2010. október 6., szerda

Szilvacsatni


No, ez sem egy kőbe vésett recept. Található néhány a különböző elérhetőségeken. Vannak természetesen azonos összetevők, hiszen, ha nem így lenne, akkor éppen a jellegzetességét veszítené el.
Nekem ez az első szilvából készült csatnim, de ezt rövid időn belül kétszer is elkészítettem. Egyet télire és egyet diabetikus cukorral azonnali felhasználásra.
Kicsit hasonlít egy fűszeres szilvalekvárhoz, de talán azért, mert én egy botmixerrel összenyomtam a szétfőlni nem akaró, nem eléggé érett szilvákat. Az íze így is tökéletes és a nem téliesített változatból már csak egy üveggel van.
Ebbe egyébként utólag a felhasználás előtt / üvegenként / plusz csilipaprikát kevertem és azután visszaöntöttem az üvegbe. Hűtőben kell tárolni természetesen, de még nem romlott meg.

Az én változatom:
  • 2 kg szilva kimagozva, összevágva
  • 1/2 kg lilahagyma összevágva
  • 10 dkg mazsola
  • 2 evőkanál sűrű paradicsomszósz
  • 1,5 dl balzsamecet / kicsit sűrűbb, de nem a drága változat /
  • 1 dl fehérborecet
  • 20 dkg sötét barnacukor
  • 1 teáskanál frissen őrölt koriandermag
  • 1 szem csillagánizs
  • 1 teásk. frissen őrölt bors
  • 1 evőkanál szárított csilipehely
  • 2 teásk. csípős csilipor
  • 1 teásk. cayennebors
  • 2 rúd fahéj
  • 3 evőkanál sötét szójaszósz
  • 2-3 ger zúzott fokhagyma
Az összes hozzávalót lábasba tettem és összefőztem. Először fedő alatt, hogy kiengedje a levét, azután a fedőt kicsit félre húzva, hogy elpárologjon a fölösleges lé, később fedő nélkül, de akkor már figyelni kell. Lassú tűzön 1,5 - 2 óra lett kész. Ezután jött a botmixer, de erre nincs feltétlenül szükség, mert a csatni tulajdonképpen nem lekvár szerű, inkább darabos.

A forró csatnit üvegekbe öntöttem úgy, hogy teljesen tele legyen. Lezártam, fejre állítottam és a hűtőtáskában másnapig dunsztoltam.

Sült húsok mellé, sajtok mellé, de egyszerűen pirítóssal is ehetjük. Nálunk szendvicsbe is kerül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése