Kelkáposztás orecchiette

Munkából hazaérve kellett gyorsan valami ehetőt varázsolni. Szombat lévén megkezdtem az előre főzést, hogy a hétvége ne legyen olyan zsúfolt, ezért egy gyors tészta ételen kívül más nem is fért volna bele.
Gyors hűtő mustra után néhány maradék került elő: kelkáposzta, sonka, mascarpone.

• Olívaolajon összevágott hagymát fonnyasztottam néhány gerezd fokhagymával együtt.
• Csíkokra vágott nyers, füstöltsonkát tettem hozzá és tovább pirítottam.
• Beletettem a kisebb darabokra vágott kelkáposztát és megpróbáltam sütni és nem főzni. Így a káposzta nem puhult meg, hanem finom ress maradt. Só, frissen őrölt bors és pici borsikafű is került még bele.
• Hozzákevertem a mascarponét és öntöttem bele a tészta főzővizéből, hogy kicsit szaftosabb legyen.
• Grana padano sajtot szeleteltem a tetejére a tányéron.

Magam is meglepődtem, hogy milyen finom lett.
A kelkáposzta egyébként is az a zöldség, amit mindenféle nehézség ellenére is sikerült megszerettetnem  a gyerekeimmel, és most felnőtt fejjel már szívesen eszik minden formában. Csak főzelék ne legyen!
Dulmina receptjei adják a bátorságot, hogy ilyen vakmerő párosítások szülessenek.

Készítettem egy  krumpli - sárgaborsó - árpagyöngy - hagyma összetételű köretet. Nagyon jó ízű lett, de sajnos nem fotogén. Sőt! Talán majd legközelebb, bár gyanítom, akkor sem lesz szebb.

Zöldségkrémleves camambert-es pirítóssal

A tv-ben láttam és nagyon megtetszett. Különösen érdekelnek azok az ízesítések, amelyek az én hagyományos ételeken edződött konyhakúltúrámat színesítik.  A krémlevesek felfedezése olyan lehetőségeket teremtett, hogy azóta is rendszeresen kísérletezek vele. Nem mondom, könnyebb, ha van egy kis ihlet, de magamtól is képes vagyok különféle zöldségeket összeturmixolni.

• 1 fej hagyma
• 3 karika sütőtök
• 3 kisebb répa
• 1/2 fej zeller
• 2 krumpli
• 30 dkg brokkoli
• 1/2 dob. konz. kockázott paradicsom vagy 3-4 szem nyers paradicsom

Olívaolajon megpároltam az összevágott zöldségeket és felöntöttem húsalaplé híján, vízzel és tettem bele egy leveskockát. Sóztam, borsoztam.
Beleöntöttem a paradicsomot is és puhára főztem mindent.
Botmixerrel pürésítettem és, hogy ne legyen nagyon sűrű, öntöttem bele még vizet.

A brokkoli fagyasztott volt, de így is megbirkóztam vele.
Azt kellett ugyanis csinálni, hogy a rózsák felszínét  le kellett vágni, mintha megskalpolnám őket.
Ezeket a brokkoli morzsákat belekevertem sűrű tejfölbe, tettem hozzá két evőkanál mascarpone sajtot és egy kisebb doboz görög joghurtot is.
Sóztam, borsoztam .

Ebből tettem egy kanállal a levesbe a tányéron.Kellemesen pikáns volt, de egyáltalán nem savanyú.
A nyers brokkoli finom kontrasztot adott a krémlevesnek.

A kenyeret tepsibe tettem, meglocsoltam olívaolajjal, rátettem a sajt szeleteket és megszórtam petr.zölddel.
Nekem csak fagyasztott volt, ezért vannak kisebb csomók a kenyéren.
Sütőben megpirítottam  a kenyereket, hogy  a sajt ráolvadjon.
Ebben a levesben a paradicsom volt az, amitől más ízű lett a leves, mint amit eddig készítettem.
A tányérba még szórtam petr.zöldet és meglocsoltam olívaolajjal.

Sütőtökös - tejszínes csirkecombok

A sütőtök nagy kedvenc a családunkban. Sajnálatos módon annyira drága lett, hogy megválogatom a recepteket, amelyeknél alapanyagként használom. Egyszeri adagként legalább egy  2 kg-os tököt szoktam venni, ezt most  három karika híján, teljes egészében fölhasználtam.
A receptet itt találtam és már nem először készítettem, de rám jellemző módon az első alkalommal egyáltalán nem hasonlított az eredetire. Tulajdonképpen most sem úgy néz ki, mint ahogyan Trinity készítette, de ez az én alkotói szabadságom.
Nálam jóval nagyobb mennyiségekkel készült, pedig a hús nem volt több, de ez is olyan étel, aminél nekem nem is kell a hús. Az íze viszont kell, hogy belefőljön és ízesítse a zöldségeket.

• 8 csirke fölsőcomb
• 1,5 kg sütőtök
• 1/2 kg gomba
• 5 fej lilahagyma
• 2 ger. fokhagyma
• 4 dl tejszín
• olívaolaj
• só, bors, borsikafű, kakukkfű

A csirkecombokat befűszereztem és a fokhagymával együtt az olajon jól körbesütöttem. Amikor kiengedte a levét, akkor félpuhára főztem, ezután hozzáadtam a nagyobb kockákra vágott hagymát és összesütöttem.
Kiszedtem mindent egy tálba és helyére került a gomba, amit igyekeztem pirítani és nem főzni.
Rövid idő múlva mellé tettem a kockákra vágott tököt is és összesütöttem. Ekkor került bele a kakukkfű és borsikafű is. Nem kell sokáig sütni, hogy ne törjön össze a tök. Később a sütőben megpuhul, de nem pépesedik el.
Visszatettem a hagymát a hús nélkül és ráöntöttem a tejszínt.
Összekevertem, egyet rottyantottam rajta és egy tepsibe öntöttem.
Tetejére tettem az elősütött combokat és a 170°C-os sütőben takarás nélkül fél óra alatt készre sütöttem.

Rizst főztem mellé, mert szerintem is ez illik a legjobban hozzá.
Vágott petrezselyemzölddel szórtam meg a tányéron.
Aki hozzánk hasonlóan ilyen sütőtök fan, az feltétlenül próbálja ki.

Lekvárosbukta

Itt vannak a bukták, amelyek az előző napraforgó tésztájából készültek.
A lekvár, amit beletettem, sütésálló vegyes gyümölcsíz.
Jó volt így megosztani a tésztát, mert nem lett unalmas mennyiség egyik fajtából sem.

Marcipános napraforgó

                                 

 

Elkészült az édes változat is.

Hirtelen ötlet volt, ezért  a belevalók választéka csekély volt. Volt ugyan a fagyasztóban darált dió, lekvárból is elég nagy a választék, de nekem most egyik sem kellett. Találtam viszont egy elfelejtett marcipán darabkát.
Sütőmarcipán volt, úgysem jó, csak belesütni valamibe. Hát, most ez lett a valami.

A kinyújtott tésztakorongot vastagon megkentem olvasztott margarinnal és ráreszeltem a marcipánt. Ezt is jó bőven. Erre szórtam csokit, ami eredetileg dekorációnak való, ezért úgy gondoltam, hogy nem fog teljesen megolvadni. Cukrot nem tettem rá, nem szeretjük, ha nagyon édes.
Erre került rá a másik tésztalap és ezután úgy készítettem, mint a sós változatot.

A tésztája egy édes, margarinos, tojásos kalácstészta.

• 70 dkg simaliszt
• 3,5 dl tej
• 2 tojás sárgája + 1 egész tojás
• 8 dkg olv. margarin
• 4 dkg élesztő
• 4 ek. cukor
• 1 tk. só
• 1 cs. vaníliáscukor

A kenyérsütőgéppel dagasztottam a tésztát, ezért ez némi lisztkorrekciót igényelhet. 
Kézzel dagasztásnál nem baj, ha kicsit ragacsos a tészta, később változik, de a gép ilyenkor csak keni az üst falára.
Ezt a mennyiséget kettéosztottam, mert lekvárosbukta is készült.
A  fele mennyiségű tésztából két lapot nyújtottam, ebből készült a napraforgó.

Nagyon finom az édes változat is. Azt hiszem mind a két féle terítéken marad.

