Csalánleves

Nem ez az első találkozásom a csalánnal. Már óvodás koromban többször kerültem testi közelségbe ezzel az aprószőrös növénnyel. Tudom, csak védekezik velük, de hosszú ideig tartó fájó emléket hagy magáról. Később, iskolás koromban a huncut fiúk előszeretettel lökték a lányokat a csóványosba. Abban az időben nem volt divat a nadrág a kislányoknak. Rövid szoknya és térdzokni. El lehet képzelni az utóhatásokat.

Ezért aztán különösen mély nyomot hagyott bennem az első gasztronómiai élmény a csalánnal kapcsolatban. Megint az Apukámnak kellene köszönetet mondanom, hogy megismertetett olyan ízekkel, amelyekkel más környezetben nem hiszem, hogy találkoztam volna. Csodabogár volt az apukám akkor, és kicsit az vagyok én is ma. Igyekeztem minden külső nyomás ellenére megismertetni a fiaimmal sok mindent, amit én is otthonról hoztam.

• Ismeritek a papsajtot? Ettetek már? Sajnos az utóbbi néhány évben egyszerűen eltűnt, de még a gyerekeimet megismertettem vele. Szerették.
• A madárcseresznye? Hatalmas fák vannak még mindig a városokban, de régóta nem látok senkit, aki meg merné enni a pici barnás bogyókat.
• Vadsóska. Sajnos gyerekkoromban főleg a temető oldalban nőtt, ezért ott a sírok között hasalva ettük a vadsóskát. Falusi lány voltam, ott senki nem botránkozott meg ezen.

Szedtem egy adag csalánt. Nagyra nőttek a sok esőben, de nem voltak öregek a szárak. Ennek ellenére csak a fölső pici ill. az alatta levő két nagyobb levelet szedtem csak le. Volt miből válogatni! Nem tudom mennyi lehetett, mert frissen nem mértem le, de 30 dkg biztos volt. Hasonlítani lehetne az ugyanennyi spenóthoz pl. Amikor blansírozás után jól kicsavartam és lemértem, akkor volt 7 dkg.

• 7 dkg blansírozott csalán összevágva
• 1 fej hagyma összevágva
• 2 duci ger. fokhagyma összevágva
• 2 közepes burgonya felkockázva
• 1/4 reszelt szerecsendió
• só
• frissen őrölt bors
• 2 dl tej
• 2 szelet fehérkenyér belseje
• 2-3 ek tejföl
• olaj+ vaj

Az olaj és vaj keverékén megpároltam a hagymát, fokhagymát, hozzáadtam a burgonyát és tovább pirítottam egy kicsit. Ezután a csalán is belekerült. Felöntöttem vízzel és sóztam, borsoztam, puhára főztem. ----Botmixerrel pürésítettem, ezután beletettem a tejbe áztatott kenyérbelet a tejjel együtt és ismét összeturmixoltam. Hígítottam a kellő állagra, belereszeltem a szerecsendiót, hozzáadtam a tejfölt, ismét sóztam és egyet forraltam rajta. --------A képen azért olyan habos, mert a botturmix így felhabosította. Szinte harapható volt a habja. Jól nézett ki. Pirított kenyérkocka kell hozzá, de egy recept szerint buggyantott tojást is tehetünk bele.

Képek recept nélkül

Ezeket a kifliket csak azért, mert szépek. Nincs időm az élesztett öregtésztás változatot készíteni csak ritkán, pedig a kiflik állagán hihetetlenül sokat javít. Már külsőleg is látszik a különbség. Persze mielőtt elmerengenénk a látványban, már nincs is belőle.

Ez a rizslisztből készült tésztának a zacskója. Írtam róla a receptnél.

Ezt a spenótot szeretem, mert ebben nem pépes massza van a dobozban pasztilla formára préselve, hanem valóban darabos lesz, ha kiolvad. A pépes trutymó a menza időszakra emlékeztet, azzal az ízzel együtt, pedig szeretem a spenótot. Van egy másik darabos fajta is, de abban rengeteg spenótszár van összevágva.

Sütőben sütött karalábé csíkok krumpli módjára. Nem volt rossz, de nem nem tette nélkülözhetetlenné magát. Nem sül meg ropogósra, mert nagy a víztartalma.

Ez pedig a kedvenc süteményformám. A belsején tapadásgátló bevonattal, hogy végre már ne kelljen a recéket kenegetni. Nagyon jól használható!

Meg kell-e tisztítani a rucolát?

Borsmustár, ez a magyar neve. Amióta megismertük, azóta kedvencünk. Ha hozzájutok valahol, feltétlenül veszek belőle, még akkor is, ha drága. Nem önállóan készítek salátát belőle, hanem keverem mással, így már elég nagy adag salátát lehet vele ízletessé tenni. Persze két embernek tisztán is készíthető belőle elég mennyiségű saláta. Nagy hiperekben olcsóbban is hozzá lehet jutni, de ez tőlünk messze van, és az utiköltség és egyéb járulékos költségek / ha már itt vagyunk, vegyük meg... / semmivel sem teszik olcsóbbá. Összeszorítom a fogam és megpróbálok arra gondolni, milyen finom lesz.
















Sajnos nem egyforma a minőség sem és a saláta íze sem. Ettem már olyan intenzív ízű rucolát, hogy alig hittem el, mert sokszor kevésbé érezhető az aromája. Ha egymagában rágcsálom, akkor igen, de ha keverem és ízesítem, akkor ritkábban. Nem ragaszkodhatok egy fajtához, mert azt vehetem meg, amit hoznak. Írtam már a cserepes fűszernövényekről is és bizony nem változott a véleményem az elmúlt néhány év alatt. Tudom, nagyon meglepődnék, ha egyszer valódi korianderzöldet tennék egy salátába vagy a kész étel tetejére.

















A dobozban valóban csak ennyi salátalevél van. Egyszer azt hittem , hogy jó áron veszek rucolát, de mielőtt bepakoltam volna a kosárba, kiderült, hogy a dobozban még kevesebb van, mint ez a mostani ill. általában az ekkora csomagolások. A hiperekben zacskós csomagolásban van saláta, több fajta is, de felénk csak dobozosat árulnak. Láttam a Sthal műsorában, hogy a tasakból egyenesen a tálba önti a leveleket, tehát nem is kell megmosni. Ez melyi fajta lehet?


















Igazából nem is ez izgat a legjobban, hanem az, hogy még sosem láttam, hogy leszedegették volna a szárakat a levelekről. Néha erősebb, néha gyengébb szárak vannak, de engem mindég zavart. Volt, amikor a vásárlástól az tarott vissza, hogy nem lesz időm megtisztogatni a leveleket. Talán egyetlen alkalommal történt, hogy csak megmostam, de nem szedegettem le a szárakat. Megettük, de nem volt komfort érzetem. Ez még nem fóbia remélem? Nem vagyok az a fajta, aki leszedegeti az utolsó zsírcseppet is a húsról, de szeretem, ha az étel gusztusos, és a rucola szára nekem nem az.

Győzzetek meg kérlek, hogy a rucola szára ehető! Minél könnyebb hozzá jutni, annál többször jut eszembe a vásárláskor, hogy ezt még meg is kell tisztogatni. Ha jó ízűen akarom megenni, akkor megteszem ezután is, de ha senki nem csinál ilyet, akkor le tudnék szokni róla.

Annál is inkább, mert a 14 dkg-os csomagból 3 dkg-ot eldobok, mert ezek a leszedett szárak. Nagyon bosszantó! Ráadásul a szavatossági idő lejáratához közeledve a levelek között is van mindég kidobni való. Így elérheti akár a 4-5 dkg-ot is. Ennyi pénzért ez már valóságos pazarlás. Ez a doboz még nem volt lejárva, de sajnos náhány levél már így is a szemétben kötött ki. Attól függ, hogyan tárolják a boltban?! Ennyi maradt összesen.

Ez a kép a salátacentrifugában lévő levelekről készült, ezért nem látható a mennyisége. A leveles salátákat ebben szoktam megmosni, mert azután könnyen kicsapatható belőlük a víz. Ezt a Nagyapámtól kaptam majd' tíz éve, de szerencsére ez egy jó minőségű darab. Láttam már sok silány készítményt, ami nemcsak, hogy nem tart sokáig, de nem is végzi el a feladatát rendesen. -----------A salátaleveleket azért kell leszárítani, mert így jobban tapad rá az öntet. A vizes levelekről lefolyik az olaj, de a joghurt is. Régebben egy konyharuhába tekertem a megmosott leveleket és így itattam le a vizet róla. A salátacentrifuga ma már nem luxus darab.

Spenótos canelloni lasagne lapok között

Ezt a fura címet azért kapta a tegnapi ebédünk, mert mindkét tésztaféléből csak részmennyiség állt rendelkezésre. Napok óta spenótot ennék és van még a fagyasztómban tavalyról eltett leveles spenót. Ezt sajnáltam volna összepürésíteni, ezért a maradék krémfehérsajttal együtt inkább a tésztahengerekbe töltöttem. Azután betakargattam a tésztalapokkal és kész. Így már bőséges négy adag lett belőle. Ebből még az Anyukámnak is jutott, mert sajnos az utóbbi hetekben kényszerűségből komoly diétára kellett fognia magát.

• 8 db. canelloni tészta


• 5 db. lasagne tésztalap


• 1 ü. házi pizzaszósz


• 25 dkg párolt spenót


• 15 dkg krémfehérsajt


• 3 ek besamel


• 1 tojásfehérje


• só


• bors / esetleg szerecsendió/


• 3 ger. fokhagyma


• 5 dkg vajból besamel


• 2 ek sűrű tejföl

1. A spenótot az olajon az összezúzott fokhagymával együtt megpárolom, belekeverem a sajtot és kicsit fel is olvasztom kevergetés közben. Teszek bele még 3 ek besamelt, hogy krémesebb legyen és egy tojásfehérjét is, ami egy kicsit összefogja a tölteléket.


2. Egy sütőedényt kikenek valamilyen zsiradékkal és ráöntöm a pizzaszósz 1/3-át. Erre öntök néhány kanál besamelt és ezután teszem bele a száraz tésztalapokat.


3. A canellonikat megtöltöm a spenótos masszával, mégpedig egy rém egyszerű módszerrel. Egy nejlonzacskóba kanalazom az egészet, kivágom a sarkát és belenyomkodom a tészta csövekbe. Nagyon jól működött ez a rendszer.


4. A száraz lapokra szintén teszek pizzaszószt és erre sorakoztatom a megtöltött tésztákat. A maradék masszát a tászták közé nyomkodtam. Annyi maradt, hogy még két db. tésztát lehetett volna megtölteni vele. Basamelt kanalaztam rá és a maradék lapokkal befedtem.


5. A maradék pizzaszószt ráöntöttem a tésztákra és a maradék besamellel alaposan befedtem, hogy sülés közben mindenhol tudjon a tészta nedvességet beszívni.


6. 180 fokos sütőben sütöttem kb. 35-40 percig, de félidőben letakartam, hogy ne égjen meg a teteje.

A házi pizzaszósz nagyon egyszerűen készült, csak hagyma, paradicsom és bazsalikom volt benne. Nem volt tolakodó az íze, de összességében jó ízt adott az ételnek.

Spárga királynő

Kedveljük a spárgát, a zöldet különösen, de el kell ismerni, hogy a spárga etalonja ez. Friss, vastag szárú és fehér. Ha kilószámra hozzá lehetne jutni és rendszeresen, akkor készítenék belőle mindenféle különleges ételeket is. Most elgondoltam, hogy a leeső szárakból mégis főzök levest, de olyan kevés lett, hogy legfeljebb ízesítőnek lesz elég. Ez viszont azt jelenti, hogy a spárga szárai zsengék voltak. Ez pedig egyenesen követelte a hollandi mártást. --------Nem ördöngősség ezt a mártást elkészíteni. Először talán 25 éve csináltam és akkor is sikerült, de legalább tíz éve már nem ettem. Most nem is volt kérdéses, hogy ezt készítsek a fehér spárga mellé.

