Menta és túrókrém

A menta menthetetlenül elszaporodott a parányi kertemben. Két féle is van, egy csúcsos levelű és egy puhább, hullámosabb. Vagy fodrosabb? Minden esetre a gyomok már nem férnek el mellettük. Tavaly még csak a limonádéba tettem és némely hús mellé sütőben sütéskor, de nem volt vele komoly szándékom. Nem úgy az idén!
Újkrumplit sütöttem sütőben és mellé készítettem egy túrós, tejfölös, hagymás, mentás mártogatóst. A túrókrém elég sok mentát elnyelt anélkül, hogy erőteljesen kiérződött volna az íze. Kicsi só és bors került még bele.
Ha külön készíteném pl. zöldség mártogatáshoz vagy pirítóshoz, akkor még olívaolajat is tennék bele. Balzsamecetes jégsaláta volt mellé. Nem diétázunk a szétválasztó étrend szerint, de szoktam ilyesmire is gondolni. Nem éppen ebben a párosításban. A Fiúk jobban szeretik a hús--zöldség összeállítást!

Megsütöttem Fűszeres Eszter diós újkrumpliját is. Na, ennek igazán sikere volt! Igaz Eszterrel ellentétben én ebből csináltam húsos ebédet, hogy a Fiúk is jól lakjanak. Egy kis sült csirke nem rontott rajta. A zöldség azért innen sem hiányzott. A Nigella féle salátás-zöldborsós köretet csináltam meg, de nem állítom, hogy Ő is így készítette. Én, így:

• két csomag újhagymát nagyobb darabokra vágtam és olajos, vajon pároltam, sóztam
• 1/2 kg mirelit borsót adtam hozzá és tovább pároltam, pici vízzel
• két saláta belső, szép fejes részét levelekre szedtem és hozzáadtam
• befejezés előtt összevágott mentát szórtam bele

Nem kellett sokáig párolni, tul.képpen a borsótól függ az idő. A salátának is kell egy kicsivel több idő, mint gondolnánk. Sosem ettem régebben forrázott salátát, a finom ropogós saláta helyett, de ez a fajta most egészen más, ha köret a neve.

Kecskesajt

Találkozásom a kecskesajttal nem újkeletű, de a barátság vele, igen. Eddigi életemben sok mindent kipróbálhattam. Ez sokszor szó szerint értendő, mert sok minden valóban maradt a kipróbálás szintjén, de nem feltétlenül azért, mert nem akartam többé enni belőle. Az elmúlt húsz év előtti negyven évben nem volt könnyű hozzájutni különlegességekhez.
Ilyen volt nekem a kecskesajt is. Kóstoltam, többször is, de nem ízlett. Kecskeszőr szaga volt. A tejnek is. A vállalkozó kedvem nem múlt el, ezért újra kóstoltam. Tiszta, finom, jó ízű és nem kecskeszagú. Kicsit drága ugyan, de hát nem úgy kell enni, mint a mi jól bevált Trappistánkat. A készítője ugyanaz, akiről Palócprovance is írt. Nem csináltam belőle semmilyen ételt. Úgy ettük, ahogy volt, hogy érezzük az ízét.





Amivel mégis kiegészítettem, az a sült spárga volt rucola pestóval. Nekem már meg volt főzve a spárga, mert nem azon a napon akartam felhasználni, amikor vettem, ezért egy napos hűtőben való tárolás után, kicsit meghámoztam a szárak alsó harmadát és sós-cukros-citromos vízben megfőztem kb. öt perc alatt.
Egészen tavalyig sosem hámoztam meg, mert klasszul el lehett törni ott, ahol a fás rész kezdődött. Hittem én! Ha meghámozom, akkor még kevesebb esik le a végéből, mert nem ott fás, ahol törik, hanem sokkal lejjebb! Igaz, a hámozással meg a vastagságából veszít. A főtt spárga még két napig várakozott a hűtőben és közben vészesen fogyott. Nem karcsúbbak lettek, hanem egyre kevesebben. Ropi helyett spárga? Mi lett a Gyerekeimből? Így aztán vacsora lett a csirágból, nekünk sajttal, Nekik krumplival és rucola pestóval.





