Fokhagymás mángolddal töltött palacsinta

A" hűtőtakarítás "időről időre aktuálissá válik. Nagyobb ünnepek után, mint a karácsony is, biztosan sok háztartásban lehet különféle nyersanyag maradékokat találni. Ezek nem feltétlenül a túlvásárlás következményei, hiszen maradhat egy szelet húsos szalonna is, amire már éppen nincs szükség.
Az én készletem most nem volt jelentős mennyiség, éppen ezért csak összefőzve tudtam hasznosítani. Igen ám, de akkor mi legyen vele?
Palacsinta töltelékként a lehető legjobb megoldás született.

• húsos szalonna / egy vastagabb szelet /
• csirkemell / ezen kívül már semmire nem lett volna elég /
• hagyma
• nyáron eltett vajban párolt fokhagymás mángold / ebből volt a legtöbb /
• 6 szelet füstölt tarja, amit szintén a fagyasztóba mentettem el az ünnepek előtt

A hagymát olívaolajon megfonnyasztottam, hozzáadtam a csíkokra vágott csirkehúst és a felcsíkozott tarját is. Fűszereztem és készre sütöttem.
Belekevertem a közben kiolvasztott mángold leveleket és jól összeforgattam.
Valaminek össze kellett fogni, ezért két evőkanál mennyiségű rókagomba levesporral sűrítettem be. Kevés vízzel, hogy ne legyen fölösleges leve és ne is kelljen tovább főzni.

 Kicsit vastagabb sütőporos , sós palacsintákat sütöttem és megtöltöttem a raguval.
Finom, zsíros sajtot reszeltem rá. / sajtból szinte mindég van itthon /

Besamelt készítettem, amit kicsit hígabbra csináltam, mint általában szoktam, de tettem bele még egy tojást is, hogy jól összefogja.
A tetejére reszelt sajt került, amit még meglocsoltam a mártással, hogy a sajt ne égjen meg.

A sajt nem égett meg, de egyébként egészében a többi, majdnem.
Történt ugyanis, hogy a sütőbe betettem egy másik tepsit is, ez pedig egészen fölülre került. Kicsit elfeledkeztem róla, ezért ilyen szépen megsült.
Nem égett meg, nem lett keserű, csak Jamie O.szerint, karamellizálódott a tejben levő cukor.

Zöldséges köles cukkiniraguval és vörösborban sült csirkével

Úgy csináltam, mintha diétás ételeket főznék. Az elmúlt napok erről szóltak. Nem kellett éhezni, de kicsit gyengébb és rostosabb ételekre volt szüksége a férjemnek. Ez talán ellentmondásos lehet, hiszen a bab rostos ugyan, de nem gyenge. Nem is erre gondoltam, hanem, hogy ne legyen zsíros az étel és ne legyen túl fűszeres sem.
Volt teljeskiőrlésű tönkölylisztből buci lenmagpehellyel, volt grahamlisztből kenyér, volt csicseriborsó, volt sok saláta , nyers- és párolt zöldség / cékla, sütőtök, feketeretek /, barnarizs, zabkorpa és kukoricaliszt a panírban  stb.
Most pedig itt a köles és a cukkini.
Sajnos a kölesfőző tudományom rendre kudarcot vallott, pedig én  mindent megtettem a siker érdekében. Alapból türelmetlen vagyok, valószínűleg elkapkodtam eddig is a kölesfőzés szabályait. Megettük mindég, de csak azért, mert a családom nagyon elnéző velem és megelőlegezték nekem a bizalmat.
Mondhatnám, hogy most megszolgáltam, de kicsit csaltam. Nem olyan rég volt,  hogy találtam egy főzőtasakos kölest. Kicsit meg is feledkeztem róla, most azonban jól jött.
Az ebédhez készen volt már a csirke és a cukkinis ragu, de fogalmam sem volt, mit kellene még csinálnom mellé. Rizs már volt, krumplipüré szintén és holnap is kell valami, de akkor ma mi legyen?
Eszembe jutott az eddigi köles kudarcom, ezért kicsit óvatosan kezdtem hozzá. Eleve úgy gondoltam, hogy nem hiszek a főzési időnek, ezért be is fejeztem korábban.
Érdekes alapanyag a köles, mert főzés után összetapad, azután, ha jó az időzítés és nem főztem túl, akkor szépen szét lehet kevergetni, ha kicsit kihűlt.

• Olívaolajon apróra vágott hagymát pároltam és reszelt sárgarépát tettem hozzá, petrezselyem zöldet, sót és borsot. Ebbe kevertem bele a megfőzött kölest.
• A cukkinit nagyobb kockákra vágtam és szintén nagyobb kockákra vágott hagymával, fokhagymával erős tűzön olívaolajon roppanósra pároltam. Provanszi fűszerkeveréket, sót és borsot tettem rá.
• A csirkecombokat enyhén fűszereztem, kukoricalisztben megforgattam, olívaolajos vajon elősütöttem, azután a sütőben félédes vörösbort aláöntve készre sütöttem.

Tálalásnál egy kevés csilizselés olajjal díszítettem a tányért.

Lapos zsömlék, de szándékosan

Régebben gyakran sütöttem ilyen és ehhez hasonló lapos zsömléket, mert a gyerekeim ezt szerették, ugyanis könnyebb volt átharapni, mint azokat a szép gömbölyűket.
Nekem ez nagyon jól jött, ugyanis akkor még nem is tudtam igazán megformázni a zsömlét. Sütöttem én olyanokat is, de nem voltam elégedett vele.
A másik ok az volt, hogy gyakran kevertem a lisztet teljeskiőrlésűvel és ezek a zsömlék bizony sokkal sűrűbbek, tömörebbek lettek. A laposakat pedig könnyebb volt megfelelő méretűre formázni.
Volt egy másik változat is, ami azért lett népszerű, mert nagyon gyorsan elkészült, hiszen egyáltalán nem kellett megformázni a tésztát, hanem egy gáztepsibe terítettem és amikor megsült, akkor vagdostam el négyzetekre.
Ezek nagyon népszerűek voltak nálunk.
Közben megnőtt a gyerekeim befogadó képessége és visszatértem a formázott zsömlékhez, meg persze be is gyakoroltam és egyébként meg már nem érdekel, hogy tökéletes legyen a formája.

Most egy olyan tésztát állítottam össze, amiben el kellett tüntetnem 25 dkg szavatossági idő lejárta előtti túrót. az ilyen túró már csak sütésre jó, mert mielőtt elfogyna, lejár a szavatossági ideje és az nekünk nem jó. A túró nem mindég fogyasztható a lejárat után, de sütni tökéletes.
Ez a tészta kicsit lágyabb lett, mert nem figyeltem rá kellőképpen, ezért úgy döntöttem, hogy jöjjön akkor a szögletes és lapos zsömle.
A teteje azért fehér, mert én keményítős vízzel szoktam lekenni, hogy a magok ráragadjanak. E nélkül nekem mindég lepotyognak.

Amíg megfől a tészta, elkészül a mártás

Már többször megállapítottam, hogy el tudnék éldegélni tészta ételeken. Na jó, egy ideig biztosan! Olyan sokféle van már, ami helyet követelt magának a mi hagyományos tésztáink mellett, hogy nem lenne nehéz a választás. Ma már nem csak a tészták sokfélesége, de a rávaló szószok és mártások bősége is segítene ebben. Nem egy olyan van, amit tényleg el lehet készíteni annyi idő alatt, amíg megfől a tészta. Ha időnk engedi, akkor pedig végtelen az olyan receptek sora, amelyek különféle nemzetek tészta ételeivel ismertet meg.
Ilyen hasonló gyors tésztát szoktam csinálni úgy, hogy receptet nem is érdemes írni róla, hiszen összepakolok mindent, amit találok, aztán megesszük. Mindég megesszük, hiszen ehetetlent nem teszek az asztalra, legfeljebb nem lesz belőle ismétlés, Jobb esetben változtatok rajta, de lehet, hogy el is felejtjük.
Ezt most csak azért írom le, hogy legyen legalább egy féle a blogon is. Ennek apróbb változatai mindég finomak.
A mennyiségek szabadon választhatók, kinek-kinek ízlése szerint.
Az a sokszor elhangzó mondat, miszerint az egyszerű ételek sikere a jó alapanyag, itt is igazzá válik.

• Olívaolaj és vaj keverékén apróra vágott hagymát és fokhagymát fonnyasztok
• Fél dl fehérbort öntök rá és kiforralom
• Nyers, szárított sonkát csíkokra vágok és kissé megsütöm a hagymán
• Mirelit borsót szórok bele és félpuhára főzöm
• Só csak óvatosan kell bele, de frissen őrölt bors jöhet
• Lágy krémsajtot teszek hozzá / mascarpone lenne a legjobb vagy gorgonzola, de most nekem sem volt /
• Zsíros tejszínnel felöntöm, ugyanis ennek van íze / ez most 30%-os főzőtejszín volt /
• Összeforralom és ha kicsit sűrű lenne, akkor a tészta főzővizével lehet majd higítani

Közben olívaolajon  félbevágott koktélparadicsomokat / mert ennek van édes íze / befűszerezve megsütök.
A fűszer a kedvenc provanszi fűszerkeverékem.
 Mint minden tészta étel, ez is leginkább frissen elkészítvea legjobb.
Nagy bánatom, hogy nem tudok ilyesmit másnapi ebédnek megfőzni, pedig nagyon megkönnyítené az életem.

Érlelt hátszín pecsenye

Egy régebben készült étel képe, de azért teszem ide, mert az előző bejegyzésnél írtam, hogy néhányszor már kipróbáltam a rozéra sütést.
A magyar marhahúsok sajnos nem alkalmasak erre csak akkor, ha néhány hétig érlelik a hentesnél a húst.
Kevés helyen ugyan, de hozzá lehet jutni, igaz az ára elég borsos!
Nálunk kb. 15 dkg-os darabokban lehet megvenni, ez éppen egy adagnak felel meg.
Azt hiszem tudnám enni huzamosabb ideig is úgy, hogy nem unom meg, de ezidáig csak az ismerkedés szintjére jutottam el. Abból viszont örök emlék lett, amit időnként frissíteni kell!
Nem fűszereztem semmivel, csak sót és egy kis borsot kapott, mert érezni akartam az ízét. Jól tettem! Aki így nem eszi meg, annak kár bárhogyan is elkészíteni, mert a sok fűszer elnyomja a valódi ízét. Fűszerezni persze kell és lehet is, de nem azért, hogy elvegye az eredeti ízét.

Rózsaszín szűz tészta burokban vargányás szósszal és zöldbab rőzsével

Az esélytelenek nyugalmával indultam, de ilyet sosem szabad csinálni főpróba nélkül.
Szerencsém volt, meg talán egy kicsit az is segített, hogy néhány alakalommal már kipróbáltam, milyen állagú a hús, ha nincs kiszárítva.
A kacsamell már tökéletes, de az érlelt hátszín is olyan, volt, mint a nagykönyvben!
Szűzpecsenyét viszont még nem csináltam ilyen módon, sőt maga a hús is elkerült eddig minket.
Az elmélet megvolt, a gyakorlat részben, akkor meg mi bajom lehet!
Nehezítette a főzést az is, hogy a három darab hús különböző súlyú volt, de még az is, hogy az egyik egy igazi házi disznóvágás terméke volt, ezért a hús minősége is egy kicsit más.
Szeretem a kihívásokat, ezért neki álltam egy nappal korábban, hogy elősüssem a húsokat.
Besóztam, kicsit megborsoztam és forró serpenyőben egyenként elősütöttem mindet. Közben állandóan figyeltem, hogy milyen a hús, ha megnyomkodom, mennyire puha még vagy rugalmas.
Azt is bele kellett számítani, hogy amíg áll, még tömörödik és amíg a tésztában sül, addig is.
A nagyobb darabot vissza kellett tennem, mert nem találtam elég jónak és igazam volt.
Sajnos ezt nem igen lehet sütési időpontokkal pontosítani, ezt muszáj kipróbálni többször, hogy milyen érzés megnyomva a hús, mikor - milyen a tapintása?
A natúr hús sütése általában serpenyőben olajon oldalanként - négyszer - 2 perc. ezután 170°C-os sütőben kb. 20 perc.

Az elősütött húst mindenképpen ki kell hűteni a tésztába csomagolás előtt, különben teljesen elázik.
A kihűlt húst ismét fűszereztem, szárított erdei sonkába és előfőzött kelkáposztalevébe tekertem.
A bolti friss levelestésztába beletekertem a húst úgy, hogy mindenhol befedje, ezután lekentem tojással és sütőlemezre tettem.
Előmelegített sütőben kb. 170-180°C-on addig sütöttem, amíg a tészta szép színt nem kapott.
Ennyi elég volt a húsoknak is, hogy szép rózsaszínűek legyenek. Amelyik a házi húsdarab volt, az egy kicsit jobban átsült, de még az sem volt száraz.

Fehérboros, tejszínes vargányagombás szósz volt mellé és baconba tekert zöldbabrőzse.
Igazi ünnepi étel lett belőle! Szerintem volt olyan szép és jó, mint egy étteremben.
Azt hiszem barátságot kötöttem a sertésszűzzel.

Sóban érlelt -- vokban füstölt kacsamell

Karácsonyi előétel volt a kacsamell egy narancsos-majonézes-pirított diós saláta tetején.
Ami  megmaradt, abból készítettem ezt a carpacciot.
Igazi ínyenc falat!

