Rántott csirke reformosan

Ne legyünk álszentek! Van olyan étel, amelyről nehezen mondunk le, hiába állítjuk néha az ellenkezőjét, amikor egy sikeresnek mondott diéta alkalmazását ecseteljük az írigykedőknek. Kevés kedveltebb étel van a magyar a gasztronómiában, mint a rántott hús. Legyen az sertés, csirke, pulyka vagy akár hal. A zsíros hús egészségtelen, a panír egészségtelen, az olajban sütés egészségtelen. Akkor mégis, mi a titka? Egyszerű! Hozzátartozik a gyerekkor ízeihez. A korombéli mai anyák ezen nőltek föl, mint vasárnapi ebéd, tehát megszerették. A szüleink is szerették, mert különben nem főzték volna. Mi is főztük, mert szerettük és azt akartuk, hogy a gyerekeink is szeressék. És ez így volt minden családban. Nekem már sikerült sok féle ételt tenni a vasárnapi asztalra, ezért a rántott hús nem lett " sztárolva". Mégis mindenki örül, ha ezt kapja. Esszük melegen és hidegen is. Ebédre, vacsorára és tízóraira, de még reggelire is. A rántott húst is elérte az egészségtelen jelző. Ezek után van, aki bevalja, hogy készíti ennek ellenére is, van, aki tagadja, de készíti és van, aki lemondott róla. Kezd elterjedni a sütőben sütés a bő olajban való sütés helyett. Kipróbáltam én is, de nem ízlett. Száraz volt. Nem a húsból csöpögő olaj hiányzott. Aki kipróbálta, tudja miről beszélek, de aki így is szereti, nem tesz semmi kivetni valót. Egészségére! Ha megtiltaná valaki, hogy olajban süssem, valószínűleg megtenném, de amíg vagyunk olyan szerencsések, hogy nem tiltja orvos, addig így sütöm.

Amitől reform címkét kapott tőlem, az a panírozás módja. Körülbelül három éve kezdtem reformálni az étkezésünket, mert muszály volt. Még több zöldség, még kevesebb zsiradék, több olívaolaj / elérhetőbb, mint a repce- és tökmagolaj /, kevesebb fehér liszt, több méz stb. Nem volt nehéz, mert addig sem éltünk félkész ételeken és nem ettünk gyorskajákat sem, de ez talán már kiderült rólam. Felfedeztem a csicseriborsót, barnarizst, csírákat, bulgurt, árpagyöngy,céklát, sütőtököt, zabkorpát stb.

Panírozás: teljes kiőrlésű tönkölyliszt vagy graham liszt /+ fehér liszt is/

tojás vízzel felverve / nem feltétlenül a spórolás miatt /

tönkölykorpa, zabkorpa, esetleg prézlivel keverve

Lassan szokott hozzá a családom, de ma már az lenne a furcsa, ha hagyományos módon csinálnám. Ezek után természeretesen olajban sütöm ki és papírtörlőn alaposan lecsöpögtetem. Nem gondolom, hogy ez a magunk áltatása, hogy így egészséges lett az olajban kisütött hús, de mindenképp kevesebb haszontalan anyagot tartalmaz. Nem akarunk lemondani erről a magyar finomságról, nem esszük minden héten, de amikor elkészítem, azt szeretném, ha jóízűen enné a családom. Azt gondolom, ha ez megmarad, talán könnyebben elfogadják a többi kísérleti kezdeményezésemet.

Kolbász nélkül is finom lenne

Savanyúkáposzta, mert tél van és ilyenkor a legfinomabb. A párolt savanyúkáposzta kitűnő kiegészítője az ételeknek, mert savanyúság és köret is egyben. A hurka és kolbász különösen kívánja és számos elkészítési módja van. Ezt az ételt én akkor készítettem, amikor szombaton haza jöttem a munkából és gyorsan kellett valami ebédre. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a krumplit már előző nap megfőztem héjában. A készítésnél olajon megpároltam két nagy fej hagymát, amit nagyobb kockákra vágtam. Nem akartam teljesen puhára, csak roppanósra. Tettem rá darált sós paprikát és paradicsomot is. Megszórtam fűszerpaprikával, köménnyel és erre került a kockázott krumpli. Jól összeforgattam, borsoztam, köményt szórtam rá és átsütöttem. Ennyi!

A kolbászt közben szép lassan sütöttem héjas fokhagymával és egy szál rozmaringgal.

A káposztához kevés olajon karamellizáltam két evőkanál cukrot. Rátettem a kissé kimosott káposztát, öntöttem alá egy dl fehérbort, egy kevés vizet és puhára pároltam. Sóztam és pici köményt is szórtam rá.

A hagymás krumpli annyira finom, édeskés volt, hogy a káposztával együtt akár önálló étel is lehetett volna. Én majdnem így is ettem, mert csak egy kis kolbászt vettem mellé.

Vargabéles

Időnként előkerül ez a recept, de még így sem gyakori. Nem azért, mert nem szeretjük, hanem, mert eddig nem tudtam kiszámítani, mennyi tészta kell a töltelékbe. Általában sokat főztem és nem tudtam, mit kezdeni a maradékkal. Egy darabig őrizgettem a fagyasztóban, azután sajnálkozva kidobtam. Ez azért történt így, mert a recept egy régebbi szakácskönyvből való, ott pedig az elkészítése úgy kezdődik, hogy mennyi liszt kell a rétestészta illetve a cérnametélt elkészítéséhez. Na, ez az én konyhámban--de gyanítom, az éttermekben sem--nem házi készítésű réteslappal és tésztával készül. Ezért aztán a ritka elkészítés miatt nem tudtam eddig belőni a megfelelő mennyiségeket. Az elmúlt három hónapban viszont kétszer is sütöttem, mert elhatároztam, hogy valahogy kimérem a cérnametéltet. Megfőztem 1/2 kg száraztésztát és csak a felét használtam fel, a másik fele a fagyasztóban kötött ki. Mivel én nem sós, hanem cukros vízben főzöm ki a tésztát, ezért a maradékkal nem igen lehetett mást kezdeni, mint még egy adag vargabélest sütni. A réteslap mennyisége még így sem pontos, de úgy gondoltam egy csomagggal el lehet használni úgy, hogy ne tűnjön soknak. A szakácskönyvem az ötödik oldalnál kezdődik és csak 81 ft. volt. Ennyire régi.

• 1 cs réteslap
• 25 dkg száraztészta-cérnametélt
• só-cukor a vízbe
• olaj a lapok kenéséhez
• 50 dkg áttört túró vagy ricotta
• 5 dl tejföl
• 4 db tojás
• 10-15 dkg porcukor
• 10 dkg mazsola
• 1 citrom reszelt héja

A száraztésztát enyhén sós, inkább cukros vízben főzöm meg, de nem teljesen puhára, hiszen sütés közben még puhulni fog. A tojások sárgáját a cukorral jól kikeverjük,hozzáadjuk a reszelt citromhéjat, pici sót, a túrót és a tejfölt. Ezután belekeverjük a kifőzött és kissé kihűtött tésztát. A végén pedig a tojások felvert habja kerül bele. Bevallom, én ezt a kezemmel szoktam elkövetni, mert így lehet a legegyenletesebben elkeverni a habot a többivel. Egy legalább 3-4 cm magas peremű tepsit/ 24x35 cm-es / kikenek margarinnal / vajjal / és beleteszem az egyik réteslapot úgy, hogy az oldalára is jusson. Ezt általában egy lappal nem lehet megtenni, de lehet hajtogatni, toldozgatni. Két lap közé olajat és búzadarát lehet tenni, de én nem szoktam. Beleöntöm a tölteléket és a tetejére ismét réteslap kerül. Két réteg közé most egy kis olajat csöpögtetek, hogy a lapok majd elváljanak egymástól. Így szebb lesz.

Körülbelül 180 fokon sütöm 40-45 percig. Ha kell, takarjuk le alufóliával félidőben, hogy ne égjen meg. Én mindég letakarom, mert nekem így süt a sütőm. Langyosan, frissen az igazi, de mi hidegen is megesszük. Általában csak porcukorral megszórva szokás enni, de most először öntöttem rá házilag készült feketeribizli öntetet. Nagyon kellemes íz volt a sütemény mellé. A feketeribizli öntet egy véletlen kísérlet alkalmával született, de gyanítom, az idén szándékosan készítem majd. Ettük már fagylaltra öntve is a nyáron és nagyon finom volt.

Ezt elszúrtam! Krumplis, túrós lepény

Ez a bejegyzés a VKF-re készült volna, de nem tudom, hogyan kell időzített bejegyzést írni, ezért ez a 13-ai dátumnál jelenik meg a blogon.

Sajnálom, de azt gondoltam, azért a receptet megmutatom, mert mi nagyon jót ettünk belőle vacsorára, de vendégvárónak is jó egy pohár bor mellé.

Székelykáposzta?

Azért a kérdőjeles cím, mert nem vagyok benne biztos, hogy ezt az ételt így nevezik. A köztudatban így terjedt el, de, mint tudjuk a franciasalátának sincs semmi köze a franciákhoz. Ráadásul ennek az ételnek is van számos változata. Ezt az elkészítési módot régen egy újságban találtam. Nem tudom melyikben, de arra emlékszem, hogy a káposzta diétás változata volt az elkészítés lényege. Több, mint huszonöt éve főzöm így, és ez is azt mutatja, hogy az egészséges táplálkozásra való igény mennyire nem újkeletű. Ma legalább tízszer annyi újság van a piacon, nem beszélve a TV-népszerűsítő hatásáról. Ezzel az elkészítési móddal mégsem találkoztam eddig. Munkás hétköznapok kitűnő segítője volt nekem a kukta. Nem voltam fanatikus, nem főztem benne krumplit a püréhez, de bablevest, gulyást , csülköt és a káposztát mindég ebben készítettem. Ma már kinőtte a családom, de ez az étel még belefér, annál is inkább, mert nem szereti mindenki egyformán.

• 1,5 kg savanyú káposzta
• 1 fej hagyma
• 80 dkg- 1 kg hús / oldalas,dagadó,tarja stb. /
• 1 ek fűszerpaprika
• köménymag ízlés szerint, babérlevél
• só
• 5-8 dkg rizs / el is maradhat /
• tejföl

A kukta aljába teszem a káposzta felét. Kicsit ki szoktam mosni, mert nem szeretjük a nagyon savanyú ízeket. Erre kerül a nagyobb darabokra vágott hús, amit megsózok, esetleg egy kis borsot is lehet rá tenni. A húsra szórom a kockákra vágott hagymát és a piros fűszerpaprikát. Ha köménymagot és babérlevelet is teszek még bele, azt is a húsra szórom. A rizst szintén most teszem bele és kicsit ezt is megsózom, csipetnyi borsot teszek rá. A maradék savanyúkáposztával beborítom és felöntöm annyi vízzel, amenyi éppen ellepi. Általában 40 percig főzöm, azután elzárom a gázt és hagyom a kuktát nyomás alatt kihűlni, hiszen még addig is fől benne az étel. Ha nincs ennyi időm, akkor tovább főzöm még 15 percet, de a gőzt drasztikus módon kiengedem utánna./ ez teljesen szabálytalan, de én 30 éve kísértem a sorsot így / Amikor készen van, akkor belekeverem a tejfölt és forralok rajta egyet. Rizs nélkül teljesen egészséges, könnyű étel, de rizzsel sem megvetendő. Kenyeret nem szoktunk enni hozzá, ezért aztán semmi lelkiismeret furdalásunk sincs. A klasszikus, zsíros, pörköltes fajtájából azt hiszem nem tudnék jóízűen enni, pedig Anyukám is úgy főzi, és nem is rosszul, de nekem nem esne jól, ha mindég azt kellene ennem. Ennyi év alatt teljesen rászoktunk erre az elkészítési módra. Nem tévedés, az olaj nem maradt ki belőle, mert egyáltalán nincs benne.

Csicseriborsó krém kenyérre

Az eredeti receptet a TV Paprika egyik műsorából írtam le, de amikor el akartam készíteni, kiderült, hogy a legfontosabb alapanyag nincs kéznél. Ez ugyanis egy babkrém volt, nekem pedig nem volt babkonzervem itthon. A fagyasztóban is szokott lenni előfőzött bab vagy főtt csicseriborsó, de most az sem volt. Száraz babom van több fajta is, de akkor csak másnap este készíthettem volna el, ezt pedig nem akartam. Körülnéztem a spájzomban és találtam csicseriborsó konzervet. Azt ugyan nem tudtam meg, hogy milyen ízű lehetett a babkrém, de azt igen, hogy lehet-e helyettesíteni a babot.

• 1 ü. csicseriborsó konzerv
• 1 nagy fej lilahagyma
• 10 dkg bacon
• olaj
• só
• bors
• sok friss rozmaring
• húsleves vagy zöldséglé
• 1/2 dl fehérbor
• a bab mellé kakukkfű

A szalonnát és a hagymát összevágom és az olajon megpárolom. Sózom, borsozom, fűszerezem és hozzáöntöm a borsót is. Ráöntöm a fehérbort és kiforralom, ezután a levessel higítom egy kicsit. Késes robotgépben pürésítettem, de lehet turmixolni is. Keverés közben olívaolajat öntöttem hozzá. Ha nagyon sűrű lenne, akkor lehet húslevessel is higítani egy kicsit, de ne legyen nagyon híg, mert már nem fog sűrűsödni és akkor nem lehet kenyérre kenni.

A bab talán sűrűbb pépet ad, a borsó konzerv nem volt annyira tapadós. A rozmaring nyugodtan kiérződhet a krém ízén, de aki nem szereti, tegyen kevesebbet bele. A szalonna sós, ezért a sózásnál kóstolgassunk. A fokhagyma csak dekoráció a képen, nem volt a receptben.

Milyen titkot nem ismerünk?

Nem volt szándékom reklámot csinálni, de ebben a bőséges árú választékban nem lehet úgy tenni, mintha nem lenne különbség a külföldi és a magyar termékek között. Rehabilitáltuk a vajat és ezzel egyidőben sok-sok írást lehet olvasni az egészségtelen margarinról. Gyerek koromban csak vajat lehetett kapni és emlékszem, hogy mennyire nem szerettem azt a tömény vajas ízt, amit az okozott, hogy a vaj kemény volt és nem lehetett a kenyérre kenni. Vékony szeletekre volt vágva, úgy tették a kenyérre és, ha volt ideje olvadozni, akkor evés közben kenegették szét, ha nem, akkor haraptuk a kenyérrel együtt. Nem tartották hűtőben, mert nem is volt hűtő, mégis meg volt dermedve. Szobahőmérsékleten viszont túlságosan is felpuhult, ezért mégis csak hűvösön kellett tartani. A ma kapható magyar vajak olyan áron vannak, mint a külföldről behozott. Az ízükben és minőségükben azonban van különbség. A képen látható vaj sajnos nem tartozik a barátságos áron vásárolhatók közé, mégis tudtam venni belőle néhány darabot karácsony előtt. Már írtam, hogy a helyi CBA boltunkban néha rendkívüli akciók vannak. Egy ilyen alkalommal vettem én is ezt az ír vajat. Tudtam, hogy finom, mert egyszer már eredeti áron is vettem. Muszály volt megkóstolni, hogy mennyivel jobb a másé? Sajnálom, de tényleg jobb! A magyar vaj szintén pasztőrözött tejszínből készül, a zsírtartalma is egyezik-82%. Akkor meg mi a baj? Ennyi információ mellett szabad- vagy kell-e kételkedni? Ennek a vajnak olyan finom, lágy íze van, olyan krémes az állaga, hogy vétek főzni vele. Ezt csak enni szabad.

A csomagoláson ez áll:

Írország különleges adottságai és a dúsan zöldellő füvet legelő ír tehenek finom teje. Ez minden.

Ezeknek köszönheti a Kerrygold vaj aranysárga színét, természetes zamatát és utánozhatatlan lágyságát, kenhetőségét.

A zöld sziget aranya

A magyar vajak csomagolásán nem találtam semmilyen feliratot, ami azt akarná bizonyítani, hogy ez a legjobb. Vagy csak azokon van ilyen felirat, amit exportra gyártanak? Vagy azokon sincs semmi, csak hisznek nekünk?

Képek recept nélkül

Ettől is bizarrabb látvány volt a bolt húspultjában szembenézni egy tálcányi malac orral. Hirtelen nem is tudtam, mihez kezdenék vele, de abban biztos voltam, hogy nekem ebből venni kell. Közben eszembe jutott, hogy kocsonyába is tesznek ilyet, ha lehet disznó fejet kapni. Most nem volt tervbe véve a kocsonya, de tudtam, hogy a Férjem szívesen megeszi más formában is. Megfőztem fűszeres vízben, az orrát tele tömködtem fokhagymával és beszórtam őrölt fűszerpaprikával. Tormával, kenyérrel igazi magyaros " tapa ".

Sütőben sült fokhagyma kékpenészes sajttal / francia márványsajt néven, de Mizó árban /fejedelmi vacsora a vírusos időszakban.

A karácsonyi vásár egyetlen szerzeménye. Egyforma, de mégsem, mert igazi kézműves termék. Gyönyörű, szépséges formája és színe van! Olyan melegen tartja a teát, hogy valóságos kéz melegítő bögre.

Senkinek sem kellett már a szőlő, de sajnáltam kidobni. Majdnem egy kg volt, gondoltam kipróbálok valamit. Szőlőlé, bor, zselésítő cukor. Csak azt nem tudom még, hogy mire használjam el? Már biztosan jól össze van érve.

Az egyik karácsonyi süteménybe kellett barnított vaj. Amikor leöntöttem a kész vajat, ez maradt utánna. Meglepődtem a sós ízén, hiszen a felhasznált vaj nem volt sós.

Pacal. Tudom, megosztja az embereket, de csak szokás kérdése. Gyerek korom kissé lebecsült eledele volt, ma pedig drága és sokak által nem kedvelt alapanyag lett belőle. A gyerekeimet is hozzászoktattam és én ennek örülök.

Krumplis-túrós, fűszeres lepény VKF-XXXI

Ennek a lepénynek a tölteléke többé-kevésbé állandó. A külső burkolata szokott változni attól függően, hogy mennyi időm van és, hogy mi van itthon. Volt már réteslap, levelestészta és volt a házilag előállított kenyér tészta. Ezt szeretjük jobban. Most is ez készült, mert a réteslapok a hűtőben sem bírják túlélni a felnemhasználhatóságot. A töltelék keverékét előbb csináltam meg, minthogy megnéztem volna a réteslapokat. Valamibe bele kellett tekerni, ezért gyorsan összekevertettem a kenyérsütőgéppel egy egyszerű tésztát.

• 15 dkg telj.kiőrl. tönkölyliszt



• 35 dkg fehérliszt



• 1 ek. burg.por



• 3,5 dl víz / a liszt foly.felvevő képességétől is függ/



• 1 ek olaj



• 1 kk só



• 2 dkg élesztő



• 1 ek méz



• 2 kk görögszéna levél/ elmaradhat/

Ha a gép szép simára gyúrta, akkor pihentetem egy kicsit a tésztát, de nem kelesztem úgy, ahogyan a kenyeret kell. Tíz percnél több nem is kell. A tésztát ketté osztom és egyenként kinyújtom egy kör alakra. Megtöltöm a töltelékkel és a széleit ráhajtogatom a közepe felé a tetejére. Összenyomkodom, hogy a tészta mindenütt fedje, azután egy sütőlapra teszem, de éppen fordítva, hogy a hajtogatott része alulra kerüljön. Most sem kelesztem, csak kb. tíz percet pihentetem. Nem szoktam lekenni semmivel. Sajnos nem fér egy lapra a két lepény, ezért külön kell sütni. 180 fokon kb. fél óra. Ha nagyon pirul a teteje, alufóliával le kell takarni.

Töltelék.

• 20 dkg maradék főtt krumpli



• 25 dkg túró



• 2 fej nagyobb hagyma



• 1 db tojás



• olaj és vaj



• só



• frissen őrölt bors



• 1 kk őrölt római kömény



• 1 kk fekete köménymag/ ez a Nigella mag, ha jól tudom/



• 1 kk madras currypor



• 1 mk őrölt kardamom



• 1 mk fekete mustármag

A fűszereket az olaj és vaj keverékén megfuttatom, egy kicsit meg is pirítom. Hozzáteszem a nagyobb kockákra vágott hagymákat, megsózom és megpárolom. Langyosra kell hűteni. Összekeverjük a krumplival, a túróval, a tojással és megborsozzuk. Kóstolás után a fűszerezésen még lehet alakítani.

Szerintem langyosan a legfinomabb teával vagy más esetben fehérborral, de köretként is lehet enni, akár egy bográcsos marhapörkölt mellé. Akkor viszont a fűszerezésén enyhíteni kell. Mi már próbáltuk, finom volt. Egyetlen hátránya, hogy a töltelék nem tapad szorosan össze és néha potyog belőle a krumpli, de ez minket még eddig sosem zavart.

Csicsóka és sütőtök köret

Szeretném jobban kihasználni a csicsóka szezont, de egyenlőre csak elméleti síkon tehetem. Sokan nem ismerik, nem lehet kapni, pedig nagyanyáink is ették, pedig lehet, hogy nem is ismerték jótékony hatását. Azt olvastam, hogy ez a növény nagyon igénytelen, ezért úgy gondoltam, elültetek belőle két gumót, hátha megkedveli a kertünk növénytermesztésre egyáltalán nem alkalmas földjét. Ha mégis megmarad, ígérem, nagyon fogok vigyázni rá.



A mai ebéd körete az újonnan beszerzett csicsóka gumó és a karácsony előtt vett sütőtök lett. A sötőtök már éppen el akart fonnyadni, mert régóta nem törődtem vele, de ma egymásra találtak a zöldségek.

A sütőtököt meghámoztam és kisebb kockákra vágtam. A csicsóka hámozása kicsit munkaigényes, de ebben mindég van segítségem. Kitűnő kiskuktám a konyhában a férjem, aki szívesen elvégzi a kisegítő feladatokat és szorgosan dolgozik a kezem alá. Szóval, a csicsókát a meghámozása után szintén darabokra vagdostam.











Egy tálban öszekevertem 2 dl tejszínt, 2 dl vízzel és 2 db tojással. Sót, frissen őrölt borsot tettem bele és ebbe forgattam a zöldségeket. Belekevertem az öntetbe apróra vágva azt a hagymát és fokhagyma gerezdeket is, amiket a hús páclevéből vettem ki. Olajjal kikent sütőedénybe tettem két rétegben, mert a két réteg közé zsályaleveleket tettem. A zsálya elég aromás fűszernövény, vigyázni kell vele, mert kellemetlen is lehet. Aki nem szereti, nyugodtan hagyja ki.



A sütőedényt fóliával letakartam és kb.180 fokon sütöttem kb. 40 percig.

Ez a kép a páclében várakozó húsról készült. Nem is igazi páclé, mert egy tarjának erre nincs is szüksége, de a várható időhiány miatt úgy gondoltam, megpróbálom lekoppintani Nigella pulyka pácolását. Vakmerő gondolat volt, mert receptem nem volt hozzá, márpedig utólag kiderült, a só miatt nem árt pontosítani. Nekem most szerencsém volt, bár lehetett volna kevesebb sót is tenni a vízbe, ugyanis mi elég kevés sót eszünk, és ez most a sós határára került.

• 2-3 liter víz





• 2 ek só / nem egyforma a sók sóssága/





• 1 normál méretű fahéj rúd





• 1 narancs karikákra vágva





• 1 fej hagyma gerezdekre vágva





• 6 ger. fokhagyma megtörve





• 1 ek durvára tört bors





• 2 tk. őrölt kömény





• 2 ek. sötét szójaszósz

Ezt este összeállítottam egy nagy fedeles műanyag edénybe, beletettem a húst és éjszakára a hűtőbe tettem. Másnap kivettem az ízesített vízből a húst és egy -nem tévedés-zsírozott tepsibe tettem sülni, de a tetejét is megkentem és először körbe sütöttem magas hőfokon a sütőben. Ezután öntöttem rá kb. 3 dl pácoló vizet / és itt már nem mindegy, mennyi só volt a vízben /. Letakartam alufóliával és majdnem három órán át sütöttem. Mielőtt befejeztem a sütést, megkentem a húst mustár, kecsap és olaj keverékével.

• 1 ek dijoni mustár





• 1 ek kecsap





• 1 ek olívaolaj

Ezt a pácot rásütöttem a húsra és a végén még rácsavartam egy citrom levét.

Hihetetlenül omlós volt a hús, nem tudom, van-e valami köze ehhez annak, hogy a sós vízben ázott egy éjszakán át. A páclé ízeiből nem lehetett felfedezni semmit, de összességében kellemes íze volt.

Marinírozott rántott ponty-avagy krumplisalátás hal

Ez az étel lassan harminc éve szerepel a karácsonyi ételsorban. Nem főétel, nem a menü része, de ott van az óriási fazékban, hogyha valaki nem tudja mit egyen vagy nagyon eltelt már a sok hússal, süteménnyel és valami könnyűt szeretne, esetleg már a gyomra is lázadozik a nehezebb ételektől, akkor ez a hal a legjobb megoldás.

Minden évben elhatározom, hogy készítek majd év közben is, de valamiért eddig még nem sikerült. Ha bárkit visszatartana a szálka a halban, akkor lehet filézett, beirdalt szeleteket is tenni a lébe, de ha tudunk várni 5-6 napot, akkor a ponty kisebb Y-szálkái szinte eltűnnek. később a többi is, és kb. 10-12 nap után pedig akár csomót is lehet kötni a halpatkó szárában lévő hosszú szálkára. Ezt az ecetes lé teszi a szálkákkal.

Nem gondolom, hogy ez olyan étel, amivel nagy meglepetést okozok, mégis azért írom le, mert méltánytalanul elhanyagolt fajtája a hal elkészítésének. Nem ismert az egész ország területén és ha jól tudom, van egy tipikus helye is az országban, ahol ismertebb, népszerűbb és néhány változata készül is rendszeresen.

Ilyenkor veszünk 5-6 kg pontyot, ebből készül a halászlé, a halból jut ebbe is néhány szelet, de a többi megy az ecetes lébe. Ezenkívül veszünk még kb. két kg halszeletet is, ami az idén busa volt.

A busa az édesvízi halak közül az, amelyik nagy mennyiségű Omega-3 zsírsavat tartalmaz. Tengeri hal híján, talán jó lenne a tabletták helyett.

A saláta készítésének sincs semmi titka. Előre bocsátom, hogy ez egy családi recept, ezen kívül más elkészítési módja is van, de én eddig sem változtattam rajta, valószínűleg ezután sem fogok.

Saláta: 20 literes fazékba teszek fel vizet forrni, kb. a 2/3-ig van tele. Úgy ízesítem, mint a hagyományos ecetes salátákat szoktam. Cukor, ecet, só és teszek bele szemes borsot és babérlevelet is. Ha felforrt a  víz, akkor a  megfőzött , felkarikázott kb. 3-3,5 kg krumplit és a felszeletelt  kb. 1.5-2 kg hagymát beleteszem a forró salátalébe. Ezt előző nap is el lehet készíteni, én is így szoktam. Másnap megsütöm a panírozott halakat és a forró halszeleteket beleteszem a krumplisalátába. A krumpli-hagyma arány ízlés szerint változtatható, ill. sok helyen egyáltalán nem is tesznek bele, csak az ecetes lét használják.
Az ecetes / marinírozott / hal 24 óra múlva már fogyasztható és az íze kellemesen pikáns. Mi azonban min. 5 napig hagyjuk állni és csak azután kezdjük enni. Így éppen akkorra lesz jó, amikor a karácsonyi ételbőség után a megterhelt gyomornak szüksége van a gyógyításra .
Mehet a teraszra vagy az erkélyre , mert a hűtőbe úgysem fér be, és az sem baj, ha befagy a lé. Néha jégcsákány kell, hogy kiszabadítsuk a halat, ilyenkor egy kicsit várni kell, amíg a jégkristályok elolvadnak a krumpli között, az ecetes lé sosem fagy be teljesen és a halnak sem lesz semmi baja, ha megfagy. Sokéves tapasztalat még abból az időből, amikor a karácsonyi időjárás több napos hideget és mínuszokat hozott. Ha elég asokat csinálok, akkor akár három hétig is eláll.

Ez is egy ősi tartósítási módszer. Dec.23-án tettem bele a halakat és ma ettük meg az utolsó szeletet. Garantáltan jó állapotú, jó állagú és nagyon finom volt! 

Cukrozott narancshéjak

Erről az édességről nem vagyok hajlandó lemondani még bio narancs híján sem. Ipari mennyiségben készítem karácsony idején, néha még azután is. Ez azt is jelenti, hogy a narancsokat meg kell enni, ha már a bundájukat elloptam. Most az ünnepi ételekbe is került bőven, de maradt enni is belőlük. Alig van vele munka, és ez igaz a készítés minden fázisára.
Azzal kezdem, hogy a narancsok héját egy kevés mosogatószerrel átitatott szívaccsal megdörzsölöm, azután alaposan leöblítem. Levágom a két végét, aztán a héjat 5-6 helyen éles kiskéssel hosszában bevágom. Így elég formás héjdarabokat tudok leszedni a narancs húsáról.


Szerintem a vastaghéjú narancsok a legjobbak erre a célra, mert így marad bőven rágcsálni való héj. Az a véleményem, hogy nem kell teljesen megkopasztani a héjakat a fehér belsejüktől, nem kell félni attól, hogy keserű lesz. Nekem még sosem volt keserű.
A szépen leszedegetett héjakat egy vízzel teli edénybe teszem és naponta legalább egyszer lecserélem rajta a vizet. Ha meleg van a konyhában, akkor a hűtőben várnak a sorsukra. Amikor kellően kiáztak, 3-4-5 nap után / attól függ, mikor érek rá /, akkor szoktam a fehér belsejét eltávolítani a héjnak.

Ezek itt a kiáztatott héjak. Felcsíkozom és azután egy kiskéssel nagyon-nagyon könnyen levágom a felesleges fehér részeket.

Annyi vízben főzöm, amennyi ellepi és addig, amíg meg nem puhul. Ez kb. 40-50 perc. Egy hústűvel szoktam megszúrni, hogy elég puha-e már? Ebben az állapotban el lehet tenni hidegre másnapig.

Ezután leöntöm róla ezt a vizet és egy tömény cukros oldatban főzöm még 15-20 prcig. Itt nincs jelentősége a cukor-víz pontos arányának, a lényeg, hogy jó cukros legyen, mert a narancs már innen kezd ízesedni. A folyadék annyi legyen, hogy éppen ellepje a héjakat.

Ha durvább külalakot akarunk, akkor kristálycukorba, ha finomabbat, akkor porcukorba fektetjük a cukros léből kiszedegetett narancshéjakat.

Én egy sütőpapírra szoktam szórni a porcukrot és ide rakosgatom a héjakat. No, jó! Ez az egyetlen munkaigényes része a dolognak. Ezt én egy hústűvel szoktam megoldani, mert ezzel szedegetem ki a cukorba.

Ezután meleg helyen hagyom száradni, közben két nap múlva fordítok egyet rajtuk, és ha eltűnt a cukor, akkor megszórom a nedves felét. Még két nap a melegen és teljesen megszárad, de nem kiszárad. Ha túléli a csipegetéseket, akkor egy üvegedényben szoktam tárolni.

Volt már néhány próbálkozásom, de ez vált be. Nem kell túlbonyolítani! Finom, nem túl édes, viszont nagyon narancsos a végeredmény. Puha, harapható, vágható, süteménybe is lehet tenni.

Aprósütemények diabetikus változatban

Megpróbálom a farsangi fánk előtt befejezni a karácsonyi sütemények bejegyzését. Nekem is könnyebb lesz előkeresni majd és nem kell a papírfecnik között kotorászni. Példás rendben vannak a papírfecnik is, de már lassan kitúrnak a konyhából. A példás rend persze nagyon relatív, sokszor találom magam a rend ellenére elveszettnek.



Ezek a sütemények nem eredeti diabetikus receptek, tehát nincs kiszámolva az egy adagra mérhető szénhidrát, de aki kapja, az tudja, mit kezdhet vele.


Évek óta készítek karácsonykor diabetikus sütiket is, mert van egy kedves ismerősünk, aki nagyon hálás ezért a gasztro-ajándékért és a családban is van cukorbeteg.

A sütemények kiválasztásánál fontos szempont volt annak idején, hogy az eredeti recept se tartalmazzon sok cukrot, legyen eltartható és legyen mutatós, ugyanis a diabetikus sütik dekorálása erősen korlátozott.

Ezek is újságokból vannak kiollózva és a cukor mennyiségét egyszerűen kicseréltem 1-1 arányban glukononra ill. kb. 1/2 vagy 1/3 arányban gyümölcscukorra. Ebből ugyanis kevesebb kell.

Barna-fehér fonatok

• 25 dkg liszt 1 tk sütőporral
• 12,5 dkg margarin vagy vaj
• 1 db tojás
• 5 dkg cukor ill. diabet. cukor
• 1 cs. vaníliás cukor
• 2 ek kakaópor
• 1 ek tej

A tészta hozzávalóit a tej és kakaó kivételével összegyúrjuk, majd kettéosztjuk. Az egyik feléhez hozzá gyúrjuk a tejet és a kakaót, azután folpackba tekerve 30 percig hideg helyen pihentetjük.

A tésztákat kisebb darabokta osztjuk, majd kb. 50- 50 darab kb. 8cm-es rudat sodrunk belőle.

Egy kakaós és egy világos rudat egymással összesodrunk és sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatjuk. Előmelegített sütőben 180-200 fokon 15-20 percig sütjük.

Diós korongok

• 25 dkg liszt 1 tk sütőporral
• 1 cs vaníliáscukor
• 10 dkg darált dió / esetleg előtte megpirítva /
• 10 dkg cukor ill. diabet. cukor
• 15 dkg margarin vagy vaj
• 2 tojás sárgája
• 1 ek rum

A tészta hozzávalóit összegyúrjuk és egy formás hengert sodrunk belőle. Folpackba tekerve hűtőbe tesszük pihenni kb. 1/2 órára.

Tetszőleges vastagságú szeleteket vágunk belőle és egy sütőlapra tesszük. 180 fokon sütjük 10-12 percig. Ha kihűlt, diabetikus csokoládét olvasztunk és ebbe mártogatjuk a korongok egyik felét, amit durvára tört dióval megszórunk.

10 dkg csokoládét 1 ek olajjal mikróban szoktam olvasztani. Először 300 W-on 1 percig, azután megkeverem és visszateszem még egy percre, újra megkeverem és ezután már a saját a hőjétől olvad a megfelelő állagúra, de közben kevergetni kell.

Csokis csigák

• 25 dkg liszt 1 púpozott ek. sütőporral
• 8 dkg cukor ill. diabet. cukor
• 15 dkg vaj
• 2 dkg étkezési keményítő
• 2 db kicsi tojás / vagy egy nagy /
• 2 csapott ek. kakaópor

A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, elfelezzük és az egyik tészta cipóba belegyúrjuk a kaakóport. Fél óráig hűvös helyen pihentetjük, majd kinyújtjuk a sárga tésztát kb. 15x12 cm-esre, megkenjük hideg vízzel és rátesszük a kakaós lapot. A két tésztát a hosszabbik oldalánál kezdve feltekerjük és folpackba tekerve a hűtőben állni hagyjuk.

Én el szoktam osztani a tésztát és végül két feltekert rudat készítek, mert így kisebb csigákat tudok sütni, ami egy cukorbetegnél azt az illúziót keltheti, hogy " már megettem kettőt-hármat ".

A tésztatekercsek akár egy éjszakát is maradhatnak a hűtőben. Sütés előtt lapokat vágunk a tésztából és egy sütőlapra tesszük a csigákat. 180 fokon sütjük kb. 8-10 prcig.

Ezek a sütemények jól bírják a fagyasztást is, szobahőmérsékleten felengedve olyan lesz, mintha 1-2 napja készült volna. Hetekkel a felhasználás előtt megsüthetők. Fém dobozokban szoktam tárolni.

Ebéd december 25-én

Mindenképpen egy könnyed levest szerettem volna, de az sem volt utolsó szempont, hogy egyszerű legyen elkészíteni. Ennek a levesnek már volt főpróbája és meg voltunk elégedve vele annak ellenére, hogy nem emlékeztem mindenre, így egy kicsit átalakítva került az asztalra. Most azonban felkészültem és elovastam a hozzávalók pontos listáját. Az elkészítést nem írom le, de itt megtalálható, almás hagymakrém- leves néven. Köszönjük Tündér a receptet!

A leves mellé egy leveles tésztából készült sajtos csavart rudacska volt a betét. A bolti tésztát kihajtottam és megszórtam reszelt cheddar sajttal. Kettéhajtottam, sodrófával jól lenyomkodtam és csíkokra vágtam. Minden csíkot megtekergedtem és sütőpapíros tepsiben megsütöttem.


A főétel ihletője pedig Alíz volt. Alíz konyhája nagyon sok jó receptet kínál, remélem nem haragszik, ha csak ötletadónak használom, hiszen itt kezdődik az igazi főzés.





A csirke szintén könnyű étel, kiváltképp, ha a körete is hasonló. A csirkecombokat sóval, borssal beszórtam, a bőre alá tettem egy szelet bacont és két szelet cheddar sajtot,rozmaringot és hagymát tettem mellé a tepsiben és elkezdtem sütni. Víz nem kell alá, mert úgy is enged magából eleget. Lassan sütöttem, mert elég nagyok voltak, ezért lazán letakartam, hogy ne égjen meg és ne száradjon ki. Közben összefőztem a kenegetéshez való mártás hozzávalóit:

• 1 dl fehérbor



• 2 dl frissen facsart narancslé



• 1 dl balzsamecet



• 2 ek méz

Addig főztem, amíg a felére sűrűsödött be, de ez elég volt a csirkecombok kenegetéséhez. Gyönyörű színt kaptak és nagyon finom illatot árasztottak.

Ez volt a csirkecombok tölteléke. Az ízén nem változtatott semmit, én úgy gondoltam, talán a szalonna sóssága kicsit ellensúlyozza majd a az édes kenegetés ízét. Igazam volt.




Ez a saláta is az ebédhez tartozott, de leginkább csak a gránátalma magok miatt. Egyszerű zöldsaláta, olajjal, narancslével, sóval, frissen őrölt borssal.






Levelestészta kosárkák kéksajttal és brokkolival töltve, mandulával megszórva

A bolti levelestésztából kerek lapokat vágtam és kibéleltem vele a kis tortaformákat. Kb. 3 dkg vajból besamelt készítettem tejszínnel, adtam hozzá 10 dkg kékpenészes sajtot és mikor kicsit kihűlt, kevertem bele 1 db tojást. Sóztam, borsoztam és jól kikevertem.

A brokkolit sós vízben félig megfőztem , hideg vízbe kiszedtem, lecsöpögtettem.

A sajtos besamelt a kosárkákba kanalaztam, elosztottam rajta a kisebb darabokra szedett brokkolit, megszórtam szeletelt mandulával és a megmaradt tésztacsíkokat is a tetejükre tettem.

200 fokos sütőben kezdtem sütni, de félidőben lejjebb vettem a hőfokot 170 fokra és le is takartam lazán, hogy a mandula ne égjen meg.

Vajas burg.pürét is készítettem, de fölösleges volt, mert éppen ezt hagyta meg mindenki.

Töltöttkáposzta édeskáposztával

Nem tudom, hogy a töltöttkáposzta hagyományosan savanyúkáposztából készül-e, de nálunk az édeskáposztás fajtája honosult meg. Nem emlékszem gyerek koromból erre az ételre, de gyanítom, nem lehetett a kedvencem. Ezt a változatát már a gyerekeim nagyanyjától tanultam, de csak később tudtam meg, hogy ez tulajdonképpen a szabolcsi fajtája.