Napraforgó kenyér

Megint csak Limara volt az, aki megsütötte ezt a finomságot, leírta az elkészítés menetét, hogy nekünk csak sikerélményben legyen részünk, ha neki állunk. A kenyér hihetetlenül finom, bár a szépsége nálam ismét alul marad annak, mit ő készített.
Most viszont hajlandó voltam elfogadni, hogy a tészta összetétele igenis számít. Nálam több lisztből készült, ezért a többi mennyiség sem azonos a nála található recepttel, de a szerintem állagjavító tojást most én is bele tettem. Folyadéknak tej is került bele és kicsit fölélesztettem az élesztőt is.
Fantasztikusan könnyű, laza tészta lett belőle.

• 20 dkg BL-80-as liszt
• 2 dl víz
• 2 dkg élesztő
• 1 lapos ek. cukor

Ezeket mind összekevertem és langyos helyen felfuttattam a kovászt.

• 50 dkg BL-80-as liszt
• 2 dl tej
• 1 egész tojás és 1 sárgája
• 2 teásk. só
• 1/2 dl olvasztott margarin
• 1/2 dkg élesztő

A kenyérsütőgépben a felfuttatott élesztővel együtt kikevertem a tésztát. A lisztek minőségétől függően, lehet, hogy még kell tenni hozzá lisztet. Rugalmas, de laza tészta lett belőle. Amikor duplájára kelt, akkor négy gombócra osztottam. Így lett belőle két darab két lapból álló kenyér.

A töltelék az eredeti recept szerint lehet édes, de nekem is jobban tetszett ez a sós változat.
A töltelék tetszőlegesen változtatható.
A késes robotgépben kevertem - vágtam össze a hozzávalókat.

• vöröshagyma
• bacon
• paprikás vastagkolbász
• reszeltsajt
• a kenyér tésztájából megmaradt tojásfehérje
• csípős-édes csiliszósz

A köralakúra kinyújtott tésztát egy sütőpapíros tepsibe tettem és megkentem a krém felével.

Beborítottam a másik lappal és összeigazítottam a széleket.

A tészta közepén egy lisztbe mártott pohárral kijelöltem egy kis kört. 
Ezután pizzavágóval a jelölés vonaláig bevagdostam a tésztát.  16 cikkre vágtam.

Minden cikket megcsavartam kétszer és kicsit igazítottam rajta, hogy szépen feküdjön a tepsin. Nekem nem sikerült a háromszoros csavarás.
A közepét megkentem egy kevés keményítős vízzel, hogy jól rátapadjanak a magok és bőven megszórtam lenmaggal. A másikat mákkal.
Nagyon hamar megsül, de, hogy mennyi idő kell hozzá, az sütő függő.
Húsz perces kelesztés után hideg sütőbe tettem --- / ha elég meleg van a konyhában, ennyi idő elég / ---és  25 percig sütöttem 160 - 170 °C-on.

Mivel két kenyér lett a tésztából, a másiknak volt ideje jól megkelni, és ez már forró sütőbe került.
Ennek elég volt 20 perc sütés.
Az én napraforgóim jóval nagyobbak lettek, mint Limaráé, ezért kellett hosszabb ideig sütni.
Még két nap múlva is élvezhető minőségű, bár gyanítom, legközelebb erre nem fog sor kerülni. Most kicsit összezsúfolódott a kipróbálandó receptek mennyisége.

Kenyértölcsérek

Limara után szabadon. Olyannyira szabadon, hogy a tészta egy nálam használatos kenyértészta.
Úgy gondolom, hogy itt nem is a tészta összetétele a fontos, hanem a formázás és az az ötlet, hogy mivel lehet elkápráztatni a vendégeket.
Igaz, Limara tökéleteset alkotott, hiszen olyan gyönyörű az a tölcsér, amit készített, és az ötlet, hogy salátával töltötte, különösen tetszett.
Nálam megint a türelmetlenség győzött és előszedtem a habroló formáit és azokra tekertem föl a tésztát.
Nem ugyanaz az eredmény. A látványról nem is beszélve.
Egyszer biztosan meg fogom sütni azokat a csodaszép nagy tölcséreket is és majonézes salátával fogom megtölteni.
Most ezekhez is valamilyen kenőkét gondoltam, mert nem nagy az ürege, de idő hiányában ez most elmaradt.

Állítva sütöttem meg, de az olajozott csövekről minduntalan le akartak csúszni a tészták. Nem érdemes ezzel bajlódni. Szebb is- és könnyebb is lesz, ha fektetve sütjük.