2009. december 9., szerda

Csicsókaleves


Megkedveltük a csicsókát, de sajnos az elmúlt jó néhány évben sem sikerült többször hozzá jutnom, mint szezononként két-három alkalom. Levest is készítettem már többször, de most összehoztam azzal az egyedül árválkodó paszternákkal, ami szintén nagy becsben élte napjait a beszerzése óta.
Az én krémleveseim nem feltétlenül a selymes ízvilág kategóriába tartoznak, sokkal inkább fontos, hogy ne legyen sok fölösleges kalória benne. Ezért ritkán kezdem olajon párolással és ha lehet, nem sűrítem, esetleg csak burgonyával, a végén egy kis tejszínt azért teszek bele, hogy lágyítson az ízeken.
Most a csicsókát , paszternákot és hagymát olívaolajon megpirítottam egy kicsit. Felöntöttem vízzel, amibe tettem egy leveskockát. / egyenlőre alaplevet még csak a rizottóhoz főzök, de nincs lelkiismeret furdalásom, ha egy étteremnek jó a leveskocka, akkor nekem is /
Amikor minden megpuhult, akkor botmixerrel pürésítettem, ízesítettem és tejszínt öntöttem hozzá.
Sajttal megszórt pirított kenyérszeletekkel ettük, ízbombaként pedig meglocsoltam egy kevés tökmagolajjal.
A hozzávalók mennyisége itt nem fontos, mert ezek a levesek annyi zöldségből készülnek, amennyit szeretnénk tenni bele. Amit szívesebben eszünk, abból többet, amit kevésbé, abból kevesebbet. Ha a zöldség nem sűríti önmagát eléggé a turmixolás után, akkor mindég burgonyával együtt kezdem a leves készítését.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése