Meglepett, de jól esett!

Olvastam egy bejegyzést a blogokon körben járó díjak, elismerések véleményezéséről. Azzal egyetértek, hogy elértéktelenedhet, ha gyakran járnak körbe ilyen juttatások és egyszerre sok bloggert szólítanak meg.
Azzal is egyet értek, hogy egyébként meg jólesik, hogy olyan jelzéseket kapunk vissza ezáltal, ami ösztönöz, jó kedvre derít és bátorít.

Ez a kezdeményezés meg különösen kedves, mert azokra a blogokra akarja felhívni a figyelmet, amelyek még nem rendelkeznek sok-sok látogatóval. Úgy gondolom,  --  és most nem haza beszélek,  --  hogy azért kerüli el a szélesebb figyelmet jó néhány blog, mert az utóbbi időben nagyon megszaporodott a számuk. Ami véleményem szerint nagyon jó dolog, mert azt mutatja, hogy nem halt ki még teljesen a konyhakúltúra kis hazánkban, és remélhetőleg a sok bíztatás hatására egyenlőre nem is fog.

Köszönöm szépen én is, hogy eszébe jutottam a Nem vagyok mesterszakács blog írójának.
Nevamesz / ötletes rövidítés /  nagyon örülök, hogy nálam jártál!

Néhány szabály is tartozik a díjhoz, íme:




- Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-Blog képet, és másold be ezt az útmutatót.



- Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.



- Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.- Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van.

Ezennel pedig tovább adom a díjat:

Sofiának

Marmaladnak

Makkakonyhának


Nem éppen kezdők, de nekem tetszik.

Baracklekvárral töltött fánk --- VKF- 40.

A lekvárral töltött fánk inkább csak kihívás egy hozzám hasonló megszállottnak, mintsem követendő program egy fánk sütéshez kedvet kapó anyukának.
Nem először készítettem ilyet, de a régebbi fánk annyival egyszerűbben készült, hogy volt hozzá sütésálló lekvár. Most viszont a gondolat, előkészítés nélkül született, ezért a házi baracklekvárral, ami nagyon finom, de kicsit híg lett, kezdeni kellet valamit, hogy benne maradjon a tésztában.

• 20 dkg baracklekvár
• 1 evőkanál kukoricakeményítő
• 1 ek. víz

Ezeket kikevertem és összefőztem annyira, hogy kellően sűrű legyen. Ezután félre tettem hűlni.

A fánk tésztája nem egyedi, nem a nagymamám receptje és azt sem mondhatom, hogy mindég ezt készítem.
Egyszerű édes kelt tészta, amiből fánkot is lehet sütni.

• 50 dkg liszt
• 2 dl tej
• 2 tojás
• 5 dkg cukor
• 3 dkg élesztő
• kb. 7-8 dkg margarin
• 1 tk só
• 1/2 narancs reszelt héja

Ha több tojás van a tésztában vagy csak 3-4 sárgája, más szerkezetű, sokkal foszlósabb lesz a tészta, de én nem szoktam erre kellőképpen figyelni. A tésztába a nagyiék tettek rumot is, mert azt mondták, hogy ez nem engedi, hogy magába szívja az olajat / zsírt / sütés közben.
A tésztát én a kenyérsütőgéppel szoktam összekeverni, ezért talán nem olyan lágy, mint amikor kézzel gyúrja, dagasztja ki valaki. Igyekszem azért én is lágyabbra készíteni.
Kelesztés után két adagra vettem a tésztát és egyenként kinyújtottam kb. félujjnyi vastagságúra.
Azért vékonyabbra, mint a hagyományos fánk tésztája, mert itt kettőt össze kell majd ragasztani.

Kisebb és nagyobb korongokat vágunk ki és a kisebbekre teszünk egy- egy kanál lekvárt.
Körben lekenjük vízzel és beborítjuk a nagyobb korongokkal. Jól összenyomkodjuk, hogy ne nyíljon ki.
Ezeket a párnácskákat félre tesszük ismét kelni.

Amikor szépen felvette a fánk formáját, akkor elkezdhetjük sütni.
Nem forró olajban, mert akkor megég kívülről, de nem tud tovább kelni és sületlen is maradhat. Nagyon hamar megsül. Nálem ez kb. 2-1 perc volt a két oldala.
Itt is, mint a hagyományos fánknál, először azt az oldalát tesszük az olajba, amelyik fölfelé néz. Letakarjuk és megfordítás után már fedő nélkül sütjük tovább.

A szalagok attól keletkeznek a fánkok oldalán, ha bőséges olajban sütjük és a megkelt ill. a sütés közben még tovább kelő fánkok lebegnek, úsznak az olajban. Így nem süllyednek le, fel tud fújódni és a közepe nem ér az olajba, ettől lesz a világos csík a közepén.
Ha nem szalagos a fánk, attól az még lehet nagyon finom!

