Kakaós grízes piskóta

Ritkán teszek fel sütemény recepteket, mert nem erősségem a sütés. Ráadásul az interaktív főzés miatt, a sütést is hasonló módon próbálom megoldani, ami inkább kisebb, mint nagyobb sikerekkel jár. Sokszor elképzeltem már, hogy megsütöm azokat a finom süteményeket, amiket ma már egyre jobban hiányolok, mert évek óta nem ettem. Azok a tepsi hátán sült lapokból készült sok lapos finomságok. A szalakális sok lapos sütemény. Azok a falusi lagzikra jellemző krémes sütemények. Főzött krémekkel készült sütik. A métereskalács. Meg ilyenek.
Az utóbbi tíz évben azért egyszer- egyszer évente megsütöttem néhányat, de a gyakorlat hiánya miatt elég lassan ment. A kedvem viszont gyorsan elment a következő próbálkozástól.
Most újra rászántam magam. A hiba nem a receptben van. A sütemény nagyon finom és nem is bonyolult.
A piskóta receptje szakácskönyvből van, de a krémet én alakítottam véglegesre. Eldöntöttem, hogy ha nem sikerül, meg sem említem, de sikerült, ezért leírom.

A piskóta hozzávalói

• 5 dkg margarin
• 1 tojássárgája
• 20 dkg melaszos sütőcukor / eredetileg 25 dkg fehér cukor /

Ezeket jól kikeverjük és hozzáadunk

• 2 dkg kakaót / nekem csúnya kakaóm volt csak /
• 2,5 dl tejet
• 1/2 cs. sütőport
• 30 dkg lisztet
• végül a tojás felvert habját

Amikor megsült, kihűtjük és --  a recept nem írja ugyan -- , de én kettévágtam. Sajnos nem félbe, de így sikerült. Egyébként nem tudom, hová kellene kenni a krémet?
A krém hozzávalói
A recept szerint 3 ek. liszttel és 3 dl tejjel kell krémet főzni, amit 10 dkg margarinnal és 10 dkg porcukorral kell kikeverni, majd 10 dkg darált diót 1 ek. rumot kell hozzáadni.

A krém, amit én készítettem:

• 5 dl tej + 1/2 vaníliarúd belefőzve
• 3 ek méz
• 15 dkg cukor
• 3 csapott ek. búzadara
• 1 cs. vaníliadarabos vaníliás pudingpor

Összefőztem mindent, amíg be nem sűrűsödött. Kihűtöttem.
Ezután kikevertem kb. 15 dkg puha margarinnal.

Amikor a süteményt megtöltöttem a krémmel, akkor jutott eszembe, hogy jó lenne csokoládémázzal bevonni.

A piskóta már hideg volt, de én szerettem volna lekvárral megkenni, mielőtt ráteszem a csokoládét.
Ezért megmelegítettem a mikróban kb. 10 dkg baracklekvárt és így kentem a tésztára, hogy jól beszívódhasson. Sikerült is.
Ezután öntöttem le a csokimázzal, ami 15 dkg  52%-os csokoládéból készült kb. 3 ek. olajjal keverve.

Mielőtt még megdermedt volna a csokoládé, megszórtam dekorcukorral.

Végül ez egy öszvér recept lett, de azért is írtam ide, hogy legközelebb legyen hol megnéznem, hogyan készítettem?
Sokkal jobb lett szerintem, mint az eredeti egyszerű recept lett volna.

A süteményt  is ezért neveztem el kakaós grízes piskótának.

Lecsósszelet tarhonyával

Télen nem eszünk lecsót. A hazai paprika és paradicsom a saját érési idejében összehasonlíthatatlanul finomabb bármely más országból származó társánál. Ezért nyáron tartalékolunk télire. Ezért ehetünk télen is lecsót.

•  Azzal kezdem, hogy a húst -- ami csak tarja lehet -- sózom, borsozom és pl. mangalicazsíron elősütöm.
• Közben egy másik lábasban - szintén zsíron - megfonnyasztom a szálasra  összevágott hagymát és teszek hozzá bőven fokhagymát is. Darált sós paprikát is adok hozzá ízesítőként.
• Ráteszem az elősütött húsokat, ráöntöm a húsok alatt keletkezett folyadékot is és öntök rá vizet, hogy megpárolódhasson.
• Amikor már majdnem puha, hozzáadom a házi lecsót és öntök rá paradicsomlét is, mert az én lecsómon nincs sok folyadék.
• Összeforralom és készen is van.

Mennyiségeket nem írok, mert ennél a receptnél nincs jelentősége. Mindenki annyi alapanyaggal készíti, amennyire szüksége van.
A fokhagyma mennyisége szokatlan lehet, de egyáltalán nem érződik az elkészült ételben.
Tarhonyával szoktam tálalni, de lehet tésztával is. Ízléstől függően más köret is készíthető.

Kókuszos resztelt

Ezt a süteményt már sokszor készítettem, mert rengeteg tojásfehérjét lehet eltüntetni vele. A kókuszreszelék szintén a kedvenc alapanyagok közé tertozik.  Ma már ugyan kevesebb fehérje kerül a fagyasztóba, mert sokszor használok egész tojást - ha lehet - a sárgája helyett. / kalácsok, fánk stb. /
A csokoládés díszítés az utóbbi időben került a sütemény tetejére, mert eredetileg nem tartozik hozzá.
Diabetikus változatban is megsütöttem már.

Recept itt.

A mazsola a kés útjába került, ezért nem szép a szeletek széle.

Bécsi apácafánk --- a császárné kedvence VKF 40.

Őrizgetem már egy ideje ezt a receptet, de valamiért eddig még nem került rá sor.  Most a fánk sütés a témája a VKF-nek, ezért gyorsan előkotortam a receptet, mielőtt megint feledésbe merülne. Valamiért macerásnak gondoltam az elkészítését, de ez talán csak azért volt, mert a sütés nem erősségem.

Ne tessék hasonlítgatni a hagyományos fánkokhoz, mert semmi köze hozzá. Igaz, a forgácsfánk sem hasonlít a szalagos fánkhoz.
Érdekesen masszív lett a kész sütemény. Kemény, de nem száraz a tésztája. Nem is omlóstészta, mert zsiradék nincs is benne.
Már a negyedik darabot eszem, hogy hitelesen le tudjam írni, milyen állagú a tészta, de azt javaslom, inkább próbáljátok megsütni.

• 20 dkg  +  7 dkg méz
• 2 száraz zsemle  / helyette kb. 5 dkg kekszmorzsa /
• 6 dkg darált mandula
• 1 kávéskanál őrölt fahéj
• 1/2 mokkáskanál őrölt szegfűszeg
• 1 narancs- és 1 citrom reszelt héja
• 25 dkg finomliszt
• 0,25 dl tejszín  vagy tej
• 3 tojássárgája  +  1 tojás

A száraz zsemle a fánk töltelékébe kellene, de én nem akartam ennyire autentikus lenni, ezért a könnyebb megoldást választottam és  kekszmorzsával helyettesítettem.

A tejszín helyett szerintem lehet tejet használni, hiszen annyira kicsi mennyiségről van szó, ezért nem kell felbontani egy doboz tejszínt.

A +1 tojás azért kell, hogy az összeragasztás előtt megkenjük a tésztát, de én  nem így csináltam, hanem az amúgy is feleslegessé váló fehérjékkel kentem meg.

1. A 7 dkg mézet felmelegítjük / én mikróban / és beletesszük a kekszmorzsát, a mandulát, a fűszereket és a citrushéjakat. Összegyúrjuk és félre tesszük.
2. A többi mézből, a tejszínből, tojássárgákból és lisztből nem túl kemény tésztát állítunk össze.  Nem tudom, mitől függöt, de nekem kellett még legalább 10 dkg liszt, hogy nyújtható legyen a tészta.
3. Alapos lisztezés mellett késfokvastagságúra kinyújtjuk a tésztát és a tölteléket kicsi golyók formájában elosztjuk a tészta egyik felén.
4. A tojással lekenegetjük a tésztát a golyók körül és ráhajtjuk a tészta másik felét. Lenyomkodjuk és egy kör alakú szaggatóval kivágjuk.

No, ez nem igazán használható megoldás! A tészta lágy, de nyújtható, viszont azt nem igazán szerette, hogy megemeltem és ráhajtottam a töltelék golyókra. A golyócskák körül le kell nyomkodni, kinyomni a levegőt körülötte, de beszakadt, elszakadt, toldozgattam.

