2010. február 7., vasárnap

Rakott csirkemell szerecsendiós fűszerezéssel

Vasárnapi ebéd, de bármely más alkalomra és gyors vacsorára is elkészíthető, amennyiben egy kis időnk van előkészíteni. Az eredete a net-en megtalálható csirkemell torta néven futó recept.

Már írtam arról, hogy sosem volt nélkülözhetetlen alapanyag a konyhámban a csirkemell. Ami ebből elkészíthető, az csirkecombból is elkészíthető. Majdnem. Amikor a fent említett rakott ételt elkészítettem E.Margit oldalán egy fórumtársamtól kapott ötlet alapján, rájöttem, hogy lehet a csirkemellből is szaftos, omlós ételt készíteni. Most is hasonlót főztem, már nem az eredeti receptből, de nagyon hasonlóan, hiszen remekül variálható ételről van szó.


  • 1 kg csirkemell filé

  • 6 dl tej

  • 8 ger. fokhagyma

  • 25 dkg sajt


  • frissen őrölt bors

  • 1/2 szerecsendió reszelve

  • 1 kk borsikafű

  • 6 szelet bacon

  • 1 ek vaj vagy margarin

  • olaj

  • 30 dkg gomba

Azzal kezdem, hogy a csirkemellet felszeletelem és tejbe áztatom előző este. Beleteszem a fokhagymát, hogy átadja az ízét, de ne legyen erős. Másnap sütöm meg, de ha elmarad a tejes áztatás, az sem tragédia. Akkor viszont kell rá önteni kb. 2 dl tejszínt a tepsiben.


Az olajon megpirítom a felszeletelt gombát. Nagy hővel, kevergetve pirítom, nem párolom. Sózom, borsozom és borsikafüvet teszek bele.


A tepsit kikenem margarinnal és kibélelem a szalonna szeletekkel. Beleteszem a tejtől lecsöpögtetett csirkemell szeletek felét, de csak a fölső oldalát sózom meg. Borsot teszek rá, a szerecsendió felével megszórom és ráterítem a gombát. Megszórom a reszelt sajt felével és ráteszem a többi besózott hússzeletet. Ezt is megszórom szerecsendióval, borssal és beterítem a maradék reszelt sajttal. Mellé dobom a tejből kiszedett fokhagyma gerezdeket. Fél dl vizet öntök rá. Több nem kell, mert a hús sok vizet enged sülés közben. Fóliával letakarom és 30 percig sütöm. Leveszem a fóliát és még 20 percig sütöm 180 fokon. Látszólag sok folyadék lesz alatta, de ez jól jön majd a köretként tálalt rizs meglocsolásához. Nem szoktam sósra készíteni a rizst, ha van valamilyen szaft, amivel meg lehet locsolni tálaláskor.


Ezt a fajta ételt mi rizzsel szoktuk enni, mert szerencsére mindenki szereti. Lehet burgonykrokettet, sültkrumplit is készíteni mellé. Körtebefőttet ettünk hozzá, mert jobban ízlett, mint a savanyúság.

Herőke - forgácsfánk


Nálunk ez volt a neve ennek a süteménynek. Tudom, sok néven ismert, még ebben az országban is, de határon túl még inkább. Gyerek koromban nem szerettem, ma pedig sokkal gyakrabban enném, mint ahányszor készítem. Nem emlékszem, miért nem ízlett, de úgy rémlik, hogy akkor a tésztája sokkal vékonyabb volt, szinte száraz. Biztosan többször is készült, mint manapság, talán nem volt annyira változatos a sütemény készítés. Ezt viszont azért nem akarom elhinni, mert nálunk gyakran volt valamilyen sütemény, édesség vasárnaponként. Mégsem ehettük mindég ugyan azt? Szerencsére nem vette el a kedvem, hogy újból barátkozzam vele. Farsang táján, amikor sok felől hallok a fánkok sütéséről, muszály nekem is legalább egyszer-kétszer elkészíteni. Nincs családi recept, én a Magyar Konyha című újságban találtam meg a receptemet. Ez bevált,ízlik és sikerül is.
  • 25 dkg liszt
  • 1 dkg élesztő
  • 2 ek cukor
  • 0,5 dl tej
  • pici só
  • 2 ek rum
  • 0,5 dl tejföl
  • 2 tojás sárgája
  • 5 dkg vaj vagy margarin

Az élesztőt a tejben a cukorral együtt felfuttatjuk. A liszttel és a többi hozzávalóval együtt jól kidolgozzuk. A tésztából három cipót készítünk és letakarva pihentetjük kb. 1/2 órát.

Ezután kinyújtjuk kb. 3 mm vastagságúra és hullámos szélű derelyevágóval féltenyérnyi darabokat vágunk belőle. Mindegyiket hosszában bemetszük és a tészta egyik-vagy mindkét végét áthúzzuk a bevágáson. Jól felmelegített olajban néhány perc alatt világosbarnára megsütjük. Annyi olaj legyen a lábasban, hogy a tészta szinte ússzon benne. Hamar elkészül, ne legyen az olaj forró, mert akkor kívül megég, de nem sül át rendesen. Sülés közben duplájára nőlnek, legyen elég helyük a lábasban. Egyszer fordítsuk meg, hogy mindkét oldala megsülhessen.

Tálalásnál porcukrot szitálhatunk rá és baracklekvárt adhatunk mellé.

2010. február 3., szerda

Savanyúkáposztás csigák túrós tésztából

Semmi baj nálunk a tejtermékek fogyasztásával, mégis többször próbálok olyan ételeket készíteni, amibe láthatatlanul bele lehet tenni valami plusszt. Ilyen a túró is, mert a különféle szendvicskrémek mellett kenyértésztába is szoktam gyúrni. Így készült már normál kenyér, aminek az összetevői között szerepelt a túró is, és így készült ez a káposztás csiga is. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a túró, ami belekerült már a lejárati idő körüli volt, tehát nyersen nem lehetett tárolni, még valamilyen krém formájában sem. Így jött az ötlet, hogy belesüssem a tésztába. Mivel a töltelék káposzta volt, jól kiegészítették egymást. A tészta hozzávalói:

  • 300 ml tejföl + víz összesen ( 1/3-2/3 )
  • 25 dkg túró
  • 15 dkg telj.kiőrl. tönkölyliszt
  • 45 dkg fehérliszt
  • 2,5 dkg élesztő
  • 1 ek olaj
  • 1 ek méz

A liszt mennyisége a túró nedvesség tartalmától is függ. Szükség szerint még lehet adni hozzá. A hozzávalókból a kenyérsütőgéppel tésztát készítettem. Kelesztés után két cipót formáztam és újra pihentettem kb. 10 percig. Ezután kinyújtottam, megkentem a tészta teljes felületét juhtúrós krémsajttal, erre pedig szétterítettem a kihűlt káposztát. A sajt nem nélkülözhetetlen, nyugodtan el lehet hagyni. Feltekertem és ujjnyi vastag szeletekre vágtam. A tészta csigákat sütőlemezre tettem, 30 perc kelesztés után hideg sütőben kezdtem sütni. 180 fokon sült kb.20 percig.

Káposzta elkészítése:

  • 1 kg savanyúkáposzta
  • 2 ek cukor
  • olaj+ vaj
  • 1 dl fehérbor
  • őrölt köménymag

Az olaj és vaj keverékén karamellizáltam a cukrot, rátettem a kissé kimosott káposztát, felöntöttem a borral, fűszereztem, sóztam és kiforraltam. Ezután kevés vizet öntöttem rá és a káposztát puhára pároltam.

Finom vacsora lett belőle, kicsit pikáns a káposzta, de nem kellemetlen. A túrónak köszönhetően még három nap múlva is ehető volt, mert a tészta puha maradt.