A kiszúrás után maradt tésztát összegyúrtam és hagytam pihenni, kelni. Azután ilyen tekercseket formáztam belőle és ezeket is kisütöttem, de már nem megtöltve. Ez is nagyon finom, ha a lekvárba mártogatva esszük.

A játék kiírásnak megfelelően kellene valamilyen öntetet is készíteni, de én nem szeretem a fölöslegesen cukorral turbózott édességeket. A lekvár szerintem bőségesen elegendő a fánk mellé, a porcukor szórás pedig a tetejére.

Karalábéfőzelék húsgombóccal

Szerintem a főzeléket sem  könnyebb fotózni, mint a sötét tónusú ételeket. Nekem legalább is nem egyszerű. Valahogy még is kellett egy képet készítenem, hogy látványosabb legyen a bejegyzés.
Sok ismerősöm nem evett még karalábéból készült főzeléket. Gombóccal meg pláne nem. Sokáig én sem ismertem, de most már majd' harminc éve főzöm. Sehogy másképp nem is készítettem, csak így, gombóccal.

Nem tartozik a képhez bonyolult recept, inkább csak ezt az elkészítési módot akartam megmutatni.

• A főzeléket mindenki saját ízlése szerint elkészítheti, bármilyen más főzelék mintájára
• A húsgombóc pedig hasonlít a töltöttpaprikáéhoz

1. A gombóchoz való darálthúst összekeverem a nyers rizzsel, a párolt hagymával, tojással, sóval, borssal.
2. Sós / ételízesítős / vízben megfőzöm a gombócokat, de a vizet megtartom.
3. Az összevágott karalábét - én hosszúkásra szoktam - kevés vízben előfőzöm, ezt leöntöm és hozzáöntöm a gombócok vizét.  Ez tele van a hús ízével, zamatával, kár lenne kiönteni. Fűszerként borsikafüvet és kicsi kakukkfüvet tettem bele. 
4. Rántást készítek, tejjel felengedem és beleteszem a húsgombócokat is. kb. 10-15 perc alatt összefőzöm, hogy a gombócok is átvegyék a főzelék ízét.
5. Jócskán teszek bele vágott petr.zöldet, de ezzel már nem főzöm.

Én elég sűrű főzelékeket szoktam készíteni, de ez úgy értendő, hogy sok a zöldség benne és nem a rántástól sűrű. Sok-sok menzakaján és üzemikaján vagyok túl, ezért az itthoni főzelékeket ehető, élvezhető és szerethető módon akartam főzni. Ez pedig a sok zöldségtől és kevés rántás/csomó/tól lesz az.

Okosítsatok ki, kérlek!

Bízom benne, hogy azok, akik az én blogomat látogatják, már elhiszik nekem, hogy amit leírok a receptekben ill. velük kapcsolatban, annak van alapja. Igyekszem fázisképeket is készíteni és kiegészítő fotókat is teszek a beírásokba, hogy senkiben ne legyen az az érzés, hogy ez biztos nem így van.

A magyarázkodásra azért volt most szükségem,  mert ezt a képet egy kicsit javítanom kellett ahhoz, hogy hihetőbb legyen, de higyjétek el nekem, ez az a narancsos színű citrom, amiről nemrég olvastam itt, valahol. És éppen ez az egyik problémám, hogy nem tudom, hol olvastam róla. A nevét is elfelejtettem, pedig az egyik kommentelő leírta.  A gugli sem találta meg nekem. / valami maya, vagy ilyesmi maradt meg az emlékezetemben /

Segítsetek légyszíves, hogy mi ez? Arra emlékeztem, --  lehet, hogy rosszul -- hogy M. Zsófi írt róla, de hiába kerestem, nem találtam sehol. Azt is írták, hogy a Sparban lehet kapni és azt sem tudják, mit árulnak. Én tényleg ott vettem 399 ft/ kg.

Sajnos gyakran van, hogy kapkodva futok végig blogokon ill. hírleveleken stb. és csak részletek maradnak meg a fejemben. Ha nem menetem el amit olvasok vagy ki is törlöm-- mondván, hogy ezt úgy is megjegyzem -- akkor vége az információnak.
Citruslekvárt ill. dzsemet fogok készíteni belőle, de jó lenne tudni, mi a neve?