És még egy vacsora a spárgából. A főtt spárga maradékát sonkába tekertem és olívaolajat öntöttem rájuk a tepsiben, meg, hogy jól érezzék magukat a szoláriumban, kaptak egy kis vajat is. A vajtól remek ízük lett! Így sültek kb. 10 percig , a végén leöntöttem kb. 1 dl tejszínnel. Ezzel még 2-3 percig sültek és kész is volt. Ennyi maradék tejszínem volt, ezért kevéske lett a mártás. A vajas tejszín nagyon finom mártást adott hozzá. Saját készítésű tk. tönkölylisztes kenyérből készült sajtos prítós volt mellé és tea.

Kenyérsütés és minden ami......

Igen, ismerős lehet a cím. Nem véletlen. Itt tanultam én is, és itt kaptam rengeteg segítséget és nagyon, de nagyon türelmes segítőt Margit személyében. Akkor egy betegségből lábadoztam és volt elég időm, hogy kísérletezzek, próbálkozzak és gyakoroljak, Margitnak pedig rengeteg türelme, hogy bíztasson , dícsérjen és tanácsokat adjon. A kelt tésztával is akkor kezdtem igazán barátságot kötni. Volt néhány felejthető próbálkozásom régebben, de hamar feladtam.

Először a saját kenyér sütése jutott eszembe, közben megtaláltam a honlapot és elolvastam mindent, ami ott fellelhető volt. Megpuhítottam a Férjem kenyérsütőgép ügyben / nem volt egyszerű /, és elindultam a házi kenyér gyártásának rögös útján.

Azt nem merném állítani, hogy mára profi lettem, de ha időm engedi, szívesen kipróbálok új dolgokat is kisebb-nagyobb sikerrel. Főleg, ha olyanoktól leshetem el a trükköket, mint Limara.

Akinek kevés az önbizalma vagy hamar elkeseredik a kevésbé sikerült eredmény láttán, annak ajánlom, hogy itt nézzen körül. Sok szép, nagyon szép és sok bizonyára "csak" finom kenyér és péksütemény képét nézheti meg. Érdekes látni a fejlődést és elképzelni, mennyi munka van mögötte.

Ilyen- és ehez hasonló kenyérrel kezdtem. Ma már csak akkor sütök ilyet, ha túlburjánzik az önbizalmam. Kell néha, hogy valami visszahúzzon a földre!

Ez az egyik , a jól sikerült kenyerek közül. Most már összeállíthatok egy kiállításra való képanyagot. A legjobb, hogy amióta én sütöm a kenyeret, azóta valóban teljeskiőrlésű liszt van benne, és nem színező anyag, hogy barna legyen a tészta.Régebben azt hittem a barna színű kenyér, egészséges is.

Tönkölybúza

A tönkölybúza csíráztatása nem tartozik a sikeres tevékenységeim közé. Arra gondoltam, ha már esszük és sütök is a lisztjével, miért ne csíráztathatnám. Az nem derült ki a csomagolásából, hogy a mag a héjával együtt van a tasakban, én pedig nem tudom, hogyan arassam le a kicsírázott hajtásokat úgy, hogy ne kelljen megenni a maghéjat. Amíg tanakodtam, addig a hajtások ilyen szépen megnőttek. Azt hiszem enni már így nem jó / nekem nem ízlett /, de dísznek jó volt.








A mákos, mézes főtt tönkölybúza viszont legalább olyan finom, mint a kukorica. Nekem még jobban ízlett, mert a kukoricánál nem mindegy, hogy az, milyen minőségű? Azt hiszem a búzánál nincs ilyen gond.
















Ez egy tönkölybúzás, körtés, rucolás saláta langyosan, sült csirkeszárnyakkal. A búzát enyhén sós vízben megfőztem / ez már a fagyasztóból került elő /, a körtét felszeleteltem és átforgattam egy kevés citromlében.
Az öntet édes, magos mustárból, sherry ecetből, mézből és barackmagolajból készült. Olívaolaj tökéletes helyette. Só, bors ízlés szerint. A tetejére francia kéksajtot morzsoltam.
Ez egy újonnan felfedezett sajt. Sajnos nem mindég lehet kapni, pedig nagyon finom, krémes, lágy ízű. A magyar hasonló sajttal egy árban van, de ez összehasonlíthatatlanul finomabb!

Ebből / is / főzök

Szeretem a chilpaprikát. Amióta megismertem, azóta sokat használom. Több, mint egy évvel ezelőtt vettem két db rücskös, narancs színű, majdnem gömbölyű paprikát. Habanero, azóta kiderült. Olyan erős, hogy még most is van belőle bőven a fagyasztóban.



Csalán és csorbóka. Gyermekláncfű néven biztosan ismertebb. Nem bio, de az udvarunkban szedtem. Van tyúkhúr és salátaboglárka is.
A körömvirág szirmait margarinba keverve kentem a gyerekeim kenyerére. Szemük se rebbent.....

Csíra minden mennyiségben! Kicsi az edény, ezért próbálkozom mindenféle trükkel, de nem tudok eleget hajtatni. A téli paradicsomnál ez biztosan egészségesebb!





Sült padlizsán télire. Sajnos keveset tettem el, mert hamar elfogyott. Padlizsán muszaka és pestos saláta készült belőle, de finom a szendvicsbe is majonézzel és egy levél zöldsalátával. Télen és tavasszal jobban szeretem a jégsalátát.




Ezt is én készítettem. Sokkal finomabb, mint bármelyik bolti vagy piaci. Sokáig azt hittem, ilyet csak disznó vágáskor lehet csinálni. Egyetlen akadály, hogy az alapanyag nem mindenhol elérhető. Persze az érzés, a hangulat semmivel nem pótolható.




Nem akarok minden alapanyagról képet betenni, csak szerettem volna megmutatni, hogy a tökfőzeléken túl is van választási lehetőség. Nálunk a tökfőzelék sem utálatos étel. A szalonna pedig nem egészségtelen, ha nem este 9-kor kezdjük enni és nem mindég ez a reggeli vagy vacsora. Csalánt enni pedig nem egy különös kaszthoz való tartozást jelent. Van helyette spenót, mángold, sóska vagy egyszerűen bármiféle főzelékféle.
Nekem az Apukám csinált először csalánfőzeléket. Azt hiszem, akkor nem ettem meg, de ez is elég volt arra, hogy emlékezzek rá, hogy ehető. A gyerekeim megeszik. Nem főzeléknek, de pl. csalános, túrós töltelékkel töltött rétesnek.

Minden kezdet nehéz

Nem ezzel az elcsépelt mondattal szerettem volna kezdeni az első blog bejegyzést, de ez most így, ahogy van, igaz. Amíg eddig eljutottam, az nekem komoly " technikalegyőzést " jelentett. Ezért volt különösen megrázó, amikor az elkészült bejegyzés után minden elszállt! Most újra indulok, de a lökést adó eseményre való hivatkozás már nem aktuális.
Úgy gondoltam ugyanis, hogy az Anyukám születésnapja igazán megfelelő alkalom lenne, hogy elkezdjem összefoglalni és megmutatni, hogy mi lett abból a palántából, amit Ő ültetett el?
Arra már nem nagyon emlékszem, hogyan kezdtem el főzni, de arra igen, hogy inkább főztem, a Hugom takarított, az Anyukámék meg gyomláltak a telken.Lehet, hogy nehezen indult, de annál lendületesebben folytatódott. Kb. 35 évvel később, sok kényszerből, kiszolgáltatottságból nehezen megszerzett tudás birtokában azt mondom, hogy kár volt eltörölni az iskolák tanóráiból a háztartástant. Ha az én korosztályom már nem szeret főzni, és hagyja magát rábeszélni a sok félkész - és gyorséttermi ételre, a pékségek pudingoscsigáira, amit tízóraira kap a gyerek, akkor MI lesz a gyerekeinkkel és az unokáinkkal? Végül tényleg maréknyi bogyót fognak enni reggel-délben- este? Vitamin, ásványi anyag, nyomelem tablettában? A répa A-vitaminja meg csak a nyulak látását fogja javítani?
Azt szokták mondani, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja. Kevés asszony teheti meg, hogy szabadon gazdálkodjon a munkaidejével, de a délutáni főzés közben jókat lehet beszélgetni a konyhában is. Nekem is nehéz volt, de a két Fiamat úgy sikerült nevelni, hogy nem nassoltak chipset, alig ittak üdítőt, még a házi szörpöt is elhagyták idővel. Az epret cukor nélkül ették, mert azt mondtam nekik, hogy az eper nem cukor ízű. A paradicsom és az uborka pedig nem só ízű. Cseresznyét lopni pedig........csak, ha gyorsabbak, mint a csősz.
Most már csak abban reménykedem, hogy a Fiaim leendő asszonyai is hasonló látásmóddal felvértezve indulnak az életbe! Talán ez a blog is segít majd Nekik.