Spenótos, kéksajtos tészta

Tulajdonképpen nem is érdemel receptet ez a tészta étel, csak azért írom le, hogy ötletadónak szolgáljon.
Nálunk a spenót nem egy nemszeretem étel, ezért köretként is többször késztettem már, egyszerűen csak fokhagymával és vajjal párolva, szép nagy leveles spenótból.
Tésztaszósz is volt már többször, de csak akkor csinálom, ha van leveles spenótom, Ez lehet friss, de lehet fagyasztott is. Most ez utóbbira volt lehetőségem.

• Olívaolaj és vaj keverékén megpároltam egy nagy fej apróra vágott hagymát és 4 duci gerezd lereszelt fokhagymát
• 25 dkg fagyasztott leveles spenótot tettem rá, picit megsóztam, hogy a hagyma könnyebben puhuljon,   és letakarva kb. 10 percig pároltam
• Ezután megborsoztam és reszelt szerecsendióval fűszereztem
• Hozzáadtam 15 dkg márványsajtot és 2 dl tejszínt, majd összeforraltam
• 2 dl tészta főzővizet öntöttem rá, ezután belekevertem a valóba al dante-re főzött tésztát
• Frissen őrölt bors és frissen reszelt szerecsendió ízesítette

Azért nem szabad teljesen megfőzni a tésztát, mert a szósszal összekeverve még forralni kell egyet rajta, de a puhára főzött tészta elázik és túlfől.

Kellett hozzá még folyadék, ezért a tészta főzővizéből öntöttem hozzá.
Jó ízű, kissé krémes állagú tésztaszósz lett a végeredmény.

Karfiolos kéksajtos tésztaszósz

Nem vagyok  vegetariánus, de néha nagyon elegem van a húsból. Egy - egy ilyen  időszak alatt a családom is kénytelen visszafogni magát, de eddig sikerült úgy csinálnom, hogy nem nagyon szenvedték meg. Na jó, az  igazság az, hogy leggyakrabban úgy főzök, hogy a fiúknak ha lehet, legyen köretnek hús. 
Így aztán észre sem veszik, hogy egészségre nevelem őket. Legalábbis eddig  működött így a rendszer.
A húsmentes ételek igenis lehetnek finomak, táplálók, egészségesek és változatosak.
Már mondtam, hogy nálam egy étterem minősítése azzal kezdődik, hogy milyen vegetariánus étel van a kínálatban. A rántott akármik nagyon szánalmas válogatás és nagyon lusta és fantáziátlan szakácsra vall. Szerintem!
Személy szerint én szeretem az indiai konyhát, a rengeteg és változatos zöldség ételét / hús nélkül / és szeretem az olasz tészták mártásait megszámlálhatatlan változatban / hús nélkül /.
Amióta megismertem, azóta megunhatatlan --nekem mindenképp--az egyszerű olívaolajos, fokhagymás tészta. Az aglio e olio annyira egyszerű, hogy bármikor képes vagyok nekiállni, hogy elkészítsem és azt hiszem, bár még nem volt ilyen, hogy napokig elélnék rajta.
A közelmúltban sikerült vennem a mi egyszerű kis boltunkban // sok különlegességet vettem már itt / parmezán sajtot. Eddig el kellett zarándokolni érte, de most valahogy idekerült. Na azzal igazán finom ez az egyszerű tészta. Meg egy pohár borral.
A másik kedvencem a genovai pestos tészta--bazsalikom, fokhagyma, sajt, fenyőmag, olívaolaj.

A kéksajtokkkal szintén finom mártásokat lehet készíteni. Legyen bármelyik fajta, mindegyik finom lesz és egyáltalán nem kell olyan drága sajtot venni, amiből most én csináltam. Eredetileg ezt a sajtot sem erre szántam, de valahogy elveszett az eldugott sajtok között és azt gondoltam, hogy most már csak megfőzve lesz jó. 

A karfiol is maradék volt / leves után / és az eredeti szándékom az lett volna, hogy rántott karfiol legyen belőle, de nem volt kedvem hozzá, viszont lefagyasztani nem akartam, mert olyan szép volt. 

/ még mindég van két nagyobb virág belőle /

Eszembe jutott, hogy egyszer már a darált karfiolt beletettem egy hús bundájába, ami nagyon jól sikerült, ezért most itt végezte néhány darab.

• 1 fej hagyma --- 2 gerezd fokhagyma--- 4 karfiolrózsa aprítógépben összevágva
• bőséges olívaolaj és vaj keverékén megpároltam
• tejszínnel öntöttem fel és összeforraltam
• frissen őrölt bors és friss szerecsendió mellett egy kevés rózsaszín himalája sót tettem bele
• ezután az összes sajtot / kivéve, amit a kötelező kóstolás miatt megettem /
• a tészta főzővizéből kellett még hozzá tenni, mert sűrű lett

Mindent összeszedtem, ami minőségi, mert ez az étel most megérdemelte. Főleg a sajt miatt!

Olasz tésztát főztem --mert sznob vagyok --és ezzel kevertem össze a mártást. Sajnos csak vörösbor volt felbontva, de ha lett volna fehér, akkor tettem volna bele azt is. Biztos vagyok benne, hogy nem rontotta volna el.

A petrezselyemzöld egy kis friss ízt adott hozzá és a tányéron még meglocsoltam olívaolajjal. 

Lehet azért egyszerűbben is, de nekem most ilyen kedvem volt.

Tejfölös savanyúkáposztasaláta sült fokhagymás lepénnyel

 Egy végtelenül egyszerű, de nagyon egészséges saláta. Igaz, nem árt szeretni a savanyúkáposztát.
A zöldségesünkben az egyik fiatal eladótól hallottam, ezért mertem elkészíteni, pedig első hallásra furcsának tűnt. Mint szinte mindig, én most is változtattam rajta, szerintem előnyére.

Eredetileg úgy szólt, hogy a --ha szükséges, mossuk ki -- a savanyúkáposztát keverjük össze a tejföllel és tegyünk bele virsli karikákat. Pirítóssal nagyon finom!
Ehhez képest én így készítettem:

• a savanyúkáposztát kissé kimostam és a szálakat elvagdostam, hogy könnyebb legyen enni
• sűrű tejfölbe kevertem a káposztát 
• sóztam, borsoztam, vágott petr.zöldet szórtam bele
• a virslit vastagabb karikákra vágtam és kevés olajon megsütöttem, ezután az ízes olajjal együtt a káposztához kevertem
• egy almát felkockáztam és ezt is a salátába tettem

Előző nap vacsorára teljeskiőrlésű lisztből  naan kenyérhez hasonló lepényeket sütöttem --  élesztővel és serpenyőben, szárazon. Ami megmaradt, azokat javítottam föl egy kicsit.
A sütőben megsütöttem három fej fokhagymát gerezdjeire szedve--150-160°C-on kb. 35 percig.

A lepényeket megkentem a sült fokhagyma péppel és Tihany kékpenészes sajtot tettem a tetejére, ezután a sütőben alaposan átmelegítettem.
Nagyon, nagyon finom lett!

Amikor először készítettem, azt gondoltam, hogy a tejföl egy részét kefírre cserélem,  mert az mégsem olyan zsíros, de nem volt jó ötlet, mert ezzel még savanyúbb lett. A tejföllel finomabb volt!
Ha csak sima pirítóssal akarjuk enni, akkor a salátába keverhetünk kis darabokra vágott sajtot is.

Borzselé és gorgonzola

Csupa finom alapanyag, mégsem vagyok elégedett. Valami mást vártam, de lehet, hogy csak ismeretlen volt?
Vörösborból készítettem borzselét, mert mi nem igazán szeretjük inni a vörösbort. Szoktuk, de ritkán.
A gorgonzola az egyik kedvenc sajtom, főleg a piccante, de a dolce is jöhet!
Vajban sütött rózsaborsos körte áfonyával.
Pirított dió.

Nem kerestem receptet, csináltam úgy, ahogy gondoltam. Ízesítettem a bort balzsamecettel, mézzel és narancslével. Beforraltam felére és így tettem hozzá a zselatint.
Lehet, hogy az volt a baj, hogy nem maradt a pohárba a borból?

Tönkölybúza

A tönkölybúza csíráztatása nem tartozik a sikeres tevékenységeim közé. Arra gondoltam, ha már esszük és sütök is a lisztjével, miért ne csíráztathatnám. Az nem derült ki a csomagolásából, hogy a mag a héjával együtt van a tasakban, én pedig nem tudom, hogyan arassam le a kicsírázott hajtásokat úgy, hogy ne kelljen megenni a maghéjat. Amíg tanakodtam, addig a hajtások ilyen szépen megnőttek. Azt hiszem enni már így nem jó / nekem nem ízlett /, de dísznek jó volt.








A mákos, mézes főtt tönkölybúza viszont legalább olyan finom, mint a kukorica. Nekem még jobban ízlett, mert a kukoricánál nem mindegy, hogy az, milyen minőségű? Azt hiszem a búzánál nincs ilyen gond.
















Ez egy tönkölybúzás, körtés, rucolás saláta langyosan, sült csirkeszárnyakkal. A búzát enyhén sós vízben megfőztem / ez már a fagyasztóból került elő /, a körtét felszeleteltem és átforgattam egy kevés citromlében.
Az öntet édes, magos mustárból, sherry ecetből, mézből és barackmagolajból készült. Olívaolaj tökéletes helyette. Só, bors ízlés szerint. A tetejére francia kéksajtot morzsoltam.
Ez egy újonnan felfedezett sajt. Sajnos nem mindég lehet kapni, pedig nagyon finom, krémes, lágy ízű. A magyar hasonló sajttal egy árban van, de ez összehasonlíthatatlanul finomabb!