Ismerkedés a sütőmmel

Tejszínes kalácskák és sajtos kiflik. Már egy bő hete, hogy kicserélték a fűtőszálat a sütőmben, de még mindég nem sikerült pontosan belőnöm a megfelelő hőmérsékleteket. Jól bevált sütési idők voltak eddig a receptekhez rendelve, de most ezek túl soknak bizonyultak. Ez is azt mutatja, hogy szegény fűtőszál nem működött teljes kapacitással. Kínlódott, amíg bírta és végül két ponton volt eltörve. Hihetetlen! Most azonban újból ki kell tapasztalnom, hogy adott hőfokhoz mennyi sütési idő kell. Sajnos kicsit megégettem az eddigi kenyereimet. Az elsőnek az alját, a másodiknak a tetejét, mert vigyáztam rá, hogy az alja ne égjen meg. Rakott zöldséget is sütöttem, de annak is megpirult az alja, jobban, mint ahogy én terveztem. Kicsit nehezebben áll össze az új rendszer, de lelkesen próbálkozom.

Annál is inkább, mert ki vagyok éhezve a kalácsra. Vettünk a boltban, mert már nem bírtam sütemény vagy bármi édes nélkül. Majdnem egy hétig ettem egy habkönnyű, felfújt, üres, édes levegőt. Most azonban eljött az én időm! Kísérletezni nem akartam, ezért a hokkaidó kalács tésztája volt az alap. Nálunk is, mint sok más családnál, ez a kedvenc. Nem egy nagy kalácsot készítettem belőle, hanem több kicsit.
Hozzávalók:

• 2 dl tej
• 2 dl tejszín
• 1 mk só
• 6 dkg olvasztott margarin + még kb 5 dkg
• 60 dkg finomliszt
• 3 dkg élesztő
• 5 tk. Süssina édesítő
• 2 cs vaníliás cukor
• 1 db tojás

A hozzávalókat ebben a sorrendben a kenyérsütőgép üstjébe teszem. Rövid előmelegítés után a gép 20 percig dagasztja a tésztát, de ha nagyon meleg van, akkor csak 15 percig szoktam működtetni a gépet. Az üstben hagyom a tésztát, és ha duplájára kelt, kiborítom egy lisztes felületre.
A tésztát ketté osztottam és egyenként kinyújtottam egy nagy téglalap formára. Megkentem olvasztott margarinnal és a rövidebb oldaláról elkezdtem feltekerni. Két-három tekerés után elvágtam a tésztát és kicsit megformáztam a hengert. Ezután csomót kötöttem rá és átbújtattam a végeket a tésztakarikán. A formázás Yasmine császárzsömléjének utánzata, csak az enyémek nem olyan szabályosak. A másik formázás pedig a brióst utánozza. A feltekert tésztát csiga alakban , fekve tekertem. A tojással megkent kalácskák egy részét szezámmaggal szórtam meg, volt, ami üresen maradt, de a csigákra pl. nagyszemű dekor cukrot szórtam. Én szeretem az édes süteményeken a szezámmagot. A tepsin még keltek kb. 1/2 órát és ezután langyos sütőbe tettem, ott még kelt addig, amíg bemelegedett, ezután 180 fokon sütöttem 25-30 percig.
Ebben a tésztában nem lehet csalódni, el is fogyott gyorsan. Volt mellé frissen készült szilvalekvár is.

Teljeskiőrlésű tönkölyliszttel, világos rozsliszttel készült sajtos kiflik.

Be kell, hogy valljam, én kicsit könnyelműen bánok a receptekkel. Mivel a kenyérsütőgépre jobbára már csak a tészta összeállítására van szükségem, nem csinálok problémát abból, ha kicsit lágyabb vagy esetleg keményebb a tészta. Teszek hozzá egy kis lisztet vagy folyadékot, szükség szerint. Azt tudom, hogy kenyérhez mennyi élesztő kell, és azt is , hogy péksüteményhez mennyi kell. A liszt- élesztő arány mindég biztos, a többi gyakran változik. Az eredeti recepteket E. Margit oldaláról hoztam magammal, illetve Limara kikísérletezett receptjeit használom. Így kerültem kapcsolatba az öregtésztával és így ismertem meg ennek , élesztett változatát is. A mostani kiflik is így készültek, mert az öregtésztám már majdnem két hetes volt.
Recept: az öregtészta felélesztéséhez

• 20 dkg fehér liszt
• 20 dkg öregtészta
• 2 dl víz
• 1 dkg élesztő
• 2 kk. cukor

Ezeket az anyagokat alaposan összekeverem / én kézzel szoktam /. A mikróban felforralok egy pohár vizet, kiveszem és a helyére beteszem a tálat a keverékkel. Ebben a langyos, párás környezetben hagyom kelni kb. 1,5 órát.

A gép üstjébe teszek:

• 2 dl folyadékot / egy pohár kefír vízzel kiegészítve /
• 1.5 kk. sót
• 2 ek. olajat
• 2 ek. burg. pelyhet
• most 5 dkg világos rozslisztet
• 15 dkg tk. tönkölylisztet
• 20 dkg BL-80-ast
• 1,5 dkg élesztőt

Amikor az előkészített öregtészta eléri a megfelelő állagot, akkor azt is beöntöm a gépbe és elindítom a dagasztást. Menet közben, ha szükséges, adok még hozzá egy kevés lisztet. A tésztát duplájára kelesztem és két lapban kinyújtom. Megkenem olvasztott margarinnal és nyolc cikkre vágom. A kifliket úgy csavarom fel, hogy a háromszögek szélesebb oldalánál kezdem, a stanglikat a háromszög csúcsánál, éppen fordítva. Tepsire teszem, lespriccelem vízzel és megszórom reszelt sajttal. Hagyom kelni még 1/2-3/4 órát és 180 fokon sütöm kb. 25 percig. Sajnos egy kicsit most is megégett néhány darab, de a sütési idő kb. ennyi.

A kiflik belül nagyon lazák voltak, annak ellenére, hogy a tk. lisztek mindég lehúzzák a tésztát.

Könyvajánló játék

Azt modják, hogy aki magyarázkodik, annak lelkiismeret furdalása van. Igen, nekem van és ezért magyarázkodom. Limarától kaptam felkérést, hogy írjak az olvasott könyveimről és írjam le az utolsó könyv 161. oldalának 5. mondatát. Ez a felkérés nem most érkezett hozzám, lassan két hete. Kevesebb időt töltök a számítógép előtt, mint szeretnék. Mindég van valami, ami kicsit háttérbe szorul. Persze az olvasni valók nem veszik zokon, ha hanyagolom őket, de a személyes kapcsolatokat nem szeretném zátonyra futtatni ezzel. Szívesen vettem a felkérést és nem is feledkeztem meg róla, de csak most jutottam el a válaszig.
Igazság szerint nem is tudom miféle választ kellene írnom, mert nem tükrözné a könyvekhez való viszonyomat.
Kezdem az elején. Szeretem a könyveket! Igen, magát a könyvet. Kézben fogni, lapozni, magammal vinni, fotelben kuporogni télen vagy az árnyékban ülni nyáron. Pontosabban mindezt szeretném, és szerettem régebben. Az igazság ellenben az, hogy egy kezemen meg tudom számolni, hány könyvet olvastam el az utóbbi tíz évben. Na, jó, két kezemen.
A könyv- és az olvasás szeretetét a szüleim tanították meg. Meséléssel, diavetítéssel, mesekönyvekkel kezdődött és az iskolai órán a pad alatti olvasással folytatódott. Azt hiszem kisebb-nagyobb kínlódással és a lelkesedés erős ingadozásával minden kötelező olvasmányt elolvastam. Nem mind érdekelt, de kötelesség volt és én ilyen vagyok. Meg persze féltem is a következményektől.
Nagyon sok könyvet gyűjtöttem össze, de tavaly túladtunk jó néhány köteten, mert úgy gondoltam, kár lenne az enyészetre bízni, hiszen úgysem fértünk el tőlük. Odaadtuk a helyi idősek klubjának és azt hiszem Erdélybe is vittek belőle.
Magyarázkodom. Szeretek TV-t nézni. Gyerek koromban azért veszekedett az anyukám, mert szinte válogatás nélkül néztem mindent. Filmet, beszélgetéseket, színházi közvetítéseket. Kedvencem volt a Panoráma is Chrudinák Alajossal. Most is sokmindent nézek, de ma már más a lehetőség, más a választék. Újságot olvasni is szeretek, / nem feltétlenül a bulvár lapokról van szó /, és azzal a remek tulajdonsággal felvértezve, hogy a Nők képesek egyszerre több dologra is figyelni, többnyire szól a TV és én olvasom az újságokat.
Sajnos éppen emiatt a remek tulajdonság miatt viszont képtelen vagyok könyvet olvasni. Nem tudom kikapcsolni az agyam és nem tudok csak a leírtakra figyelni, hiszen a fülem is végzi közben a dolgát. Egy- egy könnyebb olvasmányon azért sikerült átverekednem magam. Ezek az ún. gasztro regények. Kikapcsolnak, szórakoztatnak és még hasznosak is.
Van egy kakukktojás is. Márai: A gyertyák csonkig égnek. Ezt tavaly olvastam, és ismét meg kellett állapítanom, hogy nem mindegy, hogy milyen könyvet olvasunk, milyen korban? Vagyis mennyi évesen.
Nos, a játékra válaszolva, az utolsó könyv: Peter Mayle - Provance A-Z-ig. Ezt most szeretném elolvasni. Amin túl vagyok az Anthony Bourdain két könyve. Ezekből a TV Paprikán látni lehetett a sorozatokat is. Persze olvasni, az más. Az egyik a saját útját mutatja be a kezdetektől és kíméletlenül lerántja a leplet másokról.A fülszöveg ezt írja:
"Miért ne együnk halat hétfőn? Mi a baj a hollandi mártással? Mitől mennek tönkre a műkedvelő tulajok? Hogyan főzzünk úgy, mint a nagyok? Mitől profi egy séf?
A. B.világszerete bestsellerré vált könyve egyszerre vendéglátói-ipari oknyomozás, önéletrajz, krimi és receptkönyv, amelyben-sok egyéb mellett-a fenti kérdésekre is választ kapunk.
De mi is ez a könyv? Háromszázhetven oldalnyi professzionális szakácsművészet, káromkodás, tesztoszteron és narkó. Kalandfilm konyháról konyhára. Túlélőkalauz étterembe járóknak. Tisztelgés a vendéglátás zsoldosai előtt, akiknek mindég csak egy dobásuk van: a következő."
Ennek a könyvnek az a bizonyos 5-ik mondata:

