2010. december 12., vasárnap

Aprósütemények Karácsonyra

Ezt tavaly még megsütöttem, de sehol sem találom a receptjét.
Az idén már nem fogom ánizzsal ízesíteni, mert kibékíthetetlen ellentét alakult ki köztem és az ánizs íz között.
A sütemény természetesen más tésztából is elkészíthető, más ízesítéssel is. Arra emlékszem, hogy karamellel volt összeragsztva és nem akart megpuhulni a tészta.
Szóval, nekem nem fog hiányozni a jövőben.


A kép tetején bal oldalt van egy barna - fehér fonat. Volt ebből több is, de ide a képre csak ez az egy jutott.
Ezt általában diabetikus változatban szoktam megsütni, mert az igazsághoz tartozik, hogy a cukor mennyisége sokat nyomott a választásban, amikor diabetikus süteményt kerestem. Volt még 2 -3 sütemény, amit diabetikus formában is megsütöttem, de az évek során csökkentettem a mennyiséget. Egyet-egyet azért készítek minden évben.
  • 25 dkg liszt
  • 1 teásk. sütőpor
  • 12,5 dkg vaj vagy margarin
  • 1 tojás
  • 5 dkg cukor
  • 1 cs. vaníliáscukor
A hozzávalókból összegyúrjuk a tésztát, majd elfelezzük.
  • 2 ek. kakaópor
  • 1 ek. tej
Az egyik felébe belegyúrjuk a kakaót és a tejet.
Folpackba csomagolva a hűtőbe tesszük kb. 30 percre.

A tésztából lisztezett felületen kb. 8 cm-es rudakat sodrunk és egy fehéret egy barnával összetekerünk.

A fonatokat sütőlemezre tesszük és 180 - 200 fokon kb. 15 perc alatt megsütjük.

Körülbelül 50 darab lesz belőle, és darabonként 45 kalóriát tartalmaz, ha sima cukorral készítjük.

A kép alján lévő csigakeksz szintén évek óta visszatérő sütemény. Ezt már az idén is megsütöttem, de külön képet még nem készítettem róla. Úgy gondolom, hogy megérdemel egy látványosabb bemutatást, ezért a receptet is akkor írom majd le, ha lesz egy jobb fényképem róla.
Igyekszem nem jövőre hagyni!

A papsapka néven is ismert  pisztáciás táskák elkészítése munkaigényesebb, de annál finomabb.  Ezt nem szoktam minden évben megsütni, mert ennyi időm nincs, pedig nagyon népszerű azoknál, akik kaptak belőle.

Sok éven keresztül sütöttem szinte mindegyik süteményből dupla adagot, hogy legyen elég elosztogatni való, pedig akkor még nem is volt divat a gasztroajándék. Sokszor lett 6 - 700 darab a végeredmény.  Azután volt egy év, amikor szinte semmit sem sütöttem, csak magunknak egy keveset. Akkor úgy gondoltam, hogy ez így is marad majd. Most mégis több időm van sütni és elkapott a sütési láz, mert annyira jó látni, hogy mennyire örülnek a süteményeknek azok, akik kapnak belőle. Cukrozott narancshéjat is készítek minden évben, ez is nagy siker, pedig ez aztán tényleg nem igényel kézügyességet. Igaz, időt kell szakítani rá, és hát, valljuk be, egyszerűbb kapni, mint megcsinálni!  Hasonló ajándék a birsalmasajt is, ami szintén nem nagy kihívás, csak egy kis / néhány hét / időt igényel.
Ha nem kellene fix munkaidőben dolgoznom naponta és nem kellene korán kelni, azt hiszem kreatívabb és termékenyebb lennék ünnepek táján. Így sajnos csak plussz energiával sikerül, de  szerencsére még sikerül!


Itt vannak a féltve őrzött receptjeim, dátummal ellátva, hogy melyik évben sütöttem meg. Innen tudom, mennyire volt sikeres.
Kipróbálok azért újdonságokat is, de ha biztosra akarok menni, akkor ezeket veszem elő Karácsony tájékán.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése