Érlelt hátszín pecsenye

Egy régebben készült étel képe, de azért teszem ide, mert az előző bejegyzésnél írtam, hogy néhányszor már kipróbáltam a rozéra sütést.
A magyar marhahúsok sajnos nem alkalmasak erre csak akkor, ha néhány hétig érlelik a hentesnél a húst.
Kevés helyen ugyan, de hozzá lehet jutni, igaz az ára elég borsos!
Nálunk kb. 15 dkg-os darabokban lehet megvenni, ez éppen egy adagnak felel meg.
Azt hiszem tudnám enni huzamosabb ideig is úgy, hogy nem unom meg, de ezidáig csak az ismerkedés szintjére jutottam el. Abból viszont örök emlék lett, amit időnként frissíteni kell!
Nem fűszereztem semmivel, csak sót és egy kis borsot kapott, mert érezni akartam az ízét. Jól tettem! Aki így nem eszi meg, annak kár bárhogyan is elkészíteni, mert a sok fűszer elnyomja a valódi ízét. Fűszerezni persze kell és lehet is, de nem azért, hogy elvegye az eredeti ízét.

Rózsaszín szűz tészta burokban vargányás szósszal és zöldbab rőzsével

Az esélytelenek nyugalmával indultam, de ilyet sosem szabad csinálni főpróba nélkül.
Szerencsém volt, meg talán egy kicsit az is segített, hogy néhány alakalommal már kipróbáltam, milyen állagú a hús, ha nincs kiszárítva.
A kacsamell már tökéletes, de az érlelt hátszín is olyan, volt, mint a nagykönyvben!
Szűzpecsenyét viszont még nem csináltam ilyen módon, sőt maga a hús is elkerült eddig minket.
Az elmélet megvolt, a gyakorlat részben, akkor meg mi bajom lehet!
Nehezítette a főzést az is, hogy a három darab hús különböző súlyú volt, de még az is, hogy az egyik egy igazi házi disznóvágás terméke volt, ezért a hús minősége is egy kicsit más.
Szeretem a kihívásokat, ezért neki álltam egy nappal korábban, hogy elősüssem a húsokat.
Besóztam, kicsit megborsoztam és forró serpenyőben egyenként elősütöttem mindet. Közben állandóan figyeltem, hogy milyen a hús, ha megnyomkodom, mennyire puha még vagy rugalmas.
Azt is bele kellett számítani, hogy amíg áll, még tömörödik és amíg a tésztában sül, addig is.
A nagyobb darabot vissza kellett tennem, mert nem találtam elég jónak és igazam volt.
Sajnos ezt nem igen lehet sütési időpontokkal pontosítani, ezt muszáj kipróbálni többször, hogy milyen érzés megnyomva a hús, mikor - milyen a tapintása?
A natúr hús sütése általában serpenyőben olajon oldalanként - négyszer - 2 perc. ezután 170°C-os sütőben kb. 20 perc.

Az elősütött húst mindenképpen ki kell hűteni a tésztába csomagolás előtt, különben teljesen elázik.
A kihűlt húst ismét fűszereztem, szárított erdei sonkába és előfőzött kelkáposztalevébe tekertem.
A bolti friss levelestésztába beletekertem a húst úgy, hogy mindenhol befedje, ezután lekentem tojással és sütőlemezre tettem.
Előmelegített sütőben kb. 170-180°C-on addig sütöttem, amíg a tészta szép színt nem kapott.
Ennyi elég volt a húsoknak is, hogy szép rózsaszínűek legyenek. Amelyik a házi húsdarab volt, az egy kicsit jobban átsült, de még az sem volt száraz.

Fehérboros, tejszínes vargányagombás szósz volt mellé és baconba tekert zöldbabrőzse.
Igazi ünnepi étel lett belőle! Szerintem volt olyan szép és jó, mint egy étteremben.
Azt hiszem barátságot kötöttem a sertésszűzzel.

Sóban érlelt -- vokban füstölt kacsamell

Karácsonyi előétel volt a kacsamell egy narancsos-majonézes-pirított diós saláta tetején.
Ami  megmaradt, abból készítettem ezt a carpacciot.
Igazi ínyenc falat!

A receptet a Muskátli büfében találtam és mivel elhittem, hogy olyan lesz, amilyen a leírása, úgy döntöttem elkészítem az ünnepi vacsorához.
Olyan lett!
Sajnos hirtelenjében csak jódos sót kaptam / mintha más nem is létezne / , de megkockáztattam és nem rontotta el.
Szépen  lefaragtam a fölösleget a megtisztított kacsamellről és egy edényben vastagon betakartam sóval, így tettem a hűtőbe.
Sajnos a nagy igyekezetemben elfelejtettem  a fűszereket belekeverni, de így legalább megkóstolhattam a natúr ízét. Legközelebb --mert lesz -- beleteszem a fűszereket is.
Azt is elfelejtettem, hogy naponta megnézzem, de ez sem rontotta el. Összesen hat napig állt a sóban és nekem igen kevés folyadék gyűlt meg alatta.
Az idő letelte után alaposan letörölgettem róla a sót és egy apró kóstolás után még lazán le is öblítettem vízzel, de még így is jócskán megmaradt a sós íze.
Igazi sonka állaga volt és nagyon finom lett!

Tulajdonképpen idáig szól a recept, de én nem tudtam itt abbahagyni és a rám jellemző módon, tovább alakítottam.

A füstölést is ki akartam már próbálni egy ideje és úgy gondoltam, itt az ideje.
A kacsamell jó tömör zsírját bevagdostam és óvatosan kisütöttem úgy, hogy a húst közben ne süssem át és megmaradjon a nyers állaga.
Csak a zsíros felét sütöttem!

Ilyen szép lett a füstölés után.

A vokban füstölést már sokszor olvastam több helyen. Tulajdonképpen egyszerű, de azt hiszem kell hozzá egy olyan edény, ami ennyire bírja a magas hőmérsékletet, mint a vok.
Egy darab alufóliát összehajtottam és betettem a vok aljába.
Összekevertem 
egy marék rizst
egy teáskanál finom fekete teával
 egy evőkanál barnacukorral
és egy mokkáskanál provanszi fűszerkeverékkel.
Ezt a keveréket rászórtam az alufóliára és alágyújtottam. amikor füstölni kezdett, beletettem egy rácsot, erre a kacsamellet és letakartam a vok fedőjével.
Öt percig füstöltem és azután még állni hagytam tíz percig. Ez elég volt, mert ez a hús már így is ehető volt a sóban érleléstől.

Amit én csináltam közben, azt ezután soha többet nem fogom tenni!
TILOS emelgetni a fedőt! A konyhában olyan füst lett, hogy azt hihették,  kigyulladt a konyha, mert az ablakokat kinyitottam, hogy levegőhöz jussak.

A füstölni szánt húst előző nap pácoljuk be, hogy magába szívhassa az ízeket.Bőven sózzuk be és fűszerezhetjük is ízlés szerint. A zsírját most is bevagdoshatjuk, de lehet a füstölés előtt is.
Másnap mossuk le róla a sót és töröljük szárazra.
Ahogy valójában csinálni kell, az úgy van, hogy a vokot ki kell bélelni dupla alufóliával úgy, hogy a szélein is túl lógjon.
Az égetni valók aránya úgy néz ki, hogy 1/3 csésze rizs és 1/3 csésze teafű, tehát  1 - 1 arány.
A barnacukor / gondolom, a sima is jó / 3 evőkanál.
Teának inkább zöldet javasolnak. Ezen kívül lehet még ízesíteni ezt a keveréket csilivel, borókabogyóval és más fűszerekkel is..
Nem kell a legdrágább teafű, de ajánlatos a jó minőség, hiszen ez fog érződni a húson.
Ha elkezd füstölni, akkor tegyük rá a rácson / van, aki nemes egyszerűséggel egy nokedliszaggatót használ / a húst és takarjuk be.
Amikor már benne van a hús / kacsa, csirke, liba, rák, tofu / , akkor rá kell tenni a fedőt és az alufóliát visszahajtani a fedőre, hogy szinte légmentesen le legyen zárva. Így aztán nem is lehet alá kukucskálni és nem is lesz háborús övezet a konyha a kiáramló füst miatt.

A füstölés ideje kb. 15 perc, hiszen itt a hús teljesen nyers. Ezután hagyjuk még állni 10 percig.
Ezután  kisütjük belőle a zsírt úgy, hogy először a bőrös felét közepes hőfokon 2 perc alatt szépen megpirítjuk, azután a húsos oldalát is kb. 2 percig sütjük.
Az írások szerint ekkor a kacsamell szép rózsaszínű lesz.

Nem tévedés, az utóbbi éppen a fordítottja annak, amit én csináltam.
Én először megsütöttem, azután füstöltem.
Emlékezetből csináltam és én így emlékeztem. Így sem volt rossz, nem tudom, kell-e ragaszkodni valamelyik változathoz, de, hogy nem rontotta el az enyémet a fordított sorrend, az biztos!
Igaz, az enyém már érlelt hús volt!

Tökmagos pogácsa

Pogácsát sütni nem is olyan nehéz, csak elhatározás kell hozzá. Régi sikertelen próbálkozásaim hosszú időre elvették a kedvem, de az utóbbi években újból elkezdtem ismerkedni vele. Rájöttem, hogy a hajtogatott tészta sokat javít a pogácsa minőségén és egy kis gyakorlással nem kell rémálommá válnia a sütésnek.
Igaz, a lisztes nyújtólapot nem igen lehet félretenni, de lehet mellette mást is csinálni, amíg a tészta vár a sorára.
Ma már azt mondom, megéri!
Limara jól bevált kenyere mellett, sok jól bevált egyéb receptje is van.
Ennek a -- és még több -- pogácsának a receptje megjelent a Stahl magazinban is. Igaz, ez éppen nem hajtogatott tésztával készült, de én  " időmilliomosként ", most így csináltam.

• 1/2 dl tej---1 teásk. cukor---3 dkg friss élesztő
• 10 dkg tökmag összevágva
• 60 dkg liszt
• 2 ek. burg. pehely --/ ez eredetileg nincs benne /
• 1 kanál só
• 25 dkg vaj / margarin /
• 1 tojás sárgája-- / eredetileg egy egész tojás /
• 2,5 dl tejföl -- sűrű, zsíros tejföl
• a tészta állagán lehet, hogy igazítani kell a tojás nagysága miatt illetve a tejföl sűrűsége miatt

A langyos tejben felfuttatjuk az élesztőt a cukorral együtt.
A hideg margarint én egy késes robotgépben összekevertem a liszt felével.
A liszt másik felét kenyérsütőgépbe tettem az élesztővel, burg.pehellyel, a tojással és a tejföllel együtt.
Hozzáadtam a robotgéppel elkevert margarinos lisztet és a géppel kidagasztottam a tésztát.
A végén belekevertem a z összevágott tökmagot is, de hagytam belőle egy maréknyit.

Nem tettem hűtőbe, de fél órát hagytam kelni, pihenni.
Ezután háromszor meghajtogattam-- hajtogatások közben hagytam legalább húsz percet pihenni.
Az utolsó pihentetés után kinyújtottam ujjnyi vastagra.
Tetejét lekentem a tojás fehérjével, megszórtam a félretett tökmaggal és késsel rácsosra mintáztam.  Kicsi formával kiszaggattam.
Az én pogácsáim azért ilyen csámpásak, mert a tésztát úgy szaggattam ki, hogy a maradékot mindég aláhajtottam a következő alá. Így nem lesz leeső tészta, igaz, nem is olyan szépek a pogácsák.
Lehet persze szépeket is formázni és a leeső darabokat újból összegyúrni, de én házi használatra szoktam így csinálni.

A sütőlapra sorakoztatott pogácsákat még hagytam fél órát kelni, azután kb. 180˘C-os / máshol 200 fok / sütőben  15-20 perc alatt megsütöttem.
Nekem 78 db lett belőle.

Ételfotók, amelyekhez sosem készült el a recept

Sokszor készítek májkrémet csirkemájból. Többféle ízesítést próbáltam és azt hiszem ennek még nincs vége, hiszen a variációk lehetősége végtelen.
Itt ezen a krémen barnított zsályás vaj van, nagyon különleges íze volt és valóban szigeteli is a krémet.

Török cukkinikrém---arra emlékszem, hogy jó íze volt és arra is, hogy máskor is el akartam készíteni, de sajnos olyan sokáig váratott magára a leírása, hogy elfelejtettem, mit tettem bele.

Cukkini rakottas-----fogalmam sincs,hogy  miből- és hogyan készítettem! Azért jól néz ki, nem?

