Szójacsírás kínai rizstészta---gyors vacsora étel

Ez egy nagyon egyszerű recept! Szintén Péter receptje alapján készítettem, de ez annyira egyszerű, hogy ezt bizony csak ötletadónak használtam. Igaz, ő sem bánta!
Vacsorára tökéletes, mert mint oly sok olasz tésztaételnél, itt is az a praktikus, hogy amíg megfől a tészta, elkészül a szósz.
Bátran elkészítheti mindenki, aki ismeri a szójaszószt, szereti a kínai ízeket és elhiszi, hogy az nem kínai étel, amit a gyorsbüfékben lehet kapni.
A szójacsíra beszerzése jelenthet nehézséget / nálunk falun :( / , a szójaszósz ma már szinte minden középkategóriás boltban megtalálható.
A csilipaprikát szerintem nem érdemes helyettesíteni a magyar csípőspaprikával, mert nem azt az ízt fogja adni, ráadásul a csili nagy előnye, hogy egy idő után--az étkezés befejeztével --szépen elmúlik a maró hatása.
Az olívaolajról is az a véleményem, ha ennyire kevés a hozzávaló egy ételben, akkor az valóban legyen jó minőségű, mert éppen ezektől lesz az étel olyan finom ízű.

Mennyiségekről nem érdemes írni, mert ízlés dolga, de annyit azért elmondok, hogy nekem nagyjából mennyi volt 3 adagra. A két nagy étkű fiúval épphogy elég volt.
25 dkg vastagabb rizstészta volt, aminek nagy előnye, hogy a felforralt vizet ráöntve, abban állva fől meg rövid idő alatt.
25 dkg volt a szójacsíra is. Ez soknak tűnhet, de egyrészt összeesik, másrészt pedig valamit enni is kell a tésztán kívül, bár kevesebbel is finom lenne.

• gyömbér---szerintem ez csak frissel működik
• csilipaprika
• fokhagyma
• világos szójaszósz
• olívaolaj
• újhagyma
• szójacsíra

1. Olívaolajon megfonnyasztom a lereszelt friss gyömbért a lereszelt vagy --én jobban szeretem -- kés lapjával összenyomott és feldarabolt fokhagymával.
2. Hozzáadom a megmosott szójacsírát a kimagozott és kisebb darabokra vagdosott csilipaprikával és rövid idő alatt erős hővel, alaposan átforgatva megpárolom.
3. Az újhagyma 2/3 részét ferdén felszeletelve szintén beleteszem és hozzáöntöm a szójaszószt.
4. Összekeverem a leszűrt tésztával és megszórom a friss zöldhagymával.

Ez a tészta nagyon finom, jó állagú és egyszerű elkészíteni.

Csirkeszárny combocskák ázsiai ízesítéssel

 Van egy kedves blogger ismerősön / személyesen sajnos, nem  /, aki fantasztikus ázsiai ízvilágú ételeket főz. Olyan képekkel, hogy annyira kedvet kapok az elkészítéséhez, hogy alig várom a lehetőséget. Ez a csirkeszárnyakból készült étel ugyan nem egy ilyen recept, de ebből a húsból már készítettem egy ételt, ami szintén nagy siker lett, ezért most is Péter segítségét kértem és nem bántam meg.
Nagyon profi és precíz leírást kaptam, igaz nem grammokban kiszámolva, mert Péter néhány receptje  feltételezi a konyhai előképzettséget és a kreativitást. Ez nálam nem gond, hiszen többször írtam már, hogy egyszerűen képtelen vagyok úgy elkészíteni egy ételt, hogy közben ne változtassak a recepten. Most viszont igyekeztem betartani, mert a végeredmény nem lehetett akármi.
Van egy kézzel készült, igazi wokom, ez nagy segítség, de e nélkül is elkészíthető. Kell viszont olyan edény, amiben lehet erős tűzön sütni, pirítani.

