Halpogácsa tonhalból

Szembesülnöm kellett egy olyan tulajdonságommal, amely nem vet jó fényt gasztronómiai fellángolásom hitelesítésére. Már írtam a tonhal szerzeményemről és írtam az ilyenkor eluralkodó telhetetlenségemről is. Sajnos tűlünk idegen volt a hal íze, nem ettük akkora élménnyel, amire ilyenkor azt mondanák, hogy ezt kár lett volna kihagyni. Kihagyni egyébként tényleg kár lett volna, legalább megtudtuk, mi az, amire néha vágyakoztunk. Semmi baj nem volt a hallal. Velünk volt baj, pontosabban velünk sem, mert nem hibáztathatunk senkit, hogy nem a tengerparton nőttünk föl, vagy, hogy nem oda jártunk minden évben nyaralni.
Úgy jártunk, mint amikor azt mondja valaki, hogy imádja a kínai konyha remekeit. Igen, itt Magyarországon. Kínában viszont nagy valószínűséggel nem enné meg a föltálalt ételt, mert az nem magyarosított ízű, hanem erdeti kínai.
A megszerzett halat meg kellett enni, de hogyan? Bevillant a halpogácsa, mint alternatív megoldás, hiszen a többféle íz majd segít a halnak.

Két csomag, azaz egy kg volt a hal. Tettem hozzá egy csomag surimit is. Jó, tudom, ez sem rák, de legalább édeskés, kicsit tompít a hal ízén. Egyébként azt hiszem a rák ellen nem lenne semmi kifogásom. Aprórákot már használtam párszor és a kagylót is szeretjük. Persze csak konzervet ettünk eddig.

Tettem hozzá 10 dkg zabpelyhet, tojást, fokhagymát, párolt hagymát, tejszínt, sót, borsot.

A masszából pogácsákat formáztam és kevés olajon kisütöttem. Sűrű állagú lett, de határozottan jó ízű.

Sajnos a képek egy része használhatatlan, de ismétlésre már nincs lehetőségem, ezért mégis ide tettem.

A cékla köretként készült. Először csináltam egy redukciót 1 dl vörösborból, 1 dl balzsamecetből, cukorból. Felére beforraltam, vajat adtam hozzá és egy dl vizet. Ezt öntöttem a közben lilahagymán megpárolt csíkokra vágott céklához. Összeforraltam és készen is volt.

Párolt rizzsel, balzsamos céklával igazán finom ételt sikerült főzni ebből a jobb sorsra érdemes halból. / és még mindég van egy csomag a fagyaszóban /