2010. december 17., péntek

Töpörtyű halból és néhány gondolat ennek ürügyén


Megint belefutottam abba, hogy hiteles lesz-e, ha azt írom, hogy ez nekem már régebbi recept. Mostanában olvastam már valahol , valaki blogján a haltöpörtyűről, de nem ebben a változatban. Néhány éve volt a TV-ben egy főzős műsor és ott egy vidéki csárda szakácsa mesélte el, hogy bizony halból is készítenek töpörtyűt. Megmutatta, melyik részéből a halnak és elmondták természetesen azt is, hogyan. A fűszerezésre sajnos már nem emlékszem, csak arra, hogy prézli volt a lisztes keverékben. Ettől finom ropogós lett a bunda.

Az elmúlt években sem és sajnos most sem könnyű hozzájutni a halhoz, ha nincs valami hagyomány körülötte.
Van piac a közelünkben is, de délután már nincs hal, ha mégis marad a boltjukban, akkor olyan felárral, hogy én bizony azt nem veszem meg. Nem a délután miatt van a felár, hanem a szeletelt, filézett hal iszonyat drága.

Tudom, a multikban mindég lehet kapni, de az nekem nem esik útba. Nagy luxus lenne, ha csak a hal miatt mennék oda, amikor azt szeretnénk enni.
Nekem semmi bajom a hal szétszedésével, csak valaki kólintsa fejbe úgy, hogy lehetőleg ne élje túl.
A halpucolást a férjem megcsinálja -- ez a nehezebbik része -- a filézést pedig én mutattam meg neki. Azóta nagyon profi módon végzi el. Az irdalás sem lehetetlen feladat, de igényel egy kis gyakorlatot és nem utolsó sorban egy jó kést.

Innentől kezdve nem lehetne semmi akadálya, hogy kis hazánkban is több halat fogyasszunk és azok is merjenek enni, akik eddig féltek a szálkáktól.
Sajnos ezért ilyen alacsony a halfogyasztás nálunk, mert nem tanítottak meg minket a hal filézésére és irdalására. Még most is sokan vannak körülöttem, akiknek fogalmuk sincs erről a folyamatról.
Azoknak  a mai 30-40 éveseknek --  akik azért ettek kevesebb halat régen, mert a szüleik is féltek a szálkáktól -- a gyerekei sem fognak több halat enni, ezért ők sem adnak a saját gyerekeiknek. Kivétel persze a fogékony fiatalság, akik szakítani akarnak a rossz beidegződésekkel és szokásokkal.
Vágyakozva nézzük és hallgatjuk a tv-ben, hogy milyen finom halételeket készíthetnénk és ehetnénk, ha mernénk hozzáfogni.  A külföldi halak nagy része szálkamentes, így nem nehéz napi szinten enni.
Tudom, már nálunk is lehet kapni, na, de az ára?! Még a lazac sem kapható olyan áron, hogy gyakrabban kerüljön az asztalunkra.

Még egy gondolat a multik halpultjáról. Nem vagyok benne biztos, hogy csak náluk jellemző.
Felháborodva nézem már évek óta, mennyire átverik a vevőket a halfilével. Azért látom én ezt, mert az itthon filézett halnak valahogy sokkal nagyobb a filéje. Úgy szoktam mondani, hogy a boltban csak deréktól lefelé árulják. Na, de kérem, hová lesz a fölső szélesebb része?
Ráadásul a farok felőli vége értéktelenebb is, mert azon sokkal kevesebb a halhús.
A filé mindég jóval drágább, mint a szelet, de akkor miért csak a maradékot adják el filének?
Hogyan lehet így rávenni az embereket a halfogyasztás növelésére, ha közben meg átverik?


Nem áll szándékomban filéző tanfolyamot indítani, csak érdekesség képpen mutatom meg, hogy a halnak tulajdonképpen a hasaalja része az, amelyik teljesen szálka mentes. Vékony halhús, de biztonságos. Nem nagy darab, de a gyerekeknek éppen elég, hogy hozzá szoktassuk őket a halhoz. Ezek a halak éppen két kg alattiak voltak és egy ilyen darabból öt kis szeletet lehetett kihozni.
Három halból nekem kb. 30 db. lett.
A halak irdalás és panírozás után a fagyasztóba kerültek, hogy karácsony napján már ne kelljen ilyen koszos munkát végezni.
A halcsontokból pedig megfőztük a halászlé alapot, ami paszírozás után szintén a fagyasztóba került.
Évek óta így készítem, eleinte a szükség hozta, de később meg én szoktam rá.
 Minden filédarabot ketté vágtam és így lett 12 db szeletem. Ez még kevés lesz, de majd néhány szeletet még veszünk.
Sajnálom, hogy az irdalásról nem készítettem képet, de nem ez volt az eredeti gondolatom.
A halnak a másik részét viszont sajnáltam eltenni, mert végre ehettünk egy jót.


Ami mindég benne van a keverékben, az a liszt, zsemlemorzsa, fokhagyma, pirospaprika.
Most tettem bele  tönkölykorpát, reszelt citromhéjat, borsikafüvet, borsot és őrölt rozmaringot.
A besózott haldarabokat beleforgattam ebbe a keverékbe és olajon kisütöttem.  A liszt teljeskiőrlésű tönkölyliszt volt.
Az avokádókrém teljesen puritán volt és csak azért ettük hozzá, mert éppen puhára érett az egyik avokádó.

2 megjegyzés:

  1. Én a szegedi Öreg-Kőrössyben ettem, nagyon ízlett. Ott úgy sejlett nekem, hogy a patkó alakú halszelet alsó, zsíros csücskeit vágták le, olyan kis helyes kockák voltak. Csilla

    VálaszTörlés
  2. Igen Csilla, biztosan igazad van.
    Ez a része a halnak a patkók alján lesz, ha úgy szeletelik. Akkor valóban kockákra lehet vágni, de nekem a filézett hal jobban tetszik.
    Lehetett volna ebből is kockákat vágni, de inkább az elkészítési módot akartam megmutatni.

    VálaszTörlés