• Azzal kezdtem, hogy a csirkeszárnyak combos részét valódi combocskákká formáztam. Ezt úgy kell megcsinálni, hogy a vastagabb vége felé fel kell tolni a húst, közben a csontról le kell kaparni és át kell vágni a vékonyka inakat. Amíg csináltam, / 25 db / többször abba akartam hagyni, de aztán mégis én győztem.
• Ezután minden ízesítés nélkül olajban megsütöttem--szinte készre--de nem ropogósra.
• A ropogós sütés a következő forduló volt. Igazán forró olajban szép színes ropogósra sütöttem. Úgy nézett ki, mintha kiszáradt volna, de nem volt vészes. Ezután félre tettem mindet.
• Újhagyma kellett volna, de faluhelyen néha az alapanyagok beszerzése legalább olyan kihívás, mint egy étel elkészítése. Helyette póréhagyma is jó lett volna, de az sem volt. A vöröshagymát ugyan Péter nem javasolta, de nekem volt egy fehér hagymám, ami nem annyira markáns ízű, ezért ezt tettem bele. Ha ez sem lett volna, akkor marad a hagyományos vöröshagyma.
• Egy nagy diónyi gyömbért meghámoztam és levágtam belőle egy kisebb darabot --ez majd külön kell, a többit pedig apró kockákra vágtam
• 5 duci gerezd fokhagymát összetörtem és durvára vágtam
• 3 kisebb szárított csilipaprikát használtam
• Egy előzetes egyeztetés alkalmával Péter azt javasolta, hogy kb. 2dl húslevesből készítsek egy 1/2 dl-re beforralt koncentrátumot. Megcsináltam azt is, mert igazán hű akartam maradni a recepthez.

Na, itt én is bajba vagyok kicsit a mennyiségekkel, de megpróbálom leírni.Semmit nem mértem, de gyakran kóstoltam.

• kb. 1/2 dl sötét szójaszósz + 1/2 dl teriyaki szósz + rizsecet és kb. egy kávéskanál cukor
• az egész egy édes-pikáns ízű, de inkább se édes, se savanyú egyveleg legyen

1. Olajban - wokban felhevített - a darabos gyömbért addig sütöttem, amíg a széle színesedni kezdett, azután beledobtam a nagyobb darabokra tört szárított csiliket és addig sütöttem, amíg barnulni nem kezdett. 
2. Na, ez nem is olyan egyszerű, mert a fekete edényben a sötét színű paprika mikor is barnul? 1-2 perc-talán. Akkor viszont ki kell szedni mindent. Az olaj kellően csípős marad.
3. A hagymát erős hővel néhány perc alatt kell megsütni. Ez persze függ a hagyma mennyiségétől, de kezdjen színesedni, pirulni
4. Ezután mehet bele a fokhagyma, azután a gyömbér 1-2 percre
5. Beleöntöttem az előzőleg összekevert szószt, a leves koncentrátumot és még legalább egy 1/2 dl vizet, hogy kellő mennyiség legyen
6. Ezt később besűrítettem kb. egy kk. keményítővel. A szósz ne legyen sem sűrű, sem híg

Ezt a leírást Péter adta, most én is ideírom:

A lényeg, hogyha elég meleg a wok, akkor a szósz füstölni kezd és szinte megég.
Ezt ne várd meg, de azért kell a nagy hő, mert ez ad neki egyedi ízt.
Ha ügyesen égeted meg a szószt, akkor pont licsi íze lesz az ételnek. Vicces ugye?

• na ez azért kihívás volt a készítés közben

Kínai tojásos tésztát főztem ki egyszerűen sós vízben és tálalásnál a szósz egy részével kevertem össze.
A másik részébe beletettem a ropogósra sütött húst és gyorsan összemelegítettem, de vigyáztam arra, hogy ne főzzem és ne puhuljanak meg a csirkeszárnyak.
Nagyon, de nagyon finom lett! A csili ugyan égette a szánkat, de ez így jó és a csili fantasztikus tulajdonsága, hogy gyorsan elmúlik a csípős hatása az étkezés végén.
Szerintem még a licsi íz is benne volt, bár magamtól én nem mondtam volna ilyen összehasonlítást, de a szószos tésztának valóban volt egy kellemesen pikáns, enyhén gyümölcsös íze. Jó, mondjuk, hogy volt.
Nem olyan nehéz elkészíteni, mint első olvasásra tűnik, de mindenképp kell hozzá egy adag elszántság.

Avokádós, tonhalas kuszkuszsaláta

Fúziós konyha. Az enyémre is jellemző. Olyan sok nemzet ételét próbáltam már megfőzni, hogy észre sem veszem, ha keverem az alapanyagokat. Annyira hozzá vagyunk szokva a szokatlan ízvilágú ételekhez, hogy fel sem tűnik, ha látszólag össze nem illő hozzávalók kerülnek egymás mellé. A végeredmény a fontos, és ha az nekünk megfelelő, akkor senkit sem érdekel, miből készült?
Ez a saláta ugyan nem olyan nemzetközi, de gondolom a kuszkusz és a tonhal nem feltétlenül járnak együtt.

