Házi vaníláscukor

Ez nem egy olyan bejegyzés, ami igazi újdonság lenne. Inkább csak azért írom le, mert ötletet adhat, hiszen én is mindig örülök, ha mások felhívják a figyelmem olyan természetesen egyszerű dolgokra, amire azt szoktam mondani, hogy ez nekem miért nem jutott eszembe?
A felhasznált vaníliarudat kristálycukorba dugdosni természetes dolog. Ezt már sokan ismerik és használják.
Nekem viszont szerencsére folyamatosan marad vanília héjam, de ennyit nem tudok cukorba folytani.
Igaz, eltehetném, de meddig őrizgessem?
Amikor már néhány hónapja illatosítja a vanílahéj a cukrot és közben lesz frissen elhasznált is, akkor szoktam azt csinálni, hogy kiszedem a cukorból a régi darabokat és beleteszem a frisseket.

A kiszedett szálakat néhány nap alatt alaposan kiszárítom és összetördelve kristálycukorral porrá őrlöm.

Ebből nagyon aromás, erősen illatos vaníliás porcukrom lesz.
Annyira drága a vaníliarúd, hogy muszáj minden porcikáját hasznosítani!

Karfiol levelek kapros mártásban

Igeeen!
Végre volt bátorságom kipróbálni, hogy valóban ehető-e a karfiol zöldje?
Olvastam már többször, hogy nem kell kidobni, mert salátát is lehet belőle készíteni, de senkinél nem láttam még, hogy valóban el is készítette.
A saláta most nem volt szimpatikus, de így, kicsit blansírozva és leöntve szósszal, nagyon finom lett.
A külső levelek szára kicsit fásnak tűnt, de azt is megfőztem, mert az egész karfiol friss volt és ezért úgy gondoltam, ezt sem érdemes kidobni. Jól gondoltam, mert szépen megpárolódott ez is és tényleg nem volt annyira fás.
Rengeteg zöld van egy karfiolon és már máskor is dühös voltam, hogy a karfiol árában kell megvenni a zöldet, ami a kukában végzi.
Sajnos előírás van rá, hogy százalékosan mennyi zöld lehet a karfiolon. Az is igaz sajnos, hogy ez nem mindig így van, mert többször van rajta a megengedettnél több, de ezt valahogy nem piszkálja a fogyasztóvédelem.
Nem baj, engem ezentúl már nem érdekel!

A zöld szárakat alaposan megmostam és a nagyobbakat ketté vágtam.
Sós vízben előfőztem, de csak annyira, hogy ne legyen nyers.
Tettem hozzá néhány karfiol rózsát is, mert így azért kevés lett volna.
Kikentem egy sütőedényt és morzsával is megszórtam, hogy felszívja a sütés közben kiengedett levet.
Beletettem a zöldségeket és készítettem egy kapros besamel szerű szószt, ezzel öntöttem le

Na, erre nem vagyok büszke, de rólam tudni kell, hogy képes vagyok minden újdonságot kipróbálni akkor is, amikor előre tudom, hogy nem lesz jó.
Ezzel is így voltam, de ha nem veszem meg, nem vagyok hiteles azzal, ha azt mondom, többet ilyet, SOHA!
Ebből egyébként három különböző ízesítésű van, de a többit nem fogom kipróbálni.

A színe szürkés, az állaga sűrű, az illata semmilyen, az íze egy tubusos sajtkrémre hasonlít.
Tudtam, hogy nem árt az egészségünknek---a családom nem is tudott róla -- de egy ilyen finom kapros szószhoz elegendő egy normális sajtból / trappista / belereszelni egy adagot.
Ez a vacak sem tett többet hozzá!
A végeredmény nem lett rossz, a sajtszósz ellenére sem. A kapor különösen kellemes volt a zöldségekkel.

• olajon apróra vágott egy fej hagymát fonnyasztottam
• egy gerezd fokhagymát tettem bele
• hozzáadtam az összevágott friss kaprot és összepároltam egy kicsit , de csak annyira, hogy éppen ne legyen nyers íze / a friss kapornak nem kell sok főzés /
• lisztet szórtam rá és jól elkeverve egy kicsit megpirítottam, mint a rántásnál / csak világosra /
• felengedtem tejjel és vízzel, ÉS itt öntöttem hozzá ezt a dobozos szószt, ezután sóztam, borsoztam és összeforraltam

Ráöntöttem a karfiol levelekre és kb. 20 perc alatt a sütőben összesütöttem.

Van ám nekem finom sajt készletem is, amit a megfelelő alkalmakra és a megfelelő ételekhez tartogatok.
Ezekből sosem kell nagy mennyiség, mert igazi ízük van és ez bizony érződik az ételekben.
Ha jó áron tudom levadászni őket, akkor mindenképp veszek. Azután jöhet a recept vadászat vagy egyszerűen várom az ihletet vagy kamikáze módjára hozzálátok alkotni.

Rétestészta házilag III.

Igen és nem. Nem, nincs harmadik recept, de azért lesz harmadik bejegyzés, mert a nagy sietségben elfelejtettem leírni egy fontosnak gondolt megjegyzést.

Az első receptnél írtam, hogy a hozzáadott víz mennyisége a liszt víz felvevő képességétől függ.
Ez változatlanul igaz!
Most is így jártam és azért érzem fontosnak, hogy erre így hívjam fel a figyelmet, mert talán van, aki elmentette magának a receptet és nem szeretném, ha kellemetlenség érné és ezért feladná a készítését.

A tojás nagysága is számít, hiszen folyadékként viselkedik, ezért lehet, hogy több lisztre lesz szükség a jó állagú tészta eléréséhez.

Nekem sem kellett a teljes 2 dl-nyi víz mennyiség, mert maradt kb. 40 ml.  Talán nagyobb volt a tojás, de lehet, hogy a liszt is kevesebb vizet vett fel.

A burek elkészítésénél azonban beleöntöttem a teljes víz mennyiséget, ezért lisztet kellett még adnom hozzá.

Remélem segítettem ezzel a rövid kiegészítéssel  és nem kell senkinek csalódástól elkeseredetten feladni a rétes készítést.

Rétestészta házilag II.

Csak azért írok még egy bejegyzést, mert az elsőnél regisztrált majdnem 30 000-es látogatottság már felelősséggel jár!
Készítettem én azóta is rétest, de köztudottan nem kedvencem a sütés, ellenben a süteményeket szeretem, szereti a családom is, ezért muszáj rávenni magam a sütésre.
Ennek a nemszereteksütni dolognak azonban az a következménye, hogy ritkán sikerül olyanra és úgy egy sütemény, ahogy az eredetileg ki lett találva. Ennélfogva én nem is nagyon írok ide süteményeket, vagy ha mégis, akkor csak az igen jólsikerült példányok képével.
Azt viszont sosem titkolom, hogy valószínűleg a recepttel nincs baj, mert más oldalakon csodás képeket látok a receptek mellett.
A rétes is volt már kevésbé sikeres, pedig a recept működőképes.
Az viszont nem mindegy, hogy milyen a liszt? Igaz, én már csináltam réteslisztből, simalisztből és, mint most, kenyérlisztből.

• 35 dkg liszt
• 2 evőkanál puha zsír
• 1 tojás
• 2 dl langyos víz 1/2 kávéskanál sóval és 1/2 kk. 10%-os ecettel elkeverve

Ha normális módon dolgozunk, akkor a siker garantált!
Rendszeresen kisebb adagokat készítek a tésztából, mert nem akarok egész asztalnyi tésztával bajlódni, hiszen a tepsibe úgysem férne bele, ha pedig el kell vagdosni, akkor egyszerűbb az elején kisebb tésztával dolgozni.

A tésztát dagasztóspirállal kidolgozzuk addig, amíg hólyagos nem lesz. Elárulom, nálam nem mindig vannak hólyagok, de ez nem probléma. A lényeg, hogy a tészta összeálljon és szép sima felületű legyen.Az edény oldalára már ne tapadjon fel.

Ebből a mennyiségből három adagot szoktam készíteni és a leszakított maradék tésztával együtt lesz négy rétesem.
A tészta szélét sem szoktam mindig leszedni, de ha igen, akkor ismét ki lehet húzni.
A gombócokat kissé olajos edényben pihentetem, hogy ne száradjon ki.

Tanulság: az olajban állott tésztát már nem lehet gombóccá formázni, de kihúzni igen. Ekkor azonban nem a lisztes terítő a megoldás, hanem a konyhapult.

Normális esetben egy erre a célra használt terítőn húzzuk ki a tésztát. A terítőt alaposan megliszteztem és először kinyújtottam a tésztát, azután kezdtem el kihúzni.
Látszik, milyen szépen sikerült. Ilyen mennyiséggel könnyebb dolgozni, jobban kezelhető.

A kihúzott tésztát olajjal vagy olvasztott zsírral megöntözzük és ezután mehet rá a töltelék.
Az alma alá általában kekszmorzsát vagy búzacsírát szoktam szórni, de most egyik sem volt itthon, mert hirtelen felindulásból kezdtem hozzá.
A cukrozott darált dió viszont tökéletesnek bizonyult. Erre tettem a reszelt párolt almát, amit kevés fahéjjal ízesítettem.

A terítő segítségével egyszerű feltekerni, csak a sütőlapra helyezéshez kell egy kis ügyeskedés, mert a tésztakígyó puha és könnyen kiszakadhat. Nekem is kiszakadt, de ettől még nem esik szét. Ha van valaki, aki segít ebben a műveletben, akkor használjátok ki.
Készítettem egy mákosat is, mert a férjem azt szereti, de a töltelékek számtalan módon változtathatók.
Volt párolt káposztám is, de azt azért nem tettem bele, mert előző nap egy adag bureket sütöttem és így elég volt a sósból.
A rétesek tetejét olajjal kikevert tejföllel kentem meg.

180 °C-os sütőben 15 - 20 perc alatt megsül. Ez persze sütő függő! Az enyém a fűtőszálcsere miatt kicsit erősebben süt.
Nekem egy időre le is kellett takarni.

Ez pedig a letépkedett szélekből készült. Nagyon jól összegyúrható és jól húzható tészta lett belőle, kár lett volna kidobni.

Az olajos tejföl tökéletes volt a tészta kenéséhez.

Nekem sosem lett még ropogósra sült ez a tészta, de azt hiszem, ez nem is olyan.
Annyira vékony, hogy a töltelékektől teljesen átázik.

Rétestésztából készült hagymás, spenótos burek

Hát, ez megint egy olyan étel, amelynek számos változata létezik és én nem is szeretnék egyik vagy másik mellett állást foglalni.

Találtam egy remek összefoglaló írást a Mindmegettén, érdemes elolvasni. 

Nem szeretném ismételni a szöveget, de a lényege az, hogy a tészta is különféle, bár írnak egy ropogósra sült, kissé vastagabb tésztáról, amihez az enyém egyáltalán nem hasonlít.

Megnéztem viszont a YouTube videóit, amiben az egyikhez hasonlíthatna az, amit én készítettem, csak hát én nagyon amatőr vagyok ebben.

Nekem nem is az volt a fontos, hogy olyat- és úgy készítsek, amit az eredeti helyeken, hanem az, hogy van megint egy olyan étel, amit beilleszthetek a hétköznapokba.

Jó példa a mi finom lecsó receptünk. Ha valaki autentikusat keresne, jól megdolgozhatna érte, hiába. Pedig a lecsó igazán a miénk!

" Szerbiában közkedvelt a hatalmas kerek burek, amely szintén nagy tepsiben, de feltekerés nélkül készül, valószínűleg a 15. század végéről Niš városából származik. A hagyomány szerint egy igazi isztambuli pékmester, bizonyos Mehmed Oğlu készítette először, innen terjedt el aztán a térség több mai országába. Ebben a típusban a vékony tésztarétegek közé kerül a különböző töltelék, a megsült nagy bureket pedig tortaszerűen szeletelik."

