Lilahagyma puding és Macskaszem

Hagyományos ízesítéssel sült csirkecombok, brokkolis krumplipürével és lilahagyma pudinggal.
Csak a pudingnak titulált köret érdemel némi magyarázatot.
Tulajdonképpen egyszerű besamelmártás, amiben a tej egy részét sonkalével helyettesítettem.
Egy tojással fogtam össze, ezért lett remegős az állaga. Ha két tojás lett volna benne, gondolom, jobban összeállt volna. Muffin formában sütöttem meg.

Ezt a süteményt sokan ismerik pávaszem névem. Bevallom, én is így kerestem rá, de meggyőztek a keresési találatok, hogy az ezen a néven ismert sütemény egy piskóta tésztából készült változat.
Ezt pedig macskaszemként találtam. Élesztős tészta, amiben fel kell futtatni az élesztőt, de én csak egyszerűen belemorzsoltam. A zserbót is így szoktam készíteni, nekem így jobban tetszik a tésztája. Így is puha, de nem olyan felfújt, mint a kelt tészták. Ez egy dióhabos változat, de lehet kókusszal is készíteni.

Barátaink, az állatok

Ma reggel ez a kép fogadott, amikor kimentem az udvarra.
A kutyánk bent van a lakásban és reggelenként alig várja, hogy kimehessen. Én nem annyira várom, mert akkor is felébreszt, ha nem kellene felkelnem.  Nem tudom, mit vétett neki a rozmaring, de felrángatta a cserepet a kertből a többi növény közül. Gondolom, jót harcolt vele, mielőtt kiterítette.

A cicával már elég jól kijönnek egymással, igaz ideje korán tisztázták az erőviszonyokat, így a Frici cica lett a domináns.  Az, hogy itt a kis fa közepén ül, nem jelenti azt, hogy a kutya elől menekült. Néha ugyan ez a hancúrozás vége, de ez csak azt jelenti, hogy neki elég volt a játékból.

Itt szokott Fricike ugrándozni a papírkosárban, ha én a számítógép előtt vagyok. Végig gyalogol a billentyűkön, lefekszik elém az asztalra vagy beül a képernyő elé. Ha elunja magát, akkor a kosárba ugrik.

Ez pedig Buksi megérdemelt pihenése, ha kifárasztotta magát az udvaron. A kozmetikus egészen kutyaformát adott neki.

Az én nyuszim tudja, mit szeretek

Egyszer már írtam a Nagymarosi kézműves fagylaltozóról.
Azóta az azt működtető házaspár felélesztette a családi kézműves csokoládé készítést is.  Csodálatosan finom csokoládékat készítenek, kitűnő alapanyagból az év minden ünnepére. Most a nyuszik és tojások kerültek a polcokra, de más bonbon különlegesség is kapható folyamatosan.
A Dining Guide  is foglalkozott már a hazai  kézműves csokoládé készítőivel.  Köztük Flamich Gábor Nagymarosi cukrásszal is.

Az én férjem is megkérte a nyuszit, hogy innen hozza az én ajándékomat. Hát, volt mit cipelnie szegénynek, de nem fáradt hiába. Mindég is szerettem a finom, minőségi csokoládét, csak régen nem tudtam, hogy ezt így hívják. A keserű csoki is a kedvencem volt, de valamiért a forgalmazók és gyártók úgy gondolták, hogy erre nincs kereslet, és egyszerűen eltüntették a boltokból.  Jött helyette mindenféle agyon édesített tejcsoki, kitudjamilyenérdekeltséggel?
Szerencsére egyszercsak valakik visszahozták a piacra és azóta finomabbnál finomabb keserűcsokiból készült termékek kaphatók.
Aki evett már keserűcsokit, az tudja, hogy nem lehet annyit enni belőle, mint tejcsokis társaiból, ezért egészségesebb és fogyókúrásabb is.
Ezzel egyidőben elkezdődött a kézműves csokigyártás. Ennek eredménye az is, amit az én Nyuszim hozott.

Húsvéti reggeli

Húsvét hétfőjén ez volt a reggelink.
Próbáltam magam győzködni, hogy nem fogok egész nap a konyhában sürögni az ünnepek alatt, de ezt csak részben sikerült megvalósítani.  Miután minden nap hagytam magamnak szabadidőt, ezért minden napra jutott valami tevékenység. Sok kipróbálandó recept is felgyülemlik az idők során és ezek elkészítésésre is csak olyankor van időm, ha nem egy napból áll a hétvége. Sosem fogom magam utól érni, de igyekszem minden adandó alkalommal lefaragni a mennyiségből.
Most az egyik sorára váró a franciasaláta volt, ami most új alakban került az asztalra.  Nem kíván nagy előkészületet, sem különös rátermettséget, csak egy kis kreativitást.
Azért szeretek a blogon szörfözni, mert sok, sőt nagyon sok jó és igazán tehetséges gasztroblogger van, aki folyamatosan gondoskodnak róla, hogy a hozzám hasonló, folyamatos időhiánnyal küszküdő háziasszonyok helyett kitalálják és elkészítsék a finom és különleges ételeket, amit azután nekünk csak le kell másolni.
Most is ez történt, igaz némi idő csúszással, mert ez az ötlet a Kifőztük újság tavalyi számában jelent meg.
A kivitelezés nem pont ilyen volt, de az ötlet, remek.
Nekem most néhány főtt tojás is elbújt a saláta masszájában.

Egy csomag zselatint oldottam fel kb. 1/2 dl vízben, amit a mikróban melegítettem meg.
Összesen 5 dl. volt a tejföl és majonéz mennyisége, amihez még 1 dl tejszínt is tettem.
A zöldségek kb. 80 dkg-ot tettek ki.
Szépen összeállt, de a sok apró zöldség miatt, szeleteléskor kicsit lazult a majonézes kocsonya. Apró szépséghiba, ami semmit nem vont le az élvezeti értékéből.
Köszönöm szépen a Kifőztük csapatának!

Kellemes Húsvéti ünnepeket kívánok

Juhász Gyula:  Húsvétra

Köszönt e vers, te váltig visszatérő

Föltámadás a földi tájakon,

Mezők smaragdja, nap tüzében égő,

Te zsendülő és zendülő pagony!

Köszönt e vers, élet, örökkön élő,

Fogadd könnyektől harmatos dalom:

Szivemnek már a gyász is röpke álom,

S az élet: győzelem az elmuláson.

Húsvét, örök legenda, drága zálog,

Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,

Öröm: neked ma ablakom kitárom,

Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!

Virágot áraszt a vérverte árok,

Fanyar tavasz, hadd énekellek én.

Hisz annyi elmulasztott tavaszom van

Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!

Egy régi húsvét fényénél borongott

S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,

Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,

És neki szánok lombot és zenét.

E zene túlzeng majd minden harangot,

S betölt e Húsvét majd minden reményt.

Addig zöld ágban és piros virágban

Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!

Sült kecskesajt medvehagymával és friss rozmaringgal ízesítve sherry ecetes rómaisalátával és fűszeres sült koktélparadicsommal

Valahogy így szólna a leírása ennek az ételnek egy éttermi étlapon. Mindent a figyelemfelkeltés szolgálatába állítva.
Kedvenc boltomban / a helyi CBA-ban / megint hozzájutottam egy finomsághoz. Egyik alkalommal a hajszálvékonyra szeletelt vákumcsomagolt Serrano sonka került a kosárba, a másik alakalommal a kecskesajt. Miután éppen a felére volt akciózva, ezért rögtön dupla mennyiséget vettem. Így lett belőle finom vacsora kettőnknek.

A sajtot a sütőben kissé átmelegítettem úgy, hogy apróra vágott medvehagymát tömködtem bele meg néhány levél friss rozmaringot.
Rózsaszín Himalája sóval szórtam meg, olívaolajat csöpögtettem rá és friss borsot tekertem a tetejére.
Rómaisalátát tettem a tányérra, amit sherry ecettel, mogyoróolajjal és sóval kevertem össze.
Koktélparadicsomot sütöttem olívaolajjal, sóval, borssal, kakukkfűvel, borsikafűvel.
Ecetes jalapeno paprikát és balzsamecetkrémet kapott díszítéskent.

Kukoricás pirítós és egy pohár finom fehérbor. Mi bajunk lehet?
Meg tudnám szokni az ilyen minőséget!

Medvehagyma télire

A medvehagymát van szerencsém kb.három éve ismerni. A blogok sokat segítettek, de a beszerzésben sajnos nem tudtak. Vadásztam rá, kerestem, nézelődtem amerre jártam.  Először drága volt, sőt nagyon drágának találtam, de vettem belőle. Pici csokrok sok pénzért.Úgy gondolom, hogy a gasztrobloggereknek is lehet valami köze ahhoz, hogy ma már viszonylag sok helyen és elfogadható áron hozzá lehet jutni. Kereslet - kínálat.
Úúúúútálom, amikor azt mondják valamire,hogy azért nem forgalmazzák, mert nincs rá kereslet. 
Ha nem lehet kapni, akkor mit keressünk?
A zöldségesek még mindég fölmyomják az árat, de a piacokon igen olcsón lehet medvehagymához jutni. Persze kell egy kis szerencse is hozzá.
Tavaly a szezon vége felé sikerült nagyobb mennyiséget vennem a helyi zöldségesnél, mert a minőségromlás árcsökkenést hozott. Csak egy kissé fonnyadt volt, de arra éppen jó, hogy ne sajnáljam a fagyasztóba dugni.

Maradt is még egy kisebb dobozzal tavalyról, ezért az idén nálam elmaradt a medvehagyma láz.
Tudom, a friss, az első tavaszi az igazán zsenge és jó ízű. Vettem is, de csak nyers fogyasztásra. Pogácsába, sós rúdba jó volt a fagyasztott is.

Az idén szintén kaptam egy nagyobb mennyiséget. No, nem kilószámra, de mégis több volt, mint 2-3 csomó.
Kicsit megviselte az utazás, de a fagyasztóban így is jó helye lesz.

Késes robotgépben vágtam össze, de ha valakinek tényleg sok van, akkor húsdarálón is ledarálhatja. Ez is működik, mert régebben a petrezselyemzöldet rendszeresen így készítettem elő a fagyasztásra. Egy idős nénitől kaptam az ötletet. Nekem remekül bevált sok-sok évig.

Tavalyi tapasztalat az is, hogy ha kicsit kiszárítom az összevágott leveleket, akkor könnyebb szétválasztani, ha a fagyasztóból akarom használni. Ha kevesebb a nedvesség benne, akkor nem fagy össze olyan egységes tömbbé, hanem könnyen ki lehet belőle szedegetni.

Ezen a gáztepsin van az egész mennyiség, amit két tepsin szárítottam. Sajnos nagyon lehangoló látvány így összeesve, de én tudom, hogy mennyiből lett.
30°C-os sütőben légkeveréssel, résnyire nyitott ajtónál szárítottam 15 percig.
Ennyi elég volt ahhoz, hogy veszítsen a nedvességből, de ne legyen zörgősen száraz.

Ha valaki szárazon akarja eltenni, akkor még kb. 10 percig kell így szárítani. Ha kihűlt, akkor el lehet csomagolni. Én jobban szeretem a fagyasztott változatot, annak a frisshez hasonló színe a tavaszt idézi.

                                          

Ennyi lett az össz. mennyiség. Ez azért kitart a jövő tavaszig, hiszen lesz sok más finomság is, ami mind arra vár majd, hogy egy kis melegséget hozzon a hideg télbe.