Az úgy volt, hogy guacamolét akartam készíteni abból a két érett avokádóból, amelyek az almák között töltötték az elmúlt napokat.
A kivájt avokádókra rányomtam egy citrom levét, és elméláztam közben, mert ez egy gyönyörű meyer citrom volt , de a sok citromlétől olyan savanyú lett, hogy így nem lehetett megenni. Ki kellett találnom valamit. A kuszkusz, mint saláta alapanyag már bevált, gondoltam, most is jó lesz.

• 2 db érett, duci avokádó
• kb.10 dkg kuszkusz
• 1 db kígyóuborka
• 1 db nagy sörretek
• 3 kicsi doboz tonhalkonzerv / a darabos fajta /
• csilipaprika
• olívaolaj
• korianderzöld / sok /
• himalájasó
• frissen őrölt bors
• citromlé
• főtt tojás

Az avokádót kiszedtem a héjából és villával összetörtem, rácsavartam a citromlevet.
A kuszkuszt enyhén sós vízzel leöntöttem annyira, hogy ellepje és állni hagytam kb. fél órát.
Amikor felszívta a vizet, éppen megfelelő lett az állaga / azért nem árt ismerkedni a készítésével / .
Belekevertem az citromleves avokádóba, megsóztam, megborsoztam.
Az uborkát és a retket összevágtam és hozzákevertem.
A tonhalkonzervet is hozzáadtam és csilipaprikát vágtam bele.
Egy csokornyi összevágott korianderlevelet adtam hozzá és alaposan összekevertem mindent.
Meglocsoltam olívaolajjal és még citromlevet locsoltam rá.
A főtt tojás már csak ráadás volt, hogy a fiúknak laktatóbb legyen.
Tálalásnál még kapott egy adag korianderlevelet és friss csilipaprikát.

Tökmaglisztes pogácsa

Vettem tavaly egy csomag tökmaglisztet. Azért vettem meg, mert szerettem volna már kipróbálni a magliszteket és --szerintem--a bioboltos nem tudta az árát, mert majdnem fele annyiba került, mint  más hasonló. Alig van már belőle, mert tettem kenyérbe, lepényekbe, mártásba és most a pogácsába is kipróbáltam. Nagyon jó cucc!
Receptem van bőven, de tegnap láttam egyet a kenyeres oldalon és valamiért azt akartam kipróbálni, de most sem bírtam megállni, hogy ne változtassak rajta. Szerencsére nem rontottam el, csak az enyém nem lett olyan szép magas, mint az eredeti.
Dabi Anikó receptje után szabadon.

• 10 dkg tökmagliszt
• 15 dkg rétesliszt
• 40 dkg kenyérliszt
• 20 dkg krémsajt
• 1 tojás és 1 tojás sárgája
• kb. 1 kis doboznyi tejföl
• 3 kk só
• 25 dkg ráma
• 3 dkg élesztő felfuttatva fél dl tejben
• sajt és tökmag

Mindent összekevertem és annyi lisztet adtam még hozzá, hogy egy viszonylag puha, de jól kezelhető tésztát kapjak. A tojások nagysága is befolyásolja a liszt mennyiségét.
Hagytam pihenni és kelni egy kicsit kb. fél órát, azután kinyújtottam, kiszaggattam, megkentem a lazán felvert tojásfehérjével -- Anikóval egyetértek, mert én is így szoktam elhasználni, ha marad--megszórtam sajttal és az egyik adag talpára tökmagot ragasztottam.
Nekem gyorsabban sült,de ez meg sütő függő. 180°C-on 15 perc elég volt.

