Sült tarja cukkinis besamel alatt

Egyszerű ebéd, az utolsó pillanatban.
Valahogy úgy adódott, hogy nem volt igazi hétvégi bevásárlás, ezért nem vettem olyan húst, amit hétvégéi ebédként főztem volna meg. Szombaton töltöttpaprikát készítettem, mondván, hogy vasárnap sem illetlenség ilyet enni. Azután vasárnap arra gondoltam, ha ma nem főzök semmit, akkor hétfőn kell délután ezzel töltenem az időt. Munka után pedig nem olyan jó, ha muszáj.
Átvizsgáltam a fagyasztót és találtam egy csomagot, amire az volt írva, hogy hét szelet tarja. Gőzöm sem volt akkor még, hogy mi lesz belőle, de kiolvasztottam.
Azután megláttam két megtermett cukkinit a teraszon másik két kisebb társával együtt és úgy gondoltam, ezekkel is kellene valamit kezdeni.

• befűszereztem a húsokat és elősütöttem egy olyan lábasban, amit majd a sütőbe is be tudok tenni
• durvára reszeltem a két nagyobb cukkinit, besóztam, kicsavartam és összekevertem egy jó adag besamellel, amibe egy tojást is belekevertem, hogy egy kicsit összefogja
• megborsoztam és ráöntöttem a félig megsült hús szeletekre
• visszadugtam a sütőbe és kb. fél óra alatt összesütöttem

Barnarizst akartam főzni mellé, de sajnos csak egy kis maréknyi volt itthon, ezért sima fehéret főztem. A tányéron megszórtam vágott petr.zölddel, hogy még egy kis vitamin  legyen mellette.

Holnap nem kell főznöm!!!

Paprikáskrumpli másképp

Ez az étel sem érdemel receptet, hiszen aki szereti a paprikáskrumplit, annak nem kell leírni, hogyan készítse. Aki pedig nem szereti, annak meg nem kell a recept.
Kis hazánkban nagyon népszerű eledel, ősi magyar étel, ami ha átmegy egy kis újításon, talán nem lesz megbocsáthatatlan.
Van olyan vidék, ahol a paprikáskrumplit bő lével készítik, mert nokedlit szaggatnak bele. Ettem már olyat is, nagyon finom!
Van olyan vidék, ahol az előbbihez hasonlóan készítik, csak nokedli helyett tarhonyát főznek bele. Ez kicsit olyan, mint a pásztortarhonya, de mégsem az.
Főztem már olyan változatot, hogy a fagyasztóban talált főtt babot tettem bele, mert olyan mennyiség volt, ami nem igen lett volna elég másra, de eltettem, hátha jó lesz valamire.

A csicseriborsóval dúsított változat szintén a véletlen műve. Nem volt kedvem és időm sem, hogy a benne főtt tarhonyát pesztráljam, ezért, hogy laktatóbb legyen, beleöntöttem egy üveg csicseriborsót.
Egy életem, egy halálom, én bizony felvállaltam!
Nem szóltam egy szót sem a családnak, hogy mit műveltem, csak vártam a reakciót.
Szerencsére a visszajelzés pozitív lett, ezért azóta  még készült ilyen. A fagyasztóban összegyűjtögetett  szalonna bőr elmaradhatatlan ízesítő nálam.

Sült kolbász gerslivel és vargányás hagymaszósszal

Ebben az ételben nincs semmi különleges alapanyag, az elkészítése sem telik többe, mint más hagyományos ételé, mégis újdonság a megszokotthoz képest.
A helyi piacon nagyon finom sütni való kolbászt lehet kapni, ezért akkor is veszünk, amikor nincs hurka szezon, mert ilyet gyakrabban árulnak. A falubeli hentes szintén biztos beszerző forrás.
Sütöttem már sokféle módon, pontosabban sokféle körettel, hiszen a kolbász sütését nem nagyon lehet variálni / igaz, azért lehet friss rozmaringgal is együtt sütni, meg egy kis vörösbort is lehet aláönteni /, de a kész étel mégis mindég más lett.
A hagymás törtkrumpli klasszikus köret,de akár főzelék feltéte is lehet a sültkolbász.

A gersli / árpagyöngy / is többször szerepelt már köretként vagy levesbetétként, úgy látom megszerette a családom.
Most egyszerűen csak megfőztem úgy, ahogy a rizst szoktam, de a vízbe tettem egy leveskockát is.
A kolbászt is minden faxni nélkül sütöttem meg, de a hagymaszószt megbolondítottam egy kis szárított vargányagomba porral. A sűrítését is a az új kedvencemmel csináltam, a vargányagomba krémleves porral.
Levest még sosem csináltam belőle, de nagyon szeretem szószok sűrítésére használni.

