2011. december 18., vasárnap

Haltöpörtyű , sajnos csak Karácsonykor


Sajnos nálunk is ritkán kerül ponty az asztalra, mi is Karácsony táján esszük meg az évi adagunkat. Halat azért készítek év közben is, de az inkább a fagyasztott tengeri fajta, esetleg az afrikai harcsa, amit nálunk is nevelnek.
Ilyenkor viszont maximális gazdaságossággal járunk el, ezért készül a haltöpörtyű is.


Nem ördöngősség a hal irdalása, igaz kell hozzá egy erős pengéjű éles kés. Az sem árt, ha nagyobb, mint egy zöldséghámozó.
Hallani lehet, ahogy pattannak el a szálkák.
Arra kell vigyázni, hogy a hal bőrét ne vágjuk át túl gyakran, mert akkor igen pici szeleteket kapunk. Nekem sem sikerült először, de kitartó gyakorlással segíthetünk rajta.
Irdalás után bármilyen étel elkészíthető az ilyen halból is és nem kell félni, hogy megakad a szálka a torkunkban.

Már írtam arról, hogy mekkora fokú pofátlanságnak tartom, hogy halfilé néven olyan darabokat árulnak, amelyeknek a fölső szélesebb része hiányzik. A farok hústalan részét árulják a filé drága árában.
Ezért kell egész halat venni és megtanulni filézni.


Ebből pedig a halászlé készül. Nálunk csak pontyból, mert bőven marad alapanyag a halak szétszedése után.
A halászlé is olyan étel, amire mindenki azt mondja, az övé a legjobb. Mi is ezt mondjuk.

Karácsonyi ajándék a 100.


Karácsony van. Ajándékozunk, szeretet adunk, örömet szerzünk.
Ajándékot kaptam én is itt, a blogon.
Lassan gyarapodik a regisztrált látogatók száma, de a nézelődők sokan vannak. Mégis úgy illik, hogy most, amikor ilyen kerek szám lett az érdeklődőké, köszönetet mondjak mindazoknak, akik olvasgatnak, érdeklődnek, kíváncsiskodnak.
Nagyon jól esik, be kell, hogy valljam. Nem vagyok álszent, igenis fontos, hogy legyen visszajelzés arról, amit csinálok.
Mondhatnám, hogy csak a magam kedvére írogatom a recepteket, meg, hogy egy helyen legyenek, de ez így nem egészen igaz.
Örülök, ha én is segíthetek másoknak, mert nekem is nagy szükségem volt és még van is arra, hogy  kapjak segítséget, ha szükségem van rá.
Sok kedves emberrel ismerkedtem meg itt, a virtuális konyhában és jó érzés nekem, hogy egy ilyen közösséghez tartozhatok. Hasonló érdeklődés, hasonló gondok, hasonló nehézségek és főleg hasonló sikerek.


Szeretettel köszöntöm a 100. regisztrált látogatómat --- Málna konyhája blog tulajdonosát.
Valós köszönet egy virtuális virággal!

2011. december 14., szerda

Édes, csípős csülök fokhagymás spenóttal


Az utóbbi időben kicsit hanyagolom a TV Paprika műsorait / a jó műsorok mindég ütköznek mással / , de az itt feltűnt és megismert angol szakácsok műsorait változatlanul szívesen nézem.
Így vagyok a River Cottage borzas szakácsával - Hugh Fearnley Whittingstall-lal - is.
Más csatornákon futó műsorait ki nem hagynám, ha csak rajtam múlik. Ismétlés, tudom, de annyira élvezetesen  csinálja, hogy muszáj nézni. Mindég találok valami újat, amit előzőleg kihagytam.
Sok receptje van már cetliken és sokat ki is próbáltam már, igaz, némelyikre már ő sem ismerne rá.

Nálunk nem tiltott alapanyag a sertéscsülök- vagy köröm. Kocsonyán kívül a pörkölt is szerepel az étlapon.
Ez az étel köröm és csülök együttesével készült eredetileg.
Néhány hete nagyon szép csülköt vettem, de nem tudtam, hogy mit akarok belőle főzni, gondoltam, majd lesz ihlet is csak az alapanyag legyen meg.
Megtisztítva, nagyobb darabokra vágva eltettem a fagyasztóba.
Ezután jött a lázas keresgélés a recept után, ugyanis eszembe jutott, hogy Hugh egyik műsorából lejegyeztem egy éppen ide illőt.

A hozzávalók közül csak az almalé hiányzott, a többi mindég van itthon, ezért ezt kellett pótolni és indulhatott a főzés.
A mennyiségek tájékoztató jellegűek, ízlés dolga, ki-mennyit használ.

  • kb. 1,5  kg csülök nagyobb kockákra vágva
  • kb. fél almányi gyömbér
  • 6 gerezd felszeletelt fokhagyma
  • 3 db csilipaprika / nekem nagyobbak voltak /
  • 1 dl almaecet / lehet balzsamecet is - én is feleztem /
  • 3 ek cukor / nekem barnacukor /
  • 1/2 dl sötét szójaszósz
  • 2-3 dl almalé 
  • só és bors
  • a két nagy fej hagymát már én tettem hozzá, mert nekem hiányzott


A csülök darabokat olajon süssük körbe, de nem kell megpirítani.
Szedjük külön edénybe és tegyük félre.


A visszamaradt olajon süssük át a hagymát, fokhagymát, gyömbért és csilit.
Sózzuk meg és tegyük vissza a hús darabokat.
Öntsük rá az almaecetet, az almalét, a szójaszószt és a cukrot.
Ilyenkor még savanyúbb, mint amilyen lesz a végén, de a cukorral lehet édesíteni. Nekem az almalé volt savanyú, ezért a barnacukor finomított rajta.
Öntsük fel vízzel és főzzük addig, amíg megpuhul és a leve kicsit besűrűsödik.


A tv-ben látott csülök mellé kínai káposztát készített a szakács, de mindég azt mondják, hogy helyettesíthető pl. kelkáposztával. Nem tudom, milyen ízű a bok csoj, de nem biztos, hogy a mi kelkáposztánkhoz hasonlít, viszont éppen ezért én elővettem a saját lefagyasztott spenótomat és nagyon finom vajas - fokhagymás köretet készítettem belőle.
Rizstészta helyett a zacskós levesekben található hullámos tésztát főztem meg mellé. Pontosabban, nem főztem csak forró vizet öntöttem rá. A zacskóban levő többi vacakot kidobtam!
Édes - csípős - ragacsos - szaftos és nagyon finom!

2011. november 27., vasárnap

Karácsony várás



Adventkor

Ködös hajnal-órák, tejszínű reggelek,
a földön sárguló, elkínzott levelek.
Az ég hólyagszemén nem tör át a nap
sugárnyalábja felhőtlen megakad.
Az ősz lassan lépked, majd télbe borul
és ahogy megvirrad, be is alkonyul...
Este tompa fények remegnek az utcán,
megtörnek a tócsák fodródozó foltján.
De a hétköznapok bágyadt szürkesége
nem törheti meg azt, ami bennünk béke.
Lelkünkben reménység, a szívünkben áldás:
Ránk köszöntött advent,
                                boldog Jézus-várás...
Ágh Tihamér
(Hozsannázó napok, III/336)







Tudod, karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni.



2011. november 20., vasárnap

Csokivulkán áfonya öntettel


Annyira finom és annyira tömény csokoládé, hogy minden nap meg tudnék enni belőle egy adagot, de csak egyet.
90%-os kakótartalmú csokoládéból készítettem.
A porcukor felét lecseréltem világos barnacukorra.
Most sem készítettem el a teljes mennyiséget, de még így is 8 adag lett belőle, tehát az egészből biztosan kijön a 10 adag.

A recept a régi, az élmény új volt, de nagyon hasonlított az előzőhöz.
A krém sokáig hűlt, ezért a sütés most nem 10 perc volt, hanem kb. 12perc, de egy pillanattal sem több! Ez persze attól is függ, milyen vastag sütőformát használunk.

Képek recept nélkül


Régebben többször sütöttem kovászos kenyeret. Volt fehér búzakovászom és rozskovászom is. Készült rozskenyér és készült rozskovásszal fehérkenyér is.
Nem rontja el a fehérkenyeret a rozskovász, persze kicsit más íze és színe lesz, de ez minket nem zavar.
Volt olyan is - most is éppen ezt csinálom - hogy a rozskovászomat etetem át fehér liszttel.
Nincs kőbe vésett szabály, szabadon lehet kísérletezni.