• 2,5--3 kg-os fejeskáposzta


• 1 kg darált sertéshús


• 20-25 dkg rizs


• 1 fej hagyma


• 3 duci ger. fokhagyma


• 1 tojás


• só, bors


• 1 mk őrölt kömény


• olaj


• 1 liter házi paradicsomlé


• kb. 3 dl víz
  

Azzal kezdem, hogy a káposztát a külső leveleitől megszabadítom és egy széles pengéjű késsel kivágom a torzsáját. Ezután az egész fejet egy vízzel teli fazékba teszem és elkezdem főzni. A leváló leveleket egyenként kiszedem és félre teszem hűlni. Sok levelet leszedek, ami fölösleges lesz, azt a maradék káposztával együtt a töltelékek közé teszem majd.

A leveleket félbe vágom, egy töltelékhez elég lesz a fele, a kisebbeket egyben hagyom, csak a középső vastag erezetét vágom ki.



A húst összekeverem a nyers rizzsel, a fűszerekkel és az olajon megpárolt hagymával, amibe beleteszem a lereszelt fokhagymát is.

A blansírozott káposzta levelekbe teszek egy kis gombócnyi húsmasszát és úgy tekerem össze, hogy csak az egyik felét hajtogatom be, a másik nyitott marad. Így egy kis kúp alakú töltelékeket kapok.

A megmaradt káposzta leveleket egy lábas aljára terítem és erre teszem a töltelékeket. Egészen biztosan nem sikerül egyformára készíteni, ezért a nagyobbakat teszem alulra, a kisebbeket a tetejükre. Az egészet felöntöm a paradicsomlével és kiegészítem annyi vízzel, hogy éppen ellepje. A paradicsomlébe tettem még egy evőkanál sós, darált paprikát, de helyette elég csak a só. Amikor felforrt, kisebb lángra vettem és így főztem tovább legalább egy órán át, de inkább másfelet. Addigra a nyers töltelék biztosan megfől.

Nekem ez az igazi töltöttkáposzta. Főztem rakottkáposztát is természetesen savanyúkáposztával. A párolt savanyúkáposztát is szeretjük, a székelykáposztának nevezett változatot is, de a töltöttkáposzta nálunk ez a változat marad.

Amíg nem készítettem saját magam, azt gondoltam, hogy ez egy macerás étel, de később rájöttem, hogy semmivel sem bonyolultabb, mint sok más étel.

Azzal viszont egyáltalán nem értek egyet, hogy töltöttkáposztának neveznek olyan ételeket, ahol a tölteléknek szánt gombócok csupaszon vannak belefőzve a lédús káposztába. Ez a remek étel azért megér annyi áldozatot, hogy megdolgozzunk a gombócok becsomagolásával.

Újévi lencse újra gondolva

A hagyományokhoz híven vagy talán a babonához híven, nálunk is lencse kerül az asztalra január elsején. Eddig sikerült úgy szervezni, hogy a lencselevest mindég meg tudtam főzni előre, de most elszámítottam magam. Dolgoztam szilveszter napján és igen későn értem haza / este tízkor /, ezért az előkészület elmaradt. A lencsét azonban semmiképpen nem akartam kihagyni, ezért egy gyorsabb megoldáson gondolkoztam. Elsején, kicsit kókadtan, ugyan kinek van kedve a konyhában állni órákon át?
Feltettem főlni a füstölt pulykacombot. Jól elvolt magában kb. 3-3,5 órát. Nem gyorspácolt volt, hanem a hentesnél vettem saját készítésűt.
Amikor úgy gondoltam, hogy már ideje a többi hozzávalót is megfőzni, mert lassan éhes lesz a család, akkor a lencsét is feltettem főlni. A vízébe tettem fokhagymát, babérlevelet, sót.
Közben a lilahagymát és a póréhagymát vastagabb szeletekre vágtam és vajas-olajon megpároltam. Amikor készen volt, öntötten rá egy mokkáskanál világos balzsamecetet.
Megfőztem néhány tojást is és pár darab füstölt, csípős kolbászt is.
A megfőlt lencsén már nem sok víz maradt, mert közben elfőztem, ezért nem kellett leönteni róla, de ha kell, nyugodtan öntsük le, mert nincs rá szükség. A lencsére egy evőkanál fehér balzsamecetet tettem és így hagytam hűlni.
Összekevertem a saláta öntetét és amikor a lencse kicsit kihűlt, hozzá kevertem.
Engem végül egy kissé a sóletre emlékeztetett, de ez rajtam kívül senkinek nem jutott eszébe.

• 1/2 kg lencse
• 3 babérlevél
• 2 ger. fokhagyma
• só
• frissen őrölt bors
• kb. egy kg-os füstölt pulykacomb
• 5 db tojás
• 30 dkg füstölt kolbász
• 1 póréhagyma
• 2 lilahagyma
• világos balzsamecet

A salátaöntethez:

• 1 dl tejföl
• 1 actívia kefír
• 1 mk dijoni mustár
• 1 ek magos mustár
• só, bors
• esetleg citromlé

Igaz a mondás, hogy sosem késő újra kezdeni. Sajnálom, hogy eddig ragaszkodtam a lencseleveshez. Nagyon szeretjük, de lencsét nem csak újévkor szoktam főzni, ilyen salátát azonban még nem készítettem. Eddig!

Újévi jókívánság

Úgy gondolom, a jó kívánság sohasem jön későn. Most így jártam én is, de közben gondoltam Mindenkire, akit ismerek, arra is, akit nem és azokra is, akik idelátogattak az elmúlt napokban és látszólag egy gazdátlan blogot találtak. Sajnos a blog gazdája csak másodállásban blogger, a fő állást még ennyire sem lehet hanyagolni. Többször tartott a napom hajnalig, de a beírásokra már így sem volt időm. Nem panaszkodom csak magyarázkodom. Főztem, fényképeztem, de a receptekről csak annyit mondhatok, hogy a következő karácsonyig mindet beírom és közzé teszem. Ígérem!