Cukkinis zöldségragu sültkolbásszal

Sajnos a  cukkini ideje már leáldozott, de annyira szeretem,  hogy még egy utolsó esélyt kapott. A gömbcukkini az új kedvenc, most is ezt vettem. Eddig úgy tűnt, hogy jobb állagú és könnyebb roppanósra készíteni, mint a hagyományos fajtát, de ez lehet, hogy nem így van.
Az ilyen hasonló zöldségraguk nyáron többször készültek, mert egyszerű, ízletes és könnyű étel volt.
Azért, hogy férfiasabb legyen, többször sütöttem a zöldségek mellé kolbászt.
Igaz, kell egy jó hentes--nem árt jóban lenni vele--és kell, hogy jó kolbászt készítsen. Az előző csapat is jól végezte a dolgát,de a mostani még jobb! Fiatal, energikus és nagyon kreatív társaság.
A sütni való kolbász új dimenzióba került nálam. Kitűnő kiegészítő és nagyon gyorsan elkészül, ha valamelyik egyszerűbb ételt úgy akarom elkészíteni, hogy a fiúknak is megfeleljen.
Ez már a sokadik ilyen próbálkozás, de tavaszig ismét lesz néhány.
Vaslábasban főztem, mert imádom  és mert a wok után szerintem ebben lehet úgy  párolni, hogy ne főljön pépesre a zöldség. Erős tűz és jó hőtartó edény a siker egy része.

• libazsír
• 2 óriás hagyma nagyobbra kockázva
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 nagy sárgarépa felvágva
• 3 erősebb szál szárzeller összevágva
• 2 dob. konzerv fehérbab
• 1 dob. konzerv kockázott paradicsom
• 3 db. nagyobb gömbcukkini
• 1 ek. toscan fűszerkeverék
• 1tk. csilis fűszerkeverék
• só, frissen őrölt bors
• kb. 1 dl víz

A zsíron megpároltam a hagymát a fokhagymával, de néhány perc után hozzáadtam a répát is, mert annak kell idő a puhuláshoz.
Ezután a zellerszárat tettem bele és amikor már félig megfőlt minden, akkor jött a cukkini, de mielőtt megpuhult volna, hozzáöntöttem a babot és a paradicsomot.
A fűszereket beleszórtam és felöntöttem vízzel.
A kolbászokat megsütöttem a sütőben egy kevés zsíron úgy, hogy ne száradjanak ki.
Amikor a ragu elkészült,beletettem a kolbászokat a zsírjával együtt és még egyszer összeforraltam.

Besűrűsödött, krémes és még is könnyű ragu lett belőle.

Rukkolapestos gnocchi

Pestot lehet készíteni másból is, mint csak bazsalikomból. Csináltam már petrezselyemzöldből, salátából, sült kalif.paprikából, medvehagymából, de nagy kedvencem a rukkola.

Fenyőmagot sem teszek bele, mert van dió, mandula és akár mogyoró is, lényeg az, hogy legyen benne valami ropogós állag is. Fokhagyma persze kell, de olyat készítünk, ami tetszik, legfeljebb nem hívjuk pestónak.

A gnocchi tulajdonképpen a magyar nudlinak felel meg, hiszen ez is főtt krumplis tésztából készül, csak nálunk nem volt szokás sütőtököt vagy spenótot keverni a tésztába. Mi édesen ettük, most pedig a többi változat a népszerű. 

Személy szerint én nagyon örülök, hogy megismertem.

Amikor elkezdtem ilyet csinálni, mindenképpen olyan szépeket akartam, mint a könyvekben a képeken, olyan szép hullámosat, formásat, mert azt mondták, akkor jobban tapad rá a szósz. Ez igaz lehet, de akkor is fölösleges munka! Nem is sikerült, mert ha puhább a tészta, akkor ragad. Az olasz liszt más, annak jobb a tartása.

Nekem tökéletesen megfelelt ez az egyszerűbb forma is!

A szilvásgombóc receptje nincs kőbe vésve. Az arányok változnak, hiába ír a recept egy pontos mértéket.

• Függ a krumpli állagától / fajtájától /, függ a liszt minőségétől, de általában az arány kb. a főtt krumpli mennyiségének 1/3-a a liszt mennyisége. 
• Egy db tojást is kell bele, bár lehet nélküle is készíteni.
• Egy evőkanál zsír vagy 1-2 ek  olaj
• só

A tészta legyen jól kezelhető, de rugalmas, ne ragadjon.
A tésztát cipókra osztottam, rudakat sodortam belőle és egyszerűen késsel feldaraboltam. Jól beliszteztem és tálcán hagytam pihenni.
A könnyebb kezelhetőség érdekében betettem a fagyasztóba kb. 30 percre és csak ezután főztem ki.
Rövid idő kell csak a főzéshez, amikor feljönnek a víz felszínére, akkor szinte készen is van.
Egy adagot véglegesen lefagyasztottam, hiszen a munka kosszal jár, idő kell hozzá, akkor már legyen egy kis haszon is belőle.
Ez az étel annyira egyszerű, hogy megérdemli a pestóban az olívaolajat és a tetejére a jó sajtot!

Ha lenne több időm a tésztát elkészíteni vagy valaki rendszeresen meglepne vele, akkor akár hetente főzném.

Velőrózsa rántva

Tudom, ez is nagyon megosztó étel. Lehet szeretni és bizony lehet utálni.
Gyerekkoromban sok olyan étellel ismertettek meg a szüleim, amelyekre bizony manapság sokan ferde szemmel néznek. Ennek oka lehet az is, hogy régebben sokkal könnyebb volt hozzájutni a ma már különlegességnek is számító alapanyagokhoz.

• vese
• borjúbríz
• pacal
• sertésvelő
• birkahús
• tüdő-szív / a szalontüdőt a tüdő miatt nem tudtam megszeretni /
• zúza
• nyúl

több most nem jut eszembe

Szóval nekem ez a kép--- amin a velő van--szép.
Tudni kell, hogy ez nem egy könnyű étel, nem késő esti vacsorára való,  az éttermekben is előételként szerepel.
Lehet belőle a klasszikus rántott velőt készíteni, lehet tojással összesütni hagymás velőnek, lehet velős töltött tésztát is készíteni levesbetétnek és lehet velős rétest is készíteni belőle.
Az is igaz, hogy ritkán lehet olyan szépet kapni, amiben minden darab egészben van és rántani lehet.
Sajnos legtöbbször összetörik és a sok törmelék mellet alig marad szép darab, bár ragunak az is tökéletes, de én most nem olyat akartam. Amit vettem, annyira szép volt, hogy nem bírtam ott hagyni!
Volt már régebben is képem a velőről, de valahol az éterben eltűntek a legjobbak és csak most lett megint olyan, amivel érdemes bemutatni.

A velő tisztítása nem tartozik a legegyszerűbb tevékenységek közé, de lehet ügyesen csinálni és akkor elég haladós.Az állaga nagyon laza, puha és törékeny, de nem kell megijedni.
Olvastam már olyat is, hogy valaki azt ajánlotta, hogy forró vízzel kell leönteni. Igen, lehet, de NEM szabad hagyni, hogy abban álljon, mert akkor a hártya is ráfől a velőre és nehéz lesz leszedni.  Az is igaz, hogy a forró víztől egy kicsit összeugrik és jobban kezelhető lesz az állaga.

Szerintem langyos vízben kell átöblíteni, mert néha sok apró csontszilánk van beleragadva.
A velőrózsa alsó részén van egy lekívánkozó lógós darab, amit simán le kell tépni, DE eldobni nem szabad. Ezt is meg kell tisztítani és ami  a végére összejött, abból lehet valami ragusat összesütni.

Amit meg kell tisztítani, az szép formás, tömör és egészben marad.
Hideg vízzel telt edénybe szoktam tenni és abban is tisztítom. Ha kell, közben lecserélem a vizet.
A velőt az egyik tenyerembe teszem és a másik kezemmel a véreres hártyát fellazítom, azután szépen lefejtem a felszínéről. Könnyen ki lehet szedni a hullámos részek közül is.

A megtisztított velőt lehet sózni, azután a hagyományos módon panírozni és közepes hőfokon megsütni.
Mire a panír szép színes lesz, addigra a velő is átsül.
Természetesen házi tartármártást csináltam hozzá!

Házi vaníláscukor

Ez nem egy olyan bejegyzés, ami igazi újdonság lenne. Inkább csak azért írom le, mert ötletet adhat, hiszen én is mindig örülök, ha mások felhívják a figyelmem olyan természetesen egyszerű dolgokra, amire azt szoktam mondani, hogy ez nekem miért nem jutott eszembe?
A felhasznált vaníliarudat kristálycukorba dugdosni természetes dolog. Ezt már sokan ismerik és használják.
Nekem viszont szerencsére folyamatosan marad vanília héjam, de ennyit nem tudok cukorba folytani.
Igaz, eltehetném, de meddig őrizgessem?
Amikor már néhány hónapja illatosítja a vanílahéj a cukrot és közben lesz frissen elhasznált is, akkor szoktam azt csinálni, hogy kiszedem a cukorból a régi darabokat és beleteszem a frisseket.

A kiszedett szálakat néhány nap alatt alaposan kiszárítom és összetördelve kristálycukorral porrá őrlöm.

Ebből nagyon aromás, erősen illatos vaníliás porcukrom lesz.
Annyira drága a vaníliarúd, hogy muszáj minden porcikáját hasznosítani!

Karfiol levelek kapros mártásban

Igeeen!
Végre volt bátorságom kipróbálni, hogy valóban ehető-e a karfiol zöldje?
Olvastam már többször, hogy nem kell kidobni, mert salátát is lehet belőle készíteni, de senkinél nem láttam még, hogy valóban el is készítette.
A saláta most nem volt szimpatikus, de így, kicsit blansírozva és leöntve szósszal, nagyon finom lett.
A külső levelek szára kicsit fásnak tűnt, de azt is megfőztem, mert az egész karfiol friss volt és ezért úgy gondoltam, ezt sem érdemes kidobni. Jól gondoltam, mert szépen megpárolódott ez is és tényleg nem volt annyira fás.
Rengeteg zöld van egy karfiolon és már máskor is dühös voltam, hogy a karfiol árában kell megvenni a zöldet, ami a kukában végzi.
Sajnos előírás van rá, hogy százalékosan mennyi zöld lehet a karfiolon. Az is igaz sajnos, hogy ez nem mindig így van, mert többször van rajta a megengedettnél több, de ezt valahogy nem piszkálja a fogyasztóvédelem.
Nem baj, engem ezentúl már nem érdekel!

A zöld szárakat alaposan megmostam és a nagyobbakat ketté vágtam.
Sós vízben előfőztem, de csak annyira, hogy ne legyen nyers.
Tettem hozzá néhány karfiol rózsát is, mert így azért kevés lett volna.
Kikentem egy sütőedényt és morzsával is megszórtam, hogy felszívja a sütés közben kiengedett levet.
Beletettem a zöldségeket és készítettem egy kapros besamel szerű szószt, ezzel öntöttem le

Na, erre nem vagyok büszke, de rólam tudni kell, hogy képes vagyok minden újdonságot kipróbálni akkor is, amikor előre tudom, hogy nem lesz jó.
Ezzel is így voltam, de ha nem veszem meg, nem vagyok hiteles azzal, ha azt mondom, többet ilyet, SOHA!
Ebből egyébként három különböző ízesítésű van, de a többit nem fogom kipróbálni.

A színe szürkés, az állaga sűrű, az illata semmilyen, az íze egy tubusos sajtkrémre hasonlít.
Tudtam, hogy nem árt az egészségünknek---a családom nem is tudott róla -- de egy ilyen finom kapros szószhoz elegendő egy normális sajtból / trappista / belereszelni egy adagot.
Ez a vacak sem tett többet hozzá!
A végeredmény nem lett rossz, a sajtszósz ellenére sem. A kapor különösen kellemes volt a zöldségekkel.

• olajon apróra vágott egy fej hagymát fonnyasztottam
• egy gerezd fokhagymát tettem bele
• hozzáadtam az összevágott friss kaprot és összepároltam egy kicsit , de csak annyira, hogy éppen ne legyen nyers íze / a friss kapornak nem kell sok főzés /
• lisztet szórtam rá és jól elkeverve egy kicsit megpirítottam, mint a rántásnál / csak világosra /
• felengedtem tejjel és vízzel, ÉS itt öntöttem hozzá ezt a dobozos szószt, ezután sóztam, borsoztam és összeforraltam

Ráöntöttem a karfiol levelekre és kb. 20 perc alatt a sütőben összesütöttem.

Van ám nekem finom sajt készletem is, amit a megfelelő alkalmakra és a megfelelő ételekhez tartogatok.
Ezekből sosem kell nagy mennyiség, mert igazi ízük van és ez bizony érződik az ételekben.
Ha jó áron tudom levadászni őket, akkor mindenképp veszek. Azután jöhet a recept vadászat vagy egyszerűen várom az ihletet vagy kamikáze módjára hozzálátok alkotni.

Rétestészta házilag III.

Igen és nem. Nem, nincs harmadik recept, de azért lesz harmadik bejegyzés, mert a nagy sietségben elfelejtettem leírni egy fontosnak gondolt megjegyzést.

Az első receptnél írtam, hogy a hozzáadott víz mennyisége a liszt víz felvevő képességétől függ.
Ez változatlanul igaz!
Most is így jártam és azért érzem fontosnak, hogy erre így hívjam fel a figyelmet, mert talán van, aki elmentette magának a receptet és nem szeretném, ha kellemetlenség érné és ezért feladná a készítését.

A tojás nagysága is számít, hiszen folyadékként viselkedik, ezért lehet, hogy több lisztre lesz szükség a jó állagú tészta eléréséhez.

Nekem sem kellett a teljes 2 dl-nyi víz mennyiség, mert maradt kb. 40 ml.  Talán nagyobb volt a tojás, de lehet, hogy a liszt is kevesebb vizet vett fel.

A burek elkészítésénél azonban beleöntöttem a teljes víz mennyiséget, ezért lisztet kellett még adnom hozzá.

Remélem segítettem ezzel a rövid kiegészítéssel  és nem kell senkinek csalódástól elkeseredetten feladni a rétes készítést.

Rétestészta házilag II.

Csak azért írok még egy bejegyzést, mert az elsőnél regisztrált majdnem 30 000-es látogatottság már felelősséggel jár!
Készítettem én azóta is rétest, de köztudottan nem kedvencem a sütés, ellenben a süteményeket szeretem, szereti a családom is, ezért muszáj rávenni magam a sütésre.
Ennek a nemszereteksütni dolognak azonban az a következménye, hogy ritkán sikerül olyanra és úgy egy sütemény, ahogy az eredetileg ki lett találva. Ennélfogva én nem is nagyon írok ide süteményeket, vagy ha mégis, akkor csak az igen jólsikerült példányok képével.
Azt viszont sosem titkolom, hogy valószínűleg a recepttel nincs baj, mert más oldalakon csodás képeket látok a receptek mellett.
A rétes is volt már kevésbé sikeres, pedig a recept működőképes.
Az viszont nem mindegy, hogy milyen a liszt? Igaz, én már csináltam réteslisztből, simalisztből és, mint most, kenyérlisztből.

• 35 dkg liszt
• 2 evőkanál puha zsír
• 1 tojás
• 2 dl langyos víz 1/2 kávéskanál sóval és 1/2 kk. 10%-os ecettel elkeverve

Ha normális módon dolgozunk, akkor a siker garantált!
Rendszeresen kisebb adagokat készítek a tésztából, mert nem akarok egész asztalnyi tésztával bajlódni, hiszen a tepsibe úgysem férne bele, ha pedig el kell vagdosni, akkor egyszerűbb az elején kisebb tésztával dolgozni.

A tésztát dagasztóspirállal kidolgozzuk addig, amíg hólyagos nem lesz. Elárulom, nálam nem mindig vannak hólyagok, de ez nem probléma. A lényeg, hogy a tészta összeálljon és szép sima felületű legyen.Az edény oldalára már ne tapadjon fel.

Ebből a mennyiségből három adagot szoktam készíteni és a leszakított maradék tésztával együtt lesz négy rétesem.
A tészta szélét sem szoktam mindig leszedni, de ha igen, akkor ismét ki lehet húzni.
A gombócokat kissé olajos edényben pihentetem, hogy ne száradjon ki.

Tanulság: az olajban állott tésztát már nem lehet gombóccá formázni, de kihúzni igen. Ekkor azonban nem a lisztes terítő a megoldás, hanem a konyhapult.

Normális esetben egy erre a célra használt terítőn húzzuk ki a tésztát. A terítőt alaposan megliszteztem és először kinyújtottam a tésztát, azután kezdtem el kihúzni.
Látszik, milyen szépen sikerült. Ilyen mennyiséggel könnyebb dolgozni, jobban kezelhető.

A kihúzott tésztát olajjal vagy olvasztott zsírral megöntözzük és ezután mehet rá a töltelék.
Az alma alá általában kekszmorzsát vagy búzacsírát szoktam szórni, de most egyik sem volt itthon, mert hirtelen felindulásból kezdtem hozzá.
A cukrozott darált dió viszont tökéletesnek bizonyult. Erre tettem a reszelt párolt almát, amit kevés fahéjjal ízesítettem.

A terítő segítségével egyszerű feltekerni, csak a sütőlapra helyezéshez kell egy kis ügyeskedés, mert a tésztakígyó puha és könnyen kiszakadhat. Nekem is kiszakadt, de ettől még nem esik szét. Ha van valaki, aki segít ebben a műveletben, akkor használjátok ki.
Készítettem egy mákosat is, mert a férjem azt szereti, de a töltelékek számtalan módon változtathatók.
Volt párolt káposztám is, de azt azért nem tettem bele, mert előző nap egy adag bureket sütöttem és így elég volt a sósból.
A rétesek tetejét olajjal kikevert tejföllel kentem meg.

180 °C-os sütőben 15 - 20 perc alatt megsül. Ez persze sütő függő! Az enyém a fűtőszálcsere miatt kicsit erősebben süt.
Nekem egy időre le is kellett takarni.

Ez pedig a letépkedett szélekből készült. Nagyon jól összegyúrható és jól húzható tészta lett belőle, kár lett volna kidobni.

Az olajos tejföl tökéletes volt a tészta kenéséhez.

Nekem sosem lett még ropogósra sült ez a tészta, de azt hiszem, ez nem is olyan.
Annyira vékony, hogy a töltelékektől teljesen átázik.