2010. január 31., vasárnap

Rántott csirke reformosan


Ne legyünk álszentek! Van olyan étel, amelyről nehezen mondunk le, hiába állítjuk néha az ellenkezőjét, amikor egy sikeresnek mondott diéta alkalmazását ecseteljük az írigykedőknek. Kevés kedveltebb étel van a magyar a gasztronómiában, mint a rántott hús. Legyen az sertés, csirke, pulyka vagy akár hal. A zsíros hús egészségtelen, a panír egészségtelen, az olajban sütés egészségtelen. Akkor mégis, mi a titka? Egyszerű! Hozzátartozik a gyerekkor ízeihez. A korombéli mai anyák ezen nőltek föl, mint vasárnapi ebéd, tehát megszerették. A szüleink is szerették, mert különben nem főzték volna. Mi is főztük, mert szerettük és azt akartuk, hogy a gyerekeink is szeressék. És ez így volt minden családban. Nekem már sikerült sok féle ételt tenni a vasárnapi asztalra, ezért a rántott hús nem lett " sztárolva". Mégis mindenki örül, ha ezt kapja. Esszük melegen és hidegen is. Ebédre, vacsorára és tízóraira, de még reggelire is. A rántott húst is elérte az egészségtelen jelző. Ezek után van, aki bevalja, hogy készíti ennek ellenére is, van, aki tagadja, de készíti és van, aki lemondott róla. Kezd elterjedni a sütőben sütés a bő olajban való sütés helyett. Kipróbáltam én is, de nem ízlett. Száraz volt. Nem a húsból csöpögő olaj hiányzott. Aki kipróbálta, tudja miről beszélek, de aki így is szereti, nem tesz semmi kivetni valót. Egészségére! Ha megtiltaná valaki, hogy olajban süssem, valószínűleg megtenném, de amíg vagyunk olyan szerencsések, hogy nem tiltja orvos, addig így sütöm.
Amitől reform címkét kapott tőlem, az a panírozás módja. Körülbelül három éve kezdtem reformálni az étkezésünket, mert muszály volt. Még több zöldség, még kevesebb zsiradék, több olívaolaj / elérhetőbb, mint a repce- és tökmagolaj /, kevesebb fehér liszt, több méz stb. Nem volt nehéz, mert addig sem éltünk félkész ételeken és nem ettünk gyorskajákat sem, de ez talán már kiderült rólam. Felfedeztem a csicseriborsót, barnarizst, csírákat, bulgurt, árpagyöngy,céklát, sütőtököt, zabkorpát stb.
Panírozás: teljes kiőrlésű tönkölyliszt vagy graham liszt /+ fehér liszt is/
tojás vízzel felverve / nem feltétlenül a spórolás miatt /
tönkölykorpa, zabkorpa, esetleg prézlivel keverve
Lassan szokott hozzá a családom, de ma már az lenne a furcsa, ha hagyományos módon csinálnám. Ezek után természeretesen olajban sütöm ki és papírtörlőn alaposan lecsöpögtetem. Nem gondolom, hogy ez a magunk áltatása, hogy így egészséges lett az olajban kisütött hús, de mindenképp kevesebb haszontalan anyagot tartalmaz. Nem akarunk lemondani erről a magyar finomságról, nem esszük minden héten, de amikor elkészítem, azt szeretném, ha jóízűen enné a családom. Azt gondolom, ha ez megmarad, talán könnyebben elfogadják a többi kísérleti kezdeményezésemet.

2010. január 27., szerda

Kolbász nélkül is finom lenne




Savanyúkáposzta, mert tél van és ilyenkor a legfinomabb. A párolt savanyúkáposzta kitűnő kiegészítője az ételeknek, mert savanyúság és köret is egyben. A hurka és kolbász különösen kívánja és számos elkészítési módja van. Ezt az ételt én akkor készítettem, amikor szombaton haza jöttem a munkából és gyorsan kellett valami ebédre. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a krumplit már előző nap megfőztem héjában. A készítésnél olajon megpároltam két nagy fej hagymát, amit nagyobb kockákra vágtam. Nem akartam teljesen puhára, csak roppanósra. Tettem rá darált sós paprikát és paradicsomot is. Megszórtam fűszerpaprikával, köménnyel és erre került a kockázott krumpli. Jól összeforgattam, borsoztam, köményt szórtam rá és átsütöttem. Ennyi!


A kolbászt közben szép lassan sütöttem héjas fokhagymával és egy szál rozmaringgal.


A káposztához kevés olajon karamellizáltam két evőkanál cukrot. Rátettem a kissé kimosott káposztát, öntöttem alá egy dl fehérbort, egy kevés vizet és puhára pároltam. Sóztam és pici köményt is szórtam rá.


A hagymás krumpli annyira finom, édeskés volt, hogy a káposztával együtt akár önálló étel is lehetett volna. Én majdnem így is ettem, mert csak egy kis kolbászt vettem mellé.

