A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zsálya. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zsálya. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. június 21., vasárnap

Ricottagombóc barnított zsályás vajban



Habkönnyű gombócok, sósan, fűszeresen, egyszerűen, fantasztikus ízekkel Jamie Olivertől.
Nem túró, hanem ricotta. Savóból készült zsírszegény és morzsás túró féle.
Nincs benne sem tojás, sem liszt, mégis összeáll. Annyira hihetetlen volt, hogy nekem is sikerülni fog, hogy muszáj volt kipróbálnom. 
Láttam, ahogy Jamie csinálta és láttam a végeredményt, mégis azt gondoltam, nekem nem jön össze.
Éppen volt itthon ricottám és zsályalevél is a fagyasztóban, szóval minden adott volt.
A vajat már én cseréltem le barnított vajra, mert nem bírtam megállni, hogy ne változtassak rajta valamit.



  • 50 dkg ricotta
  • 1/2 citrom reszelt héja
  • 10 dkg parmezán / - jellegű / sajt reszelve
  • 1/4 szerecsendió reszelve
  •  frissen őrölt bors
  • 10 dkg vaj
  • zsályalevelek
  • rétesliszt



A hozzávalókat alaposan összekeverjük és tetszőleges gombócokat formázunk belőle úgy, hogy jól összenyomkodjuk, miközben formázzuk.
Ne törekedjünk szabályos golyókra, ez nem igazán sikerül anélkül, hogy szét ne esne, de nem is kell, hogy szabályos legyen.
A golyókat egy olyan edénybe tegyük, amelyikben alaposan megszórhatjuk a liszttel és időnként óvatosan át is forgathatjuk úgy, hogy kissé be is legyenek takarva.
Én egy műanyag dobozban tároltam. Nekem 18 db lett ebből a mennyiségből.


Jamie szerint legalább nyolc órára tegyük félre, hogy összeálljon. Én úgy láttam, hogy már kb. három óra múlva is elég masszív lett a gombóc. Amikor kevertem át őket, nem akart egyik sem szétesni, de azért hagytam nekik időt bőven, mert én csak másnap főztem ki.

Ilyen szépek lettek, amikor kivettem a lisztből.


A liszt azért kell / gondolom, a rétesliszt sem véletlen / , hogy a ricottából kiszívja a nedvességet és egy vékony rétegben rátapadjon a gombócok felületére. Ezzel egy védőburkot képez a felszínükön.
Forrásban levő sós vízben főzzük ki és valóban elég 3 - 5 perc, a gombócok nagyságától függően.

Ezen a képen jól látszik, hogy a liszt milyen védőburkot képezett a gombócokon.

 Barnított vajat már régebben és többször készítettem, ezért úgy gondoltam, ha a gombóc sikerül, akkor megérdemel egy plusz ízt. Ez ugyanis egy kicsit karakteresebb --talán halványan mogyorósabb / --bár én nem érzek ilyet / ízt közvetít.
Ebbe a lesütött és átszűrt vajba tettem a zsályaleveleket és alacsony hőfokon kb. egy percig átmelegítettem benne.

Tálaláskor még szórhatunk rá reszelt parmezánt ill. ilyen jellegű sajtot.


Jamie szerint ezeket a gombócokat tehetjük olasz paradicsomos szószba is. Pl. arrabbiata szószba!

2010. június 19., szombat

Újfokhagyma leves Giorgio Locatellitől

Régi igazság, hogy azok az ételek, amelyek az életterületünkhöz kapcsolódnak, mindég kedvesebbek lesznek a szívünknek. A gyerek kori ízélmények biztosan fontos meghatározó szerepet játszanak később. A saját konyhánkban készült étel sosem lesz olyan, mint amit a nagymama készített el, bármennyire is a pontos recept alapján főztük. A helyszín, az idő, a környezet, ahol a gyerek kori élmények értek, olyan dolgokat tesz hozzá, amit egyetlen modern technika sem képes pótolni. Valahogy így vagyok én most ezzel a levessel. Jó volt, igyekeztem pontosan elkészíteni, de valami hiányzott belőle. Valószínűleg az a vágyódás, ami olyan emlékké tesz egy ételt, hogy a neve hallatán felelevenedik a múlt. Az enyémben nem volt ilyen leves.


  • Volt viszont olyan, amit nagyon szeretnék úgy elkészíteni, mint a nagymamám, de eddig még egyszer sem sikerült. Ritkán szoktam tésztát gyúrni, még ritkábban főzök levest a tészta vizéből. Gyerek koromban ez természetes volt. Párolt hagyma, meg paprikás rántás és bele a kifőtt tészta. Na, ez lenne az én " újfokhagyma levesem ".



  • 3 fej fokhagyma

  • 20 zsályalevél/ szerintem sok /

  • 3 szem borókabogyó

  • 1 ek kakukkfűlevél

  • 1,5 l víz


  • 6 szelet polentás kenyér vagy parasztkenyér / nekem az utóbbi /

  • vaj a kenyér kenéséhez

  • 10 dkg Grana Padano / vagy parmezan / reszelve


  1. A fokhagymát a fűszernövényekkel és a borókabogyóval együtt felöntjük 1,5 liter vízzel. Felforraljuk, majd alacsony lángon főzzük 30 percig.

  2. Beleteszünk két szelet kenyeret / gondolom a héja nélkül /, hogy besűrűsödjön és még 10 percig főzzük. Ízesítjük.

  3. Tálaláshoz megpirítjuk a maradék 4 szelet kenyeret, vajjal megkenjük és a sajtot rátesszük elosztva.

    A kenyeret a tányérba tesszük és rászedjük a levest.

  4. Megjegyzés: Az egy ek. kakukkfűtől olyan illata volt, mint a kakukkfű teának, amit télen gyakran ittunk. Nem írja, hogy friss vagy szárított kell-e? Nekem szárított volt, azt tettem bele, ezért aztán nagyon gyorsan szedtem is ki amennyit tudtam. Igyekeztem több, mint a felét kiszedni.

A levesbe tett kenyér sehogy sem akart elázni, ezért nem is sűrítette be a levest, viszont gusztustalan nyúlós csomókban állt a tányérba. Ez a mai bolti kovászos parasztkenyér. ------------Amit megpirítottam az a saját lenmagpelyhes kenyerem volt, ezért nem akartam ezt bele áztatni. Viszont ez volt a legfinomabb.


Lokatelli szerint kb. 350 grammnyi medvehagyma levéllel is elkészíthető.

2010. január 10., vasárnap

Csicsóka és sütőtök köret


Szeretném jobban kihasználni a csicsóka szezont, de egyenlőre csak elméleti síkon tehetem. Sokan nem ismerik, nem lehet kapni, pedig nagyanyáink is ették, pedig lehet, hogy nem is ismerték jótékony hatását. Azt olvastam, hogy ez a növény nagyon igénytelen, ezért úgy gondoltam, elültetek belőle két gumót, hátha megkedveli a kertünk növénytermesztésre egyáltalán nem alkalmas földjét. Ha mégis megmarad, ígérem, nagyon fogok vigyázni rá.



A mai ebéd körete az újonnan beszerzett csicsóka gumó és a karácsony előtt vett sütőtök lett. A sötőtök már éppen el akart fonnyadni, mert régóta nem törődtem vele, de ma egymásra találtak a zöldségek.





















A sütőtököt meghámoztam és kisebb kockákra vágtam. A csicsóka hámozása kicsit munkaigényes, de ebben mindég van segítségem. Kitűnő kiskuktám a konyhában a férjem, aki szívesen elvégzi a kisegítő feladatokat és szorgosan dolgozik a kezem alá. Szóval, a csicsókát a meghámozása után szintén darabokra vagdostam.











Egy tálban öszekevertem 2 dl tejszínt, 2 dl vízzel és 2 db tojással. Sót, frissen őrölt borsot tettem bele és ebbe forgattam a zöldségeket. Belekevertem az öntetbe apróra vágva azt a hagymát és fokhagyma gerezdeket is, amiket a hús páclevéből vettem ki. Olajjal kikent sütőedénybe tettem két rétegben, mert a két réteg közé zsályaleveleket tettem. A zsálya elég aromás fűszernövény, vigyázni kell vele, mert kellemetlen is lehet. Aki nem szereti, nyugodtan hagyja ki.



A sütőedényt fóliával letakartam és kb.180 fokon sütöttem kb. 40 percig.
































Ez a kép a páclében várakozó húsról készült. Nem is igazi páclé, mert egy tarjának erre nincs is szüksége, de a várható időhiány miatt úgy gondoltam, megpróbálom lekoppintani Nigella pulyka pácolását. Vakmerő gondolat volt, mert receptem nem volt hozzá, márpedig utólag kiderült, a só miatt nem árt pontosítani. Nekem most szerencsém volt, bár lehetett volna kevesebb sót is tenni a vízbe, ugyanis mi elég kevés sót eszünk, és ez most a sós határára került.








  • 2-3 liter víz




  • 2 ek só / nem egyforma a sók sóssága/




  • 1 normál méretű fahéj rúd




  • 1 narancs karikákra vágva




  • 1 fej hagyma gerezdekre vágva




  • 6 ger. fokhagyma megtörve




  • 1 ek durvára tört bors




  • 2 tk. őrölt kömény




  • 2 ek. sötét szójaszósz




Ezt este összeállítottam egy nagy fedeles műanyag edénybe, beletettem a húst és éjszakára a hűtőbe tettem. Másnap kivettem az ízesített vízből a húst és egy -nem tévedés-zsírozott tepsibe tettem sülni, de a tetejét is megkentem és először körbe sütöttem magas hőfokon a sütőben. Ezután öntöttem rá kb. 3 dl pácoló vizet / és itt már nem mindegy, mennyi só volt a vízben /. Letakartam alufóliával és majdnem három órán át sütöttem. Mielőtt befejeztem a sütést, megkentem a húst mustár, kecsap és olaj keverékével.









  • 1 ek dijoni mustár




  • 1 ek kecsap




  • 1 ek olívaolaj




Ezt a pácot rásütöttem a húsra és a végén még rácsavartam egy citrom levét.





Hihetetlenül omlós volt a hús, nem tudom, van-e valami köze ehhez annak, hogy a sós vízben ázott egy éjszakán át. A páclé ízeiből nem lehetett felfedezni semmit, de összességében kellemes íze volt.

2009. november 28., szombat

Kakukkfüves csirke zsályás zöldségekkel

Szerencsésnek mondhatom magam, mert különösebb megrázkódtatás nélkül sikerült a családom rászoktatni a zöldségekre. Meggyőződéssel vallom, hogy csecsemő korban kell elkezdeni, nem szabad erőltetni, de mindenképpen el kell tüntetni a családi konyhából a mesterséges, ízesített, színesített, szagosított nagyipari termékeket. Semmi sem tilos, de ésszel és mértékkel kell fogyasztani. Könnyen beszélek én, mondhatják, akik alig ismernek. Könnyen beszélek én, mondják, akik ismernek, mert már nagyok a gyerekeim. Igen, de egyik sem hajlandó áldozatot hozni azért, hogy a gyereke ne a mesterséges ízfokozókon nőljön fel. Lehet, hogy nekem valóban könnyebb volt, mert abban az időben pénzem ugyan több volt, de szerencsére választék annál kevesebb. Ez a szemlélet azonban nem pénz kérdése, viszont az ellenkezője annál kényelmesebb.



