Könyvajánló játék

Azt modják, hogy aki magyarázkodik, annak lelkiismeret furdalása van. Igen, nekem van és ezért magyarázkodom. Limarától kaptam felkérést, hogy írjak az olvasott könyveimről és írjam le az utolsó könyv 161. oldalának 5. mondatát. Ez a felkérés nem most érkezett hozzám, lassan két hete. Kevesebb időt töltök a számítógép előtt, mint szeretnék. Mindég van valami, ami kicsit háttérbe szorul. Persze az olvasni valók nem veszik zokon, ha hanyagolom őket, de a személyes kapcsolatokat nem szeretném zátonyra futtatni ezzel. Szívesen vettem a felkérést és nem is feledkeztem meg róla, de csak most jutottam el a válaszig.
Igazság szerint nem is tudom miféle választ kellene írnom, mert nem tükrözné a könyvekhez való viszonyomat.
Kezdem az elején. Szeretem a könyveket! Igen, magát a könyvet. Kézben fogni, lapozni, magammal vinni, fotelben kuporogni télen vagy az árnyékban ülni nyáron. Pontosabban mindezt szeretném, és szerettem régebben. Az igazság ellenben az, hogy egy kezemen meg tudom számolni, hány könyvet olvastam el az utóbbi tíz évben. Na, jó, két kezemen.
A könyv- és az olvasás szeretetét a szüleim tanították meg. Meséléssel, diavetítéssel, mesekönyvekkel kezdődött és az iskolai órán a pad alatti olvasással folytatódott. Azt hiszem kisebb-nagyobb kínlódással és a lelkesedés erős ingadozásával minden kötelező olvasmányt elolvastam. Nem mind érdekelt, de kötelesség volt és én ilyen vagyok. Meg persze féltem is a következményektől.
Nagyon sok könyvet gyűjtöttem össze, de tavaly túladtunk jó néhány köteten, mert úgy gondoltam, kár lenne az enyészetre bízni, hiszen úgysem fértünk el tőlük. Odaadtuk a helyi idősek klubjának és azt hiszem Erdélybe is vittek belőle.
Magyarázkodom. Szeretek TV-t nézni. Gyerek koromban azért veszekedett az anyukám, mert szinte válogatás nélkül néztem mindent. Filmet, beszélgetéseket, színházi közvetítéseket. Kedvencem volt a Panoráma is Chrudinák Alajossal. Most is sokmindent nézek, de ma már más a lehetőség, más a választék. Újságot olvasni is szeretek, / nem feltétlenül a bulvár lapokról van szó /, és azzal a remek tulajdonsággal felvértezve, hogy a Nők képesek egyszerre több dologra is figyelni, többnyire szól a TV és én olvasom az újságokat.
Sajnos éppen emiatt a remek tulajdonság miatt viszont képtelen vagyok könyvet olvasni. Nem tudom kikapcsolni az agyam és nem tudok csak a leírtakra figyelni, hiszen a fülem is végzi közben a dolgát. Egy- egy könnyebb olvasmányon azért sikerült átverekednem magam. Ezek az ún. gasztro regények. Kikapcsolnak, szórakoztatnak és még hasznosak is.
Van egy kakukktojás is. Márai: A gyertyák csonkig égnek. Ezt tavaly olvastam, és ismét meg kellett állapítanom, hogy nem mindegy, hogy milyen könyvet olvasunk, milyen korban? Vagyis mennyi évesen.
Nos, a játékra válaszolva, az utolsó könyv: Peter Mayle - Provance A-Z-ig. Ezt most szeretném elolvasni. Amin túl vagyok az Anthony Bourdain két könyve. Ezekből a TV Paprikán látni lehetett a sorozatokat is. Persze olvasni, az más. Az egyik a saját útját mutatja be a kezdetektől és kíméletlenül lerántja a leplet másokról.A fülszöveg ezt írja:
"Miért ne együnk halat hétfőn? Mi a baj a hollandi mártással? Mitől mennek tönkre a műkedvelő tulajok? Hogyan főzzünk úgy, mint a nagyok? Mitől profi egy séf?
A. B.világszerete bestsellerré vált könyve egyszerre vendéglátói-ipari oknyomozás, önéletrajz, krimi és receptkönyv, amelyben-sok egyéb mellett-a fenti kérdésekre is választ kapunk.
De mi is ez a könyv? Háromszázhetven oldalnyi professzionális szakácsművészet, káromkodás, tesztoszteron és narkó. Kalandfilm konyháról konyhára. Túlélőkalauz étterembe járóknak. Tisztelgés a vendéglátás zsoldosai előtt, akiknek mindég csak egy dobásuk van: a következő."
Ennek a könyvnek az a bizonyos 5-ik mondata:

" Hatosával vette fel a séfeket,régi barátom, Sammy is neki dolgozott, és amikor megkérdezte tőle, ismer-e hozzá hasonlókat, Sammy azt felelte,hogy persze."

A másik könyv arról az útról szól, amelyben bemutat különböző országokat a gasztronómia szemével. Kambodzsától Oroszországon át Kínáig és vissza Angliába.
Szívesen olvastam Petrik Adrienn: Asszony és háza c. könyvét is. Idézet a fülszövegből: " Megkértek, nézzek bele a könyvedbe. Csak annyit mondtak, hogy a könyv egy ház építésének története. Belenéztem. És elvette a következő napjaimat. Olvastam, mint valami kalandragényt." Úgy tudom, azóta megjelent a következő könyve is.
Még egyet, utoljára. Lévai Katalin: Táncrend nélkül. A könyvről: " Ír a szerelemről, az anyaság élményéről, a nyugati egyetemeken szerzett tapasztalatairól, a keleti kultúrák iránti vonzalmáról.....Visszafogott intimitása, olykor felcsillanó humora és sajátos női érzékenysége különös hangulatba ringatja az olavasót, aki egy szokatlan politikus szokatlan könyvét tartja a kezében. Már több könyve is megjelent ezután.

Csokiparány blogja egy rendkívüli lány írásait és süteményeit mutatja. Szívesen olvasom, de most kíváncsi lennék, hogy Ő mit olvas?
BeckZsu szakácskönyveiről már olvastam, de arról még nem ,hogy egy ilyen családban, ahol ennyire igénybe veszik az anyut, jut-e idő olvasásra is?

Orecchiette brokkolival, parmezánnal

Nem azért készítek olaszos tészta ételeket, mert most ez a trendi. Nem! Szeretem a magyaros tészta ételeket is, mint pl. túrós, káposztás, krumplis, grízes, sajtos és még......hát sokkal többet nem tudnék összeszedni. Azt hiszem ezekből nem lehetne egy szakácskönyvet összeállítani. Persze variáció van bőven, és azt sem állítom, hogy más országok tészta ételei között ne lenne. Azt viszont állítom, hogy egészségesebbek, és ez már elég okot ad arra, hogy ott nézelődjek, ahol a tészta evésnek kúltúrája van. Olyannyira, hogy az ételek nevében megnevezik magát a tésztát is. Ez nekem különösen tetszik. Magyar étlapon még nem láttam ilyen leírást: szélesmetélt túróval, tejföllel és apró, húsos szalonna kockákkal. Ugye, mennyivel étvágygerjesztőbb? Ráadásul a magyar tészták változatosabb fajtáit inkább a pörköltek mellett találjuk, mint önálló tészta étel formájában. A káposztás-, túrós-, krumplistészta nálam pl. fodros kockából készül, ugyanis úgy tapasztaltam az elmúlt sok év alatt, hogy ez a tészta nem ragad össze és jól néz ki a tányéron. Lehetne változtatni, de ezt így szoktuk meg a menzán, az üzemi konyhán és hát, otthon is. Szóval, az olaszok tudnak valamit. Tudják azt is, hogy a tésztát nem kell mancsosra főzni. Elfelejtettünk rágni, pedig a fogaink a minden evőkére hasonlítanak és rágófogaink is vannak. Amióta megtanultam félkeményre főzni a tésztát, azóta még inkább szeretem, és a családom is egyetért velem ebben. Élvezni lehet az evést, ha nem csak nyelünk, de rágunk is.
Évek óta kutatom a tésztás recepteket tartalmazó könyveket. Sikerült is néhányat beszerezni, de a helytelen tészta főzési technika sokat rontott az eredményen. Mára már lecseréltem a régi könyveket, de az internet adta bőség mellett is szeretem, ha recept keresés közben lapozhatom a könyvet. Nekem az olvasás= a könyvvel. Ez azt jelenti, hogy ha meglátom, megveszem. Most a névnapomra kaptam ezt a két gyönyörű könyvet.

A tésztás a kedvencem, de a csokisban is találtam izgalmas recepteket, de még mindég nem tudom használni a sütőmet.
A tésztát már több, mint egy hónapja beszereztem / CBA / , de vártam a megfelelő elkészítési módra. Lett könyv, lett recept.
Hozzávalók:

• 50 dkg orecchiette tészta / fülecske /
• 50 dkg brokkoli / fagyasztott is lehet /
• 5 ek. olívaolaj
• 50 gr. szardella filé /ringli /
• 2 nagy gerezd fokhagyma
• 60 gr. frissen reszelt parmezán
• 60 gr.reszelt pecorinó
• só,bors

A tésztát sós vízben az előírás szerint megfőzzük. Ezt most 11-13 percig kellett, de így igazi al dente lett. Vastag, harapható tészta. A brokkolit is külön megfőztem sós vízben. Közben egy másik edényben az olajon dinszteljük meg a fokhagymát, de vigyázzunk, hogy ne égjen meg. Kb. 3 perc múlva tegyük hozzá a szardellát és pároljuk azt is, közben a fakanállal nyomkodjuk szét. A leszűrt tésztát keverjük bele, tegyük bele a főtt brokkolit is és borsozzuk meg. Adjuk hozzá a sajtokat és kevergetve olvasszuk a tésztába. A szardella és a sajt is sós, ezért a sózással vigyázzunk!

Nekem pecorino sajtom nem volt, viszont belekevertem 50 gr. bolti reszelt, parmezán jellegű sajtot, és a tészta tetejére zöldséghámozóval grana padano sajtból vágtam forgácsokat.

Annyira egyszerű és annyira finom volt, hogy szinte lelkiismeret furdalásom van a hazai tészta ételek miatt.

Befőzés és....

Nekem is van néhány bevált receptem, de néha előfordul, hogy nem bír megmaradni, mert megbuggyan. Tavaly is így jártam a zakuszkával, de idén megpróbálok egy másik receptet, ha végre megjavítják a sütőmet. Voltak olyan lekvárjaim, amiknek a receptjét már nem is tudom, mert mindég kísérletezek és szeretek kipróbálni újdonságokat. Van egy olyan üvegem, amiben azt sem tudom, hogy mi van, lehet, hogy édes, de az is lehet, hogy sós. Van egy két évvel ezelőtti sárgabarack csatnim és két éve nem találom a receptjét. Hasonlókat olvastam, de ez eltűnt.

Amit most leírok, azon csak annyit változtattam, hogy kicsit összenyomtam a bot turmixszal, mert nekem nagyon darabos volt. Az eredeti recept címe az, hogy paradicsom lekvár. Ehhez képest semmi köze a lekvárhoz, mert nagyon darabos, viszont igen jól használható a téli időben a házi pizzák tésztájára. A kép csalóka, mert nem ilyen sárga a kész szósz, igaz, nem is tűzpiros.

Hozzávalók:

• 2 kg húsos, érett paradicsom
• 1/2 kg hagyma karikára vágva
• 15-20 nagyobb bazsalikom levél
• 2 ek. olaj
• 1 kk. só
• 1 ek. kr. cukor

Előre szólok, hogy a két ek. olaj nagyon kevés, és az arányokon lehet változtatni. A recept azt mondja, hogy négy db. 4,5 dl-es üvegnyi lesz belőle, de nem lesz ennyi. Én dupla mennyiségből készítettem, mert nálunk ennyi elfogy a télen.

A paradicsomot leforrázzuk és lehúzzuk a héját. Földaraboljuk és közben a magját és levét kinyomjuk belőle. Ha nem akarunk pocsékolni, akkor ezt a leveses maradékot kitűnően lehet fagyasztani. Télen pörkölt alapú ételek nagyon finom ízesítője lehet.

A hagymát én kockákra vágtam, nekem nem volt szimpatikus a karikára vágás, nem illik a lekvár kifejezéshez. Az olajon megfonnyasztottam / a fiatal hagymákat elég nehéz / és meg is sóztam, mert így hamarabb puhul, hozzáadtam a feldarabolt paradicsomot és az összevágott bazsalikomot. Fedő nélkül kell főzni, hogy a leve el tudjon párologni. Kb. 1/2 órás főzés után hozzáadtam a cukrot is. Ezután jött az én turmixolásom. Nem teljesen pépesre, de finom darabosra törtem.

Addig kell főzni, amíg kicsit sűrűsödik, ez paradicsom függő ill. hogyan lett eltávolítva a magos belseje? Talán 30- 40 perc is elég. A turmixolás már eleve sűríti a szószt.

Az üvegeket sterilizálás után megtöltjük a szósszal és lezárás után fejre állítjuk kb. 5 percre. Régebben azt olvastam, hogy az így előkészített üvegeket nem kell dunsztolni, mehet a helyére. Ennek ellenére én eddig is bedugtam az összeset száraz dunsztba, csupán elővigyázatosságból. Igaz, amit pedig egyből a helyére tettem, annak sem lett baja. Most meg azt olvasom jó néhány helyen, hogy a fejre állítás után, tegyük száraz dunsztba. Hát, én azt javaslom, hogy tegyük.

Felhasználható lepények, pizzák tésztájának megkenéséhez, de lehet tésztára való szószt is készíteni belőle, ha felmelegítjük és ízesítjük még kedvünk szerint.