Az újságban megjelent fényképen sem ilyen módon készült tészta látható. Szerintem a kinyújtott tésztából korongokat szaggattak és a megtöltés után szépen összenyomkodták körben a két lapot.
Egészen másként néz ki az így készített tésztakorong, mint az, amelyiket én csináltam kiszaggatva, a recept leírása szerint.

A sütési idő sem olyan hosszú, mint a leírás mondja. 180 fokon kb. 20 perc alatt megsül, de a széle körben mindenképpen jobban meg fog sülni, mint a többi része.

A szaggatás után a megmaradt tésztát összegyúrtam, hengert formáztam belőle, felszeleteltem és megsütöttem, mint a kekszeket.

Összességében finom sütemény lett. Ebből az adagból nekem 14 fánkot sikerült készíteni, bár a recept 20-at írt, de akkor nagyon kicsik lettek volna.

Mandula helyett el lehet készíteni darált dióval is.
A játék kiírása szerint kellene valamilyen öntet is mellé, de én nem szoktam a kalóriákat turbózni, bármennyire is finom lenne. Nélkülük is nagy a csábítás és kevés az önuralom.
Nekem a porcukorral megszórva is finom volt.

Meglepett, de jól esett!

Olvastam egy bejegyzést a blogokon körben járó díjak, elismerések véleményezéséről. Azzal egyetértek, hogy elértéktelenedhet, ha gyakran járnak körbe ilyen juttatások és egyszerre sok bloggert szólítanak meg.
Azzal is egyet értek, hogy egyébként meg jólesik, hogy olyan jelzéseket kapunk vissza ezáltal, ami ösztönöz, jó kedvre derít és bátorít.

Ez a kezdeményezés meg különösen kedves, mert azokra a blogokra akarja felhívni a figyelmet, amelyek még nem rendelkeznek sok-sok látogatóval. Úgy gondolom,  --  és most nem haza beszélek,  --  hogy azért kerüli el a szélesebb figyelmet jó néhány blog, mert az utóbbi időben nagyon megszaporodott a számuk. Ami véleményem szerint nagyon jó dolog, mert azt mutatja, hogy nem halt ki még teljesen a konyhakúltúra kis hazánkban, és remélhetőleg a sok bíztatás hatására egyenlőre nem is fog.

Köszönöm szépen én is, hogy eszébe jutottam a Nem vagyok mesterszakács blog írójának.
Nevamesz / ötletes rövidítés /  nagyon örülök, hogy nálam jártál!

Néhány szabály is tartozik a díjhoz, íme:




- Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-Blog képet, és másold be ezt az útmutatót.



- Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.



- Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.- Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van.

Ezennel pedig tovább adom a díjat:

Sofiának

Marmaladnak

Makkakonyhának


Nem éppen kezdők, de nekem tetszik.

Baracklekvárral töltött fánk --- VKF- 40.

A lekvárral töltött fánk inkább csak kihívás egy hozzám hasonló megszállottnak, mintsem követendő program egy fánk sütéshez kedvet kapó anyukának.
Nem először készítettem ilyet, de a régebbi fánk annyival egyszerűbben készült, hogy volt hozzá sütésálló lekvár. Most viszont a gondolat, előkészítés nélkül született, ezért a házi baracklekvárral, ami nagyon finom, de kicsit híg lett, kezdeni kellet valamit, hogy benne maradjon a tésztában.

• 20 dkg baracklekvár
• 1 evőkanál kukoricakeményítő
• 1 ek. víz

Ezeket kikevertem és összefőztem annyira, hogy kellően sűrű legyen. Ezután félre tettem hűlni.

A fánk tésztája nem egyedi, nem a nagymamám receptje és azt sem mondhatom, hogy mindég ezt készítem.
Egyszerű édes kelt tészta, amiből fánkot is lehet sütni.

• 50 dkg liszt
• 2 dl tej
• 2 tojás
• 5 dkg cukor
• 3 dkg élesztő
• kb. 7-8 dkg margarin
• 1 tk só
• 1/2 narancs reszelt héja

Ha több tojás van a tésztában vagy csak 3-4 sárgája, más szerkezetű, sokkal foszlósabb lesz a tészta, de én nem szoktam erre kellőképpen figyelni. A tésztába a nagyiék tettek rumot is, mert azt mondták, hogy ez nem engedi, hogy magába szívja az olajat / zsírt / sütés közben.
A tésztát én a kenyérsütőgéppel szoktam összekeverni, ezért talán nem olyan lágy, mint amikor kézzel gyúrja, dagasztja ki valaki. Igyekszem azért én is lágyabbra készíteni.
Kelesztés után két adagra vettem a tésztát és egyenként kinyújtottam kb. félujjnyi vastagságúra.
Azért vékonyabbra, mint a hagyományos fánk tésztája, mert itt kettőt össze kell majd ragasztani.

