2010. december 8., szerda

Könnyű, laza mézestészta


Ezeket is ma készítettem, de a receptet csak a forrás megjelölése nélkül tudom leírni, mert sajnos akkor még nem jegyeztem föl a blog tulajdonosát.
 Eddig minden rendben. Nagyon finom és könnyű. Nem dekorációnak , pontosabban nem építménynek való tészta. Szerintem.
Nálam az írókázás tecnikai okokból elmarad. Szörnyen ügyetlen vagyok ezen a téren, hiába próbálkozom évről-évre.
Ha ráismer a receptjére a tulajdonosa, kérem írjon! Megérdemli a nyilvánosságot.

  • 25 dkg porcukor
  • 25 dkg meglangyosított méz
  • 2 egész tojás
  • 2 dkg szalalkáli / 15 gr-os a zacskó /
  • 1 dkg szódabikarbóna
  • 1 cs. mézestészta fűszerkeverék / nekem 1/2 cs. + külön fahéj, szegfűszeg, gyömbérpor /
  • 1 evőkanál zsír / nekem 10 dkg olv. margarin /
  • 2,5 dl langyos tej
  • 6 evőkanál baracklekvár
  • 1 kg liszt ---80 dkg + másnap 20 dkg
A liszt mennyisége erősen függ a tojások nagyságától és a lekváros kanál méretétől. Nekem az átlagnál nagyobb volt mindkettő, ezért kellett még majdnem 20 dkg liszt, hogy jó állagú legyen a tészta.

A szalalkáli a langyos tejtől megvadul! Úgy fut, mintha fizetnének neki érte, ezért kellő nagyságú edényre van szükség. A szaga pedig elég átütő, orrfacsaró.
Az egy kg lisztből elteszünk 20 dkg-ot másnapra .
A 80 dkg liszttel elkeverjük a többi hozzávalót és hűvös helyen pihentetjük.
Másnap hozzágyúrjuk a maradék 20 dkg lisztet ill. szükség szerint többet is.
Három cipóba osztjuk. Egyenként kinyújtjuk 1/2 cm vastagságúra, de lehet vékonyabbra is, mert elég jól felfújódik sülés közben.
A kiszúrt formákat sütőlemezre rakjuk, megkenjük felvert tojással, díszítjük és kb. 180 fokos sütőben 12-14 perc alatt megsütjük.
Ahogy melegebb lesz a sütő, úgy csökken a sütési idő. Később nekem elég volt már 8-10 perc is. Könnyen megéghet, figyelni kell.

Olyan recepttel még nem találkoztam, amelyikben lekvár volt, de nekem nagyon tetszik.
Lehet, hogy sok évnyi kísérletezés után végre megtaláltam a nekem tetsző mézes receptet?
Majdnem 15 évvel ezelőtt a szentendrei falumúzeumból hoztam egy receptet és évekig azt sütöttem. Csak az alma mellett maradt valamelyest puha a dobozban.
A kinti ajtókoszorún olyan puha volt a mézes, ahogy magába szívta a nedvességet, hogy kiszakadt belőle a cérna. Szóval, nem ott volt puha, ahol kellett volna. Azóta kísérletezem folyamatosan. Sosem veszett kárba a sütemény, de sosem voltam vele igazán elégedett.

6 megjegyzés:

  1. Lekváros mézest még én nem sütöttem, de nekünk is ezek a pufi mézesek jönnek be. Az írókázás gyönyörű dolog, mindig elcsodálkozom milyen kézügyessége van egyeseknek, de mivel a cukormáz minden, csak épp nem finom én sem erőltetem. Így finom, ahogy Nálad látom, igazi mandulával, dióval díszítve! Nagyon szépek és gusztusosak!

    VálaszTörlés
  2. Én is szeretem ha pufi és puha
    Nagyon mutatósak lettek

    VálaszTörlés
  3. Nagyon szépek lettek, jó ötlet a színes cukorka (francia drazsé?). Én valamikor írókáztam, gyönyörű volt, csak épp megenni nem bírtam, pedig akkor még nem mellőztem így se a tojást, se a cukrot. Szerencsére magokkal is lehet szépen díszíteni, és azok még finomak is, ahogy megpirulnak rajta a sütéskor.

    VálaszTörlés
  4. Én sem hallottam még lekváros mézesről, de ezek a Tieid nagyon gusztusosak. Aki ezt kitalálta biztos gondolt azokra, akik már csak jó kis pufin (puhán) tudják elfogyasztani :))
    Ha nem haragszol elviszem a recepted, s egyben gratulálok Neked.

    VálaszTörlés
  5. Ez nagyon jó a lekvárral!!
    A cukormázat csak nézni jó úgyis, ne bánd:) Én mindig csak pár darabot írókázok, ügyetlen is vagyok, meg ahogy a fogam alatt ropog-inkább kihagyom:D

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm szépen a dícséretet és az együttérzést.
    Az írókázás tényleg csodaszép tud lenni, és ámulok is rendesen, ha ilyet látok.
    Abban szintén igazatok van, hogy így talán egészségesebbek a mézesek.

    A tészta nagyon finom. Szándékosan hagytam az asztalon alig letakarva néhány darabot és nem száradtak ki. Gondolom a tej, a lekvár és a szalalkáli együtt adja ezt a puha tésztát.

    Igen Dulmina, tényleg franciadrazsé. Olyan régen nem ettem már, hogy néha rá kellett csapnom a kezemre, hogy ne a számba tegyem a cukrot.

    Nekem a szezámmag is ízlik az édes kalácsokon, de ezzel itthon majdnem egyedül vagyok, pedig azt is lehetett volna szórni rájuk.

    Ebből a tésztából szerintem puszedliket is lehetne sütni, mert puha maradna.

    Bátran ajánlom,süssétek meg, de ebből az adagból legalább 160 db lett.Talán még több is.

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.