A tészta adott volt, mert van nekem egy jól működő rétes receptem, amit bizony néhány évvel ezelőtt ide a blogba is beírtam.
Azóta is készítettem--igaz, nem túl gyakran--, de sajnos  a gyakorlat hiánya néha nekem is szerzett nehezebb perceket.

Most, hogy a videók között nézelődtem--vesztemre--kipróbáltam azt, hogy az elkészített tésztát egy olajjal felöntött edénybe tettem a felhasználásig. 
Hát, nem kellett volna!
Olyan lett a tészta, mintha megfőlt volna. Felpuhult, összetapadt a többivel és amikor kivettem, hogy visszagömbölyítsem, mielőtt kihúzom, hát szörnyű volt.
Ennyire olajos tésztát nem lehet összegyúrni, mert nem tapad össze!

•  35 dkg liszt
• 2 ek puha zsír
• 1 tojás
• 2 dl vízben elkevert 1/2 kávéskanál 10%-os ecet és 1/2 kk. só

Dagasztó spirállal jól kidolgozzuk a tésztát és kiadagolva, kevés olajjal lekenve pihenni hagyjuk.

Most én itt nem tépkedtem le a széleket, mert a tészta ugyan jól nyújtható volt, de elég szakadékony lett.
Nem lett ettől semmi baja, csak egy kicsit vastagabb tészta részeket találtunk a rétegben.
Hat kicsi gombócot készítettem belőle, mert összesen 67 dkg lett és ezt osztottam el.

                             

Most úgy húztam ki a tésztát---ahogy egy videón láttam---, hogy a munkapulton dolgoztam vele, mert itt ezt a nagyon olajos tésztát könnyen lehetett kezelni és csak hajtogatni kellet, nem feltekerni.
Egymás után tettem a töltelékkel megrakott tésztát a következőre és mindig újabb adag tölteléket szórtam a gombóc köré és ismét ráhajtogattam a tésztát.

Töltelék:

• 3 közepes fej hagyma nagyobb kockákra vágva és megpirítva 2 gerezd fokhagymával
• 15 dkg leveles--mirelit--spenót felolvasztva
• 20 dkg krémfehérsajt
• 15 dkg túró
• frissen őrölt bors

A megpirított hagymához kevertem a többi alapanyagot és készen is volt.

Négy réteg után tepsire tettem és felvert tojással megkentem.

A maradék két gombócból és töltelékből még egy -egy kisebb bureket formáztam.
180°C-on sütöttem---egy ideig lazán letakarva--kb. 20 percig

A házi csiliszósszal kikevert görög joghurt nagyon finom volt hozzá.

Birsalmás sütőtökkrémleves

Krémlevest mindenből lehet főzni--én ezt vallom!
Nagyon szeretem főzni és enni is. Néhány éve jött divatba, de azóta az egész családom krémleves függő lett.
Nyáron talán kevésbé, de a hidegebb idő kezdetével rendszeresen főzöm. sűrű, krémes, melengető, laktató és nem utolsó sorban egyszerű és gyorsan elkészíthető.
Turmix helyett én a botmixert részesítem előnyben, mert kevesebb mosogatni valót hagy maga után.
Ez azért nem elhanyagolható szempont!
Sütőtökből is főztem már többféle ízesítésű levest. A currys, kókusztejes mindég nyerő.
Most a birsalma szezonban gondoltam egy merészet és összepárosítottam a kettőt.
Valóban merészség volt, mert utólag kiderült, a birsalma elég karakteresen savanyú. Éppen ezért a megfelelő levesbetét kiválasztása is fejtörést okozott. Kaptam ötleteket és végül egy kissé ropogós állag mellett döntöttem.
A leves valóban savanyú, olyan, mint a birsalma, nem olyan, mint az ecet vagy citrom. Kellemes, pikáns.
A hozzávalók mennyisége egészen véletlenül alakult így, de  a leírás egyszerűbb lesz tőle, viszont az arányok változtatása ízlés szerint lehetséges.