Kisebb és nagyobb korongokat vágunk ki és a kisebbekre teszünk egy- egy kanál lekvárt.
Körben lekenjük vízzel és beborítjuk a nagyobb korongokkal. Jól összenyomkodjuk, hogy ne nyíljon ki.
Ezeket a párnácskákat félre tesszük ismét kelni.

Amikor szépen felvette a fánk formáját, akkor elkezdhetjük sütni.
Nem forró olajban, mert akkor megég kívülről, de nem tud tovább kelni és sületlen is maradhat. Nagyon hamar megsül. Nálem ez kb. 2-1 perc volt a két oldala.
Itt is, mint a hagyományos fánknál, először azt az oldalát tesszük az olajba, amelyik fölfelé néz. Letakarjuk és megfordítás után már fedő nélkül sütjük tovább.

A szalagok attól keletkeznek a fánkok oldalán, ha bőséges olajban sütjük és a megkelt ill. a sütés közben még tovább kelő fánkok lebegnek, úsznak az olajban. Így nem süllyednek le, fel tud fújódni és a közepe nem ér az olajba, ettől lesz a világos csík a közepén.
Ha nem szalagos a fánk, attól az még lehet nagyon finom!

A kiszúrás után maradt tésztát összegyúrtam és hagytam pihenni, kelni. Azután ilyen tekercseket formáztam belőle és ezeket is kisütöttem, de már nem megtöltve. Ez is nagyon finom, ha a lekvárba mártogatva esszük.

A játék kiírásnak megfelelően kellene valamilyen öntetet is készíteni, de én nem szeretem a fölöslegesen cukorral turbózott édességeket. A lekvár szerintem bőségesen elegendő a fánk mellé, a porcukor szórás pedig a tetejére.

Karalábéfőzelék húsgombóccal

Szerintem a főzeléket sem  könnyebb fotózni, mint a sötét tónusú ételeket. Nekem legalább is nem egyszerű. Valahogy még is kellett egy képet készítenem, hogy látványosabb legyen a bejegyzés.
Sok ismerősöm nem evett még karalábéból készült főzeléket. Gombóccal meg pláne nem. Sokáig én sem ismertem, de most már majd' harminc éve főzöm. Sehogy másképp nem is készítettem, csak így, gombóccal.

Nem tartozik a képhez bonyolult recept, inkább csak ezt az elkészítési módot akartam megmutatni.

• A főzeléket mindenki saját ízlése szerint elkészítheti, bármilyen más főzelék mintájára
• A húsgombóc pedig hasonlít a töltöttpaprikáéhoz

1. A gombóchoz való darálthúst összekeverem a nyers rizzsel, a párolt hagymával, tojással, sóval, borssal.
2. Sós / ételízesítős / vízben megfőzöm a gombócokat, de a vizet megtartom.
3. Az összevágott karalábét - én hosszúkásra szoktam - kevés vízben előfőzöm, ezt leöntöm és hozzáöntöm a gombócok vizét.  Ez tele van a hús ízével, zamatával, kár lenne kiönteni. Fűszerként borsikafüvet és kicsi kakukkfüvet tettem bele. 
4. Rántást készítek, tejjel felengedem és beleteszem a húsgombócokat is. kb. 10-15 perc alatt összefőzöm, hogy a gombócok is átvegyék a főzelék ízét.
5. Jócskán teszek bele vágott petr.zöldet, de ezzel már nem főzöm.

Én elég sűrű főzelékeket szoktam készíteni, de ez úgy értendő, hogy sok a zöldség benne és nem a rántástól sűrű. Sok-sok menzakaján és üzemikaján vagyok túl, ezért az itthoni főzelékeket ehető, élvezhető és szerethető módon akartam főzni. Ez pedig a sok zöldségtől és kevés rántás/csomó/tól lesz az.