Karamellizált édeskömény

Nem tartozik a recepthez, de fontosnak tartom, hogy rövid bevezetőt írjak. Az édeskömény elég karakteres ízű zöldség, erősen vagy közepesen ánizsos. Ezt vagy szereti valaki vagy nem. Lehet viszont ismerkedni vele és kóstolgatni. Érdemes!
Nekem sikerült megszeretnem, lehetett is kapni a környéken, még a helyi zöldségesnél is tudtam venni.
Azután néhány évvel ezelőtt sajnos ezt az ánizsos ízt egy CT-vizsgálatok során alkalmazott kontrasztanyaggal kellett összekapcsolnom , és ez megpecsételte ennek a zöldségnek a sorsát. Gyakorlatilag kitiltottam a konyhámból. Mindenféle ánizs illatot és ízt elviselhetetlennek tartottam. Azt viszont nehezen fogadtam el, hogy ezután nem ehetek többé édesköményt. Eltelt ugyan egy hosszabb idő, de én nem adtam föl, és amikor a közelmúltban szembe találtam magam egy gyönyörű, nagy és egészséges példánnyal, vettem egy nagy levegőt és megvettem. Fogalmam sem volt, hogy mit kezdek vele. Azt gondoltam, legfeljebb én nem eszek belőle, de a családom, ne nélkülözze, mert még elszokik tőle.
Majdnem két hétig állt a hűvös spájzban, mire beteljesedett a küldetése.
Közben nézelődtem, olvasgattam gasztro berkekben, és rátaláltam Zsófi receptjére.
Elsőre megtetszett, hiszen volt már ilyen, nála sem érhet csalódás, ezt tudtam! A bátorságom egy picit megbillent, ezért kicsit csaltam. A teljes mennyiségű köményt hagymával párosítottam, hogy kicsit enyhítsem az ízét. Jó ötlet volt, még ha kényszer szülte is!

• 10 dkg húsos bacon kockát olívaolajon kipirítottam és kiszedtem az edényből
• 2 evőkanál cukrot karamellizáltam a visszamaradt olajban amihez adtam kb. 5 dkg vajat is
• beletettem a felszeletelt édeskömény gumót és az egy fej hagymát, amit szintén csíkokra vágtam
• kicsit összepirítottam, hogy barnás színt kapjon, sóztam, borsoztam és beletettem egy citrom reszelt héját / nekem nem kellett víz a pároláshoz, így éppen jó roppanós lett / 
• visszatettem a bacon kockákat és még kevergetve közepes hőfokon összepároltam
• vágott petrezselyemzöldet lehet beletenni

A petrezselyemzöldet én összekevertem olívaolajjal és ezzel díszítettem a tányért.
A főtt tojás a hűtőben volt, gondoltam, jó lesz mellé, mert ez most egy hirtelen ötlettől vezérelve készült el és nem volt mihez köretként enni, de magában kevés lett volna. Néhány kicsi szelet sült csirkemellet is találtam, úgyhogy a férjemnek sikerült egy elfogadható adagot összehozni belőle.
Azt hiszem újból egymásra fogunk találni, de nem szabad siettetni a folyamatot.

Rozmaringos pulyka kávéval

Úgy rácsodálkoztam erre a receptre, mintha valami extrém hozzávalókból állna. A legmeglepőbb az volt benne, hogy valamiért olyan érzésem volt, hogy már hallottam róla.
Kaptam a receptet egy munkatársamtól és annak rendje-módja szerint eltettem és megfeledkeztem róla. Igaz, hogy ő rákérdezett, hogy megcsináltam-e már, de ennyiben maradtunk.
Közben egy régi füzetet néztem át egy alkalommal, ami tele volt papírcetlikkel. Nagyobb részét kidobtam, de néhányat megtartottam. Volt köztük egy erősen megsárgult papírlap, rajta egy recept, ami hirtelen nagyon ismerősnek tűnt.
Kiegészítés illetve javítás is volt rajta, ami azt jelentette, hogy én ezt akkor megfőztem.
Mondhatnám, hogy nem hagyott maradandó nyomot, ezért nem emlékeztem, de szerintem ez nem igaz.
Egyszerűen megfeledkeztem róla!
Ez a recept is azt mutatja, hogy sok-sok évvel ezelőtt is nyitott voltam mindenre a gasztronómia területén.

• 1 kg rövid karaj / ma már pulyka, csirke /
• 5 dkg ráma / vaj és olívaolaj /
• 2 gerezd fokhagyma
• só, bors
• 1 fej hagyma
• késhegynyi kakukkfű,bazsalikom / most provanszi fűszerkeverék /
• egy ágacska rozmaring
• 5 szem borókabogyó / én kissé megtörtem /
• piros arany / na, ezt most kihagytam / helyette házi, sós darált paprika
• 1 dl erős feketekávé / az én megjegyzésem a papíron, hogy elég a 1/2 dl is / 

Az olaj és vaj keverékén megpároljuk az összevágott hagymát és fokhagymát.
A besózott húst átforgatjuk a zsiradékon és megkenjük piros arannyal.
Megszórjuk a fűszerekkel és vizet aláöntve puhára pároljuk.
A főzés vége felé aláöntjük a kávét is, de most már ne legyen sok a leve, csak annyi, amennyire szükség van.
A kávéval még összefőzzük, hogy az íze érvényesülhessen.

Meglepő módon, a kávé íze nem zavaró, nem kell megijedni. Enyhén érződik, de aki nem tudja, mi van benne, nem biztos, hogy rájön a turpisságra. Érezni egy enyhe kesernyés ízt, amit szintén a kávé okoz.

Zöldbabos gersli

Ezt a széles fajta zöldbabot nagyon szeretem, mert jó ízű, sosem szálkás.  Főzeléket is szoktam belőle készíteni, de szerintem mindenre alkalmas.
Ezt az ételt köretnek szántam, de önálló fogásként is megállja a helyét.
Aki kedveli a gerslit, annak ízleni fog.

• Megfőztem az árpagyöngyöt sós vízben
• Olívaolaj és vaj keverékén apróra vágott hagymát pároltam / sokat, de fehéret, hogy ne legyen erős hagyma íze / , fokhagymát tettem hozzá és házilag eltett sós darált paprikát
• Borsikafű és kakukkfű a fűszere, de frissen őrölt borsot is tettem bele
• Ráöntöttem a fagyos babot és egy leveskockából készített alaplével öntöttem fel, hogy a bab is megpuhuljon
• Amikor minden megfőlt, összeöntöttem a gerslit a babbal, jól összeforgattam és ízesítettem még egy kicsit
• Friss petrezselyemzölddel szórtam meg

Ennyi volt!

Borzselé és gorgonzola

Csupa finom alapanyag, mégsem vagyok elégedett. Valami mást vártam, de lehet, hogy csak ismeretlen volt?
Vörösborból készítettem borzselét, mert mi nem igazán szeretjük inni a vörösbort. Szoktuk, de ritkán.
A gorgonzola az egyik kedvenc sajtom, főleg a piccante, de a dolce is jöhet!
Vajban sütött rózsaborsos körte áfonyával.
Pirított dió.

Nem kerestem receptet, csináltam úgy, ahogy gondoltam. Ízesítettem a bort balzsamecettel, mézzel és narancslével. Beforraltam felére és így tettem hozzá a zselatint.
Lehet, hogy az volt a baj, hogy nem maradt a pohárba a borból?

Spenót palacsinta

Nem, nem írtam rosszul. Olyan mennyiségű spenótot tettem bele, hogy ez nem spenótos, hanem spenót palacsinta lett.
Eredetileg csak egy egyszerű spenót "főzeléket " akartam készíteni, de én akkor szeretem igazán, ha nem olyan pépes állagú, hanem szép darabos levelek vannak benne. Az idén nem tettem el a fagyasztóba és most hiányzik!
Sajnos az a fajta, amit eddig vettem a Lidl-ben, most nem volt itthon, máshol meg nincs ilyen. A Tescoban is volt olyan, amiben kis adagokban van lefagyasztva a spenót, de az is kis adag és drága. Megvettem hát ezt, de nem volt indíttatásom, hogy megfőzzem.

1. Tyúklevest főztem és volt a tyúkban elég sok meg nem tojt tojás.
2. Előző napi vacsora készítésénél eltettem néhány darab kacsamájat.
3. A sült tyúk mellé gombás,májas tölteléket sütöttem, ezért maradt gomba is.
4. Húsos szalonna kockák / fagyasztóban / és krémfehér sajt szinte mindég van itthon. Most is volt.
5. A heti akciós mozzarella is felhasználásra várt.

Megint csak adta magát a maradékok felhasználása.
A  két doboz spenót már ki volt olvasztva, de csak az egyik kellett. A másik a hűtőben vár a jobb sorára.

• 450 gr. spenót püré
• 2 db tojás
• só, bors
• 2 dl tej
• 1/2 dl olaj
• teljeskiőrl. tönkölyliszt annyi, amennyi szükséges

Elég sűrű lett a palacsinta tészta, kellett még víz is hozzá, mert a liszt többet felvett, mint gondoltam.
Négy darab vastag palacsintát sütöttem belőle.
Az elsőt megkóstoltam, hogy nem lett-e kesernyés ízű a sok spenóttól és a teljeskiőrlésű liszttől, de nem.