Vargabéles


Időnként előkerül ez a recept, de még így sem gyakori. Nem azért, mert nem szeretjük, hanem, mert eddig nem tudtam kiszámítani, mennyi tészta kell a töltelékbe. Általában sokat főztem és nem tudtam, mit kezdeni a maradékkal. Egy darabig őrizgettem a fagyasztóban, azután sajnálkozva kidobtam. Ez azért történt így, mert a recept egy régebbi szakácskönyvből való, ott pedig az elkészítése úgy kezdődik, hogy mennyi liszt kell a rétestészta illetve a cérnametélt elkészítéséhez. Na, ez az én konyhámban--de gyanítom, az éttermekben sem--nem házi készítésű réteslappal és tésztával készül. Ezért aztán a ritka elkészítés miatt nem tudtam eddig belőni a megfelelő mennyiségeket. Az elmúlt három hónapban viszont kétszer is sütöttem, mert elhatároztam, hogy valahogy kimérem a cérnametéltet. Megfőztem 1/2 kg száraztésztát és csak a felét használtam fel, a másik fele a fagyasztóban kötött ki. Mivel én nem sós, hanem cukros vízben főzöm ki a tésztát, ezért a maradékkal nem igen lehetett mást kezdeni, mint még egy adag vargabélest sütni. A réteslap mennyisége még így sem pontos, de úgy gondoltam egy csomagggal el lehet használni úgy, hogy ne tűnjön soknak. A szakácskönyvem az ötödik oldalnál kezdődik és csak 81 ft. volt. Ennyire régi.
  • 1 cs réteslap
  • 25 dkg száraztészta-cérnametélt
  • só-cukor a vízbe
  • olaj a lapok kenéséhez
  • 50 dkg áttört túró vagy ricotta
  • 5 dl tejföl
  • 4 db tojás
  • 10-15 dkg porcukor
  • 10 dkg mazsola
  • 1 citrom reszelt héja

A száraztésztát enyhén sós, inkább cukros vízben főzöm meg, de nem teljesen puhára, hiszen sütés közben még puhulni fog. A tojások sárgáját a cukorral jól kikeverjük,hozzáadjuk a reszelt citromhéjat, pici sót, a túrót és a tejfölt. Ezután belekeverjük a kifőzött és kissé kihűtött tésztát. A végén pedig a tojások felvert habja kerül bele. Bevallom, én ezt a kezemmel szoktam elkövetni, mert így lehet a legegyenletesebben elkeverni a habot a többivel. Egy legalább 3-4 cm magas peremű tepsit/ 24x35 cm-es / kikenek margarinnal / vajjal / és beleteszem az egyik réteslapot úgy, hogy az oldalára is jusson. Ezt általában egy lappal nem lehet megtenni, de lehet hajtogatni, toldozgatni. Két lap közé olajat és búzadarát lehet tenni, de én nem szoktam. Beleöntöm a tölteléket és a tetejére ismét réteslap kerül. Két réteg közé most egy kis olajat csöpögtetek, hogy a lapok majd elváljanak egymástól. Így szebb lesz.

Körülbelül 180 fokon sütöm 40-45 percig. Ha kell, takarjuk le alufóliával félidőben, hogy ne égjen meg. Én mindég letakarom, mert nekem így süt a sütőm. Langyosan, frissen az igazi, de mi hidegen is megesszük. Általában csak porcukorral megszórva szokás enni, de most először öntöttem rá házilag készült feketeribizli öntetet. Nagyon kellemes íz volt a sütemény mellé. A feketeribizli öntet egy véletlen kísérlet alkalmával született, de gyanítom, az idén szándékosan készítem majd. Ettük már fagylaltra öntve is a nyáron és nagyon finom volt.

Ezt elszúrtam! Krumplis, túrós lepény

Ez a bejegyzés a VKF-re készült volna, de nem tudom, hogyan kell időzített bejegyzést írni, ezért ez a 13-ai dátumnál jelenik meg a blogon.

Sajnálom, de azt gondoltam, azért a receptet megmutatom, mert mi nagyon jót ettünk belőle vacsorára, de vendégvárónak is jó egy pohár bor mellé.