradicsom a fagyasztóból.  Csak halkan jegyzem meg, hogy sajt erre is jutott.

A tavaly nyáron elkészített napon szárított paradicsom ízesített olajban eltéve a fagyasztóban nagyon jól el volt mostanáig. Ilyen kis üvegekben tettem el és így kifehéredve dermedt meg az olaj a fagyasztás során.
Rövid idő alatt folyékonnyá válik az olaj és már használható is.

Paradicsom aszalás a napocska segítségével

 

Hát, ennyi lett! Nem kevés, csak elkapott a szokásos telhetetlenségem és kicsit lehangolt a végeredmény mennyisége.  A szépségük azonban kárpótolt. Köszönöm Krisztának, hogy időben figyelmeztetett erre a néhány napra, amikor lehet napon szárított paradicsomot készíteni. Biztosan lesznek még ilyen napok, de nekem ez most a szabadságom idelyére esett, amikor sikerült ezt is beiktatni.

Ilyesmit nem lehet távirányítással  végezni, bármennyire is kitanulta és az ilyen irányú tevékenységeket a maximumra fejlesztette egy gasztroblogger férje. Napjában többször megnéztem őket, kicsit igazítottam rajtuk, hogy jobban érje a nap.

Valamiért mindég hajlamos vagyok elfelejteni, hogy olyan távolságból, ahonnan a nap küldi a sugarait a Földre, nincs jelentősége, ha néhány centivel odébb teszek valamit.

Sajnos nem volt olyan erős a napsütés az országnak ezen a területén, amilyenre én számítottam, de azért az első nap  után szépen kezdtek zsugorodni a paradicsomok.

Nem voltak egyformák, ezért nem is készültek el egyszerre. No, ezért is kellet nézegetni többször is.

Olyan sok mindenről lemaradok, azért mert napi fix időben kell dolgoznom egy munkahelyen. Eddig is jött rám néha utálat, de amióta a gasztroblogok közelébe kerültem és állandó időzavarban vagyok, többször érzem ezt. Mennyi minden más hasznosabb dologgal tölthetném az időm.
Vezessék már be a részmunkaidőt végre hivatalosan!!  Akkor itthon elkészítheném mindazt, amit most még kénytelen vagyok boltban megvenni.

Sokan nem hiszik el nekem, de még a konyhapénzzel is jobban lehet spórolni, ha valaki sokat van itthon. Sok olyan ételt meg tudok főzni, amit előre elkészítve nem gusztusos fogyasztani.

 

Íme, itt a végeredmény. Három csoportba szedtem végül az elkészült aszalványt, mert bizony volt, ami a gondos ellenőrzés dacára is jobban kiszáradt. Nem baj, mert azok legfeljebb kenyérben megsütve végzik.

A besózás viszont remek tanács volt, ez sokat segített a siker érdekében. Ezért lettek ilyen szépek.

A második napon több volt a felhő, de ha kisütött a nap, akkor jobban égetett. / én legalább is megégtem / Úgy döntöttem, hogy harmadik nap is lesz, de ekkor már kinyitogattam az összezsugorodott, de még nedves paradicsomokat.

Na, ekkor száradtak ki a kisebbek, vékonyabbak. Még így is sokkal puhábbak lettek, mint, amikor aszalógépben készítettem.

Sajnos nincs elég tapasztalatom, ezért nem mertem eltenni csak úgy dobozban vagy üvegben, ezért kiadagoltam és egy kis fokhagymával, rozmaringgal ízesítve, olajjal felöntve kicsi üvegekbe tettem és bedugtam a fagyasztóba.   Az olaj zsírszerűre dermed, de megvédi a paradicsomokat.

Tavasszal vettem a multiban akciós aszaltparadicsomot, ami szintén puha volt, de olajban eltett. Nem használtam el mindet, tartalékoltam jobb időkre és lesz, ami lesz alapon, betettem a fagyasztóba.

Tökéletes volt! A fekete olajbogyót is így mentettem meg az enyészettől.

Aszalt paradicsomos, rozmaringos lepények

Ha gyorsan kell kenyérféle vacsorára, mert előfordul, hogy nem jól mérem fel a készletet, akkor szoktam ilyen lepénykéket sütni. Egyszerű, gyorsan összeállítható és hamar megsül. Persze nem olyan gyors, mintha elszaladnék a sarki kisboltba 1/2 kg kenyeret venni. Sok előnye mellett nekem az is szempont, hogy én szeretem üresen enni a friss kenyérféléket. Pláne, ha a hozzávalóktól már van egyféle jellemző íze. Ezek valóban lepények, kettévágni, megvajazni nem nagyon lehet, de ha ilyet sütök, akkor a férfi népnek általában van mit enni hozzá. Ha mégsem lenne, akkor ők is megeszik üresen, vagy feltalálják magukat. Egy ilyen mivanhozzáenni alkalommal reszelt sajtot szórtam a tetejére, és hát ez lett a legnépszerűbb.


A rozmaring leveleket a kertbe kitett cserepes növényről szedtem, az aszalt paradicsom pedig saját készítés. Lehet ennek ellenállni?

• 3 dl víz



• 1 kk só



• 1 ek olaj



• 1 ek burg. por



• 40 dkg BL-80-as liszt



• 10 dkg tk. tönkölyliszt



• 2,5 dkg élesztő



• 1 ek méz



• 1 dkg apróra vágott aszalt paradicsom



• 1 ek.aprított rozmaring levél



• olívaolaj, sütés előtt a lepények tetejére



• só, a sütés előtt a lepényekre szórva / esetleg fokhagyma/

A leírás sorrendjében bepakolok mindent a kenyérsütőgépbe, a paradicsom és rozmaring kivételéval. 15 perc dagasztás után hozzáadom az apróra vágott ízesítőket és jól összekevertetem a géppel. 20 perc kelesztés után kicsit átgyúrom és elosztom 8-10 darabra. Gombócokra formázom, de mikor az utolsóval is elkészülök, már nyújtom is az elsőt. Laposra formázom, ha kell, kézzel igazítok rajta és tepsire teszem. Ismét hagyom kelni, de csak addig, míg rendet csinálok. Megöntözöm olajjal, kézzel elkenegetem és közben az ujjaimmal lyukakat ütögetek bele. Még 10 perc pihentetés és hideg sütőben kezdem sütni. Amíg a sütő melegszik, addig a tészta is kel még egy kicsit. Egyszerre két tepsit teszek be, de egyszer meg kell cserélnem őket, mert hiába légkeverés, akkor sem lehet egyszerre megsütni, csak, ha forgatom.

200 fokra állítom be a sütőt és kb. 20 perc múlva megcserélem a két tepsit. Innentől még kb. 10 perc. Ha sajt is van a lepények tetején, akkor csak a tea vagy egy pohár finom bor kell mellé.

A két kép nem egyidőben készült. Az felső lepényeken olaj-só-rozmaring-fokhagyma van kívül, belül persze itt is aszalt paradicsom van és rozmaring is, és a mintát kanállal csináltam. Az alsó képen van a belül rozmaringos-paradicsomos lepény, amire sajtot is szórtam.

Baconba tekert cs.mell aszalt paradicsomos, rozmaringos, diós töltelékkel, szőlős, diós mártással

VKF! XXVIII. Szüreti ételek, szőlő és bor.

Eredetileg nem terveztem receptet feltenni a játék keretében, de véletlenül úgy alakult, hogy az alábbi étel készült ebédre. A főzés felénél ugrott be, hogy ez akár jó is lehet, ezért gyorsan elkezdtem jegyzetelni és fotózni. Elmentünk az újonnan megnyílt Tescót megnézni, és vettem csmellet és finom, édes szőlőt. A többi hozzávaló itthon várakozott megfelelő felhasználásra. A magam aszalta paradicsommal nem tudok betelni, félek, elfogy, mire az ínséges időkben /télen / szükségem volna rá.

Volt 6 db csirkemellem, amit úgy vágtam be, hogy széthajtva úgy nézzen ki, mint egy kapucni. Nem sóztam meg, csak frissen őrölt borsot tettem rá.







Tölteléknek összekevertem:

• 8 dkg krémfehér sajtot


• 1 db tojásfehérjét


• 1 dkg aprított aszalt paradicsomot


• 3 dkg durvára tört, pirított diót


• 2 db kisebb körte


• 1 ek. rozmaring levél

A körte és a rozmaring kivételével mindent villával jól összekevertem és minden szétnyitott húsba, ami nem volt megsózva kb. egy evőkanálnyi tölteléket tettem. A rozmaring leveleket szétosztottam rajta. Egyenként 6-7 levél került rá. Erre tettem a körte felcsíkozott, héj nélküli darabjait. A húsokat összefogtam és fogpiszkálóval összetűzetem. 2-2 db. kellett mindegyikbe. Ezután bacon szeletekkel körbe tekertem a töltött húsokat és egy margarinnal kikent sütőedénybe tettem.

Vizet nem öntöttem alá, mert a hús úgy is enged magából. Tíz percig sütöttem 200 fokon, azután lazán letakartam egy fóliával és így sütöttem 25 percig 180 fokon. A végén még újból sütöttem 200 fokon tíz percig, hogy a bacon kicsit piruljon.

A csirkét egyáltalán nem sóztam, de ha a bacon csak enyhén sós, akkor a húsokat a betekerés előtt, kívülről meg kell sózni.

Szőlőmártás:

• 20 dkg szőlőből préselt, sűrű lé


• 10 dkg margarin


• 10 dkg liszt


• 5-6 dkg pirított dió


• 2 dl tej


• 2 dl tejszín


• 2 dl víz


• só, bors


• 30 dkg nagy szemű szőlő

Amíg a hús sült, elkészítettem a mártást. A margarinból, lisztből a folyadékokkal besamel alapú mártást készítettem, hozzáadtam a szőlőből préselt levet, beletettem a durvára tört pírított diót és a félbevágott, kimagozott szőlő szemeket is. Kicsit megsóztam és jól kiforraltam. A folyadék mennyisége változhat a liszt folyadék felvevő képességének függvényében. Én szeretem a sűrűbb mártásokat és azt is szeretem, ha van bőségesen a húson.

A mártás ebben az állapotában kicsit jellegtelennek tűnhet, olyan, mintha hiányozna belőle valami. Amikor a hús megsült, az alatta maradt sós, enyhén füstölt ízű pecsenyelevet hozzáöntöttem a szőlőmártáshoz. Ezzel alakult ki a mártás kellemes íze. Ha túl sok folyadék maradt a hús alatt, akkor célszerű leönteni róla és kicsit besűríteni ill. elfőzni. Lehet az utolsó sütési fázisban is sűríteni a levet még a sütőben.

Nem kell megijedni az ízektől,jól kiegészítik egymást. Én már főztem hasonló szőlős ételt és ízlett a családnak, igaz nálunk nem furcsa a sós és édes párosítása.Párolt rizzsel ettük.

Befőzés-nagy üzem

Úgy gondolom, sikerült olyan aszalt paradicsomot készítenem, amilyet szerettem volna már néhány éve. Próbálkoztam, de nem voltam elégedett. Sosem szabad azt mondani, hogy én már mindent tudok, mert mindég vannak új dolgok, eljárások, de főleg tapasztalatok, amelyeket érdemes megszívlelni. Így voltam most én is. Mások tapasztalatait átvéve készítettem az idén aszalványt paradicsomból. Lukullusz paradicsomokat vettem, mert az a legjobb. Sajnos az elmúlt években még enni való mennyiséget sem találtam, nemhogy eltenni valót. Most pedig piacon és zöldségesnél egyaránt láda számra áll, teljesen elfogadható áron.

A paradicsomokat félbevágtam, kimagoztam, kicsit megsóztam és megszórtam összevágott rozmaringgal és kakukkfűvel. Vágott felükkel felfelé sütő tepsire tettem és 150 fokos sütőbe raktam 3 órára. Ezután átraktam a kissé összeesett paradicsomokat az aszalógép tálcáira. Addig hagytam itt, amíg kicsit még puhák voltak, de láthatóan sok vizet elveszítettek már.

Mivel a paradicsomok nem voltak egyformák, ezért a teljesen kiszáradtakat külön eltettem egy üvegbe. Ami pedig puha maradt, azt fokhagymával, rozmaring ággal, néhány bazsalikom levéllel két kis üvegbe tettem és felöntöttem Floriol olajjal. A kicsi üvegekben egyenként kb. 1/2 kg paradicsom van. A száraz szeleteket már ki is próbáltam aszalt paradicsomos, rozmaringos bucik formájában. Nem kellett spórolnom a paradicsommal, ezért rendkívül finom volt. Ráharapni az aszalt paradicsomra a friss buciban, kihagyhatatlan élmény.

Sóval eltett paprika. Darált paradicsompaprikát sóval összekeverve évek óta teszek el. Szeretem a pörkölt alapú ételekbe ízesítőnek. Úgy emlékszem, gyerek koromban még zsíroskenyérre is tettünk belőle. Kipróbáltam megint, de annyira sós volt, hogy nem tudtam megenni, pedig biztos vagyok benne, hogy régen ettük. Igaz, ma már annyira kevés sót használok, hogy szinte csak a főzött ételekbe teszem.

Hozzávalók:

• 1 kg paprika
• 20-25 dkg só

A paprikát le kell darálni / én az aprítógéppel szoktam összevágni /és összekeverni a sóval. Egyes receptek azt írják, hogy hagyjuk állni másnapig, de én nem szoktam. Pontosabban, nem mindég. Semmit nem ártott neki. Kisebb üvegekbe teszem annyira tele, amennyire lehet és lezárom. Mehet a helyére.

Cukkini krémet az idén készítettem először, de annyira ízlett, hogy gondoltam, megpróbálom üvegbe is eltenni. A fagyasztóban is van nyers reszelt cukkini, de kíváncsi voltam erre is. Remélem eláll egy darabig. A mennyiségek nem igazán fontosak, inkább az eljárás.

Recept: kevés olajon megfonnyasztom az összevágott hagymát / 1 fej /, a fokhagymát / 2 ger /, megsózom egy kicsit és ráteszem a finomra reszelt cukkinit / 1 kg nem tisztítva /. Összeforralom és ha már nem maradt sok leve, akkor kicsi, sterilizált üvegekbe teszem. A fémtető alá celofánt teszek, lezárom és fejre állítom legalább 5 percre. Ez általában elég, hogy a fémtető is a forróságtól csíra mentes legyen. Ennek ellenére én szoktam szárazdunsztba is tenni. Tartósítószer nincs benne, felbontás után rövidebb ideig áll el, ezért jobbak a kis üvegek.

Ajvar Ez a paprikakrém ízesítő húsok mellé, de pirítósra is kenhető. Nem ez az egyetlen recept létezik, lehet padlizsánnal is készíteni, de nekem a sültpaprika íze nagy kedvencem lett, ezért ebben csak az van.
Recept:

• 1 kg paradicsompaprika
• 2 db vöröshagyma
• 1-2 ger. fokhagyma
• 2-3 dl olívaolaj
• 1 ek. pirospaprika
• 2 ek. 10 %-os ecet
• citromlé

A paprikákat félbevágtam és kimagoztam. Tepsire tettem és megsütöttem a héját. Kiszedtem, tálba tettem és letakarva hagytam állni egy órát, hogy a megégett héjakat könnyen le lehessen szedni. Közben kevés olajon megpároltam az összevágott hagymát, kicsit megsóztam, hozzáadtam az összevágott fokhagymát és a megtisztított , összevágott paprikát. Puhára pároltam és botmixerrel pépesítettem. A pirospaprikát sajnos én elfelejtettem, de ebben az állapotában kellene hozzáadni. Beleöntjük a megmaradt olajat, ecetet és a citromlével kellemes pikánsra ízesítjük. Forrón kicsi fertőtlenített üvegekbe töltjük, lezárjuk, fejre állítjuk és ki is dunsztolhatjuk takaró alatt, ha abban jobban megbízunk.