Datolyás tallér barnított vajjal

Szerintem ennek a süteménynek a lelke a barnított vaj és a barna cukor.
Egy picit megelőztem a gasztroforradalmat. Na jó, ez csak vicc volt.
Úgy vélem azonban, hogy a recept írója nem pontosan úgy értette, ahogy én az utóbbi tíz évben. A képen is látszik, hogy milyen régóta készítem ezt a süteményt. Bizony már 16 éve.
Akkor a barna cukor egyáltalán nem azt jelentette, amit ma.  Igazából talán én sem azzal csináltam.
Pontosabban azzal, amit a recept is ír és amiről persze már kiderült, hogy egyszerűen csak egy színezett fehér cukorról van szó.  Később megismertem a valódi barna cukrot, ami ízében és állagában tökéletes ellentéte a fehérnek.
Annak ellenére, hogy a receptben barnított vaj szerepel, azért ott van mellette a margarin lehetősége is. Mivel az is le van írva, hogy kell megcsinálni a barna vajat, én a kezdetektől ezzel sütöttem.
Arra már nem emlékszem, hogy jól sikerült-e, de az biztos, hogy évről évre jobb lett.
A gasztroblogok elterjedésével Mautner Zsófinak köszönhetően a barnított vaj is meghódította a konyhákat.
Érdekességként elmondom, hogy Zsófinál egy bejegyzés alatt a hozzászólásokból kiderült, hogy ez a francia néven // beurre noisette // elhíresült készítmény bizony nagyanyáink konyhájában is fellelhető volt olyan hétköznapi ételek kiegészítőjeként, mint a héjában sült krumpli, a krumpli ganca , ahol pergelt vajnak hívták vagy a tejbegrízre csorgatva , esetleg túróstésztára öntve. Szóval, legyünk büszkék, ez a miénk. Fedezzük fel újra!
Az idő múlásával aztán megismertem a tisztított vajat is az indiai ételekkel kapcsolatban, ami annyiban tér el , hogy megbarnítani nem kell annyira, de a habot le kell szedni róla. Ez a ghí.
Hát ezután egyszer nagy sietségemben a barnítás közben is leszedtem a habot és ez így maradt a mai napig. 

A barnított vajat egyszerű elkészíteni, de oda kell figyelni rá. Ajánlatos egy világosabb edényben készíteni, hogy látható legyen a vaj színének változása.
A vajat fel kell olvasztani és időnként megkeverve addig kell melegíteni / főzni / , amíg szép aranybarna színe lesz. Amikor habzik, azt jelenti, hogy a zsiradék szétválik a tejtől és ezután a vaj elkezd barnulni, az edény aljára pedig lerakódik a karamell színűre változott tejes maradék. Ezt nem lehet felhasználni. A vaj mennyisége csökkenni fog, de ezt a recept külön nem említi.


Hozzávalók:

• 25 dkg vajból barnított vajat készítünk
• 20 dkg datolya kimagozva 
• 25 dkg barna cukor --/ eredetileg a Koronás barna cukor /
• 1 cs .vaníliáscukor 
• csipet só
• 1 db tojás
• 3 ek narancslé
• 1 narancs reszelt héja--/ eredetileg 1cs szárított,aprított narancshéj / + 1/2 dob kandírozott narancskocka 
• 37 dkg liszt

A cukorból én nem szoktam ennyit beletenni, de ez ízlés dolga.
A kandírozott narancsot ma már sok helyen lehet kapni, de el is hagyható.
Minden alkalommal dupla adagot készítettem .

1. A  datolyát durvára aprítjuk
2. A cukrot, a vaníliáscukrot és a sót a vajhoz adjuk és robotgéppel kikeverjük
3. Hozzáadjuk a tojást, narancslevet és narancshéjat
4. Kanalanként adagoljuk bele a lisztet és kikeverjük
5. Beletesszük a datolyát is és kézzel összeállítjuk a tésztát

• Az alábbi képen látható az összeállított masszából készített tésztarudak
• Közel 2 kg lett, ebből csináltam 10 db 20 dkg-os rudat.

Nem lettek egyformák, de a súlyuk ugyanaz. Így lettek kisebb és kicsit nagyobb korongok.