Nagyon kedvező áron tudtam venni    -- szerintem jó minőségű -- polip konzervet, és ezt a salátát készítettem belőle. Két konzervből bőséges három adagos vacsora lett.

Halpaprikás afrikai harcsából.

Húsvét óta váratott magára, de már nem tudom, hol a recept, pedig gluténmentes répatortát sütöttem.

Egyszerű sajtos, de olyan jó fázisképeket készítettem a tésztáról, hogy ezért akartam leírni. Laza volt, könnyű és finom!

Burgonyás pizza ---- nem akartam elhinni, hogy valóban jó, ezért megsütöttem.
Teljeskiőrlésű lisztből készült tészta, nagyon vékonyra szeletelt nyers burgonyával a tetején és apróra vágott rozmaring levelekkel megszórva.
Valóban nagyon finom!

A tulipán a kertből van, ebből is látszik, hogy mikor sültek ki a zsömlék.

Spárgás lepény paradicsom salátával.

Egy sajttorta, aminek a krémje zselatin helyet fehér csokoládéval van megkötve. Friss eperkrémmel körítve.
A fehércsokis ötlet Latsia blogjáról van " átemelve " , és nagyon bevált.

Valahol biztosan megtalálnám ennek a csokis keksznek a receptjét, de most nem tudom, hol a papír cetli?
A krém mellette valószínűleg a Lemon curd, ami sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk.

Nem az első adag és készült diabetikus változatban is. A recept megtalálható itt a blogon is.

A csokis pöfeteg méltán népszerű sütemény, mert nagyon egyszerű és nagyon látványos. Ezek lettek a legszebbek, pedig többször megsütöttem már.

Ez a padlizsán dzsem nem lett olyan, mint az eredeti. A színe semmiképpen, az ízét nem tudom.
Érdekes, hogy egy ilyen népszerű zöldségből lehet lekvárt is készíteni.

Ez a rétes egy  hamis leveles tésztából készült. Valószínűleg az elmélet jó, de nálam a gyakorlat nem hozta a várt eredményt. Gyanítom, hogy ez sem a recept hibája, hiszen olyan bloggertől van, akinek elhiszem, hogy jó a leírás.

Diabetikus-sütőtökös sajttorta.
Szerintem finom volt, benne a nem túl olcsó xilit, de nem lett olyan sikere, amilyet gondoltam.:((

Ennél az édességnél a sodó volt a lényeg.
Azt hiszem ez volt az első saját készítésű sodóm és annyira finom, laza és habos volt, hogy egészen elérzékenyültem. Még másnap is ilyen volt. A recept egy régebbi szakácskönyvből való, semmi különlegesség nincs benne.

Vége az évnek

Minden kedves ismerősömnek, véletlenül vagy szándékosan erre járó látogatómnak kívánok nagyon boldog és sikeres Új Évet!

Kívánok Nektek

12 hónap egészséget,

52 hét szerencsét,

365 nap nyugalmat,

8760 óra szerelmet,

525600 boldog percet!

B.Ú.É.K.!

Januári Vidék íze

Ez a decemberi szám, de az enyém a januári lesz!
Néhány hónapja megkeresett az újság főszerkesztője és megkérdezte, lenne-e kedvem néhány receptemet bemutatni az újságban?
Alig akartam elhinni! Tudom, hogy van ilyen rovat, mert szoktam olvasni, tudom, kik voltak benne / sajnos nem mindenkit / , de, hogy én is közéjük tartozhatok majd, azt csak reméltem.
Jó volt látni azokat, akiket a receptjeiken keresztül már egy kicsit ismerősnek mondhattam. Kivétel nélkül mindenki kedves, segítőkész  volt mindig.
Az újság riportere és fényképésze is ilyen segítőkész volt. Szükségem is volt rá, mert kicsit megilletődtem, hiszen én sosem voltam még hasonló helyzetben.
Aki odáig eljut, hogy könyvet adjon ki, annak maximális elismerésem! Nem adják könnyen a sikert! Alaposan föl kell készülni rá. Most utólag már nekem is lenne ötletem, van tapasztalatom, de ez így sikerült és nekem így is jó volt. Élveztem nagyon!
Köszönöm szépen Csonka Ilonának, hogy rám talált!