A másik szósz, ami remélhetőleg kitart tél végéig, most először készült nálam. A recept nem új, mert Dulmina már kipróbálta. Ez zöldséges paradicsom szósz. A receptje szerint nem kell szigorúan tartani magunkat az általa javasolt összetevőkhöz. Legyen bőséges paradicsom és azután lehet a tetszőleges zöldségeket bele vagdosni. Nekem volt:

• 4 kg paradicsomom
• 2 kg cukkini
• 1 kg répa
• 1 nagy zeller
• 3 db petr.gyökér

A zöldségek aprítását nálam egy ügyes konyhai segítő, pontosabban egy reszelő tárcsás robot végezte, mert én ennyi zöldséget képtelen lennék összedarabolni. A legdurvábbra állítottam, de látványra nem lett olyan szép, mint az eredeti. Remélem az ízét nem befolyásolja, ezzel a kis szépséghibával meg majd csak megbékélünk. Egy kicsit megsóztam, amikor elkezdtem párolni a zöldségeket, hogy gyorsabban puhuljanak, de igazából akkor lesz ízesítve, ha felhasználom.

A paradicsomot is ezzel a géppel vágtam össze és így nyertem egy kis időt talán, mert hamarabb engedett annyi levet, hogy beletehessem a zöldségeket. Addig főztem, amíg eléggé besűrűsödött. Lehet, hogy kicsit sűrű is lett, de nem baj, mert használatkor még tehetek bele paradicsomot is. Amikor használni fogom, én akkor csinálok majd egy kis olajon párolt hagymát és erre teszem a szószt. Ha hússal készítem majd, akkor a hagymára kerül a hús, fűszerezem és jöhet a szósz.

Nagyon jól néznek ki az üvegek a spájzban. Ilyenkor már alig várom, hogy használhassam, amit eltettem. Szeretem nézegetni, hogyan telnek a polcok.

Chiliszószból már a második adagot készítettem , másodszorra jó csípősen. Ez biztosan nem bírja ki csak néhány hónapig.

Túrós mazsolás fánk

Vannak olyan receptek szép számmal, amelyekhez nem kell a tűzhely sütőjét használni. Vannak gasztro blogok, ahol jobbnál-jobb recepteket találok minden nap. Nem csináltam statisztikát, de szerintem 2/3-uk sütőben készül. Az én " emlékeim " is azt jelzik, hogy a sütő használata a hétköznapi főzés során nálam is erősen előtérbe került. Nem csak az egészséges ételek elkészítése során, hanem a készítés egyszerű és praktikus volta miatt is. Tudom, hogy nem lehet a sütőben készült ételt sem magára hagyni, de lényegesen könnyebbé teszi a folyamatot.
Most persze vadásznom kell az olyan recepteket, ahol ki lehet hagyni a sütésnél a sütő használatát. Rengeteg újságból kivágott receptes cetlit őrzök, rengeteg ismerősöktől kapott receptet őrzök, szintén cetliken. Lehetetlenség átnézni, ha keresek valamit. Most mégis szerencsém volt. Ez a túrós fánk olyan sikert aratott, hogy sütő ide vagy oda, ezt meg kell ismételni. A régebbi Nők lapja recepteket szerettem, ma már nem tudok mit kezdeni velük. Mindent mindennel összekevernek, kényszer szülte újdonságok vannak, mert versenyezni kell a többi receptes újsággal. Sajnálom, de remélem sokan vannak, akiknek még most is nagy segítséget nyújtanak ezek a receptek, mint nekem régebben. Az eredeti recepten csak annyit változtattam, hogy nem almát, hanem mazsolát tettem bele, és kimaradt a narancshéj is. Rum helyett pedig aroma került bele.

• 25 dkg félzsíros túró / ricotta /
• 25 dkg liszt
• 1/2 kk. sütőpor
• 1 narancs héja
• 5 dkg mazsola / 1 savanykás alma /
• 2 db tojás
• 20 dkg cukor
• 2 cs. vaníliás cukor
• 1/2 dl tej
• 3 ek rum

Én úgy készítettem, hogy mindent összeöntöttem és kikevertem. A recept is ezt írja, de szépen sorra veszi, hogy mi után, mit tegyünk az edénybe és végül keverjük össze. Tehát, végül is ugyan az.

Ha almakockákkal készítjük, akkor azt tegyük bele a masszába utoljára.

A sütéshez ajánlott 2-3 ujjnyi olaj kevés. A fánkok nem tudnak felemelkedni és laposak maradnak. A szaggatáshoz sem kell két kanál, egyet mártogatunk az olajba és azzal tesszük bele. Közepes hőfokú legyen az olaj, mert különben kívül megsül, belül pedig nyers maradhat. Fedő nélkül süssük szép aranybarna színűre.