Az a követendő irány, hogy minél kevesebb feldolgozott élelmiszert fogyasszunk, de egy megbízható hentes mellett azt gondolom mégsem kell otthon kolbászt gyártani.

Újdonságok

Ezt találtam nemrég a boltban!
Amikor kenyeret kezdtem sütni, friss élesztővel csináltam, mert így tanítottak. Azóta is ennél maradtam, de tudom sokaknak a szárított egyszerűbb és az eredmények azt mutatják, hogy nem kell tartani tőle.
Több féle létezik a piacon, de most a jól bevált Budafoki friss élesztő mellett megjelent a szárított is.
A zacskón pontosan leírják, mennyi friss élesztőnek felel meg egy tasak.

Ez pedig a kedvenc provanszi fűszerkeverékem, ami nem sós, nem pác csak tiszta fűszer.
Igaz, ezek külön is ott vannak a fűszeres kosaramban, de sokszor versenyt futva az idővel, ez nagy segítség nekem.
Vigyázni kell azért az adagolásra, mert könnyen túl lehet fűszerezni vele az ételt.

A másikat most találtam és mint nagyon sok mindent, ezt is kipróbálom, azután lehet, hogy végleg elfelejtem, de az is lehet, hogy megtetszik.

Csilizselé

Egy ideig hezitáltam az elkészítésével, mert sok olyan receptet teszek el, amiről azt gondolom, hogy ez nekem is kell, azután mégis megijedek a tennivalóktól. Nehezebbnek gondolom, mint amilyen valójában és később már  bánom, hogy nem kezdtem hozzá előbb.
Most pedig már dugdosom az üvegeket, hogy amíg a következőadag el nem készül, legalább lássam az eredményt.
Nekem egy kicsit ugyan kevés lett bele a csilipaprika, de ez ízlés dolga. Nálam az volt a baj, hogy  nagyobb mennyiséget készítettem, mint amit a recept ír, ezért nem lett elég erős.
Most egy édes-csípős zselé lett belőle, ami viszont csípős fájdalom nélkül eteti magát.

 A receptet Duende blogján találtam és miután úgy láttam, hogy nem kőbe vésett, egy kicsit változtattam rajta, de csak azért, mert egyszerűen nem tudom megállni. Ilyenkor már meglódul a fantáziám, de nem árt egy jó alap hozzá. Ez a recept pedig az!

Kettő kisebb kápiapaprika,
10 csilipaprika ( a kettő együtt ledarálva 15 dkg lett)
- ez az a nagyon kicsi, de brutális fajta -,
35 dkg cukor,
1 dl mézecet (fehérborecet),
1 csipet só,
4,5 dl víz
és a tasak leírása szerinti mennyiségű 3:1 befőzőcucc:

Amit én készítettem, annak a mennyiségét is lemértem, hogy ki tudjam számolni, mennyi zselésítő anyag kell hozzá, hogy ne legyen kemény a végeredmény. Ez fontos, mert a zselé remegős, nem tömör.
Ezekből az arányokból lehet dolgozni, a mennyiséget pedig bátran lehet változtatni az igényeknek megfelelően.
Meg kell kóstolni, hogy elég ecetes-e vagy éppen nem túl sok-e az ecet.
Szerintem - így utólag -  a számolás a legnehezebb  az egészben!

Nekem nem kápia paprikám volt, hanem kissé bágyadt - ezért olcsóbb - piros kaliforniai paprikákat vettem és sütőben megsütöttem. 
Lehúztam a héjukat és így dolgoztam vele. Összesen 70 dkg lett.
Az ecet sherry ecet és fehérborecet keveréke volt, mert az volt itthon.
A csilipaprikák magozásához gumikesztyű kötelező!

• A megsült paprikákat és a magozott csiliket egy késes aprítóban összevágtam kb. 1/2 dl vízzel, de akinek nincs ilyen, az  darálja le.
• A cukrot, a sót és a vizet -- amikor már kiszámoltam a súly alapján az arányokat -- összemelegítettem és az ecettel együtt felforraltam.
• A paprikákhoz kevertem a zselésítő anyagot és beletettem a cukros vízbe.
• Felforraltam ismét és még főztem egy ideig. 5 - 10 perc elég, 

Kimosott, csírátlanított kis üvegekbe tettem és a tető rácsavarása után fejre állítottam öt percre, azután a biztonság kedvéért a hűtőtáskában megágyaztam és másnapig ott hagytam az üvegeket.

Kevés üveg esetében remek dunsztolási megoldás a hűtőtáska, hiszen, ha  megtartja a hideget, akkor megtartja a meleget is. Régóta használom, bevált!

Vajas kenyérrel is nagyon finom, de tojással, pirítóssal,sajtokkal is lehet enni. Húsok mellé is kitűnő és bátran kísérletezzünk az ízekkel!

A végtelenségig egyszerű vacsora

Azt mondtam, amikor elkészültem ezzel az étellel, hogy 200 ft-os vacsora volt 20 perc alatt.
Ez persze így nem igaz! Az idő valóban 20 perc volt, az alapanyagok beszerzése pedig úgy történt, hogy egyik nap, amikor szokásos munka utáni bevásárlásomat végeztem, a boltban olyan árengedményes  cikkek voltak, amit nem lehetett otthagyni. Akkor még nem  tudtam, hogy mi lesz belőle, de mire haza értem, már kész volt a terv.

• mozzarella 199 ft
• olajbogyó 199 ft
• minőségi bacon 199 ft
• 25 dkg -os vaj  399 ft
• hagyma pedig mindég van itthon
• pici provanszi fűszerkeverék

Vajon megpároltam a szálasra vágott hagymát, sóztam, borsoztam és tettem rá egy gondolatnyi fűszerkeveréket.
Beleöntöttem az egész üvegnyi zöld olajbogyót, összeforgattam és darabokra tépve rátettem a mozzarella golyókat is.
Ezt így betehettem volna a sütőbe, hogy ráolvadjon a sajt, de ehelyett kapott egy fedőt.
A sütőben ugyanis ezalatt a bacon szeletek sültek, hogy jó ropogósak legyenek. Igaz, így elég sok zsírt kiengedtek magukból, de az sem veszett kárba, mert a kész ételt locsoltam meg vele.

Friss, de természetesen bolti péksüteménnyel nagyon finom vacsora lett belőle.
Amitől még különlegesebb volt, az a csilidzsem, ami előző nap készült.

Márványkuglóf tíz perc alatt

Na, jó! Lódítottam!
A kuglóf nem készül el ilyen rövid idő alatt, de az összeállítása igen.
A két kép valóban nem egyforma, a két sütemény sem. Azonban az, hogy így mutatom meg, azt jelenti, hogy nem csak egyszer készült.
Valinál láttam meg - igaz, nem most -, de csak mostanában sikerült megsütnöm. Most viszont kétszer is! Az egyik recept már nekem el volt téve, de megfeledkeztem róla.
A két sütemény két receptből készült, amelyek azonban alig különböznek egymástól. Az elkészítési módjukban is van eltérés, de ez még mindég nem jelenti azt, hogy nem lehetett volna egyforma kuglófot sütni belőle.
Az elsőnél kicsit folyósabb volt a tészta, ezért nem lehetett márványosra elkeverni, a másodiknál szinte potyogott a sütőformába, ezért lett ilyen szép az összekeverés után.

A következtetés az, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a leírásokkal van gond! Sőt!
Én vagyok az, aki kicsit lezseren kezeli a sütemény készítést. A kevert tészták elkészítése pedig ezt meg is engedi, feltéve, ha nem a szépség a fontos.
Be kell, hogy valljam, ennek ellenére a második sütésnél sem mértem ki a fél dl tejet, csak beleöntöttem.
Ez megint csak nem azt jelenti, hogy ennyire profi vagyok, hanem azt, hogy nem volt fontos, hogy igazán márványos legyen csak az, hogy finom legyen. Ennek ellenére most sikerült!
 Amiből megsütöttem

• 30 dkg vaj
• 30 dkg cukor / nekem csak 25 dkg volt, ennek is a fele barna /

Ezt jól ki kell keverni, ezután hozzáadni egyenként 5 db tojást.
Na, én kettesével tettem hozzá, de nem látszott rajta, hogy baj lenne.

• 30 dkg liszt  / nekem fehér tönkölyliszt volt /
• 1/2 dl tej
• 1/2 cs. sütőpor / én beletettem egy egészet /

Magánakcióként egy rúd vanília kikapart belsejét is hozzákevertem.
Szilikon kuglóf formát kicsit kikentem vajjal és beleöntöttem / potyogtattam / a tészta felét.
A másik felébe belekevertem 1 evőkanál kakaóport és rátettem az előző tésztára. Egy villával / én kínai pálcikával / lazán el kell keverni a kétféle masszát.
Előmelegített sütőben 180 fokon kb. 50 percig kell sütni.

Nekem 170, majd 160°C-os sütőben sült, félidőnél letakarva, nehogy megégjen kb. 40 percig.
Mindenki tapasztalja ki a sütőjét és számoljon aszerint!
A szilikon forma ellenére egy kicsit beleragadt, de kiügyeskedtem belőle.

Azt gondolom, hogy az én  kuglóf sütőm nagyobb, mint amiről mások írnak, mert az én süteményem kisebb, laposabb, mint amit máshol láttam.
Az eredeti recept azt írja, hogy egy citromos mázzal öntsük le, ha megsült, de nekem ez már sok lett volna a cukorból.
Aki akarja:  5 ek cukrot keverjen el 1/2 citrom levével