2009. október 28., szerda

Csalános péksütemény


A csalán a tavasz egyik vitaminforrása. Olcsó és könnyen beszerezhető. A mi udvarunkban is kiirthatatlan, de még így sem elég egy mártás vagy leves elkészítéséhez. Túróval keverve már készült belőle tésztalepény töltelék és tettem már zsömlébe is.


Most ősz idején a jó idő ismét előhozta az új, zsenge hajtásokat. Az esős idő után frissen, zsengén kínálták magukat a csalán levelek. Mielőtt a sajátomat észre vettem volna a kert eldugott sarkában, kimentem az utcára és learattam a csalán termést. Olyan sok volt, hogy megtehettem, hogy csak a fölső, fiatal leveleket szedtem le. A többi amúgy sem volt szép, hiszen a növények már öreg tövön élnek.










Először úgy gondoltam, hogy elegendő mennyiség lett egy tészta töltelékéhez, de a forrázás után kiderült, hogy ez bizony nagyon összement, ezért a töltött tészta ötletét elvetettem. Kicsavartam és összevágtam, mint a spenótot szoktam. Így azonban már sok volt ahhoz, hogy belegyúrjam a tésztába. Arra gondoltam, hátha a kész zsömlén érezni lehet majd valamilyen fura ízt, és nem mertem beletenni az összeset, de nem kellett volna ettől tartanom. A megmaradt csalánt megszárítottam és darálón porrá őröltem. Jó lesz egy másik sütésre. A tésztába került még szárított paradicsom is, amit én tettem el, tehát száraz volt, nem a bolti olajos, ami üvegben van, de mivel ilyet is tettem el, legközelebb én is fogok belőle tésztába gyúrni. Az olaj nem árt neki. Így nézett ki a kinyújtott tészta. Piros és zöld, sokat sejtető foltokkal.

A tészta egy egyszerű kenyértészta volt: 50 dkg fehér liszt; 3 dl folyadék / kefír+víz /; 3 dkg élesztő; 1 ek. burg.pehely, só, cukor, olaj





A dagasztás és kelesztés után a tésztát elosztottam 18 kb. egyforma részre. 3-3 lapot használtam föl egyszerre úgy, hogy 1 lapot kör alakúra nyújtottam, megkentem olvasztott margarinnal, rátettem egy másik lapot, azt is megkentem margarinnal és erre még egy kinyújtott lap került.
Így kaptam 6 kör alakú lapot, ami egyenként 3 rétegű volt.


Kettőt kinyújtottam nagyobbra, felcikkeztem hat darabra és kiflit tekertem belőle.


A csillagokkal játszottam, nem is sikerültek rendesen, de a legnagyobb bűnöm az, hogy azt sem tudom, hol láttam a formázását, ezért most ezt nem írom le. Ha valaki ráismer, írja meg és pótolom ide. Nagyon finom, másnap is puha tészta lett a margarinos rétegezéstől, igaz, így egyáltalán nem kalóriaszegény, de most ennyit megért nekem. A csillagokat keményítővel elkevert vízzel kentem meg, hogy rátapadjanak a magok, a kifliket nem kentem le.


180 fokon sült 20-25 percig

2009. október 19., hétfő

Tudatos vásárlás?





Ez a kép akkor készült, amikor volt lehetőségem piacra menni és akár a heti zöldséget megvenni a főzéshez. Nyár volt és szabadságon voltam. Piacra mentem, befőztem, gyűjtögettem a fagyasztóm tartalmát, pedig a strandra is mehettem volna. Ha nem tudnám, hogy ezt nevezhetik tudatos vásárlásnak, azt hinném, hogy erre az Anyukám tanított meg. Az a véleményem, hogy két féle ember lehet a tudatos vásárló. Akinek kevés pénze van és kénytelen eltenni, befőzni, elkészíteni, előállítani saját maga azt, amire szüksége van anélkül, hogy tudná, milyen sokat tesz a családja és környezete érdekében. Nem vásárol feleslegesen, nem vesz drága, reklámozott termékeket, mert nincs miből. A másik a tehetősebb, valóban tudatos vásárló. Megnézi, mit ad a családjánek enni, figyeli a környezete változásait és félti a gyerekei jövőjét. Megengedheti magának, hogy pénzt és energiát fektessen a káros anyagoktól mentes életük megteremtésére. Ezen kívül van olyan is, akinek van pénze és nem érdekli, mi lesz holnap? Ugye, nem kell, hogy helyettük nekünk legyen lekiismeret furdalásunk, ha nem tudunk valamit megvalósítani, amivel egyébként nagyon is egyetértünk.



Azt hiszem ez a körkérdés nem pontosan erre a földrajzi területre vonatkozik. Itt még vannak termelők, vannak piacok, zöldséges üzletek és nem gondolják a gyerekek, hogy a boltok polcain, zacskóban terem a szőlő, és , hogy a csirke csak combokból áll.



Azért jó, hogy vannak ilyen feldobott témák, mert megmozgatja a gondolatainkat és lehetőséget ad arra, hogy elgondolkozzunk és esetleg átértékeljük az életünket, napjainkat, hozzáállásunkat, tevékenységünket.



Nekem Vali küldte el a kérdést. Mostanra már elolvastam sok véleményt és gyakorlatilag mindegyikkel tudok azonosulni, és egyet értek azzal is, amit néhányan mondtak, hogy a lehetőségek erősen befolyásolják a megvalósítást.



1. Írd össze, mire van szükséged!Csak azt vedd meg, amire ténylegesen szükséged van, ne azt, amit el akarnak neked adni. A nagy bevásárló központok és a reklámok profi módon csábítanak a felesleges pénzköltésre.



Irtózom a reklámoktól, főleg a TV-ben látottaktól. A mi távirányítónk már szinte magától átkapcsol, ha reklám kezdődik valahol. Az akciókat viszont megnézem, mert érdemes bevásárolni olyan termékeket, amit szeretnék, de helyileg vagy pénzileg máskor nem elérhető. Most pl. a Lidl-ben a tökmagolaj. Az a véleményem, hogy azt nem lehet a reklámokkal elcsábítani, aki megfontoltan jegyzetel, amikor elfogyott otthon valami, esetleg heti étrendet tervez, és a cetlijén nem a gyorséttermek vagy pizzériák telefonszáma van felírva. Én is cetlizek folyamatosan. Azt is felírom, amire hamarosan szükségem lesz, de azt is amit alkalomadtán szertnék megvenni, pl. halszósz. Nagy bevásárló központba eddig is évente 2-3x mentünk, igaz, akkor a zoknitól kezdve a könyvön át a fagyállóig mindent megvettünk.




2. Menj a piacra vagy helyi boltba!
Így vásárlásoddal a helyi kisvállalkozókat, a helyi gazdaságot támogatod, amitől a te jóléted is függ. A multinacionális üzletláncok profitja kikerül a helyi gazdasági körforgásból.




Minden nap reggel korán kelek, ezért szombaton sem megyek a piacra. A helyi boltba viszont rendszeresen, főleg amióta felépítették néhány éve a CBA lánc itteni boltját. Előtte egy Coop volt csak, ami nem sokat ért, ezért a közeli városban vásároltunk, még a tejet, kenyeret is, mert délutánra már semmi nem volt a boltban.




3. Vigyél magaddal táskát, szatyrot! Ne fogadj el zacskót mindenhol. Egyrészt pénzt adsz érte feleslegesen, másrészt szemét lesz belőle, ami terheli a környezetet, sőt a szemétdíjat is te fizeted.




Már akkor is saját szatyorral jártam vásárolni, amikor még nem volt divat. Mindenhonnan begyűjtöttem a praktikusan összecsomagolható, női táskában elférő bevásárló szatyrokat. A multik árasztották el a környezetet nejlonnal, de most már környezet barát zacskókat adnak, vagy, nagyon helyesen ,pénzt kérnek érte.




4. Menj gyalog vagy tömegközlekedéssel! A mozgás egészséges és ingyen van. Ha tömegközlekedéssel utazol, tizenötször kevesebbet szennyezed a környezeted, mintha autóval közlekednél, és jóval olcsóbb is.




Sokáig utaztam busszal, igaz csak városon belül. Ezzel nem volt baj, a busz viszonylag kúltúrált, tiszta és elérhető volt. Azt hiszem a környéken a vidéki buszok is elfogadható állapotban vannak, de amikor ritkították őket, azt nem az utasok megelégedettségére tették. Amikor elköltöztünk, jártam vonattal, a városban vásároltam, cipekedtem nap, mint nap, mert nem is volt más lehetőségem. Kistáska-nagytáska-egyszatyor-mégegyszatyor-esernyő, mert esett. Igaz, hogy olcsóbb, mint a kocsi, de a kényelem nem fontos? Nyűgösen, idegesen értem haza.




5. Vegyél helyi termékeket!
Keresd a lakóhelyed közelében készülő dolgokat, ezáltal a helyi gazdaság fenntartásához és fejlődéséhez járulsz hozzá és csökkented a szállítással járó környezetterhelést is. Minél távolabbról jön, annál többet szennyez.




A zöldségesünk lehetősége szerint magyar terméket hoz a nagybani piacról, ha egy-két néni a bolt előtt árul gyümölcsöt, tőlük is szoktam venni. A helyi hentes drágább, mint a bolt, más a választék, szoktam ott is vásárolni. Mézet helyi termelőtől veszek, tojást a munkahelyemre hoznak nénik, télen hurkát, szalonnát stb. Ez is egy alternatíva.




6. Válaszd az egyszerű, környezetbarát csomagolást!
Ne dőlj be a szép külsőnek. A drága csomagolást Te fizeted meg, holott neked csak a termékre van szükséged. Kettőt fizetsz egyet kapsz! Keresd a visszaváltható, újrahasznosított, egyszerű csomagolást.




Az újra hasznosítható csomagolásokról a gyártók szoktatnak le minket. Olcsóbb újat gyártani, mint a régit kimosni, fertőtleníteni, újra feldolgozni. Egyet értek azokkal, akik azt mondták, hogy a külső feltételezi a belsőt. Próbáltam, megvettem, megkóstoltam, fintorogtam, kidobtam. Ez mind benne volt abban, hogy ne a csomagolás alapján válasszak terméket. A jobb, az szebb és drágább is. Ez tény.




7. Kerüld a vegyszereket!Kerüld a nem természetes alapanyagokból, gyárilag előállított, vegyszerezett, félkész élelmiszereket. A vegyszerek ártanak az egészségednek




Tudom, hogy a vegyszerek ártanak, de a mai világban nélkülözhetetlenek. Vegyszerekkel a takarítás fele annyi idő, mint ecettel, citrommal, szódabikarbónával stb. Ritkábban, de hatékonyabban végezhető Cillittel és Domestossal. Sajnálom, nekem nincs időm és erőm súrolni a vegyszer helyett. Van egy gőztisztítóm évek óta, azóta nem kell ablaktisztítószer, használom a fürdőszobában, WC tisztításhoz, a konyhakővel csodát művel. Azért kellett, mert a kezem nem bírta. Környezet tudatosság? Lehet.


Sikerült a családomat évek alatt leszoktatni a sóról, ezért a gyári félkész termékek nekem nagyon sósak. Nekik is, ezért nem kell. A szendvicsbe valót viszont meg kell vennem.




8. Vegyél idényzöldséget és -gyümölcsöt!Az üvegházi, vegyszerezett, több ezer kilométert utaztatott, mesterségesen érlelt, agyoncsomagolt és tartósított áruk jelentős környezetterhelést okoznak és csak a szemnek szépek.




Az idényzöldség is melegházi, vegyszerezett. A termelő, aki ebből él, nem termelhet csak a szabadföldön, mert abból nem él meg. Rengeteg fóliasátor van az Alföldön, tényleg rengeteg. Az én gyerek koromban nem volt nehéz csak idény gyümölcsöt venni. Sorban álltunk banánért meg narancsért télen. Paradicsom és uborka nem volt a boltokban télen, ezért nem is tudtunk elcsábulni. Aki pedig epret vesz télen, az, meg is érdemli, hogy azt egye!




9. Kerüld az egyszer használatos és felesleges dolgokat!Az egyszer használatos termékek előállítása majd kidobása energiapazarlással és felesleges környezetterheléssel jár. Elektromos fogkefe, konzervnyitó és kenyérszeletelő? Ugyan már…




Na, jó, ezek tényleg fölöslegesek! Amit használok, az nem az. Így jó lesz?




10. Olvasd el a címkéket!Nézd meg: ki állítja elő a terméket, honnan jött, mit tartalmaz, mibe csomagolják, hová kerül? Ha nincs is tökéletes termék, válaszd a lehető legjobbat. Az vagy, amit eszel.




Ha ezt mind ráírják, akkor olyan apró betűk lesznek rajta, hogy nagyítóval sem látszik. A Férjem a megmondhatója, mennyire nézegetem a címkéket, próbálok az információk tengerében úszni. Nagyítót még nem vittem magammal, de komolyan gondolkodtam már rajta. Sajnos nekem is van olyan tapasztalatom, hogy ami a termékre van írva, az enyhén szólva is, nem pontos. Ez pedig független attól, melyik országban gyártották.


Szeretném, ha Sofia is írna erről, ő kicsit más szemszögből látja a dolgokat.

Zsuzsi véleményére is kíváncsi vagyok, neki még kicsi a gyereke, sok tennivalója van.

Dulmina van kedved hozzá? Két befőzés között egy kis kikapcsolódás?
Egy csapat, több vélemény, vagy ebben is egyet értetek? Leírnátok, esetleg közösen?
Tündér, a te véleményed egyezik a többségével,

2009. október 18., vasárnap

Őszi zöldség köret sült tarjával


Az utóbbi néhány évben elég sok zöldséget eszünk köret gyanánt. Ritkán fordult elő, hogy csak ez került a tányérra, kellett mellé valami "emberes" étek is. Ez általában burgonya, rizs / esetleg barna rizs is /, de előfordult bulgur, kuszkusz és árpagyöngy is. Így azután már könnyen elfogadható volt a különböző zöldségféle is. Szinte észrevétlenül fogyott a húsok mellé ínycsiklandó illatokkal tálalt répa, cékla, lilahagyma, sütőtök, kelbimbó. Egyetlen dolog hiányzott nekem, a paszternák. Jó sok éve van már, hogy vettem egyszer egy boltban. Miután piacozni nincs lehetőségem, egy idő után el is felejtettem. Azután ebben a zöldség köretes időszakban egyre többször jutott eszembe, mert szerettem volna, ha a férjem és a gyerekeim is emlékeznének az ízére. Most a fiam egyik munkatársától sikerült venni. Gyönyörű példányok voltak köztük, még nézni is öröm volt. A kisebbeket megsütöttem ma céklával, sütőtökkel és hagymával. Kaptak egy finom édeskés mázat , de azt hiszem e nélkül is kellemes íze lett volna.
A zöldségekre öntött fűszeres olaj mindég más ízű, nincs bevált recept és függ a felhasznált alapanyagtól is. Azt már kikísérleteztem, hogy a cékla / és én is / szereti a római köményt, a répa a narancslevet és a gyömbért.
A céklát nem szoktam meghámozni, de aki idegenkedik az ízétől az ne így kezdjen hozzá, mert ennek a zöldségnek amúgy is van egy jellegzetes földes íze.
A sütőtököt szoktam külön is készíteni. Sokkal többet eszünk így, mintha a sütőben sütném hagyományos módon csemegének.
  • kb 70 dkg cékla
  • kb 70-80 dkg paszternák
  • 1,5 kg sonkatök
  • 4 db lilahagyma

A céklát kisebb darabokra vágtam, a hagymát negyedeltem, a tököt közepesen nagy darabokra- a paszternákot pedig hosszában negyedekre vágtam.

Így néztek ki az összevágott zöldségek. Gyönyörű színek voltak. A cékla vöröse, a tök sárgája, a hagyma lilája és a paszternák fehér színe.

A citrom csak azért került bele, hogy ne keljen kidobni. Sütés után persze veszítenek a színükből, de ilyen szépségnek nehéz ellenállni. Azt mondják, minél színesebb egy étel, annál étvágy keltőbb. A rossz evő gyerekeket is így próbálják rávenni a változásra. Vajon sikerülhet? Talán, ha elég korán elkezdik........

  • 1/2 dl olívaolaj
  • 3 ek balzsamecet
  • 3 ek világos szójaszósz
  • 2 ek szilvalekvár
  • 1 ek sűrű erdei virágméz
  • 1teáskanál római kömény
  • 1 tk gyömbérpor
  • 1 tk wasabi torma por / chili helyett /
  • frissen őrölt bors
  • 1 citrom reszelt héja és a 1/2 citrom leve
  • 5 szál kerti kakukkfű / vékonyabb, mint a nemesített bolti /
  • 5-10 dkg vaj

Az öntet hozzávalóit egy habverővel simává, egyneművé kevertem. Kóstolással ellenőrizni kell és lehet rajta javítani, hozzáadni még ízesítőt.
A zöldségekkel összekevertem és egy sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem. A sütőpapír nem kötelező, de nekem a teflonos tepsimbe nem fért bele.




A kakukkfű szálakat bedugdostam a zöldségek közé, hogy ne égjenek meg.
170 fokos sütőben sütöttem jó 1,5 órát. Ha nem kevergetjük, akkor a tök nem törik össze. A cékla lehet, hogy kicsit ress marad, de ez nem lehet baj. Egy alufóliával letakartam, de nem zártam le vele a tepsit csak lazán a tetejére tettem.
A paszternák széle egy kicsit sötétre színeződött, de Jamie Olivertől tudom, hogy ez nem megégett csak a zöldség cukor tartalma karamellizálódott. Valóban nem volt keserű, igaza volt.
A hús, amit ettünk mellé egy szép darab csont nélküli tarja volt. Tudom, pecsenyéknél kell a csont is, mert az adja a jó ízét, de ezt most így árulták a csontos árában. Kihagyhatatlan volt. Este bepácoltam és másnap lassú sütéssel nagyon puha, omlós pecsenyét sütöttem belőle.
Este a húst egy jól tartó nejlon zacskóba tettem a következőkkel.
  • 1 rúd fahéj
  • 2 fej hagyma karikára vágva
  • 1 citrom karikára vágva
  • 6 ger. fokhagyma
  • 1/2 dl világos szójaszósz
  • bors
  • őrölt kömény
  • 1/2 dl olaj

A zacskót lezártam és a húst eltettem a hűtőbe. Ez egy 2 kg-os darab volt és a sütése 160 fokon 4,5 órát tartott. A tepsibe tettem sütés előtt még egy jó db vajat is. A hús is kapott egy laza takarást, de csak azért, hogy sülés közben a fröcsögő zsiradék ne a sütő falán kössön ki.

Nem volt vele annyi munka, mint amennyi az olvasás után tűnik, hiszen jó ideig nem kellett még a sütő közelébe se mennem.

2009. október 17., szombat

Lucskoskáposzta


Ez a kép megint csak nem adja vissza az étel jellegét. Mártásban úszó húsdarabok, ez látszik csak, pedig ennél jóval többet jelent. Valószínűleg nem ez az egyetlen ilyen néven futó káposztás egytál, de nekünk ez nagyon ízlik. Ki tudja már, honnan szereztem a receptet, mert írtam már, hogy sok-sok évig csak újságból lehetett hozzájutni. Azt sem állítom, hogy nagyanyáink nem főztek hasonlót, de a mi családunkban biztosan nem. A gyerekeimnek is fel kellett nőlni, hogy szeressék ezt, mert hát lássuk be, a káposzta nem tartozik feltétlenül a szeretem zöldségek közé. Jellegzetes fűszere a borsikafű és a kapor. Ezek nélkül ez az étel egészen más jelleget kap.
Hozzávalók:
  • 70 dkg- 1 kg oldalas
  • kb. 2 kg-os fejeskáposzta
  • 2 ek zsír
  • 2 ek olaj
  • 2 dl tejföl
  • 4 ek liszt
  • só; bors; kapor; borsfű 3-4 szál
Az elkészítése nagyon egyszerű. Az oldalast csontonként felvágjuk és a zsír és olaj keverékén erős tűzön megpirítjuk. Nem kell megégetni, de legyen pörzsanyag rajta bőségesen. Ezt a lépést nem érdemes kihagyni, mert ettől alakul ki a másik nagyon jellegzetes íze. Ebben az időben figyelni kell rá és gyakrabban kevergetni.
Nem kell megijedni, a lábasra ragadt barnás anyag szépen felázik a víztől és beleoldódik a szaftba. Nem lesz az edénynek semmi baja. A zsírt sem érdemes kihagyni, hiszen kalória tartalma éppen annyi, mint az olajnak csak az könnyebben emészthető. Ez az étel viszont nem diétás, de ettől a kevés zsírtól nem kell megijedni.
Néhány étel nem a hozzávalóktól lesz különleges, hanem az elkészítési módjától. Talán ez is ilyen.
Ha a hús megkapta szép, pirult, rozsdás színét, akkor öntsük fel vízzel, hogy bő ujjnyira ellepje. Sózzuk meg és főzzük majdnem puhára, közben borsot is adjunk hozzá és tegyük bele a csombort is. Ha elfőtte a vizet, apránként pótoljuk.
A káposztát vágjuk össze nagyobb darabokra, de nem baj, ha szétesik. Nekem a cikkekre vágás nem vált be, mert mire kész lett az étel, a káposzta cikkek mindég szétestek. A káposztával együtt főzzük puhára a húst. A végén tejfölös habarással sűrítsük be, de csak annyira, hogy ne legyen főzelék sűrűségű. Azért lucskos a káposzta neve, mert közepesen sűrű szószban úszik. Ha valakinek hiányzik a kenyér, akkor ezt a finom levet kanalazhatja hozzá, de kenyér nélkül is garantáltan el fog fogyni. A végén tegyük bele az apróra vágott kaprot. Télen én a fagyasztóba eltett nyári ízű kaprot használom inkább, mint a boltban árult friss másolatot.
A hús-káposzta arányon lehet változtatni, de nekem húsevő férfiak vannak a családban.

Tonhal steak salátával




Nem hasonlít? Igen, tudom, látom én is. Van mentségem, de ígérem, dolgozom az ügyön. Ez az a hal, aminek az elkészítéséhez kértem segítséget a nálam tapasztaltabbaktól. Kaptam is. A végeredmény nem az Ő szakértelmüket tükrözi. A sütési idő nem volt több három percnél, de úgy látszik, hogy a hal vastagságához ez is sok volt. Látszik is, hogy ez nem az a kétujjnyi vastag szelet, amit én is láttam már főzőműsorban.



Az íze is szokatlan volt, én nem tudtam volna azonosítani, nem jártam még tengernél, ezért el kell, hogy fogadjam Ági hasonlatát, bár azt hiszem, ez azért az ilyen távolságot megtett halnál nem biztos, hogy érvényes. Nekem kicsit túl natúr volt. Igaz, én akartam érezni az ízét, de azt hiszem a következő adagot valamilyen finom, könnyű mártásba fogom bújtatni. Érzésem szerint, túl kell lenni néhány tonhalas vacsorán meg tenger gyümölcsei kóstolón, hogy ez az íz könnyen befogadható legyen. Mert van íze, különleges, ezt azért lehetett érezni.



Örülök, hogy ilyen lehetőséget nem hagytam ki, és mivel valóban nagyon jó áron vettem, van még a fagyasztómban alapanyag.


Köszönöm szépen mégegyszer, hogy adtatok tanácsot az elkészítést illetően. Azt hiszem izgultam is eléggé, ez is közre játszott, hogy ilyen lett. Így is finom volt, mert nem száradt ki, a hús omlós volt, puha csak éppen teljesen átsült.

2009. október 7., szerda

Currys karfiol krémleves szárnyasgaluskával VKF-XXIX



A szárnyasgaluska egy régóta meglevő receptem. Nem én találtam ki, valamikor régen egy újságból ollóztam. Gondolom. Más receptgyűjtési lehetőség nem lévén, ez tűnik a legvalószínűbbnek. Utoljára talán tíz éve készítettem, akkor egy rókagombás mártáshoz tarozott előételként, most pedig levesbetétet csináltam belőle. Mindkét esetben megállta a helyét. Mivel Max éppen most írta ki a játék gombócos fordulóját, úgy gondoltam, ez belefér a fajtájába. Leves:



  • 50 dkg tisztított karfiol

  • 30 dkg tisztított burgonya

  • 2 dl tejszín

  • 1 tk. madras currypor

  • 1 mk római kömény

  • só és bors

  • 3 ek olívaolaj

A kisebb kockákra vágott zöldséget az olajon megpirítom. Amikor már jó illata van, felöntöm hús- vagy zöldséglével. Nekem most húslé volt a fagyasztóban. Sózom, borsozom és puhára főzöm. Ezután botmixerrel pürésítem, hozzáadom a fűszereket, felforralom és ha kell vizet adok hozzá. A tejszínnel dúsítom és újból kiforralom. Friss petr.zölddel szórom meg tálalásnál.


Szárnyasgaluska:



  • 40 dkg kétszer darált csirkemell

  • 2-3 ek. tejszín

  • 1 tojás fehérje

  • só, bors

  • kb. 1/5 frissen reszelt szerecsendió

Minden hozzávalót összekeverek és ha megfelelő az ízesítés, akkor sós, olajos vízben kifőzöm a galuskákat. A szerecsendió íze érződik, de nem tolakodóan sok, aki nem szereti, az ízlelgesse közben is. A főzővízbe két kanál segítségével megformázott masszát teszek és kb. 15 percig főzöm. Természetesen lehet gombócformát is készíteni, és lehet kézzel is formázni. A galuskák tömörek, száraznak tűnhetnek, de szerintem nem azok. Haraphatóak és finom kontrasztot alkotnak a levessel. Nekem most 18 db lett.


A madras curry fűszeresebb a sima társánál, de mi szeretjük ezt az ízt. Más curryporral is finom, de nem annyira karakteres leves lesz belőle.

Megteltek a kamra polcok és tele a fagyasztóm is

Lassan nálam is véget ér a befőzés. Megteltek a polcok a jól bevált befőttekkel és lekvárokkal, és került ide néhány újdonság is. Olyan is van, amit én nem akartam eltenni, mert nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Tudom könnyű azt mondani, hogy nagyon finom, jó minőségű termékeket lehet venni a boltban, de az az igazság, hogy azok bizony nagyon drágák. A hozzáadott anyagokról pedig nem biztos, hogy pontos információt kapunk. Nagyanyáink receptjei hosszú évek óta cserélődnek családon belül, de eljutnak a kolléganőkhöz és ismerősökhöz is. Így kerülhetnek változatos házi konzervek a család asztalára. Amióta pedig a gasztrobloggerek között szaporítom a szót, az itt talált finomságokkal is bővült a készletünk. Ha visszaszámolnám, hogy mennyi időmet vette el a befőzés és fagyasztás- az elgondolástól kezdve a bevásárláson át az elkészítésig-azt hiszem könnyen rá lehetne mondani, hogy ez nem éri meg. Sokszor lemaradtam a nyári napozásról, de nem baj,mert úgy is nagy volt az UV-sugárzás és az káros a bőrre. Sokszor odébb tettem egy-egy könyvet, mert nem volt időm olvasni, de nem baj, mert így télen lesz miből választani. Sokszor nem mentem el sétálni, csavarogni, de nem baj, mert így nem költöttem feleslegesen a pénzt. Sokszor........., szóval amellett, hogy télen kedvünkre csemegézhetünk a nyár ízeiből, még örülhetek is, hogy ez volt a leghasznosabb elfoglaltságom a nyáron. Nem, nem keserű a szőlő, sőt! Én ezt láttam otthon, így nőltem fel, nekem ez a természetes. Ha az Anyukámnak ez áldozat volt, akkor nekem is az, de ez így van jól. Ha sok pénzem lenne, azt hiszem én akkor is a saját meggylekváromat és zakuszkámat szeretném enni hideg téli napokon egy meleg pirítósra kenve. A stresszt nem tudom elkerülni, a szmogot szintén nem, akkor legalább abból szűrjem ki a mérgeket, amit megeszünk. Ennyivel tartozom a családomnak. Ha majd nyugdíjas leszek, akkor pedig pótolok mindent, amire most nem jut elég időm. Addig is elmondom, hogy készítettem a körte befőttet.
Sok leírásban olvastam, hogy szirupot főznek vagy valamilyen hasonló módon készítik. Egyszer én is megpróbáltam, de olyan helyekről kellett a szirupot lemosni, ahol nem is számítottam rá. Ezzel szemben az én bevált módszerem tiszta, egyszerű, gyors és kényelmes. Kaptam jó néhány kiló körtét / talán két évre is elég lesz /. Meghámoztuk,-ták, szóval segítség is volt, de a többi az én dolgom. A körtét citromsavas és borkénes vízbe tesszük a hámozás során. Így általában szépen megtartja a színét, de ha mégsem marad ennyire világos, az sem tragédia. A tisztára mosott üvegekbe igyeztem úgy bele tenni a körte szeleteket, hogy ránézésre is gusztusos legyen. Nem könnyű, de megoldható. Közben néhány szem szegfűszeget is szórtam bele. A cukrot is így teszem a gyümölcsre, miközben rakosgatom, beleszórom a cukrot és öntök rá vizet, hogy lemossa a szeletek közé. Lehet bele tenni fahéj darabot is és citrom karikát. Tavaly tettem bele én is, de most nem. Amikor az üveg megtelik, teljesen felöntöm vízzel, pici Na- benzoátot teszek rá és celofános fémtetővel lezárom. Az üvegeket újságpapírba csomagolom és nagy lábasba teszem. Annyi vízzel öntöm fel, hogy az üvegek 2/3-ig érjen. A víz forrásától számítva 20 percig főzöm, utána a vízben hagyom kihűlni. Nekem most kemény volt a körte, de ha puhább, akkor elég a 15 perc is. A gőzölés után az üvegek tetején látszik a behúzódás.
Amikor egyik évben kb. 80 üveg barackbefőttet csináltunk, akkor a kigőzölés után kivettem az üvegeket a vízből és szárazdunsztba tettem. Kellett a lábas és a befőtt nagyon jól viselte ezt az öszvér megoldást. A cukor attól függ, mennyire édesen szeretjük a befőtteket. A meggyre természetesen mindenképpen több kell, mint pl. a barackra.


A fagyasztómban is elfogyott a hely, pedig karácsonykor még szükségem van legalább egy laza fiókra, hogy az előkészített ételek beférjenek. Már van benne nyári paprikacsutka levesbe, pörköltbe, van zellerzöld, petr. zöld több doboznyi, van finom, friss petr. gyökér felszeletelve, a petr. zöld szárak csomóba kötve levesbe kerülnek majd, van kakukkfű és borsikafű, van zsálya és lestyán , van néhány szép csilipaprika és gyömbér darab, magozott meggy, tök, zöld színű bab, sült padlizsán szeletek salátának, szendvicsbe vagy muszakának, van sültpaprika és cukkini. Ha kettő lenne, azt is meg tudnám tölteni. Bezárnám a nyarat és télen apránként szedegetném ki. Amit most akarok mutatni, az a répa fagyasztása. Sokszor megjártam régen, tapasztalat híján nem tudtam, hogyan lehet eltenni. Amikor kiolvadt a levesben, olyan volt, mint a szivacs, Íze volt, de megenni nem nagyon lehetett. Ellenben, ha megpároljuk egy kicsit és úgy kerül a fagyasztóba, onnan fagyottan a forrásban lévő levesbe, akkor semmi kellemetlen íze vagy állaga nem lesz. Feldarabolva szoktam eltenni, a mikróban blansírozom 7-800 W-on 2-3 percig mennyiségtől függően. Kihűtöm hideg vízzel és kicsit megszárítom, ezután kerül zacskóba. Rohanós délutáni főzéskor pótolhatatlan segítség.