Tálalásnál adjunk mellé narancs dzsemet vagy más enyhén savanykás lekvárt. Megszórhatjuk fahéjas porcukorral is.

Macik, hogy felvidítsanak

Írtam egy bejegyzést arról, hogy nem tudom használni a sütőm. Dulmina nagyon együttérzően reagált, és elküldte nekem ezeket az aranyos macikat. Amíg nézegettem őket, tényleg kicsit elfeledkeztem a bajomról. Köszönöm!

Sajnos ezek után újra elkapott a mitcsináljaksütőnélkül állapot. Állandóan az édességek körül jár az agyam, pedig nem eszem folyton süteményeket. Szaporodtak az -ezt meg kell csinálnom c. jegyzetek is.
Nem tudom, kinek lenne nagy szüksége egy kis vidámságra, amit ezek a macik adhatnak? Elküldöm Valinak, hogy ne legyen egyedül, és Trinitynek a későn nyíló szépséges virágai mellé.

Fél úton az elmúlás felé?

Lassan már két hete, hogy a gáztűzhelyem sütője nem működik. Még csak hetedik éve nyúzom--szinte szó szerint--, nem kellene ilyen nagy bajának lenni. Amikor megvettük, az volt az egyik döntő érv, hogy öt évre adtak garanciát rá. Persze addig nem is volt komoly baja, csak a sütő ajtaján az üveget kellett kétszer beragasztani. Most pedig az alsó fűtőszál tönkre ment. Remélem legalább is, hogy a telefonon felállított diagnózis helyes volt, ugyan is ennek alapján lett megrendelve az alkatrész egy olyan készülékhez, aminek a gyártását állítólag már megszüntették. Az eredeti gyárat felvásárolta egy még életképes másik vállalat, ezért talán sikerül egy ideillő fűtőszálat beszerezni, még ha magát a készüléket már nem is gyártják.
Sosem gondoltam volna, hogy ennyire megvisel majd egy látszólag személytelen konyhai berendezés hiánya. A személytelenségből akkor lépett ki, amikor felfedeztem a saját megváltozott érzéseimet iránta. Hiányzik! Nem simogatom, nem becézgetem, de megígértem neki, hogy jobban vigyázok majd rá, ha megint társak leszünk.
Amikor szembesültem azzal a jelenleg még megváltoztathatatlan állapottal, hogy nem működik, éppen egy kenyeret sütöttem a szokásos, bevált recept alapján. Arra, hogy a kenyér a közepétől lefelé nem akart megsülni, nem tudtam ésszerű magyarázatot találni. A félig sült kenyeret alsó sütéssel akartam helyre hozni, de a meleg sütőben nem derült ki, hogy nekem olyanom már nincs. Ezután jött a légkeveréses kísérlet, de a kenyér alja csak nem akart átsülni. Hitetlenkedésem eredménye egy másik félig sült kenyér is lett. Ezután jöttek a kisebb lepények, amiket csak úgy tudtam ehető állagúra sütni, hogy félidőben megfordítottam őket. Ekkor jött a felismerés: a sütő alsó fűtőszála nem működik.
Az első napokban még bizakodó voltam, nézegettem a blogok receptjeit, gondolatban elraktároztam a nekem tetszőket. Azután megint nézegettem a recepteket és már terveztem, mikor fogom megsütni egyiket vagy másikat. Néhány nap elteltével minden nap szembesültem azzal a ténnyel, hogy sem édeset, sem sósat bizony én nem fogok sütni. Amikor már a boltban majdnem megvettem a főzéshez való alapanyagokat, ami a sütőben való elkészítést jelentette volna és újfent eszembe jutott, hogy , na, ezt,- és ott, nem, akkor már nagyon elveszítettem a kedvem gasztronómiai szempontból. Csupa olyan étel jutott eszembe, amihez sütő kellene. Még egy egyszerű sültkrumpli köretet sem tudok csinálni, immár két hete! Olajban már legalább két éve nem sütöm. Rakott étel, sült hús bármilyen fajtája, sütemény, sós rágcsálni való, zöldség köret stb. Nem beszélve arról a kényelmes módszerről, ami a sütőben készült ételek laza felügyeletét jelenti.
Lassan telnek a napok és teljes bizonytalanságban. Kezdek kifogyni a sütő igénybe vétele nélkül készítendő ételekből. Már nincs is igazán kedvem főzni! Újból vadászom az ehető bolti kenyérre, mert a kenyérsütő gépben nem győzöm sütni a kenyeret három jó étvágyú férfi emberre. Hiányzik a kifli, lepény, pizza, mindenféle maradékkal megrakott pie-k.
Nem vagyok hisztis, de lassan már nem tudom másképp levezetni a bennem gyűlő feszültséget, amit az a kiszolgáltatottság okoz, hogy nem tudom használni a sütőmet.
Légyszíves gondoljátok át, hogy mit csináltatok volna az elmúlt hétvégén pl. ha nem használhattátok volna a sütőt? És ez csak három nap! Ugye megértetek?