Sok főzőműsor taglalta a hollandi mártás készítését már, sőt a Bűvös Szakács blogon a magyar szakácsok is elnézően beszéltek a tanáraikról, akik tejszínnel készíttették el velük. Van persze ilyen változata is, de ez nem az eredeti és nem ez az alapmártás. Vízgőz fölött kell elkészíteni és folyamatos keverést igényel, de az egész nem tart tovább öt percnél.

• 10 dkg vajat felolvasztunk és a közben keletkező habot folyamatosan leszedjük, majd félre tesszük.
• 2 tojássárgáját 1 ek vízzel elkeverünk és a vízgőz fölött folyamatosan habverővel kevergetve fölhabosítjuk. Megsózzuk és
• kevergetés közben több részletben hozzáöntjük a vajat.
• A végére sűrű, krémes szószt kapunk.
• Citromlével pikánsra ízesítjük. Nekem most zöldcitromom volt itthon, azt tettem bele.

Ezt egyszer muszáj kipróbálni, mert iszonyatosan finom.

1. Úgy is lehet készíteni, hogy 1 ek. vizet és 1 ek. fehérbort összekeverünk és a felére beforraljuk, majd ezzel keverjük ki a tojássárgákat.
2. Tehetünk ebbe a keverékbe frissen őrölt borsot is, de akkor le kell szűrni, mielőtt a tojáshoz öntjük.
3. Narancsos hollandi mártásnál a citrom mellett víz helyett narancslevet használunk.
4. Tejszínhabos mártásnál 1dl tejszínt habbá verünk és ezt keverjük óvatosan a kész mártásba. Ez lesz a Chantilly mártás.

Ebből a két tojásos mennyiségből két adag mártást lehet készíteni. Természetesen az arányokat megtartva lehet nagyobb mennnyiséget is készíteni.

Bodzaszörp vagy bodza ízű szörp?

Tudom, ez nem hat az újdonság erejével, de egy gasztroblogon helye van az ilyen egyszerű dolgoknak is. Többször előfordult már, hogy számomra nagyon is egyértelmű dolgok után, milyen kétségbeesett érdeklődés folyt, ezért lehet itt ez a végtelenül egyszerű frissítő ital.

Sok blogon olvastam már az elkészítését, vannak hasonlók, egyformák és persze vannak különbözők. Nekem úgy rémlik, hogy az enyém az utóbbi kategóriába sorolható. Szóljatok, ha nincs igazam, de én nem találtam olyan leírást, ahol narancskarika is van az üvegben.

• 5 l-es befőttesüveg


• kb. 60 dkg cukor


• 2 kk. citromsavpor laposan mérve


• 2 narancs


• 2 citrom


• sok-sok bodzavirág tányér/ 10-12 /

Első olvasatra ijesztőnek tűnhet a cukor mennyisége, de talán már kiderült rólam, hogy nem vagyok felelőtlen. Azért készítem így, mert -- így tanultam meg--így kapok olyan koncentrált inni valót, hogy ne kelljen két naponta új adagot készíteni. Ezt a koncentrátumot, ami azért nem hasonlít egy szörp ragacsos állagára, használatkor egyszerűen vízzel kell higítani és máris megfelelő lesz. Aki édesszájú, annak higítás nélkül is ízleni fog. Hűtőben eláll egy hétig is, addigra könnyen elkészíthető a következő adag.

• A bodzavirágokat alaposan át kell nézni és néhány órára vízbe áztatni, hogy a pici megbújó bogarak kijöjjenek belőle. Lehet a vizet cserélni is rajta. Ha nagyon tetvesek a virágok--volt egyik évben ilyen--akkor szinte reménytelen.