• 2 közepes hagymát összevágtam és olívaolajon megpároltam
• 2 közepes krumplit felkockáztam és a hagymához adtam
• 2 közepes birsalmát alaposan megmostam, kimagoztam, feldaraboltam és a hozzáadtam  az előzőkhöz
• diónyi friss gyömbért lereszeltem és beletettem
• sóztam, borsoztam frissen őrölt borssal
• egy liternyi húslevessel + 1/2 liter vízzel engedtem föl / volt a fagyasztóban/ és főztem

Közben a sütőben megsütöttem a tököt és kb. 1/2 kg körüli mennyiséget vettem belőle.
Azt eddig is tudtam, hogy savas közegben - paradicsomlé - nem párolódik meg a hagyma, hanem ress marad, de azt nem tudtam, hogy a krumpli sem fog  megpuhulni.
Már pedig ez történt! A tök is megsült már, de a krumpli még mindég félig főtt maradt.

• a megsült tököt kikapartam a héjából és beletettem a levesbe
• 1 ek. mild madras curryport adtam hozzá 
• 1/2 ek. kurkuma port
• 1 teáskanál cukrot / ez lehet, hogy még jobban kiemelte a savanyú ízt, pedig ez nem volt a szándék/ 
• 2 dl sűrű kókusztejet öntöttem bele, összeforraltam és pürésítettem

Elsőre szokatlanul pikáns ízt kaptam, hirtelen nem is tudtam, mit kezdjek vele?
Néhány óra állás után mintha szelídült volna a savassága. Talán elég lenne egy darab birsalma is, de így is finom volt a leves.
Végül a levesbetét egy ropogós--hogy legyen más állag is --pirított szeletelt mandula, pirított kókuszreszelék lett, finom tökmagolajjal meglocsolva.

Póréhagyma ágyon sült sajtos karfiol

Volt egy gyönyörű és nagyon jó áron vett karfiolom, de nem volt határozott elképzelésem, mi legyen vele?
Igen, már megint!
Sajnos többször járok úgy, hogy nem tudok ott hagyni valami tökéletes alapanyagot, pedig sejtésem sincs,  mit főzzek belőle. Aztán néha kifutok az időből és azonnal meg kell főzni, hogy ne a kukában végezze.
Ez a karfiol még nem jutott el odáig, de három nap után sem tudtam, mit kezdeni vele.
Általában én másnapi ebédet szoktam főzni, de néha ezzel együtt vacsorát is készítek vagy akkor van meleg vacsora, ha nem kell másnapra főznöm.
Most is így történt, de ennek ellenére semmi kedvem nem volt sokáig főzőcskézni.
Felkutattam a maradékokat és lesz, ami lesz alapon nekifogtam ehetővé varázsolni mindent.

• Olívaolaj és vaj keverékén alaposan átmosott tetemes mennyiségű / 2 db / póréhagymát pároltam 
• a karfiolt fel akartam szeletelni nyersen, de  nem sikerült, ezért kisebb darabokban tettem a hagyma tetejére
• bőven megszórtam frissen reszelt szerecsendióval és megsóztam
• 1 tojást és kb. 2 dl tejfölt kikevertem, reszeltsajtot szórtam bele és ezzel öntöttem le  a karfiolt
• alufóliával letakartam és 20 percig sütöttem kb. 160 fokon, ezután fólia nélkül 10 percig magasabb hőmérsékleten, hogy szép színe legyen
• friss vágott petr.zölddel szórtam meg

A fiúknak sütöttem mellé egy kis húsfélét is, de nekem nem kellet.
Mostanában megint kevesebb húst eszem és most így érzem jól magam.

A karfiol nem sült pépesen puhára, de nem is kell, hogy olyan legyen. Aki még nem kóstolta a roppanós, félig sült zöldségeket, akkor itt az ideje kipróbálni. Sok zöldség nyersen is ehető, akkor roppanósan meg főleg nagyon finom.