Nagymaros--Kézműves Fagylalt

Igen így, nagybetűvel. A hagyományos technológiával készült fagylaltot így nevezik. Annak a fagylaltozónak- amelyről a képek készültek- a tulajdonosa azt a hagyományt szeretné tovább vinni, amelyet a nagyapja hagyott rá. Ezért kezdte el felkutatni a fagylalt készítés múltját, és ezért döntött úgy, hogy ismét olyan fagylaltot fog készíteni, ami a kézművesség jegyében készül. A nagypapa-Galli János cukrászmester- a Hauer cukrászdában tanulta a csokoládé- és bonbon készítés alapjait. Erről lehet olvasni az unoka honlapján, amellyel szeretnék a fagylaltozó tevékenységét bemutatni. Az unoka, Flamich Gábor. Az ő fagylaltozójáról készültek a képek.

Ez a csöppnyi helyiség valóban csak egy fagylaltozó, cukrászdának túlzás lenne nevezni. Alig emelkedik ki a házak sorából, de nyáron a vendégeket váró hatalmas napvédő ernyők odavonzzák az arra járók tekintetét. Bemenni nem lehet, sütemény nincs, a fagylalt viszont valóban nagyon finom. Már a tölcsér választék is a bőség zavarával küzd, alig várjuk, hogy beleharaphassunk. Előbb még fagylalt kell bele! Ne várjon senki felfoghatatlanul széles választékot. Készítenek ugyan kb. 70 féle fagylaltot, de itt csak néhányat lehet kapni. Igaz, mindég más ízekből választhatunk. Nekem a hagyományos ízek a kedvenceim, de lehet, hogy ennek az is az oka, hogy a valóságtól nagyon elrugaszkodott ízeket kreáltak az elmúlt sok évben. Az alap ízek biztosan megvannak, csak elvették a hozzáadott adalékokkal. Sajnálom, hogy nem kóstoltam meg a sárgadinnye fagylaltot. Még élt bennem az előítélet és eszembe jutott a sárgadinnye ízű rágó. Ezzel elüldözhetnek a faluból. Tudom, ez ócska hasonlat, de éppen azt akartam mondani, hogy itt a gyümölcs, az gyümölcs és nem aroma. A gyümölcs természetes íze, a tej, a joghurt együtt adja azt a finomságot, amit itt fagylaltnak neveznek.

A vevőkör nem csak a nyári fagylaltozásra épül. A tulajdonos fantasztikusan finom bonbonokat és csokoládét készít. A mézes töltet az valódi méz, a mogyoró, az mogyoró, a kakaóbab töret is valódi. Kézzel készült, korlátozott mennyiségű, de nagy népszerűségnek örvendő édességek. Eddig is lehetett interneten email-ben rendelni, de ezután a honlap átalakításával szeretnék könnyebben elérhetővé tenni ezt a parányi üzletet.

Ilyen csoda szép csomagolásokban vihetjük el a bonbonokat és csokoládét. Magas kakaó tartalmú, ízesített és nagyon finom. Újdonság az antioxidáns tartalmú csokoládé. Erről a tulajdonos szívesen beszél, ha valaki úgy gondolja, érdemes kibővíteni a kérek-köszönöm párbeszédet a fagylalt vásárláskor.

A Dunakanyar egyébként is sok látni valót kínál az erre járóknak, legyenek azok biciklis túristák, gyalog túrázók, hajó kirándulók vagy gyerekekkel sétáló szülők, nagyszülők. A Dunakanyar nem csak a Duna jobb partján álló, ismertebb településekből áll. A bal parton legalább annyi érdekesség várja az ide látogatókat. Itt van Vác, Verőce, Nagymaros, a Börzsöny stb. Nem rég egy Nők Lapja cikk is éppen erre hívta fel a Dunakanyart felfedezni vágyók figyelmét.

A bonbonok bemutatása nem étel fotózás minőségű, de nem is ez volt a cél. A csokoládé csomagolása egyszerű, de éppen ezért szép. Az ára nem több, mint egy nagy abc-ben kapható minőségi csokoládé ára. Érdemes megkóstolni, mert még annál is finomabb.

Ez pedig a kicsiket várja, hogy lefoglalják magukat, ha mégsem séta közben ennénk egy fagylaltot, hanem az árnyékot adó hatalmas ernyők alatt.

