A csirkecomb sütése nem érdemel receptet, talán csak annyit, hogy ez a hús most nem egy gyorsannőljönfel csirke volt, hanem egy kisgazdaságból származott, ezért bizony a hús állaga tömörebb volt, nem esett annyira össze a sütés során, mert nem volt benne annyi víz. Egyszerűen finomabb volt!
A gersli egy jó ideje már nagy kedvencem és ha nekem az, akkor a családom többi tagjának is az. Használtam már több étel készítésénél, de rizottót még nem főztem belőle. A gondolat foglalkoztatott egy ideje, mert hallottam a felhasználásának erről a módjáról, de eddig még nem vágtam bele. Nem tudom, mitől tartottam, mert egyáltalán nincs benne semmi ördöngősség. Ha valaki készített már rizsből rizottót, akkor ne féljen ettől sem.
A gersliből is ugyan úgy kell elkészíteni, mint rizsből és még lesz egy kis ragacsos állaga is, ami a rizsből a keményítő kioldódása után keletkezik, de a gerslinél ezt nem gondoltam volna.
Olajon hagymát pároltam, rátettem a gerslit, kicsit összefőztem, ráöntöttem a bort, elpárologtattam és kezdtem felöntögetni az alaplével / ez most leveskockából készült --nem először és nem is utoljára /
Az árpagyöngynek kicsit több időre van szüksége, hogy megpuhuljon, ezért egy kicsit csaltam, mert rövid időre letakartam az edényt, hogy könnyebben puhuljon.
Belefőztem a fagyasztóban rejtegetett parmezán és grana padano héjakat, mert más most sajnos nem volt itthon.
Mielőtt elkészült volna, hozzáadtam a főtt és feldarabolt zöldspárgát is.
A rozmaringos sült csirke és az árpagyöngy rizottó meglepően jól illettek egymáshoz.
A nyers, füstölt szűzpecsenye hajszálvékony szeletei egy kis extra ízt csempésztek mellé.