• A tésztát minimum 2 órára a hűtőbe kell tenni, de nekem általában másnapig ott áll.
• A vajtól jól kikeményedik és könnyű szeletelni

• 1 tojásfehérjét villával lazán felverünk
• a tésztarudakat lekenjük vagy beleforgatjuk
• aprított pisztáciába forgatjuk és alaposan rányomkodjuk

Na ez nekem talán egyszer volt, mert sótlan pisztáciát nem igen lehetett kapni, később meg már nem is kerestem.
Több éven át úgy sütöttem, hogy semmibe nem forgattam bele.
Mostanában aprított mandulát használtam.

Körülbelül egy centis szeletekre vágjuk és 200%C-on 12 - 15 percig sütjük.
A dupla adagból összesen 176 db lett.

A kihűlt korong egyik felét olvasztott csokoládéba mártjuk.
Díszítést a recept nem ír, de nekem így szebbek és karácsonyibb a hangulat.

Az ízesítésen természetesen lehet változtatni, de nekem a kezdetektől így készül.

Banános,zabpelyhes csokis keksz

Az életmódváltás jegyében úgy tíz évvel ezelőtt lassú változtatásokat vezettem be az étkezésünkben.
A sütemények és egyéb édességek sem mentesültek ez alól. Nem harcolunk életre-halálra a süteményekért, de azért időnként / talán az időleges hiánya miatt / nagy elégedettséget vált ki, ha sütök valamit.
Nekem vannak sajátos igényeim az édességeket illetően és ezek nem mindig egyeznek a családom ízlésével. Ha megoldható, kétféle módon készítem el, ha nem megoldható, akkor szólok, hogy ez van....és eldöntik, esznek-e belőle?  Általában igen, hiszen már hozzászoktak a " furcsaságokhoz " . Olyan is van persze, hogy amit sütök, az nem az én süteményem lesz. Lassan, lassan mindenki leszokott a rendszeres hétvégi süteményről.
Nem, nem helyettesítettem sosem boltival vagy cukrászdaival, de valahogy mindig megoldódott.
Néhány hagyományos süteményt nagyon egyszerűen lehetett egészségesebbé tenni azzal, hogy csökkentettem a cukor mennyiségét vagy egyszerűen valami alternatív megoldást kerestem.  A fehér lisztet is ki lehet váltani teljeskiőrlésűvel,zabliszttel és így máris sokat tettem a család egészségéért is.
Sok olyan receptet sikerült összegyűjtenem és kipróbálnom, amelyek nagyon jól beleillenek a megváltozott elképzelésembe.

Talán régebben utaltam rá, hogy néhány éve a sport is része lett az életemnek és ennek kapcsán olyan ismereteket szereztem, amelyek alkalmazása nagyban megkönnyítette az étkezésem összeállítását is.
Táplálkozási szempontból idetartozik a fehérje fontossága és a fehérjeporok használata. Nekem beépült a mindennapokba, de a családomnak sem ártott meg.
A sütemények egy részében édesítőként is használom minden más helyett vagy mellett.

A keksz típusú édességek a családom részére jól kiegészíthetők lekvárokkal / amit szintén én tettem el / vagy tejszínes, sajtkrémes krémekkel.
Ezzel így meg is oldódik az édesség utáni vágyakozás 😋

• 150 g zabpehely késes aprítóban ledarálva 
• 50 g kókuszreszelék
• 60 g vaníliás fehérjepor // elhagyható, de akkor több édesítő kell //
• édesítő ízlés szerint .........én semmit nem tettem bele a fehérjeporon kívül, de akár cukrot is lehet , ha valaki úgy szeretné
• 1/2 mk kanál szódabikarbóna
• 1 közepes érett banán pépesre nyomkodva
• 1 egész tojás
• 2db tojás sárgája
• 2 ek. kókuszolaj
• 60 g étcsokoládé felaprítva // min 74 %-os //

Minden hozzávalót összekeverünk és tetszőleges nagyságú adagokból lapos kekszeket készítünk.
Sütőpapíros tepsire téve 170°C-os légkeveréses sütőben kb. 15 - 20 perc alatt megsütjük. A kisebbek rövidebb idő alatt sülnek meg.

Nekem 530 g összsúlyú lett az összeállított massza, ezért én a könnyebb számolás miatt 10 db 50 g-os kekszet készítettem. Maradt egy 30 g-os a végére. Ezek 15 perc alatt megsültek.

Cantucci/ni/ a ropogós olasz keksz

Végre nálam is elkészült ez az olasz keksz féle.
Be kell vallanom, hogy valamiért úgy gondoltam, ez egy kicsit bonyolult dolog, ezért  mostanáig halogattam a sütését. Most pedig azt mondom, hogy semmi extra tevékenységet nem igényel.
Egyszerű összeállítani a tésztát és nem macerás a szeletelés és újra sütés sem.
Jó kemény, rágcsálni való keksz lesz belőle, de meleg kakaóba mártogatva nagyon finom!

Az olaszok borba is mártogatják, pesze édes borba, mondjuk Marsalába. Én nem szeretem az édes borokat, de lehet, hogy ilyen kóstolás után megváltozna a véleményem. Egyenlőre finom volt a kakaóval is.

Dolce Vitánál olvastam róla, Ízbolygónál  és Reninél is.
Nos, a recept variálható, mindegyik más arányban tartalmazza a hozzávalókat.  Az enyém nem azért más, mert nem akartam egyiket sem, csak így jött ki. Ha valahol 25 dkg liszt van, én biztos, hogy 30-cal csinálom. A cukrot pedig kapásból csökkentem, mert nem szeretem a nagyon édeset, ezért a családom sem fogja szeretni, mert nem adok olyat nekik. A sütőpor és szódabikarbóna mennyisége pedig nálam nem grammra kimért mennyiség. Dolce Vita után szabadom, én is teljeskiőrlésű lisztből készítettem, mint annyi sok mást.

Hozzávalók:

• 30 dkg grahamliszt
• 2 db tojás
• 8 dkg cukor
• egy jó marék durvára tört pirított dió
• 1/2 - 1 teásk. szódabikarbóna

Először robotgéppel kevertem össze, de később kézzel kellet befejezni.
A tésztából két kicsi, de formás rudat készítettem, ellapogattam és sütőpapíros tepsiben 170 fokon 25 percig sütöttem.
A hőfok is sütőfüggő, mert én legközelebb rövidebb ideig fogom sütni, szerintem 20 perc bőven elég lesz.

Sütés után hagytam kicsit hűlni, de még langyos volt, amikor ferde szeleteket vágtam belőle. Úgy írják a receptek, hogy 1 - 1,5 cm-esre szeleteljük, de nekem nem lettek egyformák.
A szeleteket ismét tepsire tesszük és oldalanként újra sütjük 7-10 percig.
Ha kihűlt, elcsomagolhatjuk. Fémdobozban jól tárolható. Nekem most üvegben van és lezárva.

A tésztába lehet tenni az eredeti mandula helyett diót, mint én, de lehet mogyorót, pisztáciát, aszaltgyümölcsöt, csokoládét. Legközelebb én is változtatok rajta.

A ropogós jelző azt jelenti, hogy szinte haraphatatlanul kemény, csak rágcsálni lehet, vagy valóban mártogatni valamilyen innivalóba.

Majomkenyér

Egy régi Planétás kártya receptje. Még meg van az összegyűjtött kártya minden darabja a tároló dobozzal együtt. Ha jól emlékszem a doboz volt az ajándék a végén, ezért gondolom, hogy minden kártyát megvettem. Néha szoktam olvasgatni és mosolygok a nagyszerű recepteken. Évek óta nem használom, és erős a gyanúm, hogy később sem fog kelleni senkinek. Akkor azt gondoltam, hogy majd a fiaim feleségének talán hasznos lesz. Szó sem volt még ennyi receptes újságról, nem beszélve a számítógép térhódításáról. Nem baj, nekem jó volt akkoriban. Majd egyszer kidobom egy nagy selejtezésnél. Ezt a receptkátyát néhány társával kivettem a dobozból és alkalmanként használom, de most, hogy kellett volna, sehol nem találtam. Valamelyik szakácskönyvben bújhatott el könyvjelzőként vagy a sok papírlap között keveredett el. Ezért aztán a mai nap vívmányát, a számítógépet hívtam segítségül. Több féle összeállításban találtam meg, és ami nekem a legismerősebb volt, azt vettem alapul.

• 25 dkg margarin / vaj jobb lett volna /
• 20 dkg barna nádcukor
• 2 dl tejszín / tej is lehet /
• 5 dkg holland kakaópor
• 1/2 dl rum
• 5 dkg mazsola

Egy edényben ezeket a hozzávalókat összeolvasztottam.

• 25 dkg darált keksz
• 25 dkg durvára tört babapiskóta

Az eredeti receptből nem emlékszem a darált kekszre, de ettől még lehetett benne. A kekszeket belekeverem a kakaós masszába és kicsit hagyom hűlni.-----Egy őzgerinc formát kibélelek folpackkal és kicsit kiöblítem vízzel. Beleöntöm a kissé kihűlt masszát, betakarom a kilógó fólia szélekkel és a hűtőben hagyom néhány órát dermedni.

Tálaláskor kiborítom a formából, leveszem a fóliát és egy éles, recés késsel vékonyan felszeletelem. ---Nosztalgia sütemény, de nem kell minden régi dolgot elfelejteni.

Vajas kekszek aszalt gyümölcsökkel

Dulmina kekszei nem hagytak nyugodni. A vajjal készült keksszel karácsonykor találkoztam hosszú évek óta. A saját receptem volt, de eddig margarinnal sütöttem, akkor viszont úgy gondoltam, nem érdekel a sok össze-vissza duma, én kíváncsi vagyok az ízére. Majdnem elájultam, amikor megkóstoltam. Mondhatnám, hogy eddig hogy tudtam e nélkül élni? A vaj íze semmivel nem hasonlítható össze!
Az egészségesebb sütemények éppen úgy érdekelnek, mint az ételek, ezért örültem, amikor megláttam Dulmina zabpelyhes kekszeit.



Az áfonyás változatot már kétszer is megsütöttem, másodszor az áfonya mellé még mazsolát is tettem. A graham liszt kellemes meglepetés volt, mert a teljeskiőrlésű búzaliszttel nem voltak jó tapasztalataim. Nekem mindég kesernyés mellékízt adott az ételnek. Ez a liszt viszont semmilyen mellékízt nem hozott. A tészta nagyon jól összeállt, pedig voltak fenntartásaim. Behűtöttem majdnem két órára, mert közben más dolgom is volt, de ezután kitűnően lehetett szeletelni. Igaz, én ilyenkor recés kést szoktam használni.

Gyűjtöm a különböző recepteket, mert nagyon rá lehet szokni. Legközelebb vegyes pehelyből fogom megsütni.


















A datolyás tallérok a saját receptemből készült. Ez más állagú, mint a zabpelyhes, ezért a fiam ezt jobban értékelte. Az utolsó darabokért már alkudozni kellett.

• 30 dkg liszt
• 20 dkg vaj
• 5 dkg kukorica keményítő
• 1 kk. sütőpor
• 1 kk. szódabikarbóna
• csipet só
• 2 ek méz
• 5 dkg nádcukor
• 1 kk. fahéj
• 1/2 dl víz
• 5 dkg aszalt datolya apróra vágva
• 5 dkg aszalt barack apróra vágva

Vízből kellhet még, ha a liszt több folyadékot képes felvenni a fajtájától függően. Aszalt gyümölcsöt lehet többet is tenni bele.

Nekem az vált be a gyümölcsök aprításánál, hogy vágás közben lisztet szórok rá és a kés élét is szoktam lisztezni, hogy ne ragadjon rá az aszalvány. A kés olajozása nem szimpatikus, de lehet, hogy az is bevállhat. Ki kell próbálni.

A tészta hozzávalóit egy késes aprítóban kevertem össze, azután egy nagy gombóccá formáztam. Lehet egy nagy vagy két kisebb rudat sodorni belőle. Zsírpapírba csomagolva tettem a hűtőbe majdnem egy órára. Ezután szépen lehetett szeleteni.

Sütőpapíros tepsire rakosgattam a karikákat és 180 fokon kb. 12-15 percig sütöttem. Nálam ennyi elég volt, mert egyébként megégtek volna.