Aprókáposzta

Ezt az ételt talán lehetett volna látványosabban fényképezni, de gyanítom, hogy akkor is a szép cseréptál vagy kockás abrosz lett volna a középpontban. Ami itt látszik, az édeskáposzta, rizs és tejföl a tetején. Nem ismerem az eredetét, de nem ismeri a környezetemben sem senki. Én is akkor találkoztam vele először, amikor az anyósomnál ettem. Nem kellett, hogy ő tanítson főzni, de mindenkitől lehet tanulni, és ez sosem szégyen. Ráadásul ez az étel egyszerű, olcsó és finom. Fiatal házasként nekünk is voltak spórolós hóvégék. Akkor is jól jött, de azóta is rendszeresen főzöm. Nekem jobban ízlik az őszi-téli káposztából, mert ízesebb, aromásabb,de ilyenkor is szoktam készíteni.

• 1,5-2 kg káposzta
• 25-30 dkg rizs
• 1 nagy pohár tejföl
• 2 hagyma
• 1-1 mk. őrölt kömény, majoránna, bors
• só
• 2 tk. őrölt pirospaprika
• 1 ek. sűrített paradicsom
• 1 kis fehérpaprika / ha van/

Készítünk egy hagyományos pörkölt alapot és rátesszük a fűszereket, megsózzuk, fűszerpaprikát teszünk bele és felengedjük kb. 2 dl vízzel. A pörkölt alap hozzávalói egyénileg változtathatók.
Közben a káposztát csíkokra vágjuk. Nem kell nagyon vékonyra vágni. Beletesszük a pörkölt alapba, jól összeforgatjuk és a tejföl felét is hozzáadjuk. Annyi vizet öntünk rá, hogy éppen elérje a káposztát. Fölforraljuk, átkeverjük és lángelosztó vason, kis lángon megfőzzük. Addig főzzük, amíg a rizs megpuhul. Addigra a káposzta már biztosan jó lesz és valószínűleg a víz is elfől. Ha kemény még a rizs, akor teszünk hozzá egy kis vizet.
Nem lesz olyan száraz, mint a rizseshús szokott lenni ill. nem olyan, mint a pergősre főzött rizs, amikor éppen annyi vizet öntünk alá, amennyit felvesz. A tejföltől egy kicsit " mancsos" lesz. Ma már tudom, hogy az igazi rizottó is ilyen " mancsos". Én szeretem a kerek szemű rizst, ez sosem olyan száraz, mint a hosszó szemű fajták. Sajnos egyre többször hiánycikk.
Hús nélküli, akár böjtös étel is lehet, de néha jól esik hétköznap is, ha nincs hús az ebédben. Lehet, hogy első olvasatra olyan mumus, mint a rizseshús. Tudom, hogy sokan félnek tőle, de ezt muszáj gyakorolni és kitapasztalni, hogy milyen a rizs és melyik ételben, hogyan viselkedik. Kár lenne kihagyni a finom ételeket az első ijedelem miatt.

A fagyasztásról még egyszer

Ez a kép ugyan nem azt mutatja, hogyan lehet paradicsomot eltenni a fagyasztóba, de azért van némi köze hozzá. Néhány évvel ezelőtt bele vetettem magam az aszalásba. Többet olvastam róla, mint amennyit csináltam, ez igaz, de az alapokat próbáltam hasznosítani a gyakorlatban is. Hát, itt is ragadtam le, az alapoknál. A meggy nagyon finom volt, spórolósan ugyan, de kitartott a téli süteményekig. Rengeteg munka volt vele, igazából nem éri meg itthon csinálni, mert ennyi pénzért / gyümölcs, víz, áram,munka / nagyobb mennyiséget kapok a boltban. Tudom, tudom......tudom, hogy mi van ill. mi nincs benne. Ezen / is / lehet vitatkozni, de én úgy gondolom, hogy nekem és a gyerekeimnek is sikerült olyan környezeti szennyeződésektől mentes időszakban ill. erősebb immunrendszerrel felnőlni, hogy nem károsítom a családom tagjainak szervezetét azzal, ha nem én ültetem a gabonát és nem én nevelem a tehenet, amiből az ennivalónk készül. Jó, lehet, hogy ez egy kicsit erős volt. Annyit akartam ezzel a véget nem érő mondattal közölni, hogy nem tudok, és nem is akarok itthon előállítani minden élelmiszert, ami a konyhámba kerül. Azt viszont nem tagadom, hogy érdekel minden olyan lehetőség, amivel ki tudom szűrni a sok szemetet, amivel élelmiszer néven ma meg akarnak etetni minket. Megteszem, ami tőlem telik, kenyeret sütök, rendszeresen főzök, befőzök és sütök, de képtelenség mindent házilag előállítani. Ha sok aszalt gyümölcs fogyna nálunk--lenne rá kereslet--és kis gyerekek lennének a családban, valószínűleg még erre is hajlandó lennék. Azt is tudom, hogy a káros anyagoktól mentes környezet az ember immunrendszerét teszi lustává. Ez pedig nagyobb bajt okozna, mint az élelmiszer adalékok, amiket nem tudunk elkerülni.


Visszatérve az aszaláshoz: 2,5 kg paradicsomból aszalógépben készítve sikerült összesen 75 gr. aszalványt előállítanom. A paradicsomból kiszedett magok és kevés paradicsom hús a fagyasztóban végezte kiporciózva, bezacskózva. Pörkölt alapú ételek jó kiegészítője lesz majd télen. Van paradicsomlé is, de ezt is sajnáltam könteni.


A zsálya szintén kedvelt fűszerem, de nehéz hozzájutni. Nyáron még csak-csak lehet kapni, de a cserepes fűszernövények télen eltűnnek a boltokból. A kisebbekből biztosan. Tavaly a szomszéd nénitől kaptam egy óriási tövet, de nem jutott eszembe, hogy lefagyasszam. Szárított fűszerem mindég van itthon, de az más. Szerettem volna kipróbálni a sörtésztában sütött zsálya leveleket is. Most, amit eltettem, úgy néz ki, hogy télen is csinálhatok ilyet. Érdekesen fagyott meg, nem lett vizes / ezért volt papír között / és nem volt kemény sem.

A múltkor már sütöttem zsálya leveleket, de nem a klasszikus sörtésztában, hanem a karfiol sütésekor, a megmaradt szokásos bundában, mert muszály volt kipróbálnom. Naggggyyyon, de nagyon finom volt! Különleges íze van az ilyen módon megsült leveleknek. Mindenkinek ízlett.
A zöld leveleket, ha nem csavarom ösze, úgy szoktam eltenni, hogy leszedegetem, és egy tálcára rakosgatom zsírpapír lapok közé. Így összetapadás nélkül fagy meg. Ezután egy műa. dobozba teszem úgy, hogy rétegeket elválasztok papírral, mert így könnyebb kivenni belőle. Később sem fagy össze egymással.

Ez a lestyán, és csak azért vettem elő, hogy fényképet készítsek róla. Ez is papírlapok között, tálcán, kissé lenyomva lett lefagyasztva. Nagyon egyszerűen használható télen, és én szívesen teszem minden levesbe, ami elbírja.

A kaliforniai paprikát sikerült a CBA-ban nagyon jó áron venni. Került is kb. 4 kg a kosárba. Nem kötött ki a fagyasztóba mind, mert közben élvezkedtem, és főztem is vele. A múltkor írtam, hogy szeletekben sütöttem meg és nem egészben, ahogy mindenhol terjesztik. Így sokkal egyszerűbb, könnyebb, és tisztább. Elvagdosom, kimagozom, megkenem olajjal és megsütöm. Az első képet csak azért tettem ide, hogy megmutassam, mennyire száraz a leszedett héja a paprikának. Amikor egészben sütöttem, akkor a paprikában nagyon sok lé képződött sütés alatt, ami kifolyt a szétszedéskor és elvitte a paprika finom ízét is. Nem beszélve arról, hogy így nagyon finom, ressre sül a paprika húsa, míg a másik sütésnél megpuhul, ami nem mindég kellene.

A zeller zöldet pedig így szoktam eltenni. Frissentartó fóliába tekerem és úgy teszem zacskóba a csomagokat. Nem tudom megmondani, melyik módszert, miért éppen annál a zöldségnél használom, de nekem így vált be. Látszólag sok munka ez nyáron, de nagyon élvezem, mikor télen a levesekbe, pitékbe és különféle ételekbe olyan zöldséget tehetek, ami nyáron a napon érett meg és nem mesterségesen érlelték üvegházakban. Itt nem csak az egészséges alapanyag fontos, hanem az ÍZ. Így, nagy betűvel. Ezzel nem lehet és nem is érdemes vitába szállni.

A tekergetés nem mindég egyszerű. Meg kellett találnom, hogy a legkönnyebb kitekerni, amikor fel akarom használni. Igazából a fólia anyagától is függ, de ez legyen a legnagyobb baj! Fagyosan teszem a fővő levesbe és olyan lesz, mint a friss. Még a piacon is megleptem ezzel egy nénit, aki azt mondta, hogy nem jó a kiolvadt zellert a levesbe tenni. Nem tudom, én sose csináltam másképp. Így viszont minden évben. Már most kezd elfogyni a hely a fagyasztómban.