• A narancsok és citromok héját alaposan meg kell mosni. Én bizony ilyenkor bevetem a mosogatószert is, de gyorsan dolgozok vele, hogy ne legyen ideje beszívódni a héjba és nagyon alaposan le is öblítem őket.


• Ezután karikára vágva kerülnek az üvegbe. Kimagozni nem kell, mert úgy is le kell szűrni majd az egészet.


• Kb. három nap alatt összeérik, de ha sokáig várunk vele, akkor megbuggyan. Naponta meg szoktam keverni

Amikor leszűrtük az italt, a fennmaradó részekből feltétlenül válogassuk ki a narancs -és citromkarikákat, mert hűtőben tárolva néhány napig eláll és nagyon finom a nagy melegben ezt eszegetni. Héjastól természetesen! Az italt a hűtőben csavaros tetejű, paradicsom eltevésére használt üvgekben szoktam tárolni.

Sós gofri epres rucola- és spárgasalátával

Vacsora



A fényképpel kell kezdenem. Írtam már, hogy nem akarok profi fotókért görcsölni, de szeretném, ha látványosak, figyelemfelkeltőek lennének a képek. Azt hiszem ez most nem sikerült, de közbejött néhány nem várt esemény / nem volt recept, nem működött rendesen a gofrisütő,egyéb fontos megbeszélni valók stb. / és ezért a vacsora egy kicsit elcsúszott. Siettem és a kép megkomponálására már nem volt időm.

Ilyen gyönyörű spárgát vettem azt hiszem a környéken a legdrágábban. Még most is 450 ft.-ba kerül egy 1/2 kg-o csomag. Annyira szeretem, hogy képes lennék így enni, de ehhez lehetne egy kicsit olcsóbb.

• A spárgát most is meghámoztam, mert vastagok voltak és úgy gondoltam, hogy jobban ki tudom mérni, hol vágjam el, ha nem tartja össze a hártya a szárán. Sós, cukros, citromos vízben főztem meg kb. újraforrástól számítva 5 percig. Azután hideg vízet engedtem rá és szűrőben lecsöpögtettem.
• A rucolát megtisztítottam, megmostam, lecentrifugáltam róla a vizet.
• Olívaolaj, tökmagolaj, balzsamecetkrém, bors, nagyszemű só / sajnos nem Maldon /, zöldcitromlé
• Eper és jégsaláta

A jégsalátára csak olajat és citromlét tettem; a rucolára olajat, sót és balzsamecetet, /nem krémet, de sűrűbbet, mint a magyar /; az eperre balzsamecetkrémet csöpögtettem; a spárgára és a gofrira tökmagolajat öntöttem.

Egyáltalán nem volt bizarr az eper és a többi zöldség ízének összhatása. Érdekes volt, annyi szent! Ha nem lenne ilyen rövid az eperszezon és én nem szeretném annyira nyersen, akkor talán még kísérleteznék, de most így is örülök, hogy kipróbáltam és megkóstoltam a " sós " epret.

A saláta mellé ettük a gofrit, hogy azért valamivel jól is lakjunk. Gyorsan akartam receptet találni, de gugli barátom sem tudott segíteni, vagy én voltam türelmetlen. Ezért kevertem egy sajátot.

• 4 dkg zabkorpa
• 10 dkg liszt
• 15 dkg túró
• 2 dl víz
• 3 tojássárgája
• 1 kk. sütőpor = 1/2 cs.
• 3 ek olaj
• 1 kk. só
• 3 tojásfehérje felverve habnak

Használható tészta lett, talán egy kicsit sűrű, de nekem nem volt fontos, hogy teljesen szabályos gofrikat kapjak. Néhány kanál vízzel lehet higítani és akkor eléggé folyós lesz.

Egyáltalán nem jelentett folyamatos konyhai munkát az ételek elkészítése. Arra is volt időm, hogy az udvaron újságolvasás közben jól behűtött Cidert iszogassunk. Nagyon szeretem! Tavaly lettem Cider függő.