Karalábéleves vajas galuskával

Nem hiszem, hogy az étel bemutatása után mindenki széttépi az eddig használt jól bevált receptjét és ezt ragasztja ki a konyha falára. Tulajdonképpen a leves elkészítése mellett a fontosabb alkotó elem itt, a leves betét, amit én csak pár éve találtam egy számomra kedves írónő könyvében, ami nem mellesleg most egy szakácskönyv volt. Ez a galuska legjobban a karalábé levesbe, a karfiol levesbe és a borsó levesbe illik. Szerintem. Gyorsan elkészíthető és nagyon finom.

Ha frissek a zöldségek és zsengék, akkor úgy készítem, hogy kevés olajon megfonnyasztok egy kicsi, összevágott hagymát. Ráteszem a zöldségeket és kevergetve megpirítom. Karalábé, répa, petr.gyökér. Amikor már jó illatuk van és a répától egy kis színt is kapott, akkor megszórom 1-2 kanál liszttel és lepirítom, miközben állandóan kevergetem. Felengedem vízzel, sózom, borsozom és teszek bele zeller zöldet és, ha van akkor egy kevés lestyánt/ vegetát / is.
Amikor majdnem puhák már a zöldségek, akkor jön bele a vajas galuska.
Így készül:

• 1 db tojás
• 1 ek. tejföl
• 1tk. vaj vagy margarin / én púpozva tettem /
• 2-3 ek. liszt
• só, bors, petr.zöld

A tojást jól felverem és hozzá keverem a tejfölt és a puha vajat. A vajat nem lehet teljesen elkverni, darabos marad, de ez nem baj. A liszttel sűrű masszává keverjük, beletesszük a fűszereket és mehet is a forrásban lévő levesbe. Ha áll egy darabig, akkor sem lesz semmi baja. Én egy teás kanállal szoktam kicsi galuskákat szaggatni a levesbe. Nem kell sokáig főzni. Öt perc elég neki. Amibe lehet, bőven szórok vágott petr.zöldet.
Általában nem szoktam zsiradékot tenni a levesekbe, ha nem feltétlenül kívánja az étel jellege. A rántásokról nagyon rég leszoktam, pedig az Anyukám a karfiol, karalábé, krumpli és a borsó levest is berántotta, még ha csak egy kis vékony rántással is.
Habarni sem szoktam, pl. a palóc levest, frankfurti levest, de amikor esszük, a tányérba teszünk tejfölt. Ennek nem feltétlenül a fölösleges kalória bevitel az oka, ennél sokkal egyszerűbb a dolog. Egész főzős életemben előre kellett főznöm, akár 2-3 napra is, és ez bizony a tejföl nélküli ételek jobb eltarthatóságát biztosította. Tudom, az összhatás nem ugyan az, de főztem azért hagyományosan is.
A krémleveseket sem úgy kezdem, hogy olajon........., hanem vízben főzök és krumplival sűrítek.
Kivétel azért nálam is van. Néha megfőzöm a hagyományos leveseket is, mint pl. tejfölös zöldbab leves, vagy tejfölös krumpli leves, amiben csak az alap zöldség van benne és a fűszerezés. Ez a gyerek kor emléke. Amit ma főzök, az tele van zöldséggel, mindegy, mi a leves alap. Sok zöldség, nyugodt lelkiismeret.