Karfiolos kéksajtos tésztaszósz

Nem vagyok  vegetariánus, de néha nagyon elegem van a húsból. Egy - egy ilyen  időszak alatt a családom is kénytelen visszafogni magát, de eddig sikerült úgy csinálnom, hogy nem nagyon szenvedték meg. Na jó, az  igazság az, hogy leggyakrabban úgy főzök, hogy a fiúknak ha lehet, legyen köretnek hús. 
Így aztán észre sem veszik, hogy egészségre nevelem őket. Legalábbis eddig  működött így a rendszer.
A húsmentes ételek igenis lehetnek finomak, táplálók, egészségesek és változatosak.
Már mondtam, hogy nálam egy étterem minősítése azzal kezdődik, hogy milyen vegetariánus étel van a kínálatban. A rántott akármik nagyon szánalmas válogatás és nagyon lusta és fantáziátlan szakácsra vall. Szerintem!
Személy szerint én szeretem az indiai konyhát, a rengeteg és változatos zöldség ételét / hús nélkül / és szeretem az olasz tészták mártásait megszámlálhatatlan változatban / hús nélkül /.
Amióta megismertem, azóta megunhatatlan --nekem mindenképp--az egyszerű olívaolajos, fokhagymás tészta. Az aglio e olio annyira egyszerű, hogy bármikor képes vagyok nekiállni, hogy elkészítsem és azt hiszem, bár még nem volt ilyen, hogy napokig elélnék rajta.
A közelmúltban sikerült vennem a mi egyszerű kis boltunkban // sok különlegességet vettem már itt / parmezán sajtot. Eddig el kellett zarándokolni érte, de most valahogy idekerült. Na azzal igazán finom ez az egyszerű tészta. Meg egy pohár borral.
A másik kedvencem a genovai pestos tészta--bazsalikom, fokhagyma, sajt, fenyőmag, olívaolaj.

A kéksajtokkkal szintén finom mártásokat lehet készíteni. Legyen bármelyik fajta, mindegyik finom lesz és egyáltalán nem kell olyan drága sajtot venni, amiből most én csináltam. Eredetileg ezt a sajtot sem erre szántam, de valahogy elveszett az eldugott sajtok között és azt gondoltam, hogy most már csak megfőzve lesz jó. 

A karfiol is maradék volt / leves után / és az eredeti szándékom az lett volna, hogy rántott karfiol legyen belőle, de nem volt kedvem hozzá, viszont lefagyasztani nem akartam, mert olyan szép volt. 

/ még mindég van két nagyobb virág belőle /

Eszembe jutott, hogy egyszer már a darált karfiolt beletettem egy hús bundájába, ami nagyon jól sikerült, ezért most itt végezte néhány darab.

• 1 fej hagyma --- 2 gerezd fokhagyma--- 4 karfiolrózsa aprítógépben összevágva
• bőséges olívaolaj és vaj keverékén megpároltam
• tejszínnel öntöttem fel és összeforraltam
• frissen őrölt bors és friss szerecsendió mellett egy kevés rózsaszín himalája sót tettem bele
• ezután az összes sajtot / kivéve, amit a kötelező kóstolás miatt megettem /
• a tészta főzővizéből kellett még hozzá tenni, mert sűrű lett

Mindent összeszedtem, ami minőségi, mert ez az étel most megérdemelte. Főleg a sajt miatt!

Olasz tésztát főztem --mert sznob vagyok --és ezzel kevertem össze a mártást. Sajnos csak vörösbor volt felbontva, de ha lett volna fehér, akkor tettem volna bele azt is. Biztos vagyok benne, hogy nem rontotta volna el.

A petrezselyemzöld egy kis friss ízt adott hozzá és a tányéron még meglocsoltam olívaolajjal. 

Lehet azért egyszerűbben is, de nekem most ilyen kedvem volt.

Gerslis savanyúkáposzta babbal

Tél van, még ha az időjárás nem is ezt mutatja. A kapható zöldségek viszont jól jelzik az évszakot. Ilyen a savanyúkáposzta is, ami ilyenkor a legfinomabb. Igaz, nem árt kiválasztani a kínálatból a legjobbat.
Igyekszem sokféle módon elkészíteni, hogy változatos legyen és ne unjon rá senki, még ha szereti is, egy idő után unalmas lehet.
Most eredetileg egy egyszerű köretet akartam készíteni, de a megvalósítás közben folyton változott az elképzelésem. Annyira, hogy majdnem egy tartalmas egytálétel lett  belőle.
A babos káposzta nagyon régóta létezik nálunk, bár nem készítem gyakran, de ez is egy lehetőség. Most is erre gondoltam, de közben eszembe jutott az árpagyöngy, meg a sólet, meg a finom házi kolbász a hentestől, meg ilyenek........
Végül egy köret lett belőle, ami a férfi ízlésnek és gyomornak tökéletesen megfelel, nekem egy kicsit sok volt, de hát én vagyok a kisebbség.

A mennyiségek tetszőlegesek, mint oly  sokszor, amikor én receptet írok.
Az egészség jegyében  a zsiradék most kókuszolaj volt. Jó, ez csak vicc, de tényleg azzal készítettem.

• A kókuszolajon megpároltam az összevágott hagymát a házi sós darált paprikával / a piros pöttyök a képen az étel tetején /
• Hozzáadtam a kissé kimosott savanyúkáposztát és a leöblített gerslit----ha egytálételnek készül, akkor lehet nagyobb mennyiségű gerslit tenni bele, de most nem volt olyan sok
• Felöntöttem húsalaplével / mert volt a fagyasztóban a múltkori levesből /, de lehet csak vízzel is vagy víz és leveskocka párosítással
• Megszórtam toscan fűszerkeverékkel és frissen őrölt borssal
• Addig főztem, amíg minden megpuhult
• A gersli egy kicsit besűrítette, éppen annyira, hogy ne legyen vizes, bár a levét amúgy is elfőztem volna
• A végén egy doboznyi konzerv babot tettem bele / egytálételnél kettőt tennék /
• Hozzáadtam egy kevés előre kisütött kolbászt is karikára vágva---ha egytálételnek készül, akkor jót tenne az ízének és minőségének belefőzve egy adag jó fajta húsos szalonna és legalább dupla mennyiségű kolbász
• Összeforraltam és ennyi!

Nem frissen ettük, ezért jól érezhető volt, hogy --jellemzően az ilyen ételekre--másnapra összeértek az ízek. Én éreztem, mert nekem kötelességből kóstolgatnom kellett főzés közben is. A fiúk csak a végeredményt élvezték.
Hát, nem lett rossz!

Narancsos citromkrém--Lemon curd / orange curd

A citromkrém jellegzetesen angol édesség. Minden bolt polcán megtalálható. Egészen biztosan alig hasonlít arra, amit itthon elkészítünk. Nem azért, mert nem így készítik, hanem azért mert a konzerv és a házi készítés között hatalmas a különbség.
Egyáltalán nem nehéz megcsinálni, nem jár sok munkával és nem jár sok kosszal sem, árban sem rossz, akkor meg miért vennénk gyárit?
Sok recept kering a neten, sok gasztroblogger leírta már, én is elkészítettem többször citromból és narancsból is. Most azonban megtaláltam egy régebbi receptet, ami valahol elkallódott, mert még csak nem is emlékeztem rá.
Ezt ugyanis tojás nélkül kell megfőzni.
Általában néhány hét az eltarthatósága a citromkrémnek--már ha marad addig --de így tojás nélkül egészen biztosan tovább eltartható.
Most karácsony idején ajándéknak adva jó választás, és sokkal előbb el lehet készíteni,mert a tojás nincs benne.
Ha mégis az utolsó pillanatban  készíti valaki, akkor az egyszerűsége miatt verhetetlen.
Ez egy Jamie Oliver recept whiskyvel, amit én narancslikőrre cseréltem. Ez persze elhagyható.
Nekem nagyobb mennyiségből készült és ehhez igazítottam a többi hozzávalót, de szerintem ez a recept sincs kőbe vésve.
Meglepetés volt nekem a keményítő ilyen módon való használata. Úgy tudtam, ha sokáig főzzük, akkor éppen ellenkező módon reagál, tehát nem fogja sűríteni az ételt. Kicsit tartottam is tőle, de nem volt más választásom. A recept és Jamie tökéletes.

• 100 ml citromlé / kb. 2 citrom /---na, nekem a két citrom 150 ml lett
• 150 ml narancslé / kb. 2 narancs /---nekem 3 narancsból 250 ml lett
• 10 dkg vaj --nem margarin
• 3 dkg étkezési keményítő
• 100 ml bor---nekem félszáraz fehérbor volt
• 15 dkg cukor----nekem xilit volt és az arányokat kiszámítva is több kellett bele
• 1 citrom reszelt héja----én egy narancs héját is beletettem
• 50 ml whisky helyett én narancslikőrt tettem bele

A vajat egy edényben felolvasztjuk és hozzáadjuk a keményítőt. Ezzel  kevergetés közben néhány percig főzzük.
Levesszük az edényt és így öntjük hozzá citromlevet, narancslevet, bort, cukrot, citrushéjat.
Visszatesszük és folyamatos kevergetés közben felforraljuk, ezután még főzzük, amíg besűrűsödik. Ez szintén még néhány perc. Nem kell megvárni, hogy végleges állagú legyen, mert ahogy hűl, úgy fog sűrűsödni.
A likőrt én a végén öntöttem bele és már csak egy percig főztem.
Amikor elkészült, akkor az edény alja még nem látszik ki a kevergetéskor.
Tisztára mosott kicsi üvegekben a hűtőben tároljuk.

Kalács mellé, linzerek mellé, piskóták mellé nagyon finom. Ha elég sűrű lett, akkor még süteményt is tölthetünk vele.