" Hatosával vette fel a séfeket,régi barátom, Sammy is neki dolgozott, és amikor megkérdezte tőle, ismer-e hozzá hasonlókat, Sammy azt felelte,hogy persze."

A másik könyv arról az útról szól, amelyben bemutat különböző országokat a gasztronómia szemével. Kambodzsától Oroszországon át Kínáig és vissza Angliába.
Szívesen olvastam Petrik Adrienn: Asszony és háza c. könyvét is. Idézet a fülszövegből: " Megkértek, nézzek bele a könyvedbe. Csak annyit mondtak, hogy a könyv egy ház építésének története. Belenéztem. És elvette a következő napjaimat. Olvastam, mint valami kalandragényt." Úgy tudom, azóta megjelent a következő könyve is.
Még egyet, utoljára. Lévai Katalin: Táncrend nélkül. A könyvről: " Ír a szerelemről, az anyaság élményéről, a nyugati egyetemeken szerzett tapasztalatairól, a keleti kultúrák iránti vonzalmáról.....Visszafogott intimitása, olykor felcsillanó humora és sajátos női érzékenysége különös hangulatba ringatja az olavasót, aki egy szokatlan politikus szokatlan könyvét tartja a kezében. Már több könyve is megjelent ezután.

Csokiparány blogja egy rendkívüli lány írásait és süteményeit mutatja. Szívesen olvasom, de most kíváncsi lennék, hogy Ő mit olvas?
BeckZsu szakácskönyveiről már olvastam, de arról még nem ,hogy egy ilyen családban, ahol ennyire igénybe veszik az anyut, jut-e idő olvasásra is?

Orecchiette brokkolival, parmezánnal

Nem azért készítek olaszos tészta ételeket, mert most ez a trendi. Nem! Szeretem a magyaros tészta ételeket is, mint pl. túrós, káposztás, krumplis, grízes, sajtos és még......hát sokkal többet nem tudnék összeszedni. Azt hiszem ezekből nem lehetne egy szakácskönyvet összeállítani. Persze variáció van bőven, és azt sem állítom, hogy más országok tészta ételei között ne lenne. Azt viszont állítom, hogy egészségesebbek, és ez már elég okot ad arra, hogy ott nézelődjek, ahol a tészta evésnek kúltúrája van. Olyannyira, hogy az ételek nevében megnevezik magát a tésztát is. Ez nekem különösen tetszik. Magyar étlapon még nem láttam ilyen leírást: szélesmetélt túróval, tejföllel és apró, húsos szalonna kockákkal. Ugye, mennyivel étvágygerjesztőbb? Ráadásul a magyar tészták változatosabb fajtáit inkább a pörköltek mellett találjuk, mint önálló tészta étel formájában. A káposztás-, túrós-, krumplistészta nálam pl. fodros kockából készül, ugyanis úgy tapasztaltam az elmúlt sok év alatt, hogy ez a tészta nem ragad össze és jól néz ki a tányéron. Lehetne változtatni, de ezt így szoktuk meg a menzán, az üzemi konyhán és hát, otthon is. Szóval, az olaszok tudnak valamit. Tudják azt is, hogy a tésztát nem kell mancsosra főzni. Elfelejtettünk rágni, pedig a fogaink a minden evőkére hasonlítanak és rágófogaink is vannak. Amióta megtanultam félkeményre főzni a tésztát, azóta még inkább szeretem, és a családom is egyetért velem ebben. Élvezni lehet az evést, ha nem csak nyelünk, de rágunk is.
Évek óta kutatom a tésztás recepteket tartalmazó könyveket. Sikerült is néhányat beszerezni, de a helytelen tészta főzési technika sokat rontott az eredményen. Mára már lecseréltem a régi könyveket, de az internet adta bőség mellett is szeretem, ha recept keresés közben lapozhatom a könyvet. Nekem az olvasás= a könyvvel. Ez azt jelenti, hogy ha meglátom, megveszem. Most a névnapomra kaptam ezt a két gyönyörű könyvet.

A tésztás a kedvencem, de a csokisban is találtam izgalmas recepteket, de még mindég nem tudom használni a sütőmet.
A tésztát már több, mint egy hónapja beszereztem / CBA / , de vártam a megfelelő elkészítési módra. Lett könyv, lett recept.
Hozzávalók:

• 50 dkg orecchiette tészta / fülecske /
• 50 dkg brokkoli / fagyasztott is lehet /
• 5 ek. olívaolaj
• 50 gr. szardella filé /ringli /
• 2 nagy gerezd fokhagyma
• 60 gr. frissen reszelt parmezán
• 60 gr.reszelt pecorinó
• só,bors

A tésztát sós vízben az előírás szerint megfőzzük. Ezt most 11-13 percig kellett, de így igazi al dente lett. Vastag, harapható tészta. A brokkolit is külön megfőztem sós vízben. Közben egy másik edényben az olajon dinszteljük meg a fokhagymát, de vigyázzunk, hogy ne égjen meg. Kb. 3 perc múlva tegyük hozzá a szardellát és pároljuk azt is, közben a fakanállal nyomkodjuk szét. A leszűrt tésztát keverjük bele, tegyük bele a főtt brokkolit is és borsozzuk meg. Adjuk hozzá a sajtokat és kevergetve olvasszuk a tésztába. A szardella és a sajt is sós, ezért a sózással vigyázzunk!

Nekem pecorino sajtom nem volt, viszont belekevertem 50 gr. bolti reszelt, parmezán jellegű sajtot, és a tészta tetejére zöldséghámozóval grana padano sajtból vágtam forgácsokat.

Annyira egyszerű és annyira finom volt, hogy szinte lelkiismeret furdalásom van a hazai tészta ételek miatt.

Befőzés és....

Nekem is van néhány bevált receptem, de néha előfordul, hogy nem bír megmaradni, mert megbuggyan. Tavaly is így jártam a zakuszkával, de idén megpróbálok egy másik receptet, ha végre megjavítják a sütőmet. Voltak olyan lekvárjaim, amiknek a receptjét már nem is tudom, mert mindég kísérletezek és szeretek kipróbálni újdonságokat. Van egy olyan üvegem, amiben azt sem tudom, hogy mi van, lehet, hogy édes, de az is lehet, hogy sós. Van egy két évvel ezelőtti sárgabarack csatnim és két éve nem találom a receptjét. Hasonlókat olvastam, de ez eltűnt.

Amit most leírok, azon csak annyit változtattam, hogy kicsit összenyomtam a bot turmixszal, mert nekem nagyon darabos volt. Az eredeti recept címe az, hogy paradicsom lekvár. Ehhez képest semmi köze a lekvárhoz, mert nagyon darabos, viszont igen jól használható a téli időben a házi pizzák tésztájára. A kép csalóka, mert nem ilyen sárga a kész szósz, igaz, nem is tűzpiros.

Hozzávalók:

• 2 kg húsos, érett paradicsom
• 1/2 kg hagyma karikára vágva
• 15-20 nagyobb bazsalikom levél
• 2 ek. olaj
• 1 kk. só
• 1 ek. kr. cukor

Előre szólok, hogy a két ek. olaj nagyon kevés, és az arányokon lehet változtatni. A recept azt mondja, hogy négy db. 4,5 dl-es üvegnyi lesz belőle, de nem lesz ennyi. Én dupla mennyiségből készítettem, mert nálunk ennyi elfogy a télen.

A paradicsomot leforrázzuk és lehúzzuk a héját. Földaraboljuk és közben a magját és levét kinyomjuk belőle. Ha nem akarunk pocsékolni, akkor ezt a leveses maradékot kitűnően lehet fagyasztani. Télen pörkölt alapú ételek nagyon finom ízesítője lehet.

A hagymát én kockákra vágtam, nekem nem volt szimpatikus a karikára vágás, nem illik a lekvár kifejezéshez. Az olajon megfonnyasztottam / a fiatal hagymákat elég nehéz / és meg is sóztam, mert így hamarabb puhul, hozzáadtam a feldarabolt paradicsomot és az összevágott bazsalikomot. Fedő nélkül kell főzni, hogy a leve el tudjon párologni. Kb. 1/2 órás főzés után hozzáadtam a cukrot is. Ezután jött az én turmixolásom. Nem teljesen pépesre, de finom darabosra törtem.

Addig kell főzni, amíg kicsit sűrűsödik, ez paradicsom függő ill. hogyan lett eltávolítva a magos belseje? Talán 30- 40 perc is elég. A turmixolás már eleve sűríti a szószt.

Az üvegeket sterilizálás után megtöltjük a szósszal és lezárás után fejre állítjuk kb. 5 percre. Régebben azt olvastam, hogy az így előkészített üvegeket nem kell dunsztolni, mehet a helyére. Ennek ellenére én eddig is bedugtam az összeset száraz dunsztba, csupán elővigyázatosságból. Igaz, amit pedig egyből a helyére tettem, annak sem lett baja. Most meg azt olvasom jó néhány helyen, hogy a fejre állítás után, tegyük száraz dunsztba. Hát, én azt javaslom, hogy tegyük.

Felhasználható lepények, pizzák tésztájának megkenéséhez, de lehet tésztára való szószt is készíteni belőle, ha felmelegítjük és ízesítjük még kedvünk szerint.

A másik szósz, ami remélhetőleg kitart tél végéig, most először készült nálam. A recept nem új, mert Dulmina már kipróbálta. Ez zöldséges paradicsom szósz. A receptje szerint nem kell szigorúan tartani magunkat az általa javasolt összetevőkhöz. Legyen bőséges paradicsom és azután lehet a tetszőleges zöldségeket bele vagdosni. Nekem volt:

• 4 kg paradicsomom
• 2 kg cukkini
• 1 kg répa
• 1 nagy zeller
• 3 db petr.gyökér

A zöldségek aprítását nálam egy ügyes konyhai segítő, pontosabban egy reszelő tárcsás robot végezte, mert én ennyi zöldséget képtelen lennék összedarabolni. A legdurvábbra állítottam, de látványra nem lett olyan szép, mint az eredeti. Remélem az ízét nem befolyásolja, ezzel a kis szépséghibával meg majd csak megbékélünk. Egy kicsit megsóztam, amikor elkezdtem párolni a zöldségeket, hogy gyorsabban puhuljanak, de igazából akkor lesz ízesítve, ha felhasználom.

A paradicsomot is ezzel a géppel vágtam össze és így nyertem egy kis időt talán, mert hamarabb engedett annyi levet, hogy beletehessem a zöldségeket. Addig főztem, amíg eléggé besűrűsödött. Lehet, hogy kicsit sűrű is lett, de nem baj, mert használatkor még tehetek bele paradicsomot is. Amikor használni fogom, én akkor csinálok majd egy kis olajon párolt hagymát és erre teszem a szószt. Ha hússal készítem majd, akkor a hagymára kerül a hús, fűszerezem és jöhet a szósz.

Nagyon jól néznek ki az üvegek a spájzban. Ilyenkor már alig várom, hogy használhassam, amit eltettem. Szeretem nézegetni, hogyan telnek a polcok.

Chiliszószból már a második adagot készítettem , másodszorra jó csípősen. Ez biztosan nem bírja ki csak néhány hónapig.

Túrós mazsolás fánk

Vannak olyan receptek szép számmal, amelyekhez nem kell a tűzhely sütőjét használni. Vannak gasztro blogok, ahol jobbnál-jobb recepteket találok minden nap. Nem csináltam statisztikát, de szerintem 2/3-uk sütőben készül. Az én " emlékeim " is azt jelzik, hogy a sütő használata a hétköznapi főzés során nálam is erősen előtérbe került. Nem csak az egészséges ételek elkészítése során, hanem a készítés egyszerű és praktikus volta miatt is. Tudom, hogy nem lehet a sütőben készült ételt sem magára hagyni, de lényegesen könnyebbé teszi a folyamatot.
Most persze vadásznom kell az olyan recepteket, ahol ki lehet hagyni a sütésnél a sütő használatát. Rengeteg újságból kivágott receptes cetlit őrzök, rengeteg ismerősöktől kapott receptet őrzök, szintén cetliken. Lehetetlenség átnézni, ha keresek valamit. Most mégis szerencsém volt. Ez a túrós fánk olyan sikert aratott, hogy sütő ide vagy oda, ezt meg kell ismételni. A régebbi Nők lapja recepteket szerettem, ma már nem tudok mit kezdeni velük. Mindent mindennel összekevernek, kényszer szülte újdonságok vannak, mert versenyezni kell a többi receptes újsággal. Sajnálom, de remélem sokan vannak, akiknek még most is nagy segítséget nyújtanak ezek a receptek, mint nekem régebben. Az eredeti recepten csak annyit változtattam, hogy nem almát, hanem mazsolát tettem bele, és kimaradt a narancshéj is. Rum helyett pedig aroma került bele.

• 25 dkg félzsíros túró / ricotta /
• 25 dkg liszt
• 1/2 kk. sütőpor
• 1 narancs héja
• 5 dkg mazsola / 1 savanykás alma /
• 2 db tojás
• 20 dkg cukor
• 2 cs. vaníliás cukor
• 1/2 dl tej
• 3 ek rum

Én úgy készítettem, hogy mindent összeöntöttem és kikevertem. A recept is ezt írja, de szépen sorra veszi, hogy mi után, mit tegyünk az edénybe és végül keverjük össze. Tehát, végül is ugyan az.

Ha almakockákkal készítjük, akkor azt tegyük bele a masszába utoljára.

A sütéshez ajánlott 2-3 ujjnyi olaj kevés. A fánkok nem tudnak felemelkedni és laposak maradnak. A szaggatáshoz sem kell két kanál, egyet mártogatunk az olajba és azzal tesszük bele. Közepes hőfokú legyen az olaj, mert különben kívül megsül, belül pedig nyers maradhat. Fedő nélkül süssük szép aranybarna színűre.

Tálalásnál adjunk mellé narancs dzsemet vagy más enyhén savanykás lekvárt. Megszórhatjuk fahéjas porcukorral is.

Macik, hogy felvidítsanak

Írtam egy bejegyzést arról, hogy nem tudom használni a sütőm. Dulmina nagyon együttérzően reagált, és elküldte nekem ezeket az aranyos macikat. Amíg nézegettem őket, tényleg kicsit elfeledkeztem a bajomról. Köszönöm!

Sajnos ezek után újra elkapott a mitcsináljaksütőnélkül állapot. Állandóan az édességek körül jár az agyam, pedig nem eszem folyton süteményeket. Szaporodtak az -ezt meg kell csinálnom c. jegyzetek is.
Nem tudom, kinek lenne nagy szüksége egy kis vidámságra, amit ezek a macik adhatnak? Elküldöm Valinak, hogy ne legyen egyedül, és Trinitynek a későn nyíló szépséges virágai mellé.