A receptet a Muskátli büfében találtam és mivel elhittem, hogy olyan lesz, amilyen a leírása, úgy döntöttem elkészítem az ünnepi vacsorához.
Olyan lett!
Sajnos hirtelenjében csak jódos sót kaptam / mintha más nem is létezne / , de megkockáztattam és nem rontotta el.
Szépen  lefaragtam a fölösleget a megtisztított kacsamellről és egy edényben vastagon betakartam sóval, így tettem a hűtőbe.
Sajnos a nagy igyekezetemben elfelejtettem  a fűszereket belekeverni, de így legalább megkóstolhattam a natúr ízét. Legközelebb --mert lesz -- beleteszem a fűszereket is.
Azt is elfelejtettem, hogy naponta megnézzem, de ez sem rontotta el. Összesen hat napig állt a sóban és nekem igen kevés folyadék gyűlt meg alatta.
Az idő letelte után alaposan letörölgettem róla a sót és egy apró kóstolás után még lazán le is öblítettem vízzel, de még így is jócskán megmaradt a sós íze.
Igazi sonka állaga volt és nagyon finom lett!

Tulajdonképpen idáig szól a recept, de én nem tudtam itt abbahagyni és a rám jellemző módon, tovább alakítottam.

A füstölést is ki akartam már próbálni egy ideje és úgy gondoltam, itt az ideje.
A kacsamell jó tömör zsírját bevagdostam és óvatosan kisütöttem úgy, hogy a húst közben ne süssem át és megmaradjon a nyers állaga.
Csak a zsíros felét sütöttem!

Ilyen szép lett a füstölés után.

A vokban füstölést már sokszor olvastam több helyen. Tulajdonképpen egyszerű, de azt hiszem kell hozzá egy olyan edény, ami ennyire bírja a magas hőmérsékletet, mint a vok.
Egy darab alufóliát összehajtottam és betettem a vok aljába.
Összekevertem 
egy marék rizst
egy teáskanál finom fekete teával
 egy evőkanál barnacukorral
és egy mokkáskanál provanszi fűszerkeverékkel.
Ezt a keveréket rászórtam az alufóliára és alágyújtottam. amikor füstölni kezdett, beletettem egy rácsot, erre a kacsamellet és letakartam a vok fedőjével.
Öt percig füstöltem és azután még állni hagytam tíz percig. Ez elég volt, mert ez a hús már így is ehető volt a sóban érleléstől.

Amit én csináltam közben, azt ezután soha többet nem fogom tenni!
TILOS emelgetni a fedőt! A konyhában olyan füst lett, hogy azt hihették,  kigyulladt a konyha, mert az ablakokat kinyitottam, hogy levegőhöz jussak.

A füstölni szánt húst előző nap pácoljuk be, hogy magába szívhassa az ízeket.Bőven sózzuk be és fűszerezhetjük is ízlés szerint. A zsírját most is bevagdoshatjuk, de lehet a füstölés előtt is.
Másnap mossuk le róla a sót és töröljük szárazra.
Ahogy valójában csinálni kell, az úgy van, hogy a vokot ki kell bélelni dupla alufóliával úgy, hogy a szélein is túl lógjon.
Az égetni valók aránya úgy néz ki, hogy 1/3 csésze rizs és 1/3 csésze teafű, tehát  1 - 1 arány.
A barnacukor / gondolom, a sima is jó / 3 evőkanál.
Teának inkább zöldet javasolnak. Ezen kívül lehet még ízesíteni ezt a keveréket csilivel, borókabogyóval és más fűszerekkel is..
Nem kell a legdrágább teafű, de ajánlatos a jó minőség, hiszen ez fog érződni a húson.
Ha elkezd füstölni, akkor tegyük rá a rácson / van, aki nemes egyszerűséggel egy nokedliszaggatót használ / a húst és takarjuk be.
Amikor már benne van a hús / kacsa, csirke, liba, rák, tofu / , akkor rá kell tenni a fedőt és az alufóliát visszahajtani a fedőre, hogy szinte légmentesen le legyen zárva. Így aztán nem is lehet alá kukucskálni és nem is lesz háborús övezet a konyha a kiáramló füst miatt.

A füstölés ideje kb. 15 perc, hiszen itt a hús teljesen nyers. Ezután hagyjuk még állni 10 percig.
Ezután  kisütjük belőle a zsírt úgy, hogy először a bőrös felét közepes hőfokon 2 perc alatt szépen megpirítjuk, azután a húsos oldalát is kb. 2 percig sütjük.
Az írások szerint ekkor a kacsamell szép rózsaszínű lesz.

Nem tévedés, az utóbbi éppen a fordítottja annak, amit én csináltam.
Én először megsütöttem, azután füstöltem.
Emlékezetből csináltam és én így emlékeztem. Így sem volt rossz, nem tudom, kell-e ragaszkodni valamelyik változathoz, de, hogy nem rontotta el az enyémet a fordított sorrend, az biztos!
Igaz, az enyém már érlelt hús volt!