A zöldség nem mumus! Ma sem csinálnám másképp, pedig rengeteg energiámba került, sok szabadidőtől estem el, biztosan sokmindenről lemaradtam, de úgy gondolom, hogy megérte.



Mindég az volt a vágyam, hogy otthon végezhető munkám legyen, akkor kényelmesebben éltem volna az életem, de ehhez később kellett volna születnem. Most már csak akkor leszek itthon, ha az unokáimnak fogok sütni-főzni. Ez is csak arra bizonyíték, hogy ha nem csak beszélni akarunk az egészséges táplálkozásról, hanem úgy is élni, akkor minden nehézség ellenére meg lehet csinálni. Ez egy olyan befektetés, ami száz százalékig megtérül.



Visszakanyarodva a zöldségekhez, nálunk viszonylag kevés savanyúság fogy a tél folyamán, mert sokszor eszünk zöldségköretet a húsok mellé. Néhány éve kezdtem el kísérletezni a sütőtökkel és nagy örömömre mindenkinél tetszést aratott. Eleinte csak külön sütöttem, külön ízesítéssel, később már kevertem a többivel. Így kezdődött a cékla köretként való felhasználása is. Azóta elvétve fordul elő a hagyományos ecetes cékla. Nem azért, mert nem jó, csak a sült jobb ízű.


A hétvégi ebéd ihletője most Dolce Vita volt. Nekem férfiakat kell etetnem, ezért krumpli is került bele. Ilyen meggondolásból készült külön tepsiben a hús és a köret is.




  • 1,5 kg sütőtök jól megmosva, héjastól összevágva


  • 6 db lilahagyma cikkekre vágva


  • 6 db közepes répa nagyobb darabokban


  • 6 db közepes krumpli darabokban




  • frissen őrölt bors


  • 1 kk. fahéj


  • 2 kk. borsikafű


  • olaj


  • zsályalevelek a fagyasztóból


A zöldségeket a fűszerekkel és az olajjal összeforgattam és egy tepsibe tettem, alufóliával letakartam és kb. 40 percig sütöttem 170 fokon. Ezután levettem a fóliát és még 15 percig 200 fokon sült.



A csirke sütése semmiben nem tér el a hagyományostól. A fűszerezése só, bors, borsikafű, kakukkfű, szárított zsálya. Egy kevés pirospaprikával elkevert olajjal kentem be a combokat, hogy szép színük legyen. Víz nem kell a sütéshez, mert van bennük annyi, amennyi szükséges. Alufólia alatt sültek ezek is kb. 40 percig, mert nagyok voltak. Ezután fólia nélkül még 20 percig.


A zöldségköret bőséges volt, savanyúság nem kellett és ennyi krumpli kellett a fiúknak.

2009. szeptember 6., vasárnap

Cukkinis paradicsomszósz zsályás húsgombócokkal

Az elmúlt időszakban a Tücsök és a Hangya párosításból rám a hangya volt a jellemző. Gyűjtögettem, tartósítottam, befőztem télire. Korántsincs befejezve csak egy időre felfüggesztettem. Néha komoly tervezést igényelt, hogy a befőzés mellett kenyeret is tudjak sütni és ebédet is főzzek. Leginkább a kenyérsütés maradt el, mert hát az ebéd vagy estebéd még is csak fontosabb. Próbáltam gyorsan összeállítható, kevés időt igénylő ételeket választani. Nem vagyok profi a maradékok maradék nélküli felhasználásáben, de néhe én is meg vagyok elégedve magammal. Most is ilyesmi készült.
Mártás:
  • 1 fej hagyma apróra vágva
  • 2 ger. fokhagyma
  • 5 dkg bacon vagy más húsos szalonna
  • 2 ek. sűrített paradicsom
  • 1 dob. darabolt paradicsom konzerv
  • 3 db. kisebb cukkini
  • só, bors, borsikafű
  • 1,5 dl tejszín
1/2 dl.olívaolajon megpárolom a hagymát és az összezúzott fokhagymát. Kicsit megsózom, hogy könnyebben puhuljon. Hozzáadom a földarabolt bacont és a kisebb kockákra vágott cukkinit is. Összepirítom, ráteszem a sűrített paradicsomot / ez egy kis doboznyi sűrítmény /, ezzel is átpirítom, hogy a paradicsom a savasságát egy kicsit elveszítse. Ráöntöm a darabolt paradicsom konzervet, sózom, borsozom és teszek rá kb. egy mokkáskanálnyi borsfüvet. Amikor a mártás készen van, még hozzáöntöm a tejszínt, hogy ez egy kicsit lágyítsa a paradicsomot.
Húsgombócok:
  • 50 dkg darált marhahús
  • 2 szelet házi kenyér héj nélkül
  • 1 db tojás
  • só, bors
  • 1 kk. szárított zsálya
A kenyeret beáztatom langyos vízbe, kinyomom és összekeverem a többi anyaggal. Apró golyókat formázok a masszából és sós vízben kifőzöm. Nekem most 59 db-ot sikerült csinálni. Lehetne még apróbbakat is, de nem volt már türelmem. Tíz perc alatt megfőlnek. A kész gombócokat beleteszem a paradicsomos mártásba és tálalás előtt összerottyantom az egészet.
Közben tetszés szerinti formájú tésztát főztem ki és azzal tálaltam. A tetejére grana padano sajtot reszeltem. Nekem úgy tűnt, gyorsan elkészült. Négy felnőttnek bőséges adag volt.

2009. augusztus 5., szerda

A fagyasztásról még egyszer

Ez a kép ugyan nem azt mutatja, hogyan lehet paradicsomot eltenni a fagyasztóba, de azért van némi köze hozzá. Néhány évvel ezelőtt bele vetettem magam az aszalásba. Többet olvastam róla, mint amennyit csináltam, ez igaz, de az alapokat próbáltam hasznosítani a gyakorlatban is. Hát, itt is ragadtam le, az alapoknál. A meggy nagyon finom volt, spórolósan ugyan, de kitartott a téli süteményekig. Rengeteg munka volt vele, igazából nem éri meg itthon csinálni, mert ennyi pénzért / gyümölcs, víz, áram,munka / nagyobb mennyiséget kapok a boltban. Tudom, tudom......tudom, hogy mi van ill. mi nincs benne. Ezen / is / lehet vitatkozni, de én úgy gondolom, hogy nekem és a gyerekeimnek is sikerült olyan környezeti szennyeződésektől mentes időszakban ill. erősebb immunrendszerrel felnőlni, hogy nem károsítom a családom tagjainak szervezetét azzal, ha nem én ültetem a gabonát és nem én nevelem a tehenet, amiből az ennivalónk készül. Jó, lehet, hogy ez egy kicsit erős volt. Annyit akartam ezzel a véget nem érő mondattal közölni, hogy nem tudok, és nem is akarok itthon előállítani minden élelmiszert, ami a konyhámba kerül. Azt viszont nem tagadom, hogy érdekel minden olyan lehetőség, amivel ki tudom szűrni a sok szemetet, amivel élelmiszer néven ma meg akarnak etetni minket. Megteszem, ami tőlem telik, kenyeret sütök, rendszeresen főzök, befőzök és sütök, de képtelenség mindent házilag előállítani. Ha sok aszalt gyümölcs fogyna nálunk--lenne rá kereslet--és kis gyerekek lennének a családban, valószínűleg még erre is hajlandó lennék. Azt is tudom, hogy a káros anyagoktól mentes környezet az ember immunrendszerét teszi lustává. Ez pedig nagyobb bajt okozna, mint az élelmiszer adalékok, amiket nem tudunk elkerülni.


Visszatérve az aszaláshoz: 2,5 kg paradicsomból aszalógépben készítve sikerült összesen 75 gr. aszalványt előállítanom. A paradicsomból kiszedett magok és kevés paradicsom hús a fagyasztóban végezte kiporciózva, bezacskózva. Pörkölt alapú ételek jó kiegészítője lesz majd télen. Van paradicsomlé is, de ezt is sajnáltam könteni.


A zsálya szintén kedvelt fűszerem, de nehéz hozzájutni. Nyáron még csak-csak lehet kapni, de a cserepes fűszernövények télen eltűnnek a boltokból. A kisebbekből biztosan. Tavaly a szomszéd nénitől kaptam egy óriási tövet, de nem jutott eszembe, hogy lefagyasszam. Szárított fűszerem mindég van itthon, de az más. Szerettem volna kipróbálni a sörtésztában sütött zsálya leveleket is. Most, amit eltettem, úgy néz ki, hogy télen is csinálhatok ilyet. Érdekesen fagyott meg, nem lett vizes / ezért volt papír között / és nem volt kemény sem.

A múltkor már sütöttem zsálya leveleket, de nem a klasszikus sörtésztában, hanem a karfiol sütésekor, a megmaradt szokásos bundában, mert muszály volt kipróbálnom. Naggggyyyon, de nagyon finom volt! Különleges íze van az ilyen módon megsült leveleknek. Mindenkinek ízlett.
A zöld leveleket, ha nem csavarom ösze, úgy szoktam eltenni, hogy leszedegetem, és egy tálcára rakosgatom zsírpapír lapok közé. Így összetapadás nélkül fagy meg. Ezután egy műa. dobozba teszem úgy, hogy rétegeket elválasztok papírral, mert így könnyebb kivenni belőle. Később sem fagy össze egymással.

Ez a lestyán, és csak azért vettem elő, hogy fényképet készítsek róla. Ez is papírlapok között, tálcán, kissé lenyomva lett lefagyasztva. Nagyon egyszerűen használható télen, és én szívesen teszem minden levesbe, ami elbírja.


A kaliforniai paprikát sikerült a CBA-ban nagyon jó áron venni. Került is kb. 4 kg a kosárba. Nem kötött ki a fagyasztóba mind, mert közben élvezkedtem, és főztem is vele. A múltkor írtam, hogy szeletekben sütöttem meg és nem egészben, ahogy mindenhol terjesztik. Így sokkal egyszerűbb, könnyebb, és tisztább. Elvagdosom, kimagozom, megkenem olajjal és megsütöm. Az első képet csak azért tettem ide, hogy megmutassam, mennyire száraz a leszedett héja a paprikának. Amikor egészben sütöttem, akkor a paprikában nagyon sok lé képződött sütés alatt, ami kifolyt a szétszedéskor és elvitte a paprika finom ízét is. Nem beszélve arról, hogy így nagyon finom, ressre sül a paprika húsa, míg a másik sütésnél megpuhul, ami nem mindég kellene.

A zeller zöldet pedig így szoktam eltenni. Frissentartó fóliába tekerem és úgy teszem zacskóba a csomagokat. Nem tudom megmondani, melyik módszert, miért éppen annál a zöldségnél használom, de nekem így vált be. Látszólag sok munka ez nyáron, de nagyon élvezem, mikor télen a levesekbe, pitékbe és különféle ételekbe olyan zöldséget tehetek, ami nyáron a napon érett meg és nem mesterségesen érlelték üvegházakban. Itt nem csak az egészséges alapanyag fontos, hanem az ÍZ. Így, nagy betűvel. Ezzel nem lehet és nem is érdemes vitába szállni.


A tekergetés nem mindég egyszerű. Meg kellett találnom, hogy a legkönnyebb kitekerni, amikor fel akarom használni. Igazából a fólia anyagától is függ, de ez legyen a legnagyobb baj! Fagyosan teszem a fővő levesbe és olyan lesz, mint a friss. Még a piacon is megleptem ezzel egy nénit, aki azt mondta, hogy nem jó a kiolvadt zellert a levesbe tenni. Nem tudom, én sose csináltam másképp. Így viszont minden évben. Már most kezd elfogyni a hely a fagyasztómban.

2009. július 22., szerda

Karfiol húsbundában


Szerencsére nálunk nincs olyan probléma, hogy valamelyik zöldség tiltó listán lenne. Olyan van, hogy pl. főzeléknek elkészítve nemszeretemétel, de más módon, ehető. A tök-tökpuffancsként, a kelkáposzta-rakott kelként, a paradicsomos káposzta-aprókáposztaként bármikor jöhet. A karfiol lehetőségei eléggé behatároltak: leves,rakott karfiol,rántott karfiol és savanyúság. Ennyi volt az ismertsége. Nem volt gond ezekkel sem, sőt a Férjem nyersen is szívesen eszegeti. Van egy régi receptem, egy régi Nők lapjából. Pontosan egy 1991-es újságból. Azóta számtalanszor megcsináltam ezt az ételt, sokat egyszerűsítettem is rajta, a mennyiségeket sem mindég találom el, de most előkerestem az eredeti receptet. Bizony, még meg van az újság, sok-sok más régi újsággal együtt, amiről azt gondoltam, hogy olyan recept van benne, amit nem szabad elfelejteni.
Hozzávalók:
  • 50 dkg szép fehér, tömör karfiol fej
  • 20 dkg darált hús / konzerv vagdalthús is lehet /
  • 1 db tojás
  • 2 dl tej
  • 15-20 dkg liszt / jó, ha korpás liszt /
  • 2 ek olaj
  • 2 ger. fokhagyma
  • só, bors

Ezt az alap masszát én szoktam apróra vágott hagymával is összekeverni, vagy összevágott petr.zöldet teszek bele ill. snidlinget stb. Általában telj.kiőrl. liszttel keverem ki.

Az elkészítés módját nem írom le olyan részletesen, mint az újságban van, mert azóta rájöttem, hogy ez tulajdonképpen nem más, mint egy húsos palacsinta tészta egy kicsit sűrűbb állaggal. A masszába belekerül az olaj is. Ezen kívül kell még a sütéshez is, és kell még liszt is pluszba.

A karfiolt rózsáira szedjük, a nagyokat félbe vágjuk, megmossuk, besózzuk. Én le szoktam öblíteni, mert így nem kell annyira figyelni a sózásra, és a karfiol is nedvesebb lesz, jobban tapad rá a liszt.

Először lisztbe mártjuk a karfiol rózsákat, utána a masszába és beletesszük az olajba. Fedő alatt sütjük, de a fordítás után már nem kell letakarni. Közepesen legyen forró az olaj, hogy a húsbunda át tudjon sülni. Nekem a karfiol sokszor marad roppanós, igaz, én elég nagy barabokat szoktam sütni.

Sajnos nekem az vált be, hogy kézzel mártogatom a masszába, de engem nem zavar, ha valaki tud jobbat, ossza meg az érdeklődőkkkel.

Ezt a karfiolt esszük ebédre, de inkább vacsorára majonézzel vagy anélkül, salátával vagy anélkül, esszük jövet-menet, melegen és hidegen is. Még tízóraira is jó. Amikor olcsó a karfiol, akkor elég gyakran készítem. Rakott karfiolt pedig mirelitből szoktam főzni télen.

Most is maradt egy kis massza és mivel a piaci körsétán vettem a múltkor két csokor zsályát, így jött az ötlet, hogy belemártsam a leveleket. Akkora sikere volt, hogy igazán meglepődtem. Még sosem ettünk ilyet. Érdekes volt a kóstolgatása, mert nem az illatát lehetett érezni, amikor bele haraptunk, hanem az aromáját, amikor összerágtuk. A többi a fagyasztóban fog kikötni, jó lesz télen a húsok ízesítésére.


Ezek a húsbundás zsálya levelek. Azért ez frissen a legfinomabb.