Ezeket a mézeseket a tavalyi karácsonyra készítettem, de a gyakorlatlanságom és az időhiány nem tette lehetővé, hogy a recepteket is beírjam a blogba. Miután már nem volt időszerű, úgy gondoltam, hogy a képek majd jól jönnek a következő évben.
Láttam már néhány blogon, hogy nem csak én gondoltam így, hiszen többen is feltették emlékeztetőül a tavalyi képeiket. Azzal az apró különbséggel, hogy náluk tavaly is volt recept a képek mellé.
Ezek a képek most csak bemutató jellegűek, hiszen az előző bejegyzésem éppen aról szólt, hogy évek óta keresem a finom, nem keményedő, puha mézestészta receptjét.
Arról is írtam, hogy az írókázás nem az én erősségem,-- de makacs ember vagyok --, és ennek ellenére tavaly még azt is kipróbáltam, hogy milyen lehet színes mázzal díszíteni.
Még a fülem is ragadt, mire szétosztottam és megszíneztem a tojásfehérjét. Bevallom, volt olyan része a díszítésnek, amikor úgy éreztem, hogy ez tényleg jó móka, de amikor ránéztem az órára és végig gondoltam, hogy mióta vacakolok ezzel, akkor úgy éreztem, hogy talán nem voltam eléggé meggondolt.
Szépek voltak valóban, mutatós volt az asztalon, finom is volt, de úgy gondolom, hogy ezután sem fogok éjszakába nyúlóan ezzel foglalkozni, hogy azután színes mázakkal álmodjak.
Nem tagadom viszont, hogy ámulattal nézem azoknak a tehetséges bloggereknek a munkáit, akik képesek energiát fektetni a hasonló gyönyörűségek elkészítésébe.
Az enyémeket legalább nem sajnálta senki, hogy megegye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.