2009. szeptember 13., vasárnap

Kedvenc levesem

Sokáig azt gondoltam, hogy én nem vagyok nagy leves rajongó. Mindég volt az asztalon, amikor még otthon laktam. Természetes volt, hogy hozzá tartozik az ebédhez, nem is tiltakoztam ellene. Sosem toltam félre a tányért, de ha nem ettem, az sem volt tragédia. Válogatós sem voltam, mert egész eddigi életemben a bölcsődétől, az óvodán és iskolán át a munkahelyig, mindég menzán ettem. Azt nem tudom, hogy egészen kicsi koromban mennyi küzdelem árán tömték belém az ételt, mert bizony régen szokás volt "megetetni" a gyereket az intézményekben, ha már a szülei fizetnek érte, akkor egyen az a gyerek! Nagy traumát nem okozhatott, mert az iskolában is sorban álltam ebéd osztáskor minden nap. Azután a munkahelyen is. Egyetlen dolog volt közös ebben, mégpedig a levesek mivolta. Sokféle mókás elnevezést találtak ki a levesek összetételére, mert nagyon hasonlók voltak, csak egyikben egy kicsit több volt a répa, másikban kicsit több volt a borsó, a harmadikban meg nem volt zöldség, csak sok fás állagú karalábé. Szóval, megettem, de nem rajongtam értük. Kivétel volt a jó sűrű leves, ami után valamiféle sütemény volt a második fogás. Itthon is főztem, de a gyerekeim nem akarták enni, csak akkor, ha együtt ültünk az asztalnál. Náluk valószínűleg csak a lustaság volt az oka a két étel melegítésének. Ezért aztán leginkább csak hétvégén volt, de akkor finom, tartalmas, minden jóval telepakolt levest főztem. Ma ismét ott tartok, hogy a férjem és a magam kedvére főzök leginkább levest hétközben.

Néha csak abból, amit találok itthon, de a fűszerezés miatt nagyon passzol hozzá levesbetétként az árpagyöngy és a csicseriborsó sem mardhat ki. A fűszer pedig a borsikafű,kakukkfű és lestyán.

A mostani levesnek az a főzővíz volt az alapja, amiben egy zöldséges, rakott ételhez főztem meg a karfiolt. Sajnálom kiönteni még a krumpli főzővizét is, mert sok ásványi anyag megy veszendőbe így. Általában valamilyen leves készítésekor használom el.
Most a karfiolból elég sok törmelék is maradt a vízben, nem beszélve az ízekről. Ebben a vízben főztem meg a karikára vágott répát, hagymagerezdeket, fiatal petr.gyökér szárakat és tettem bele egy 1/2 dob. kockázott paradicsomot is. Sűrű, laktató leves lesz belőle, de én szívesen eszem akár napokon át. Nem is hiányzik más utána.

  • 3 db répa karikára vágva
  • 10 db apró petr.gyökér
  • 1 fej hagyma gerezdekre vágva
  • 2 szál zellerzöld
  • 1 szál lestyán zöld / ha van /
  • 1/2 dob. kockázott paradicsom konzerv
  • 10 dkg főtt csicseriborsó
  • 10 dkg árpagyöngy
  • karfiolrózsák
  • sok vágott petr.zöld
  • 1mk. borsikafű
  • 1 mk. kakukkfű
  • 1 mk. lestyán
  • só, bors

Ha van friss lestyán, akkor természetesen nem kell a szárított, mert az már nagyon intenzív ízt ad, és ezt kicsit szokni kell. Az árpagyöngyöt nem kell sokáig főzni, ha puha, akkor is olyan marad, amit rágni kell, kicsit pattan a fogunk alatt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése