Ez is én vagyok!
Ez a kétbalkezes, türelmetlen, figyelmetlen.
Olyan mézeseket akartam sütni, amilyet láttam több helyen, hogy a cukortól szép ablakok keletkeznek sütés közben. Csillognak, színesek, érdekesek, különlegesek.
Vettem töltetlen cukrot, gumicukrot, drazsét.
A franciadrazsé jól működött a múltkor, de ez a mostani névnélküli nem.
A tésztám sokkal vastagabb, mint azok, amikbe ablakot lehet tenni. Nekem a megolvadt cukor a sütik alján olvadt szét. A tészta felfúvódott, az ablakok helyén csak egy lyuk lett.
Az olvadó cukor forrtyogott, bugyogott, azután eltűnt a tészták alján, ami viszont ettől ragacsos lett. Éppen ezt az adagot akartam ajándékozni. Ajándék így is lesz belőle, mert a lyukakba cukordrazsét tömködtem és a sütik alját bekentem csokival.
Nem lett szép, ámde finom lett. Ha megszilárdult a csoki, majd teszek ide képet róla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.