Barátaim a konyhában

Mondhatnám, hogy azért teszem ide a képeket, mert az egyik főkóstolóm, és mert ilyen, van némi köze a konyhához. Ez persze így, ebben a formában nem igaz.  Főkóstoló leginkább a nyers húst kóstolja, mert szerinte főzés előtt a legfontosabb a hús minőségének ellenőrzése. Egyformán szereti a húst, májat, szívet, nyelvet, csirkét, marhát stb. Nem lehet rá panaszom, nem válogatós.
Nem is tudom, mihez kezdenék nélküle a konyhában. Én nem szeretem a nyers húst.
Rövid időre esett csak ki a munkából. Látható a képen, hogy ebben az állapotban bizony nehéz lett volna használható véleményt mondani a felhasználni kívánt alapanyagokról.
Itt még erősen az altatószer befolyása alatt állt és bizony cikkcakkban kúszva, dűlöngélve jutott csak el a tányérjáig, de ott el is fogyott az ereje.
Ült lógó bamba fejjel és nézett a semmibe. Többször visszavittük a szerintünk legmegfelelőbb helyre, mielőtt kárt tenne magában. Kis idő múlva újból elindult.

Néhány próbálkozás után kicsit elfáradt és újból megadta magát.

Érdekes volt, hogy amíg nagyon kiszolgáltatott volt és kómásan lődörgött a lakásban, addig a kutya hitetlenkedve nézegette és nem bántotta. Nem tudta, mi történt a barátjával, aki eddig olyan hatalmas pofonokat adott neki. Óvatosan és kicsit ijedten kerülgette, de nem ugrott neki, pedig attól féltünk, hogy játszani akar majd vele, mert most nem veszélyes rá nézve.

Egy idő után beleunt a kirekesztettségbe és, ha már úgy is leesett a párna a fotelból, akkor ráfeküdt és kipihente az izgalmakat.

Kicsit csalok, mert ez nem a mostani kép róla, de nem készült olyan, ami ide illő lenne. Ráadásul olyan bozontos, hogy az állatorvos azt mondta, hogy csak az orráról lehet felismerni. Ma már a fiúk is egyre gyakrabban keresik fel a kozmetikust, ezért neki is kijár nemsokára egy kezelés.

Frici cica még decemberben szedett össze egy sérülést a mellső lábán, amit az orvos csak altatásban tudott kitisztítani. Ha már úgy is el volt altatva, - kettőt fizet, egy alkalom alapon - megszabadították a férfiasságától is. Tulajdonképpen ez okozta a legkisebb kellemetlenséget neki.
Néhány antibiotikum injekció után úgy gondoltuk, hogy rendbe jön a lába. Nem így lett, de ez csak később vált bizonyossá.
Múlt hét végén a hátsó lába volt sérült, amikor haza jött egy portyázásról. Néhány nap után megint az állatorvosnál kötöttünk ki. Megint altatás, sebtisztítás, egy varrat a mellső lábába. Ezért néz ki ilyen szánalmasan.
Lassan eltelik az az egy hónap, ami után lecsillapodnak a hormonok és talán nem tesz kárt magában legközelebb.
Nagyon sok pénzbe kerülnek a háziállatok, ha ennyire közel engedi magához az ember őket. Ha ilyen sérülések érnek egy macskát vagy kutyát kint az utcán, lehet, hogy elpusztul kínlódva, mert elfertőződik a lába.

Most éppen vad hancúrozást folytatnak  a szobában. Remélem Fricike lassan meggyógyul és Buksinak sem kell már sok oltás, mert lassan elviszik a konyhapénzt is.

A Kishercegnek igaza volt: " Ha megszelídítettél, kötelességed gondoskodni rólam. "

Húsgolyók bazsalikompestós paradicsomszószban

Nem szeretem a pizza ízesítéssel készült termékeket. Szeretem a pizzát, de mindég csak az egyszerű ízű sajtos-paradicsomos volt a kedvencem. Amióta én sütöm itthon, most is csak ilyet készítek magamnak.
Azt hiszem az olaszok hanyatt esnének, ha meglátnának egy magyar pizzéria étlapot. Nem bántok senkit, mindenki egyen olyat, amilyet szeret. Én is olyat eszek.

A bolti pizzástáskákat, -csigákat, -párnákat stb. sosem szerettem, és nem csak a töltelékük miatt. Valahogy ösztönösen irtóztam attól a sok valamitől, ami bennük van. Iszonyat mennyiség zsiradék, fölöslegesen sok só, üres kalória.
Az íz miatt írtam le ezeket tulajdonképpen, mert nem tudom mitől ez a jellemző pizza íz, ami ezekben a termékekben található. Nekem pont ez nem ízlik. A gyerekeim szeretik a pizzás ízt, de mára már kifinomultabb lett az ízlésük. A hasonló ízvilágú ételek, amit én főzök, sokkal egyszerűbbek, letisztultabbak. Ha teszek is többféle fűszert az ételbe, sosem lehet egy-egy fűszer kiemelkedően túlsúlyban. A végén kellemes egyensúlynak kell lenni.

A bolognai mártásom is többféle fűszerrel készül, nem autentikus - de, hát ezen nőttünk föl, ezt szoktuk meg - de nem is oregánó ízű.
Ez a paradicsomosszósz pedig a legfinomabb, amit eddig készítettem. Számomra is meglepő módon viszonylag rövid idő alatt már harmadszorra főztem. Ebben közrejátszott a húsgolyó készítésben kifejlesztett technikám is.

Azzal kezdódött, hogy néhány hónapja vettem az egyik multiban egy cserepes bazsalikomot, ami akkora volt, hogy csak ámultam. Azzal tisztában voltam, hogy nem fogom tudni felhasználni, mielőtt tönkre  menne, ezért fájó szívvel, de gondoskodva a jövőjéről, összeturmixoltam olívaolajjal és mandulával.
Bőségesen tettem bele olajat, remélve, hogy így nem fagy össze annyira, hogy ne lehessen belőle kiszedni. Jól gondoltam.
Ezzel a bazsalikomos pasztával készítettem ezt - és az előzőket is - a szószt. Imádni valóan tömény bazsalikom, friss tavaszt idéző ízzel.
Ez egy elég nagy adag, de hát férfiaknak főzök.

• 1/2 kg hagyma / ez nem is olyan sok /
• 5 duci ger.fokhagyma
• 1 dl száraz fehérbor
• 2 dob. konzerv, darabolt paradicsom
• 1 kicsi dob. sűrített paradicsom
• 1 ü. paradicsomlé / 7 dl. /
• 1 nagy ek. bazsalikom paszta
• 1 mk. szárított borsikafű, kakukkfű, bazsalikom
• só, frissen őrölt bors

A hagymát közepes kockákra vágtam és a fokhagymával együtt megfonnyasztottam az olajon.
Amikor elég puhának találtam, ráöntöttem a bort és elforraltam. Ezután beletettem a sűrített paradicsomot, kevergetve kicsit lesütöttem / ez nem igazi sütés, de így kicsit elveszíti a savasságát /, ezután a darabolt paradicsomot is hozzáöntöttem és a fűszereket is beletettem. 
Felöntöttem a paradicsomlével és összeforraltam, hogy a darabolt paradicsomok is megfőljenek egy kicsit. Nem kell sokáig főzni. Ha nagyon kevésnek bizonyul a szósz mennyisége, lehet vízzel hígítani.
Kóstolás után igazítottam az ízeken. Sóztam, borsoztam.

Beletettem a kisütött apró húsgolyókat és egyet forraltam rajta.
Most 70 db. kicsi golyót formáztam és olajon kisütöttem, mielőtt a szószba kerültek.

• 60 dkg darálthús
• 1 hagyma összevágva, megpárolva
• 1 ger fokhagyma     - "  -
• 5 dkg kuszkusz vízben megpuhítva
• só
• bors

Amióta megpróbáltam kuszkusszal helyettesíteni a nyúlós zsömlét, azóta csak így készítek fasírtot és húsgolyókat.

Természetes színű és ízű, nem művi piros, csak narancsos színe van. A kisütött húsgolyók fantasztikus ízt adnak ennek az ételnek. Azt gondolom, hogy a paradicsomszószban is meg lehet főzni a húsgolyókat, elősütés nélkül, de a gyorsabb megoldás nem fogja visszaadni ezt az ízt.

Tálalásnál szórjuk meg , ha van, bazsalikommal, ha nincs, akkor vágott petrezselyemzölddel. Ezzel a friss ízzel igazán finom lesz.

A kocsonya főzéshez meleg van

                               

Tegnap sertésnyelvet főztem sós, fűszeres vízben, ma pedig ezeket. A fűszerezés hagyományosan magyar, semmi extra. Köménymag, majoranna, bors, hagyma, fokhagyma. Ezeket tettem a vízbe és kb két óra alatt főztem puhára.

A  nyelvet még főzés után egy kicsit meg kellett tisztogatni, de leginkább a nyelv felületéről kellett lehúzni azt a vastag szürke réteget. Kicsit vagdosni is kellett, de azért szépen le tudtam szedni.

Saját sütésű kenyér és torma. Ez volt a körítése.

A nyelv finom, vastag, sűrű izom az egész. Szívesen eszem én is.

A mai alkotásommal már nem vagyok ilyen jó viszonyban. Azt hiszem tényleg van olyan alapanyag, amivel legjobb csak a tányéron találkozni. Van olyan étel, amit megfőzök, de ha lehet, nem eszek belőle. Vagy eszek, de csak óvatosan, válogatva.

Egyszer már főztem röfi orrokat, akkor meg sem kóstoltam. Lehet, hogy most sem fogom?