Ezek a kenyerek gyökérkenyérnek készültek, de nem egészen olyanok lettek. Nem baj, a lényeg az, hogy finom.



Nyáron néhány napot Noszvajon töltöttünk és természetesen a legfontosabb, amit hoztunk, az a szilvalekvár volt. Bejártuk a környéket, láttunk csodaszép dolgokat és ettünk finomakat, de a beszámoló valahogy elmaradt.

Így is lehet gombócot csinálni vagy inkább kalácsot sütni.
Szilvalekvár van benne és nagyon finom volt.



Kakaóscsigák a lehető legegyszerűbb módon sütve.



Sajnos ezt a képet olyan régóta kerülgetem, hogy most már nem tudom leírni, hogyan készült az étel.
Gyanítom, hogy rossz nem lehetett, mert fénykép készült róla, tehát le akartam írni.


Ez pedig az idei csilikrém, ami jó erősre sikerült. A tavalyi nagy lendület után ismét kellet készítenem. Lehet, hogy még ez is kevés lesz. A Szakácsok könyvében volt a recept, ami alapján sokan főztek ilyet. Igaz, mostanában nem hallottam erről, de biztosan még ma is nagy kedvenc.

2011. november 19., szombat

Mézestészta és mogyoróvajas keksz


Közeledik a Karácsony  és lassan elő kell szedni a recepteket. Sokunknak van bevált receptje, de mindég van újabb és ez kísérletezésre csábít.
Nincs is ezzel semmi baj, ha valaki odafigyel arra, amit csinál, pontosan mér és számol, azután jegyzetel.
Többször írtam már, hogy nem erősségem a sütemény készítés, nem vagyok elég elhivatott és precíz. Miért? Csak! Valójában nem tudom, mi nem hagy normálisa gondolkodni.
Ezzel a tésztával is így jártam, mert nekem túl sok volt a fehérliszt benne, gondoltam lecserélem egy részét teljeskiőrlésűre. Sok sütemény végzi nálam így, mert szeretem ugyan az édességet - persze csak mértékkel - ,de szeretném, ha egészségesebb is lenne.
Ki kellett volna számolnom, hogy mennyi folyadékra lesz szükség, ha több, mint a harmadrésze telj.kiőrl. liszt a tésztában.
Néhány óra pihentetés után a tészta szétesett, morzsálódott vagyis száraz volt. Nosza, bele egy kevés víz, gyúrás és kb. jó is lett. Nyújtani azonban még mindég nem lehetett, én pedig kezdtem türelmetlen lenni.

Elkezdődött a golyó gyártás, ami viszont nagyon könnyen ment. Ezen felbátorodva a második adagnál dióval díszítettem a kis gömbök tetejét.
Tojást már nem akartam használni, ezért nem kentem le semmivel, de, hogy ne legyenek olyan sápadtak, átszitált porcukorba forgattam a kisült, de még meleg tésztát.

Hát, nem igazán karácsonyi külsőt kaptak, ámde finom lett.


Ez pedig úgy kezdődött, hogy  műzli szeletet sütöttem, amibe mogyoróvajat is tettem. Ami megmaradt, már nagyon kevés volt, gondoltam elhasználom ezt is.
Elővettem a mérleget és összeöntöttem

  • 10 dkg darabos mogyoróvajat
  • 10 dkg mézet
  • 10 dkg margarint
  • 10 dkg barnacukrot
Összeolvasztottam és adtam hozzá annyi lisztet / grahamlisztet is /, hogy formázható masszát kapjak.
Na, ugye nem ilyen egy süteményrecept leírása?
Hengert formáztam belőle, hűtőbe tettem, azután felszeleteltem és megsütöttem.

Kicsit puha volt a tészta még a hűtés után is, de ez megint csak az én türelmetlenségemnek köszönhető illetve a tapasztalatlanságomnak, mert nem tudtam, mennyit fog a tészta a pihenés közben duzzadni.
Nem lett rossz!
Nekem így is jó lesz legközelebbi iránymutatónak.