Fél úton az elmúlás felé?

Lassan már két hete, hogy a gáztűzhelyem sütője nem működik. Még csak hetedik éve nyúzom--szinte szó szerint--, nem kellene ilyen nagy bajának lenni. Amikor megvettük, az volt az egyik döntő érv, hogy öt évre adtak garanciát rá. Persze addig nem is volt komoly baja, csak a sütő ajtaján az üveget kellett kétszer beragasztani. Most pedig az alsó fűtőszál tönkre ment. Remélem legalább is, hogy a telefonon felállított diagnózis helyes volt, ugyan is ennek alapján lett megrendelve az alkatrész egy olyan készülékhez, aminek a gyártását állítólag már megszüntették. Az eredeti gyárat felvásárolta egy még életképes másik vállalat, ezért talán sikerül egy ideillő fűtőszálat beszerezni, még ha magát a készüléket már nem is gyártják.
Sosem gondoltam volna, hogy ennyire megvisel majd egy látszólag személytelen konyhai berendezés hiánya. A személytelenségből akkor lépett ki, amikor felfedeztem a saját megváltozott érzéseimet iránta. Hiányzik! Nem simogatom, nem becézgetem, de megígértem neki, hogy jobban vigyázok majd rá, ha megint társak leszünk.
Amikor szembesültem azzal a jelenleg még megváltoztathatatlan állapottal, hogy nem működik, éppen egy kenyeret sütöttem a szokásos, bevált recept alapján. Arra, hogy a kenyér a közepétől lefelé nem akart megsülni, nem tudtam ésszerű magyarázatot találni. A félig sült kenyeret alsó sütéssel akartam helyre hozni, de a meleg sütőben nem derült ki, hogy nekem olyanom már nincs. Ezután jött a légkeveréses kísérlet, de a kenyér alja csak nem akart átsülni. Hitetlenkedésem eredménye egy másik félig sült kenyér is lett. Ezután jöttek a kisebb lepények, amiket csak úgy tudtam ehető állagúra sütni, hogy félidőben megfordítottam őket. Ekkor jött a felismerés: a sütő alsó fűtőszála nem működik.
Az első napokban még bizakodó voltam, nézegettem a blogok receptjeit, gondolatban elraktároztam a nekem tetszőket. Azután megint nézegettem a recepteket és már terveztem, mikor fogom megsütni egyiket vagy másikat. Néhány nap elteltével minden nap szembesültem azzal a ténnyel, hogy sem édeset, sem sósat bizony én nem fogok sütni. Amikor már a boltban majdnem megvettem a főzéshez való alapanyagokat, ami a sütőben való elkészítést jelentette volna és újfent eszembe jutott, hogy , na, ezt,- és ott, nem, akkor már nagyon elveszítettem a kedvem gasztronómiai szempontból. Csupa olyan étel jutott eszembe, amihez sütő kellene. Még egy egyszerű sültkrumpli köretet sem tudok csinálni, immár két hete! Olajban már legalább két éve nem sütöm. Rakott étel, sült hús bármilyen fajtája, sütemény, sós rágcsálni való, zöldség köret stb. Nem beszélve arról a kényelmes módszerről, ami a sütőben készült ételek laza felügyeletét jelenti.
Lassan telnek a napok és teljes bizonytalanságban. Kezdek kifogyni a sütő igénybe vétele nélkül készítendő ételekből. Már nincs is igazán kedvem főzni! Újból vadászom az ehető bolti kenyérre, mert a kenyérsütő gépben nem győzöm sütni a kenyeret három jó étvágyú férfi emberre. Hiányzik a kifli, lepény, pizza, mindenféle maradékkal megrakott pie-k.
Nem vagyok hisztis, de lassan már nem tudom másképp levezetni a bennem gyűlő feszültséget, amit az a kiszolgáltatottság okoz, hogy nem tudom használni a sütőmet.
Légyszíves gondoljátok át, hogy mit csináltatok volna az elmúlt hétvégén pl. ha nem használhattátok volna a sütőt? És ez csak három nap! Ugye megértetek?