Ezek a szép sárga kockák a tyúk meg nem született tojásai. Érdekes állagú volt, kicsit gumis.
Olajos vajon kockákra vágott hagymát fonnyasztottam és rátettem két gerezd fokhagymát is.
Beletettem a bacon kockákat , kis idő múlva pedig a felszeletelt gombát is.
Amikor összepárolódott, akkor ment bele a felvagdosott tojás.
Sűrítésképpen pedig a rókagomba krémlevesporból két evőkanállal egy kevés vízzel, hogy sűrű maradjon a ragu.
Vajazott sütőedénybe tettem az első palacsintát és megpakoltam  a ragu egy részével.
A krémfehér sajtból morzsoltam rá és erre került egy második palacsinta.

Ezen a képen ugyan úgy látszik, mintha csak két palacsinta lenne, de itt van bizony mind a négy.
Az utolsó palacsintára kentem a ragu megmaradt szaftját és erre tettem a széttépkedett mozzarellát.

Addig sütöttem csak, amíg jól összemelegedett minden és a sajt ráolvadt a tetejére.
Nem lett száraz, nem kellett hozzá semmi.

Nyúlcombok sütve, sofritoval

Sokkal több nyulat kellene ennünk, mint amennyire lehetőségünk van. Igaz, hogy aranyos, simogatni való,de mégis csak haszon állat. Nekem szerencsém volt, mert gyerek koromban tartottak nyulat a szüleim és úgy neveltek, hogy a selymes kis állatkát ne játéknak tekintsük.
Nekem is sikerült  úgy megismertetni a gyerekeimmel, hogy haszon állatként fogadják el.
Mi nagyon szeretjük és amikor csak lehet, esszük is. Most volt két darab, amit úgy szedtem szét, hogy lett belőle leves, pörkölt, vadas és a végére a sült combok maradtak.
A nyúl nagyon sovány, száraz húsú állat, ezért a sütésére oda kell figyelni, mert kiszáradhat.
Sokféleképpen készítettem már, de így még nem. A sofritoról már sokszor hallottam, egyszerűbb változatát már készítettem is, de most egy kicsit gazdagabbá tettem.
A meghatározását a Bűvös Szakács blogról vettem kölcsön.

" Sofrito

Kerül még az ételbe sofrito (katalánul sofregit) pontosabban ennek valamilyen formája. A sofrito a spanyol konyha egyik alappillére: kötelező hozzávaló a kis lángon, hosszan párolt hagyma, amihez mindig hozzáadunk kevés levest, hogy ne kapjon színt. Ha megpárolódott, hozzáreszelünk kimagozott fél paradicsomokat (úgy kell reszelni, hogy a héja a végén a kezünkben maradjon). Addig pároljuk, míg a paradicsom leve el nem párolog. 

A sofrito rendkívül sokféleképpen variálható. Gerince a hagyma (ez lehet alig párolt, vagy a tűzhely szélén több órán át karamellizált mélybarna lekvár is).

A paradicsom fontos, de főként mellékszereplő.

Van persze úgy, hogy megfordul a szereposztás: ilyenkor hangsúlyozzák is, hogy paradicsomos változatról van szó (sofrito de tomate). Ezt elsősorban halételekhez használják

Az alapképlet: hagyma, sárgarépa, zeller, paradicsom, fehérbor, olívaolaj. 

Kerülhet bele fokhagyma és kis kockára vágott paprika is. (A magyar konyha színesítéséhez igencsak érdemes tanulmányozni a sofritokultúrát.) "

• A nyúlcombokat sóval, borssal, borsikafűvel, kakukkfűvel ízesítve libazsíron rozmaring ágakkal és fokhagymával elősütöttem úgy, hogy lassan süljön és ne száradjon ki.
• Közben elkészítettem a sofritot. Hagymát felkockáztam, sárgarépa kockákkal és szárzellerrel együtt olívaolajon összepároltam. Belereszeltem egy paradicsomot, felöntöttem rosé borral, sóztam, borsoztam.
• Ezt az alapot ráöntöttem a nyúlhúsra, tettem mellé fekete olajbogyót, öntöttem alá  alaplevet / vizet / és készre pároltam. A hús puha, omlós lett és nem száradt ki.

A vajas krumplipürébe belekevertem két maréknyi megmosott rukkolát. Ez volt a köret.

Még kapható a januári újság / és kicsit dicsekszem /

Amikor írtam róla, akkor még csak a decemberi újság címlapját tudtam idetenni, mára azonban már a januári szám is a boltokban van.
Kicsit megkésve írom, de tudom, hogy még kapható.

A képek nagyon jól sikerültek, profi volt a fényképész. Kicsit próbáltam ellesni a tudást, de sajnos ez nem így működik. A képeket Sárközi György készítette.

Csirkemájas kenőke

Kókuszos resztelt 

Sütőtökös csicsóka krémleves

Debreceni sertéstarja

Ezzel a képpel pedig az a cikk jelent meg, amelyet Varga Andrea írt a Mit főzzünk ma? című online gasztro-magazinban.