A családomból még senki sem evett angolnát, de senki nem zárkózott el előle, hogy megkóstolja. Láttuk a tv-ben többször, tudtuk, hogy ehető, sőt van, ahol nagyon népszerű. Angliában nemzeti étel egy rossz kinézetű, kevésbé jó ízű / de csak a külhoniaknak / kocsonyás angolna étel.
Egy másik, talán Írországban, de lehet, hogy nem, egy zöld lében úszó - amit mártásnak mondanak - és krumplipürével tálalt főtt angolna. Imádják!
Nálunk állítólag sok van a Balatonban, mégsem árulják elérhető helyeken. Néha hozzá lehet jutni, talán piacon a halárúsoknál, vagy nagyobb halkereskedésben. Gondolom.
Aki hozzájut és nem undorodik a látványtól vagy a gondolattól, az feltétlenül próbálja ki!
Nagyon finom, tömör húsa van. Szálkája alig. Ami van, az is a gerincén, le sem jön, de ha mégis, akkor is kiszedhető. Ezt olvastam valahol.
Megerősíteni nem tudom, mert a mi halunk egy kis méretű volt, cérnavékony szálkákkal.
Ilyen kicsi darabok lettek belőle. Tényleg csak kóstolónak volt elég, de mindenki arra szavazott, hogy legközelebb is megeszik, ha lesz.
Még az Anyukám is evett belőle. Nagyon bevállalós, szinte mindent megkóstol, amit készítek, bármilyen szokatlan és furcsa is neki.
- a halat besóztam
- készítettem egy hasonló keveréket, mint a haltöpörtyűnél és beleforgattam
- liszt, prézli, fokhagyma, bors volt benne
- annyi ideig sütöttem csak, ameddig más halat sütöttem volna, ezért időt nem tudok írni, nem figyeltem
- tálalásnál öntöttem rá a citromlével elkevert barnított vajat
- a reszelt citromhéjat is rászórtam tálaláskor
Úgy gondoltam jobb, ha csak az utolsó képnek teszem be.